Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-28 / 228. szám
A pórtélét aktuális kérdései Demokrácia és pártszerűség A párton belüli demokrácia sokrétű, szerteágazó törvénye pártéletünknek, pártszervezeteink tevékenységének. Magába foglalja: a pártszervek demokratikus megválasztásának rendszerét és a választott párt- szezvek tényleges irányító szerepét; a párttagság politikai aktivitását és a fontosabb kérdések pártszerű, vita útján történő eldöntését; a választott pártszervek beszámolási kötelezettségét választóiknak; a helyi pártszervek hatáskörének, önállóságának, öntevékenységének fokozását; a párttagság jogainak és kötelességeinek maradéktalan érvényesítését a szervezeti szabályzatban lefektetett elvek alapján. Nem az illendőség, hanem az igazság kedvéért kell megállapítani: pártszervezeteinkben nincs különösebb probléma a demokráciával. Általában az a jellemző, hogy az utóbbi években növekedett pártunk demokratizmusa és helyesen érvényesülnek azok az elvek, szabályok, amelyeket pártunk IX. kongresszusa, az ott elfogadott szervezeti szabályzat ezzel kapcsolatban meghatároz. Az általános, kedvező helyzet viszont nem mond ellent annak, hogy egyes helyeken, főleg konkrét kérdések kapcsán felbukkanak helytelen nézetek, hibás módszerek, újjáélednek elavult gyakorlatok, olyanok amelyek negatívan hatnak pártszervezeteink fejlődésére. Találkozni még mindig a pártdemokrácia helytelen, felszínes értelmezésével. Előfordul, hogy egyes helyeken a demokráciának csak az egyik oldalát hangsúlyozzák, azt gondolván, hogy a pártdemokrácia egyenlő a vitával, a bírálat szabadságával, a jogok gyakorlásával. Igaz ugyan, hogy a felsoroltak fontos és nélkülözhetetlen vonásai a pártdemokráciának. de legalább úgy hozzátartozik ahhoz a párttagság aktivitása, öntevékenysége, tevékeny részvétele a közösen kialakított teendők végrehajtásában. A párton belüli demokrácia tehát a két fontos alkotó elemnek szerves egysége: egyrészt a kérdés széles körű megvitatása, pártszerű eldöntése; a jogok biztosítása, másrészt a feladatok végrehajtása, a párttagság nagyfokú aktivitása, önkéntes, tevékeny részvétele a határozatok teljesítésében. Mint a pártélet minden szabálya, a demokrácia fejlesztése is a párt egységét, szervezettségét, tevékenységének hatékonyságát hivatott erősíteni és csakis ebből a nézőpontból lehet jelentőségét ténylegesen megérteni és értékelni. Ezzel függ össze egy másik kedvezőtlen jelenség is, amely végső soron szintén a pártdemokrácia fejlődését gátolja. Ez pedig a formalitások, a külsőségek túlbecsülése, az érdemi, a lényegi, a tartalmi dolgok rovására. Az utóbbi időben több fontos központi intézkedés történt. amely a pártdemokrácia formális vonásainak felszámolásit Hven volt mindegek-. *-> vozGtősécfv^lP^zt^ o-v"1' ’1 a jelölő bízót* '"ok előzetes megválasztása, illetve annak a feltételnek a biztosítása, hogy a jelölés valóban a tagság véleményét fejezze ki. További lépés volt ebben az irányban, hogy a most sorra kerülő beszámoló taggyűlésekre már, a választó taggyűlés elnökét és szavazatszedő bizottságát is előzetesen megválasztják. jp zzel persze nem állíthat- juk azt, hogy most már mindenfajta formalizmus megszűnt. Vannak még más ilyen jelenségek és a harcot sohasem szabad megszüntetni ellenük. Egyes helyeken például a taggyűlést egyszerűen csak gyüle-, kezetnek, vitafórumnak, tanács-: kozó testületnek, " tájékoztatás/ formának tekintik. Háttérbe szorítják, elhanyagolják a taggyűlés legfontosabb hivatását, azt, hogy ez egyúttal az alapszervezet legmagasabb vezető testületé is. A taggyűlés vezető testület, amelynek joga és kötelessége, hogy az alapszervezeti vezetőség munkáját rendszeresen ellenőrizze, döntéseit felülbírálja; esetleg megváltoztassa; Meglehetősen gyakori, hogy a taggyűlésnek e fontos hivatása csak az újjáválasztás idejére vonatkozik és nem pedig az egész beszámolási időszakra. A taggyűlés elé kerülő beszámolók és javaslatok is sokszor olyanok, amelyek már eleve nem tesznek lehetővé komolyabb vitát, változtatásokat, hanem inkább „jóváhagyás” céljából készülnek. Elképzelhető lenne például az, is, hogy a taggyűlés elé készülő beszámolók eleve a vitatott kérdéseket tárnák fel, alternatív javaslatokat tartalmaznának és a döntést a taggyűlésre bíznák. A taggyűlés helyes szerepének érvényesítése végső soron két dolgon múlik: az egyik az alapszervezeti vezetőség felismerésén, annak tudatosításán, hogy számukra, a közvetlen felső pártszerv a taggyűlés. A másik: a párttagság öntudatán, annak a jogos igényén, hogy a taggyűlésnek nemcsak az a feladata, hogy megválassza a pártvezetőséget, hanem az is, hogy ellenőrizze, irányítsa, segítse, módosítsa annak munkáját. A taggyűlésnek, mint vezető testületnek a szerepét azért is fontos hangsúlyozni, mert az utóbbi években, különösen pártunk IX. kongresszusa óta jelentősen megnőtt az alapszervezetek felelőssége. Adódik ez részben abból, hogy a szervezeti szabályzat módosításával valamennyi alapszervezet jogkörét, hatáskörét felemelte az üzemi alapszervezetek színvonalára. Ezzel különösen a hivatali és intézményi pártszervezetek feladata kiszélesedett, megnövekedett. Másrészt következik ez a gazdaságirányítás reformjának bevezetéséből is, amelynek nyomán a helyi gazdasági szervek önállósága lényegesen kiszélesedett és ez a helyi pártszervezetek munkájának hatókörét, felelősségét is megnövelte. A pártdemokrácia érvényesülésének fontos, szinte nélkülözhetetlen ismérve a kommunista nívóirt és ö^hírélst én-ndó al- 1 -1 „ A fplprlnfnlr véfíre— ri-n+épq nWor halad jól, akkor vannak leginkább kizárva a hibák és tévedések lehetőségei, ha a párttagok személyre való tekintet nélkül elmondják kritikai megjegyzéseiket, javaslataikat és annak nincs semmiféle hátrányos következménye a bírálóra nézve. Hallani még olyan esetekről, amikor a kritikát megtorolják, a bírálót üldözik és csak valamelyik felsőbb pártszerv közbeavatkozására változik meg ez az áldatlan helyzet. Szerencsére az ilyen durva, eléggé el nem ítélhető módszerek egyre ritkábban fordulnak elő. Az viszont már gyakoribb, hogy nem azonnal és nyíltan lépnek fel a bírálóval szemben, hanem kivárják az alkalmat, megvárják a bíráló első tévedését, és akkor „törlesz- tenek”. Ez ellen az a leghatásosabb védekezési módízer, ha az egyes munkahelyeken és párt- szervezetekben olyan elvtársi légkört alakítanak ki, amely eleve kudarcra ítél mindenfajta közvetett megtorlást, amely eleve elrettent mindenkit attól, hogy az őt ért bírálatért bármilyen formában megfizessen. A kommunista bírálat és önbírálat elmélyítésének van azonban még egy akadálya. „A párton belüli demokrácia fejlődését — állapította meg pártunk IX. kongresszusa — különösen a hiányosságok kiküszöbölésére