Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-27 / 227. szám

Lakni tudni kell Néhány szó a lakáskultúráról ' A PAKSI BÚTORÜZLET havi átlagos forgalma megüti az egy­millió forintot, februárban pedig legtöbbnyire néhány százezer fo­rinttal e fölött is jár. Természete­sen nemcsak a járási székhelyre ömlik évente több mint tizenkét milliónyi értékű bútor, hanem a környező községekbe is. Február­ban azért a szokásosnál nagyobb értékben, mert a zárszámadások jóvoltából ilyenkor kerül jelen­tősebb összeg a háztartásokba. Logikus kérdés, hogy ebből mi­lyen bútor gazdagítja az otthono­kat, azokat miként helyezik ed és hogyan hasznosítják? ! Ha az ember a bútorok rendel­tetésére gondol, a kérdés első pil­lanatban naivnak tűnik. Hiszen nyilvánvaló, hogy a konyhakre- denc edények tárolására szolgál majd, a ruhásszekrénybe ruhákat akasztanak, a karosszékekben el­pihenve televíziót néznek, a re- kamiékon alszanak, az asztalok­nál pedig ebédelnek. A valóság nem egészen ilyen és ezt már nemcsak a Paks környékén, ha­nem egyebütt gyűjtött példák is bizonyítják. T. néni Nagydorogon büszkén mutatja a kereken húszezernyi fo­rint árán vásárolt szobaberende­zést. A büszkeség jogos, hiszen ő meg a családja dolgozott meg ér­te. Minden ragyog a tisztaságtól, a díványon féltucatnyi csipkete­rítő, az asztalon és a vitrinben dísztárgyak. A hamutartókat bár­mikor fel lehetne használni desz- szertes tálnak, nyilvánvalóan so­ha nem találkoztak még a ciga­retták elfüstölésének végtermékei­vel. Ezután kimegyünk a konyhá­ba, leülünk a fehér asztal mellé és enyhe konyhaszagban folytat­juk a beszélgetést. Nagyjából ugyanez a helyzet Dunaföldváron. Csámpán, Gerjen- ben. Tengelicen és alighanem va­lamennyi megyénkbe^ község Hatvanezer forint vízvezeték-szerelésre Györkönyben a községi tanács az idén különösen nagy összeget köl­tött járdaépítésre és a középületek­ben a víz beszerelésére. A község több utcájában, jórészt társadalmi munkában járdát építettek, összesen kétezer négyzetmétert. Az óvodába bevezették a tüzet, de kapott az orvosi lakás és az orvosi rendelő is vízvezetéket. Jelenleg a szakembe­rek a bölcsődén dolgoznak és annak befejezése után a tánácsíi-ázban. va­lamint három pedagóguslakásban végzik el. ugyanezt a munkát. A községi tanács az idén 60 ezer forin­tot költ a vízvezetéki munkára. A terv szerint jövőre a község iskolái­ba is bevezetik ■ a vizet. számtalan házában. A drága és kivétel nélkül makulátlanul meg­őrzött bútor többnyire az első szobába, a valamikori „tiszta szo­ba" mai utódjába kerül, dísztárgy lesz, vagy esetleg a család anyagi erejének bármikor megmutatható bizonyítéka, csak az nem, amire rendeltetett: — az emberi élet. a mindennapok része. A vásárlásokban természetesen van változás, ami az igények mó­dosulását tükrözi. Még kelendő ugyan — a szerencsére javarészt csak maszek kisiparosoknál vá­sárolható — „teleháló”, vagy a — felül rossz eszpresszók bárpult­jainak hangulatvilágítására emlé­keztetőén — kivilágítható súlyos rekamié. A hálószoba-vásárlások száma azonban csökken, sőt csök­ken a konyhabútoroké is. A pak­si bolt raktárkészletének 33 szá­zaléka ezekből tevődik össze, va­lamennyit nehéz eladni. Keresik a könnyebb, modernebb bútorokat és a kereskedelem dicséretére vál­jon, hogy ezek többnyire kapha­tók is. A TISZTA SZOBA hangulata azonban nagyjából változatlan, az emberek életének megkönnyíté­sére szánt bútor valamiféle fétis­sé alakul. Miért? A mezőgazdaságban élő, álla­tokkal bajlódó falusi ember leg­fontosabb tartózkodási helye mindmáig a konyha. Konyhából többnyire kettő is akad, a lakó­épületben lévő és az azzal szem­ben épített nyári. Ezek azonban csak tartózkodási helyek és nem — a városokban már nagyon oko­san terjedőben lévő — lakókony­hák. Mindez persze még nem in­dokolná, hogy munka végeztével ne