Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-26 / 226. szám
Esik az eső elmos százmilliókat A talajvédelem szerepe Tolna megyében A közelmúltban lehullott bőséges csapadék nemcsak a szőlőket károsítja, hanem a lejtő- sebb területek — ilyenek teszik ki megyénk jelentős részét — talaját is. Aggasztó látvány Mő- csénytől Símohtornyáig, hogy a friss szántásokban, a vetésre előkészített táblákon a barázda- fenékig lemosta a termőréteget a lezúduló esővíz. És ez így megy évről évre. Elgondolkodtató adat, hogy Tolna megyében évente 500—800 ezer köbméter hordalékot kell a belvízi csatornákból kiemelni — a dombokról lemosott termőtalajt. Ez a természeti jelenség kétszeresen káros. Egyrészt, mert gyengül a talaj termőképessége, másrészt tetemes költségbe kerül a vízlevezető rendszerek állandó tisztítása a lerakodott hordaléktól. Az emlékezetes, 1961. június 10-i szekszárdi felhőszakadás a Baktából 60 hold területről 80 000 köbméter termőtalajt mosott le, átlagban tíz centis talajréteget. Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete Simontor- nyán 1966. júniusában 9 százalékos lejtőn holdanként 550 tonna talajlepusztulást mért. Érthető és indokolt tehát, hogy termelőszövetkezeti tagtól tudományos kutatóig mindenkit egyformán foglalkoztat, hogyan és miként lehet védekezni ez ellen a természeti kár ellen. Ez Tolna megyében azért is izgalmas, és szükségszerű kérdés, mert a megye szántóterületéből közel 220 ezer hold az 5—25 százalék feletti lejtő. A szálkai tsz-ben 83,5 százalék, a mucsi tsz-ben 95.7 a kocsolai tsz-ben 70, az értényi tsz-ben 60 százalék az öt százalékosnál merede- kebb területek aránya. A korábbi években már megindult az erózióval kapcsolatos tudományos munka, az OMMI, a Szőlészeti Kutatóintézet, az állami gazdaságok megyei laboratóriuma, a Vízügyi Tudományos Kutatóintézet, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató- intézete, a palánki felsőfokú technikum által és újabban bekapcsolódott a munkákba az iregszemcsei kutatóintézet és a kompolti kutatóintézet, amely a tamási járás területére terjeszti ki az erózió elleni védekezés és a lejtős gazdálkodás haladó módszereivel kapcsolatos kutatómunkáját. Fontos munkát végzett e területen a Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézet Értény- ben, a talajvédelmet biztosító gépi munkákkal, valamint az Agrártudományi Egyetem Talajtani és Növénytermesztési Tanszéke Nagykónyiban. A kutatómunka sajnos, azt állapította meg, hogy a talajvédelem, a lejtős gazdálkodás, a talajjavítás gazdaságosságának elemzése, vizsgálata — bár sok erőfeszítés, kezdeményezés és anyagi befektetés történt már eddig — még eléggé a kezdeti állapotban van Tolna megyében. Ugyanakkor meg kellett állapítani azt is, hogy a megyét károsító erózió hatásával kapcsolatban sok helyen, egymástól eléggé elszigetelten folyik kutatómunka, a kutatási eredmények ellenőrzése, összefoglalása, ismertetése nincs összehangolva. (Az erózióval kapcsolatos megyei NEB-vizsgálat megállapítása.) A NEB vizsgálata kiterjedt arra is milyen tényezők segítik, illetve hátráltatják a megyében a talajvédelmi munkákat. A megállapítás szerint a korábbi években kifogásolható volt. hogy a meliorációs munkákra vonalkozó utasítások későn jelentek meg, vagy a pénzügyi kereteket későn bocsátották a megye rendelkezésére. (A talajjavítással, az erózió elleni védekezéssel kapcsolatos munkákat jelentős mértékű állami támogatással segítik.) A talajvédelmi munkákat a megyében eddig leginkább csak a vízrendezés jelentette, vagyis a mély fekvésű területek víztelenítése, az ároktisztítási munkák. A rétegvonalas művelést sem mindenütt alkalmazzák, ott, ahol a lápiföldes talajjavítást már elvégezték — csak Ertény- ben, Kocsolán, Tamásiban — pedig ez a művelési mód alapvető követelmény. Az Alsópéli Állami Gazdaság példája igazolja az agrotechnikai követelmények betartását. A gazdaságban 1966. júliusában és 1967 augusztusában végzett altalajlazítási kísérlet nagyüzemi szinten 3,56 mázsa kukorica többlettermést hozott. A gyümölcsösben a rétegvonallal párhuzamosan végzett 70 centi mélységű altalajlazítás hatására a lehordott