Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-27 / 227. szám
Lakni tudni kell Néhány szó a lakáskultúráról ' A PAKSI BÚTORÜZLET havi átlagos forgalma megüti az egymillió forintot, februárban pedig legtöbbnyire néhány százezer forinttal e fölött is jár. Természetesen nemcsak a járási székhelyre ömlik évente több mint tizenkét milliónyi értékű bútor, hanem a környező községekbe is. Februárban azért a szokásosnál nagyobb értékben, mert a zárszámadások jóvoltából ilyenkor kerül jelentősebb összeg a háztartásokba. Logikus kérdés, hogy ebből milyen bútor gazdagítja az otthonokat, azokat miként helyezik ed és hogyan hasznosítják? ! Ha az ember a bútorok rendeltetésére gondol, a kérdés első pillanatban naivnak tűnik. Hiszen nyilvánvaló, hogy a konyhakre- denc edények tárolására szolgál majd, a ruhásszekrénybe ruhákat akasztanak, a karosszékekben elpihenve televíziót néznek, a re- kamiékon alszanak, az asztaloknál pedig ebédelnek. A valóság nem egészen ilyen és ezt már nemcsak a Paks környékén, hanem egyebütt gyűjtött példák is bizonyítják. T. néni Nagydorogon büszkén mutatja a kereken húszezernyi forint árán vásárolt szobaberendezést. A büszkeség jogos, hiszen ő meg a családja dolgozott meg érte. Minden ragyog a tisztaságtól, a díványon féltucatnyi csipketerítő, az asztalon és a vitrinben dísztárgyak. A hamutartókat bármikor fel lehetne használni desz- szertes tálnak, nyilvánvalóan soha nem találkoztak még a cigaretták elfüstölésének végtermékeivel. Ezután kimegyünk a konyhába, leülünk a fehér asztal mellé és enyhe konyhaszagban folytatjuk a beszélgetést. Nagyjából ugyanez a helyzet Dunaföldváron. Csámpán, Gerjen- ben. Tengelicen és alighanem valamennyi megyénkbe^ község Hatvanezer forint vízvezeték-szerelésre Györkönyben a községi tanács az idén különösen nagy összeget költött járdaépítésre és a középületekben a víz beszerelésére. A község több utcájában, jórészt társadalmi munkában járdát építettek, összesen kétezer négyzetmétert. Az óvodába bevezették a tüzet, de kapott az orvosi lakás és az orvosi rendelő is vízvezetéket. Jelenleg a szakemberek a bölcsődén dolgoznak és annak befejezése után a tánácsíi-ázban. valamint három pedagóguslakásban végzik el. ugyanezt a munkát. A községi tanács az idén 60 ezer forintot költ a vízvezetéki munkára. A terv szerint jövőre a község iskoláiba is bevezetik ■ a vizet. számtalan házában. A drága és kivétel nélkül makulátlanul megőrzött bútor többnyire az első szobába, a valamikori „tiszta szoba" mai utódjába kerül, dísztárgy lesz, vagy esetleg a család anyagi erejének bármikor megmutatható bizonyítéka, csak az nem, amire rendeltetett: — az emberi élet. a mindennapok része. A vásárlásokban természetesen van változás, ami az igények módosulását tükrözi. Még kelendő ugyan — a szerencsére javarészt csak maszek kisiparosoknál vásárolható — „teleháló”, vagy a — felül rossz eszpresszók bárpultjainak hangulatvilágítására emlékeztetőén — kivilágítható súlyos rekamié. A hálószoba-vásárlások száma azonban csökken, sőt csökken a konyhabútoroké is. A paksi bolt raktárkészletének 33 százaléka ezekből tevődik össze, valamennyit nehéz eladni. Keresik a könnyebb, modernebb bútorokat és a kereskedelem dicséretére váljon, hogy ezek többnyire kaphatók is. A TISZTA SZOBA hangulata azonban nagyjából változatlan, az emberek életének megkönnyítésére szánt bútor valamiféle fétissé alakul. Miért? A mezőgazdaságban élő, állatokkal bajlódó falusi ember legfontosabb tartózkodási helye mindmáig a konyha. Konyhából többnyire kettő is akad, a lakóépületben lévő és az azzal szemben épített nyári. Ezek azonban csak tartózkodási helyek és nem — a városokban már nagyon okosan terjedőben lévő — lakókonyhák. Mindez persze még nem indokolná, hogy munka végeztével ne lehessen használni