lehessen használni a drága pénzen megvásárolt szobabútoro- >kal. A hagyományos paraszt­ágyak szalmazsákjánál kényelme­sebb fekhelyet nyújt a kárpitos­munka, karosszékben jobban le­het pihenni, mint a lócán. Az idősebb nemzedék esetében — akiknél öröklött hagyományok szerint a munka nem az élet megszépítésének eszköze, hanem annak egyedüli célja — ez még esetleg érthető. Valamikor a ma­gasra tornyozott ágyak dunyháit féltették, most az új bútorral tör­ténik ugyanez. Ettől függetlenül az az érzésünk, hogy őket épp­úgy, mint a fiatalabbakat, meg kellene tanítani lakni. A paksi bolt raktározási gondjai egyelőre nem teszik lehetővé, hogy a bú­torokat megfelelő elrendezésben tárják a vevő elé. Ennek esztéti­kai nevelő oldalán kívül — anya­giakban is lemérhető haszna le­hetne. Szekszárdon például a bú­torüzlet anyagának jobb elrende­zése tízszázalékokban kifejezhető többletbevételt eredményezett. A korszerű bútorüzletek kirakatai már egy-egy teljes szoba legmeg­felelőbb és legízlésesebb beren­dezését mutatják. Mindehhez csat­lakoznia kellene a berendezési szaktanácsadásnak. Csirái Pakson már megtalálhatók. Ha a vevő közli, hogy például van egy öt­ször négyméteres alapterületű szobája és sebtében papírra veti az ajtók és ablakok a kályha­lyuk helyét, a boltvezető kiszá­mítja neki, hogy a vásárolt bú­torok méret szerint miképp he­lyezhetők el a leggazdaságosab­ban. Ez azonban — így éreztük — még nem feltétlenül jelenti a leg­ízlésesebb elhelyezést is. — Már régen elmúlt az az idő, — mondotta a paksi bútorüzlet vezetője — amikor a vásárló örült, ha a vasúti rakodóról egye­nesen haza szállíthatta a típusbú­torból azt, ami éppen jutott ne­ki. Ma már válogatnak, igénye­sebbek ;>z emberek. AZ IGÉNYESSÉG többször alá­húzandó, hiszen nemcsak egye­nes eredménye növekvő anyagi jólétünknek, hanem irányítást is vár. A lakás, a bútor az emberért van. pihenését, erőgyűjtését szol­gálja. A kereskedelem szakembe­reinek éppúgy fokozott feladata kellene, hogy legyen a. jövőben ezt szolgálni, mint ahogy azt sem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy a műve'ődésügy irányítói a lakás- kultúra csiszolására is kiterjesz- szék figyelmüket. ORDAS IVÁN Déldunántúli Áramszolgál­tató Vállalat Üzletigazgató­sága felvesz: > ill any szerelő szakmunkásokat és segéd­munkásokat Munkahely: Szekszárd—Tol­na—Hőgyész—Tamási— Dombóvár. Fizetés megálla­podás szerint. Jelentkezés: Szekszárd, Be- zerédj u. 9. sz. alatt. (267) Az IFA W 50 es típusú tehergépkocsik javítója: a XVIL sz. Autójavító Vállalat karbantartás, középjavítás, nagyjavítás és $ödarah~feSújítás garanciával. kérjük T. megrendelőinket, hogy idei és 1969. évi igényeiket szíveskedjenek vállalatunkkal mielőbb közölni. '.FIT XVH.. SZ. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT TURKEVE TELEFON: 34 , TELEX: 093364 (325) A nyergesújfalui , Magyar Viscosagyár FELVÉTELRE KERES férfi betanított és segéd ni u n húsok a I valamint lakatosokat és villanyszerelőket A munkaidő heti 40. illetve 42 óra. Munkásszállást biztosítunk. Munkabér a kollektív szer­ződés és megállapodás sze­rint. Napi egyszeri kedvez­ményes étkezést biztosítunk Jelentkezés a vállalat mun­kaügyi főosztályán, munka­erő-gazdálkodási csoportnál hétfőtől péntekig: 9 órától 12 óráig. (155) — Miben lehetek szolgálatára? — tette fel az udvarias kérdést a legkevésbé sem udvarias hangon. — Kérem mondja el röviden, mert sok a dolgom. mondta, már ítéletet is alkotott magának lá­togatójáról. Azokhoz a zöldfülűekhez tartozott, akik jogot v®?e5*’e)í’.. fdána az FBI szolgálatába álltak, s az volt a meg­győződésük, hogy többet tudnak, mint a legtapasztaltabb rendőrségi nyomozó. A látogató elővette FBI-igazolványát, s túltette magát azon, hogy Gaines még hellyel sem kínálta. Körülménye­sen leült az egyik székre. — Szeretném, ha elmondana