Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-26 / 226. szám

Esik az eső elmos százmilliókat A talajvédelem szerepe Tolna megyében A közelmúltban lehullott bő­séges csapadék nemcsak a sző­lőket károsítja, hanem a lejtő- sebb területek — ilyenek teszik ki megyénk jelentős részét — talaját is. Aggasztó látvány Mő- csénytől Símohtornyáig, hogy a friss szántásokban, a vetésre előkészített táblákon a barázda- fenékig lemosta a termőréteget a lezúduló esővíz. És ez így megy évről évre. Elgondolkodtató adat, hogy Tolna megyében évente 500—800 ezer köbméter hordalékot kell a belvízi csa­tornákból kiemelni — a dombok­ról lemosott termőtalajt. Ez a természeti jelenség kétszeresen káros. Egyrészt, mert gyengül a talaj termőképessége, másrészt tetemes költségbe kerül a víz­levezető rendszerek állandó tisz­títása a lerakodott hordaléktól. Az emlékezetes, 1961. június 10-i szekszárdi felhőszakadás a Baktából 60 hold területről 80 000 köbméter termőtalajt mosott le, átlagban tíz centis talajréteget. Az MTA Talajtani és Agro­kémiai Kutatóintézete Simontor- nyán 1966. júniusában 9 száza­lékos lejtőn holdanként 550 ton­na talajlepusztulást mért. Érthető és indokolt tehát, hogy termelőszövetkezeti tagtól tudományos kutatóig mindenkit egyformán foglalkoztat, hogyan és miként lehet védekezni ez ellen a természeti kár ellen. Ez Tolna megyében azért is iz­galmas, és szükségszerű kérdés, mert a megye szántóterületéből közel 220 ezer hold az 5—25 szá­zalék feletti lejtő. A szálkai tsz-ben 83,5 százalék, a mucsi tsz-ben 95.7 a kocsolai tsz-ben 70, az értényi tsz-ben 60 száza­lék az öt százalékosnál merede- kebb területek aránya. A korábbi években már meg­indult az erózióval kapcsolatos tudományos munka, az OMMI, a Szőlészeti Kutatóintézet, az ál­lami gazdaságok megyei labo­ratóriuma, a Vízügyi Tudomá­nyos Kutatóintézet, az MTA Ta­lajtani és Agrokémiai Kutató- intézete, a palánki felsőfokú technikum által és újabban be­kapcsolódott a munkákba az iregszemcsei kutatóintézet és a kompolti kutatóintézet, amely a tamási járás területére terjeszti ki az erózió elleni védekezés és a lejtős gazdálkodás haladó módszereivel kapcsolatos kuta­tómunkáját. Fontos munkát vég­zett e területen a Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézet Értény- ben, a talajvédelmet biztosító gépi munkákkal, valamint az Agrártudományi Egyetem Talaj­tani és Növénytermesztési Tan­széke Nagykónyiban. A kutatómunka sajnos, azt ál­lapította meg, hogy a talajvéde­lem, a lejtős gazdálkodás, a ta­lajjavítás gazdaságosságának elemzése, vizsgálata — bár sok erőfeszítés, kezdeményezés és anyagi befektetés történt már eddig — még eléggé a kezdeti állapotban van Tolna megyében. Ugyanakkor meg kellett álla­pítani azt is, hogy a megyét károsító erózió hatásával kap­csolatban sok helyen, egymás­tól eléggé elszigetelten folyik kutatómunka, a kutatási ered­mények ellenőrzése, összefogla­lása, ismertetése nincs össze­hangolva. (Az erózióval kapcso­latos megyei NEB-vizsgálat meg­állapítása.) A NEB vizsgálata kiterjedt arra is milyen ténye­zők segítik, illetve hátráltatják a megyében a talajvédelmi mun­kákat. A megállapítás szerint a korábbi években kifogásolható volt. hogy a meliorációs mun­kákra vonalkozó utasítások ké­sőn jelentek meg, vagy a pénz­ügyi kereteket későn bocsátották a megye rendelkezésére. (A ta­lajjavítással, az erózió elleni védekezéssel kapcsolatos mun­kákat jelentős mértékű állami támogatással segítik.) A talajvédelmi munkákat a megyében eddig leginkább csak a vízrendezés jelentette, vagyis a mély fekvésű területek víz­telenítése, az ároktisztítási mun­kák. A rétegvonalas