talaj a kont- rolltábláélíoz viszonyítva egyha- todára csökkent. A talajvédelmi tervek megvalósítását gátolja az is, hogy az üzemek jó részében korlátozottak -a lehetőségek a szerves anyag visszapótlására, még a zöldtrágyázás lehetőségeivel is csak minimális mértékben élnek. A erózió elleni védekezés munkáinak jelentős része hárul a Koppányvölgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulásra. Be- recz Lászlótól, a társulás elnökétől kértünk véleményt arról, hogyan lehetne gyorsítani a talajvédelmi munkákat, illetve azokból mit vállal a társulás? — A termelőüzemek nagy többsége igényli a munkánkat. Sajnos, személyi és tárgyi feltételeink nem elegendők az igényekhez képest. Ezért a napokban összehívjuk a társulás rendkívüli közgyűlését. Olyan kérdéseket kell megvitatnunk, mint a segítségadás jövőbeni formái, — például tervezésben, kivitelezésben, bővítésben, a meglévők jobb kihasználásában. A jövő évtől üzemenként kell kidolgoznunk a talajjavítás kivitelét —, tőzeglápos, zöldtrágyázásos, altalajlazítási módszerekkel. — Ezért növelni kell tervezői és kivitelezői kapacitásunkat. — Végeznünk kell üzemi talajvédelmi tervkészítést, a talaj- védelmi és vízrendezési munkák agrotechnikai előfeltételeit biztosító műszaki tervezést, üzemen belüli vízrendezés műszaki tervezését, víztározók tervezését, talajjavítási, kivitelezési tervezést, öntözési, üzemelési, technológiai tervezést, öntözőtelepek műszaki tervezését, tápanyag- visszapótláB technológiai tervezését szerves és szervetlen trá- gyafelhas znál ást táblánként, növényenként, azonkívül egyéb, üzemi tervek készítését. — Az idén például elkészítettük a nagykónyi, a koppány- szántói, az értényi tsz-ek részére a talajvédelmi és a vízrendezési műszaki kivitelezési tervet, 1968—69-re, amelynek kivitelezéséhez is segítséget nyújtunk. Az ez évi összeg 3 millió forint. A nagykónyi Haladás saját erőből egymilliós kivitelezést vállalt. E munkák után a rossz természeti adottságok .szinte teljes egészében megszűnnek, biztonságosabbá válik a termelés, a lejtős területekre vonatkozó negatív vo | ások — a talaj lepusztulása, gyenge termőképessége, a Csapadékvíz haszon nélküli el- folyása lényegében megszűnik. Mindez természetesen feltételezi ezeken a területeken a talajvédő gazdálkodásra jellemző talajművelést. — Viszont ez a gazdálkodás speciális gépeket követel... — Részben. Váltva forgató eke olcsón kapható. Olyan szerkezeteket pedig, mint a szántás utáni skatulyázó, a növényápoló gépeket követő lyuknyomó henger, a tsz-ek műhelyeiben is el lehet készíteni. Ezek a módszerek ugyanis visszatartják a csapadékvíz nagyobb részét, ezáltal csökkentik az eróziós pusztításokat is. A talajvédelem ugyan több milliós beruházásokat igényel, de meg kell találni azokat az egyszerű módszereket is, amelyeket az üzemek maguk is alkalmazhatnak. Ezek elterjesztésére egyébként a tsz-szövetiség- gel együtt programot dolgozunk ki. — A talajjavításnál eddig nem volt egyértelmű az 1 szá. zalékos humusztartalom megállapítása. Történt-e ebben változás? — A tőzeges talajjavításnál a tőzeget 50 centi mélyre kell leszántani. Eddig az OMMI csak a művelt, 20—30 centis talajréteget vizsgálta, így erősen erodált talajokon is egy százalék felett volt a humusztartalom. 50 centiig viszont nem éri el az 1 százalékot. Ezt az OMMI is elfogadta, most egyes táblákra kijelölve is elvégzik a szükséges vizsgálatokat, amelynek költsége beleszámítódik a talajjavítás összköltségébe. — Tolna megye 1963—67. között ötvenmillió forint állami támogatást kapott talajjavításra, talajvédelemre, és vízrendezésre. Viszont ténylege-. sen ennek csak felét használták fel? — Valóban ígjr van, de ennek az az oka egyrészt, hogy a termelőiszövetkeze teknól nem volt meg a szükséges, saját összeg, illetve a tervdokumentáció, amely előfeltétele volt az állami hozzájárulásnak. Az idén is csak május—júniusban tudták meg, mennyi állami hozzájárulást kapnak, így most is fennáll a veszély, hogy a pénz egy része elvész. — A másik ok, hogy a talaj- védelmi, kiviteli tervek nincsenek összehangolva. Létezik ugyan egy megyei tanulmányterv, viszont szükség