irányuló építő bírálat kifejtését sokszor fékezi a párttagok, vagy funkcionáriusok egzisztenciális függése. Meg kell teremteni annak a biztosítékait, hogy a kritikai fellépés, a munkával kapcsolatos nézeteltérés, egyes kérdések másfajta megítélése miatt ne lehessen senkit hátrányos helyzetbe hozni”. A biztosíték csakis és elsősorban politikai jellegű lehet. Annak tudatosítása, hogy az egyes választott szervekben, vagy még inkább taggyűléseken minden parttag egyforma, egyenlő jogokkal és kötelességekkel rendelkezik és a pártéletben nem szabad megtűrni semmiféle hivatali, szolgálati függőséget. &. helyi vezetőkkel meg kell értetni: a pártrendezvények erejét, a taggyűlések jelentőségét éppen az biztosítja, hogy ott mindenki mindenféle belső szorongás nélkül el meri mondani véleményét. A párton belüli demokrácia elmélyítése, a pártélet ezen lenini normáinak betartása a párt szilárd elvi, politikai egységének alapfeltétele; s a pártszervezetek eredményes munkáját, hatékony tevékenységét hivatott szolgálni. Jelentősége azonban túlnő a párt keretein. Kiindulópontja, ösztönzője az állami, gazdasági társadalmi élet demokratizmusának, alapja a széles néptömegek alkotó tevékenysége kibontakozásának. végső soron a szocializmust építő társadalmunk fejlődése meggyorsításának. V. I. Két kiállítás Szekszárdim A Nemzeti Múzeum tulajdonát képező fegyveranyagból nyílik ma délelőtt kiállítás a múzeumban. A tárlat anyaga a XVI—XIX. \ sz. főúri díszfegyvereiből lett válogatva. Szerepel többek között a f világhírű győri puska, Ferenc József buzogányai, melyet pesti f ötvösök készítettek, Kossuth Lajos kardja, melyet George Wa- á shingtontól kapott, a bosnyák uralkodói kard, II. Napóleon test- á Őrségi vértje és még sok más, felbecsülhetetlen érték. A másik \ kiállítás a városi tanács dísztermében nyílik délelőtt, tíz órakor. f Országos fotóművészeti tárlat, „Szüret” címmel. A kiállítás ér- f dekessége, hogy országos fotókiállítás harminc évvel ezelőtt volt / Szekszárdon. ^ Foto: Bakó Jenő á JEGYZETEK Odaállni a tagság elé... Előrebocsátjuk, nem akarunk semmiféle propagandát kifejteni az Állami Biztosító mellett. Nem is kell, mert a idei év időjárásánál aligha kell jobb propaganda. A kora tavaszi fagykárok után ugyancsak korán érkezett a jégverés, majd a hosszú nyári szárazság után jött ismét — elég későn, szeptember közepén. A jég ellen viszont semmi más nem nyújt védelmet, mint a biztosítás. Igaz, a károk nem térülnek meg teljes egészében, mégis, számottevő az az összeg, amelyet a biztosítótól kapnak a mezőgazdasági üzeme (A Kanacsi Állami Gazdaságnak az idén eddig közel hárommillió forintot fizetett ki a biztosító.) Az anyagi károk mellett most elsősorban azzal az erkölcsi kárral foglalkozunk, amely egy-két mezőgazdasági üzem vezetőjét érte, azokat, akik úgy számoltak: a biztosítási díj csupán kidobott pénz. Az elnök kétségkívül részes a termelőszövetkezet gazdálkodásának eredményességében. Szakértelme, szervező, irányító képessége és a tagság szorgalma, igyekezete nyilván meghozza a kívánt eredményt. Viszont. ha a gazdaságot természeti csapás okozta kár éri, százezrekben, vagy milliókban kifejezve, és ebből egy fillér sem térül meg, azért elsősorban a vezető a felelős, öt éri az a bizonyos erkölcsi kár, amikor szembe kell nézni a tagsággal, és őszintén bevallani: „Én vagyok a felelős a kárért, amelyet még jóhiszeműségem sem menthet. Spórolni akartam, .gondoltam, évek óta nem volt errefelé jégeső, talán az idén sem lesz. Sajnos, lett.. .