a drága pénzen megvásárolt szobabútoro- >kal. A hagyományos parasztágyak szalmazsákjánál kényelmesebb fekhelyet nyújt a kárpitosmunka, karosszékben jobban lehet pihenni, mint a lócán. Az idősebb nemzedék esetében — akiknél öröklött hagyományok szerint a munka nem az élet megszépítésének eszköze, hanem annak egyedüli célja — ez még esetleg érthető. Valamikor a magasra tornyozott ágyak dunyháit féltették, most az új bútorral történik ugyanez. Ettől függetlenül az az érzésünk, hogy őket éppúgy, mint a fiatalabbakat, meg kellene tanítani lakni. A paksi bolt raktározási gondjai egyelőre nem teszik lehetővé, hogy a bútorokat megfelelő elrendezésben tárják a vevő elé. Ennek esztétikai nevelő oldalán kívül — anyagiakban is lemérhető haszna lehetne. Szekszárdon például a bútorüzlet anyagának jobb elrendezése tízszázalékokban kifejezhető többletbevételt eredményezett. A korszerű bútorüzletek kirakatai már egy-egy teljes szoba legmegfelelőbb és legízlésesebb berendezését mutatják. Mindehhez csatlakoznia kellene a berendezési szaktanácsadásnak. Csirái Pakson már megtalálhatók. Ha a vevő közli, hogy például van egy ötször négyméteres alapterületű szobája és sebtében papírra veti az ajtók és ablakok a kályhalyuk helyét, a boltvezető kiszámítja neki, hogy a vásárolt bútorok méret szerint miképp helyezhetők el a leggazdaságosabban. Ez azonban — így éreztük — még nem feltétlenül jelenti a legízlésesebb elhelyezést is. — Már régen elmúlt az az idő, — mondotta a paksi bútorüzlet vezetője — amikor a vásárló örült, ha a vasúti rakodóról egyenesen haza szállíthatta a típusbútorból azt, ami éppen jutott neki. Ma már válogatnak, igényesebbek ;>z emberek. AZ IGÉNYESSÉG többször aláhúzandó, hiszen nemcsak egyenes eredménye növekvő anyagi jólétünknek, hanem irányítást is vár. A lakás, a bútor az emberért van. pihenését, erőgyűjtését szolgálja. A kereskedelem szakembereinek éppúgy fokozott feladata kellene, hogy legyen a. jövőben ezt szolgálni, mint ahogy azt sem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy a műve'ődésügy irányítói a lakás- kultúra csiszolására is kiterjesz- szék figyelmüket. ORDAS IVÁN Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzletigazgatósága felvesz: > ill any szerelő szakmunkásokat és segédmunkásokat Munkahely: Szekszárd—Tolna—Hőgyész—Tamási— Dombóvár. Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezés: Szekszárd, Be- zerédj u. 9. sz. alatt. (267) Az IFA W 50 es típusú tehergépkocsik javítója: a XVIL sz. Autójavító Vállalat karbantartás, középjavítás, nagyjavítás és $ödarah~feSújítás garanciával. kérjük T. megrendelőinket, hogy idei és 1969. évi igényeiket szíveskedjenek vállalatunkkal mielőbb közölni. '.FIT XVH.. SZ. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT TURKEVE TELEFON: 34 , TELEX: 093364 (325) A nyergesújfalui , Magyar Viscosagyár FELVÉTELRE KERES férfi betanított és segéd ni u n húsok a I valamint lakatosokat és villanyszerelőket A munkaidő heti 40. illetve 42 óra. Munkásszállást biztosítunk. Munkabér a kollektív szerződés és megállapodás szerint. Napi egyszeri kedvezményes étkezést biztosítunk Jelentkezés a vállalat munkaügyi főosztályán, munkaerő-gazdálkodási csoportnál hétfőtől péntekig: 9 órától 12 óráig. (155) — Miben lehetek szolgálatára? — tette fel az udvarias kérdést a legkevésbé sem udvarias hangon. — Kérem mondja el röviden, mert sok a dolgom. mondta, már ítéletet is alkotott magának látogatójáról. Azokhoz a zöldfülűekhez tartozott, akik jogot v®?e5*’e)í’.. fdána az FBI szolgálatába álltak, s az volt a meggyőződésük, hogy többet tudnak, mint a legtapasztaltabb rendőrségi nyomozó. A látogató elővette FBI-igazolványát, s túltette magát azon, hogy Gaines még hellyel sem kínálta. Körülményesen leült az egyik székre. — Szeretném, ha