lenne egy, legalább egy-egy járásra kiterjedő kerettervre, amely meghatározná, hogy egy- egy üzemben mikor kerülnek sorra a szükséges talajvédelmi munkák. Az eddig készült üzemi tervek nincsenek kellően ösz- szehangolva. Olyan kerettervre volna szükség, amely több évre, mondjuk 1975-ig meghatározná a tennivalókat. Tény az, hogy Tolna megyében pártszervek, államigazgatási és társadalmi szervek, tudományos intézetek sokat tettek már az elmúlt években a talajvédelem érdekében. Viszont tény az is, hogy a rendelkezésre álló szellemi és anyagi erők egy része haszontalanul elvész. A jövőben — már a közeli jövőben is —, összehangoltabb munkára, az erők jobb összefogására van tehát szükség. Mert az esők nem várnak. A pénzben, a terméseredményekben kifejezhető haszon mellett ugyanúgy kifejezhető — a sajnos, száz milliókban mérhető — ká,- i.\ amelyet évente okoznak. Bl. Járási tanácsülés Dombóvárolt Gyuricza István vb-elnök vezetésével tegnap délelőtt Dombóvá- rott ülést tartott a járási tanács végrehajtó bizottsága. Megtárgyalták a két tanácsülés közti tevékenységüket, majd Gyulaj község egészségügyi és szociális feladatainak ellátásáról számolt be Balogh Gyula, a községi tanács vb-elnöke. Ezzel a témakörrel kapcsolatban végzett vizsgálatot dr. Zahor- csek Alfonz áb-elnök vezetésével a szociális, kulturális, egészség- ügyi állandó bizottság. Határozat született, hogy 1970-ig bezárólag fel kell számolni a Szőlőhegy kültelki cigánytelepet, majd a bizottság saját tevékenységéről adott számot. Kéményseprő-tanulók gyakorlati foglalkozása (MTI-fotó) ILON NÉNI Kevesen tudják a nevét, mindenki csak Ilon néninek szólította, pedig neki is van teljes neve. Paulovits Mihályné. De mint sok más népszerű embernek, az ő teljes nevét is csak a munkakönyv, a személyazonossági igazolvány, a hivatalos iratok őrizték. Eddig ezen a néven kapta a fizetését, most október elsejétől ezen a néven kézbesíti neki a posta a nyugdíjat. Ilon néni ugyanis nyugdíjba ment. Huszonnégy évi becsületes szolgálat után. Persze ez a nyugdíjba menés csak részleges. Teljesen nem tudott elszakadni az újságoktól. Most csak Esti Hírlapot árul. Mindennap találkozni lehet vele az utcán, a cukrászdákban, amint kiabálja: ,,Megjelent az Esti Hírlap. Aki nem vesz, annak nem lesz!” Naponta százhatvanat ad el. Most már csak ennyit. Huszonnégy év alatt megszámlálhatatlan mennyiségű újság jutott rajta keresztül az olvasókhoz. Egyfajta missziót teljesített ő — esőben, sárban, hidegben, forró melegben, az utcán . . . — Az utolsó évben volt csak fűtött, fedett helyem, de most meg ott kellett hagynom. Igaz. nem kellett volna, mondták ha akarok, maradhatok, de én úgv gondoltam, most már elég les.? az Esti Hírlap is. mert ugye lS0n forint körül lesz ú nyugdíiam így mondták. így számolták ■mert 2400 forint volt az utolsó ötévi átlagom havonta . . . Szeme csillog, amikor az újságról beszél. Az újság volt mindene. 1944 decemberétől árusított ő mindenféle lapot. Szabadságot, Szabad Népet, Tolnai Naplót, Népszabadságot, Tolna megyei Népújságot. .. Végignézte ö megyénk, országunk felszabadulás utáni egész történetét, mert mint mondja: — Mindig elolvastam én az újságokat. Kíváncsi voltam, mi van bennük és árulni is csak úgy lehet ugye, ha az ember tudja milyen portékát ajánlhat. Egy dologra nagyon büszke. ö volt aZ egyedüli, aki közvetlenül az ellenforradalom után árusított. Voltak akik el akarták égetni az újságjait, de ő nem. engedte, mert ha nem is tudta pontosan, de érezte: az újságnak nem az a szerepe, hogy elégessék . . . — Nagyon szerettem a munkámatt — sóhajt és, ha nem az ő szájából hallanám, le sem írnám, mert banálisnak tűnne. — Ha újra kezdeném, megint újságárus lennék . . . Most is árul. Nem tud meglenni újság nélkül. — Tudja, amíg árultam, addig csak a Népújságra, meg a Ludasra fizettem elő. Most már beszéltem a főnökömmel, hogy más lapra is, például a Népszabadságra. vagy valami másra előfizetek. Huszonnégy évig mindig, be- Joqség és hiányzás nélkül árulta az úisőgot Ilon néni most elő- rzetŐ lesz. Most már néki viszik a lapöt. Kívánjuk teljes szívből — sokáig legyen előfizető. 97AT.AT JÁNOS