*• Általános megállapítás: a mezőgazdaság olyan üzem, amely felett nincs tető, amelyben nincs légkondicionáló berendezés . . . Vagyis, a termelési kockázat rendkívül nagy, a termés tulajdonképpen csak a magtárban a tárolóhelyen van biztonságban. Ezért van az is, hogy éveken keresztül valóban csak fizetni kell a biztosítási díjat. . . Aztán jön egy olyan év, amikor — sajnos — visszatérül a termény tényleges értékének több-kevesebb része . .. Ezzel számolni kell. Ha előfordul olyan eset, mint most, a legutóbbi vihar, jégverés után, hogy a gazdaságnak nem térül vissza semmi, a vezetőnek oda hell állni a tagság elé . . . És az erkölcsi kár sokszor súlyosabb szankció, mint a gondatlanul okozott kár miatt kiszabott kártérítés. Utcajásitás — gyüm ö les fákká l Rövidesen ismét elérkezik az őszi fásítás ideje. Ezúttal nem előzi meg olyan előzetes kampány, amelynek néhány évvel ezelőtt sokszor voltunk tanúi« Talán veszített jelentőségéből a fásítás? Korántsem. Bár igaz — és éppen a korábbi évek fásítási mozgalmainak következményeként —, hogy szerte a megyében az udvarokban nagyon sok fiatal gyümölcsfa díszlik az elöregedett fák helyén, és nagyon sok utcában ékesednek fiatal fasorok, tehát viszonylagosan kevesebb helyre kell fiatal fát ültetni. Azóta felnövekedtek, sőt termőre fordultak a jó néhány termelőszövetkezetben, állami gazdaságban telepített, több száz holdas gyümölcsösök, vagy telepítettek új erdőrészeket — mégis van jelentősége a fásításnak. Mert a korábbi faültetési kampányok eredményei mellett az árnyoldalhoz tartozik. hogy van még bőven pótolnivaló. Sok helyen valóságos társadalmi üggyé vált — tanácsülések jegyzőkönyvei bőven tanúskodhatnak erről — a költségesen felnevelt, és elültetett fiatal csemeték, suhángok sorsa. Az árnyoldal, hogy — sokszor csak a statisztikának ültettek isko lástól felnőttig, — nagy részük tönkrement, gondozás hiányában, vagy felelőtlen elemek fatördelő kedve következtében. Egyszóval, sokan nem látták a faültetés hasznát, értelmét. A mostani, őszi faültetés idejét nem előzik meg hangzatos jelszavak. Viszont születőben van egy új, hasznos kezdeményezés — Tolna megyében elsősorban Dalmandon és Bonyhádon — amelynek célja, hogy az utcákon elültetett fa ne csak dísz legyen, hanem haszon is. A kezdeményezők a fogyasztási szövetkezetek és a községi tanácsok. Az elgondolás lényege az: a fogyasztási szövetkezetek beszerzik, ' szállítják a szükséges gyümölcsfacsemetéket, a tanácsok pedig fedezik a vételárat. Az utcák ban lakókra hárul viszont az a feladat, hogy ki-ki a maga portája előtt elültesse, gondozza és felnevelje ezeket a gyümölcsfákat. Természetesen nem anyagi haszon nélkül — mert a lakó szedheti majd le, használhatja fel vagy értékesítheti a fa termését. A fa így nemcsak dísze lesz az utcának, hanem egyúttal hasznot is hoz a lakóknak. Tehát két szeresen lesz mindenki érdekelt, hogy a háza előtt elültetett fa felnövekedjék, nemcsak szemlélője, hanem gazdája is lesz. A dalmandiak, a bonyhádiak kezdeményezése érdemes lesz arra. hogy másutt is elterjesszék. A felsorolt indokokon kívül azért is. t\ert bővebbé, változatosabbá teheti egy-egy község — sokszor máshonnan várt — gyümölcsellátásál. Bl. \