elmondana mindent, amit Anthony Pinóról tud — mondta a déliek éneklő hanglejtésével. — Több óra hosszat beszélhetek róla — mondta Gaines. — Annyit tudok róla, hogy egy könyvben sem fér el. — Annál jobb. Ráérek. Korlátlanul ráérek. A nyomozó még kényelmesebben helyezkedett el a széken, és szivarra gyújtott. — Sajnos, én nem érek rá — válaszolta Gaines ingerülten. Bosszantotta, hogy látogatója engedélyt sem kért a rágyújtáshoz, és szivarfüstjével bebüdösíti az irodát. Gaines — 175 — nem állta a dohányfüstöt. Az ablakhoz ment és tüntetőén kitárta. —áíFz sem tesz semmit — mondta a nyomozó nyugodtan. Majd csak a végére érünk a történetnek. Hiszen nem muszáj ma megtudnom mindent. Gaines mosolyt erőltetett az arcára. — Akkor legjobb lesz, ha az elején kezdem — mondta. — Tonny Pino tizenhét esztendős volt, amikor először találkoztam vele... — S ez alkalommal rálőtt és olyan szerencsétlenül sebesítette meg, hogy Pinónak nem lehet gyermeke... A múltját jól ismerjük. Minden mozzanatát ismerjük. Most inkább az érdekel bennünket, milyen kapcsolatban van a Brinks Express Company kirablásával. — Az FBI bizonyára többet tud erről, mint mi, itt a rendőrségen — kerülte el Gaines az egyenes választ. — Erről nem vagyok meggyőződve — ellenkezett a nyomozó. — Azt hiszen ön sokkal többet tud Pinóról, mint amennyit pillanatnyilag hajlandó elmondani. Leginkább az érdekel engem, részt vett-e Pino a rablásban vagy sem? — Nincs kizárva, hogy részes az ügyben — mondta Gaines és igyekezett uralkodni indulatain —, de sejtelmünk sincs arról, hogy milyen formában. Mindenesetre biztos alibije van a rablás idejére, tehát legfeljebb csak elméletben gyanúsíthatjuk, bizonyítékunk nincs ellene. — Ez igaz — szögezte le a nyomozó, azután lecsapott a következő kérdésével: Mrs. Gaines, habár önnek az idők folyamán tisztába kellett jönnie azzal, hogy Anthony Pino javíthatatlan, megrögzött gonosztevő, mégis ismételten latba vetette érte befolyását a bíróság előtt. Tudomásom szerint néhány évvel ezelőtt azt is kijárta, hogy az igazságügyi hatóságok töröljék Pino eddigi bűnlajstrómát. Szeretném, ha elfogadható magyarázatot adna rendőrtiszthez egyáltalán nem méltó magatartásáról. — 176 — Gaines halántékán kidagadtak az erek. Első gondolata az volt, hogy egyszerűen kidobja szemtelen látogatóját, de nagy nehezen leküzdötte indulatait és nyugodtan válaszolt: — Sohasem titkoltam Tonnyval való kapcsolatomat. Ez hozzátartozott rendőrtiszti hivatásomhoz. Egyébként nem hiszem, hogy erről számadással tartoznék önnek. A telefonhoz nyúlt. — Golden ezredesnek, rendőrségünk főnökének pontos tudomása van Pinóval való kapcsolatomról. Most összekapcsolom vele, s ő majd megadja a kellő magyarázatot. A nyomozó szenvtelen modora hirtelen megváltozott. Most először szólalt meg emelt hangon. — Én úgy nyomozok, ahogyan a legjobbnak tartom. Tegye le a hallgatót. — Beszélni fog Golden ezredessel, megértette! — válaszolta Gaines ugyanabban a hangnemben. — Azért jöttem, hogy kérdéseket tegyek fel, s nem azért, hogy kioktassanak, megleckéztessenek. Hajlandó-e a kérdéseimre válaszolni, vagy nem. — Az attól függ . .. — Mitől? — Hogy mit kérdez. — Például még mindig nem válaszolt arra a kérdésemre, mi okból fogta pártját Pinónak olyan sok esetben. Gaines az ablakhoz lépett. Egy ideig elgondolkozva kinézett, majd hirtelen megfordult. — Legyen meg az akarata, megadom a választ — mondta ingerülten. — Rendőrségi szolgálatom alatt mintegy 1700 embert letartóztattam, a felét börtönbe, kettőt villamos székbe juttattam. Ez csak azért volt lehetséges, mert kapcsolatot tartottam fenn olyan emberekkel, mint Anthony Pino. Ha majd egyszer ön is megszerzi olyan emberek bizalmát, mint Pino, akkor talán használható detektív válik önből is. Van-e még kérdezni valója? — 177 —