mindent, amit Anthony Pinóról tud — mondta a déliek éneklő hanglejtésével. — Több óra hosszat beszélhetek róla — mondta Gai­nes. — Annyit tudok róla, hogy egy könyvben sem fér el. — Annál jobb. Ráérek. Korlátlanul ráérek. A nyomozó még kényelmesebben helyezkedett el a széken, és szivarra gyújtott. — Sajnos, én nem érek rá — válaszolta Gaines inge­rülten. Bosszantotta, hogy látogatója engedélyt sem kért a rágyújtáshoz, és szivarfüstjével bebüdösíti az irodát. Gaines — 175 — nem állta a dohányfüstöt. Az ablakhoz ment és tüntetőén kitárta. —áíFz sem tesz semmit — mondta a nyomozó nyugod­tan. Majd csak a végére érünk a történetnek. Hiszen nem muszáj ma megtudnom mindent. Gaines mosolyt erőltetett az arcára. — Akkor legjobb lesz, ha az elején kezdem — mondta. — Tonny Pino tizenhét esztendős volt, amikor először ta­lálkoztam vele... — S ez alkalommal rálőtt és olyan szerencsétlenül sebesítette meg, hogy Pinónak nem lehet gyermeke... A múltját jól ismerjük. Minden mozzanatát ismerjük. Most inkább az érdekel bennünket, milyen kapcsolatban van a Brinks Express Company kirablásával. — Az FBI bizonyára többet tud erről, mint mi, itt a rendőrségen — kerülte el Gaines az egyenes választ. — Erről nem vagyok meggyőződve — ellenkezett a nyomozó. — Azt hiszen ön sokkal többet tud Pinóról, mint amennyit pillanatnyilag hajlandó elmondani. Leginkább az érdekel engem, részt vett-e Pino a rablásban vagy sem? — Nincs kizárva, hogy részes az ügyben — mondta Gaines és igyekezett uralkodni indulatain —, de sejtelmünk sincs arról, hogy milyen formában. Mindenesetre biztos alibije van a rablás idejére, tehát legfeljebb csak elmélet­ben gyanúsíthatjuk, bizonyítékunk nincs ellene. — Ez igaz — szögezte le a nyomozó, azután lecsapott a következő kérdésével: Mrs. Gaines, habár önnek az idők folyamán tisztá­ba kellett jönnie azzal, hogy Anthony Pino javíthatatlan, megrögzött gonosztevő, mégis ismételten latba vetette érte befolyását a bíróság előtt. Tudomásom szerint néhány évvel ezelőtt azt is kijárta, hogy az igazságügyi hatóságok töröl­jék Pino eddigi bűnlajstrómát. Szeretném, ha elfogadható magyarázatot adna rendőrtiszthez egyáltalán nem méltó magatartásáról. — 176 — Gaines halántékán kidagadtak az erek. Első gondolata az volt, hogy egyszerűen kidobja szemtelen látogatóját, de nagy nehezen leküzdötte indulatait és nyugodtan válaszolt: — Sohasem titkoltam Tonnyval való kapcsolatomat. Ez hozzátartozott rendőrtiszti hivatásomhoz. Egyébként nem hiszem, hogy erről számadással tartoznék önnek. A telefonhoz nyúlt. — Golden ezredesnek, rendőrségünk főnökének pontos tudomása van Pinóval való kapcsolatomról. Most össze­kapcsolom vele, s ő majd megadja a kellő magyarázatot. A nyomozó szenvtelen modora hirtelen megváltozott. Most először szólalt meg emelt hangon. — Én úgy nyomozok, ahogyan a legjobbnak tartom. Tegye le a hallgatót. — Beszélni fog Golden ezredessel, megértette! — vála­szolta Gaines ugyanabban a hangnemben. — Azért jöttem, hogy kérdéseket tegyek fel, s nem azért, hogy kioktassanak, megleckéztessenek. Hajlandó-e a kérdéseimre válaszolni, vagy nem. — Az attól függ . .. — Mitől? — Hogy mit kérdez. — Például még mindig nem válaszolt arra a kérdé­semre, mi okból fogta pártját Pinónak olyan sok esetben. Gaines az ablakhoz lépett. Egy ideig elgondolkozva ki­nézett, majd hirtelen megfordult. — Legyen meg az akarata, megadom a választ — mondta ingerülten. — Rendőrségi szolgálatom alatt mintegy 1700 embert letartóztattam, a felét börtönbe, kettőt villa­mos székbe juttattam. Ez csak azért volt lehetséges, mert kapcsolatot tartottam fenn olyan emberekkel, mint An­thony Pino. Ha majd egyszer ön is megszerzi olyan embe­rek bizalmát, mint Pino, akkor talán használható detektív válik önből is. Van-e még kérdezni valója? — 177 —

Next

/
Thumbnails
Contents