művelést sem mindenütt alkalmazzák, ott, ahol a lápiföldes talajjavítást már elvégezték — csak Ertény- ben, Kocsolán, Tamásiban — pe­dig ez a művelési mód alapvető követelmény. Az Alsópéli Álla­mi Gazdaság példája igazolja az agrotechnikai követelmények be­tartását. A gazdaságban 1966. júliusában és 1967 augusztusá­ban végzett altalajlazítási kísérlet nagyüzemi szinten 3,56 mázsa kukorica többlettermést hozott. A gyümölcsösben a rétegvonal­lal párhuzamosan végzett 70 centi mélységű altalajlazítás ha­tására a lehordott talaj a kont- rolltábláélíoz viszonyítva egyha- todára csökkent. A talajvédelmi tervek megvalósítását gátolja az is, hogy az üzemek jó részében korláto­zottak -a lehetőségek a szerves anyag visszapótlására, még a zöldtrágyázás lehetőségeivel is csak minimális mértékben élnek. A erózió elleni védekezés mun­káinak jelentős része hárul a Koppányvölgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulásra. Be- recz Lászlótól, a társulás elnö­kétől kértünk véleményt arról, hogyan lehetne gyorsítani a talajvédelmi munkákat, illetve azokból mit vállal a társulás? — A termelőüzemek nagy többsége igényli a munkánkat. Sajnos, személyi és tárgyi fel­tételeink nem elegendők az igé­nyekhez képest. Ezért a napok­ban összehívjuk a társulás rend­kívüli közgyűlését. Olyan kér­déseket kell megvitatnunk, mint a segítségadás jövőbeni formái, — például tervezésben, kivitele­zésben, bővítésben, a meglévők jobb kihasználásában. A jövő évtől üzemenként kell kidolgoz­nunk a talajjavítás kivitelét —, tőzeglápos, zöldtrágyázásos, al­talajlazítási módszerekkel. — Ezért növelni kell terve­zői és kivitelezői kapacitásun­kat. — Végeznünk kell üzemi ta­lajvédelmi tervkészítést, a talaj- védelmi és vízrendezési munkák agrotechnikai előfeltételeit bizto­sító műszaki tervezést, üzemen belüli vízrendezés műszaki ter­vezését, víztározók tervezését, talajjavítási, kivitelezési terve­zést, öntözési, üzemelési, tech­nológiai tervezést, öntözőtelepek műszaki tervezését, tápanyag- visszapótláB technológiai terve­zését szerves és szervetlen trá- gyafelhas znál ást táblánként, nö­vényenként, azonkívül egyéb, üzemi tervek készítését. — Az idén például elkészí­tettük a nagykónyi, a koppány- szántói, az értényi tsz-ek részé­re a talajvédelmi és a vízren­dezési műszaki kivitelezési ter­vet, 1968—69-re, amelynek ki­vitelezéséhez is segítséget nyúj­tunk. Az ez évi összeg 3 millió forint. A nagykónyi Haladás sa­ját erőből egymilliós kivitelezést vállalt. E munkák után a rossz természeti adottságok .szinte tel­jes egészében megszűnnek, biz­tonságosabbá válik a termelés, a lejtős területekre vonatkozó ne­gatív vo | ások — a talaj lepusz­tulása, gyenge termőképessége, a Csapadékvíz haszon nélküli el- folyása lényegében megszűnik. Mindez természetesen feltételezi ezeken a területeken a talajvédő gazdálkodásra jellemző talajmű­velést. — Viszont ez a gazdálkodás speciális gépeket követel... — Részben. Váltva forgató eke olcsón kapható. Olyan szerkeze­teket pedig, mint a szántás utá­ni skatulyázó, a növényápoló gé­peket követő lyuknyomó henger, a tsz-ek műhelyeiben is el lehet készíteni. Ezek a módszerek ugyanis visszatartják a csapa­dékvíz nagyobb részét, ezáltal csökkentik az eróziós pusztítá­sokat is. A talajvédelem ugyan több milliós beruházásokat igé­nyel, de meg kell találni azo­kat az egyszerű módszereket is, amelyeket az üzemek maguk is alkalmazhatnak. Ezek elterjesz­tésére egyébként a tsz-szövetiség- gel együtt programot dolgozunk ki. — A talajjavításnál eddig nem volt egyértelmű az 1 szá. zalékos humusztartalom meg­állapítása. Történt-e ebben változás? — A tőzeges talajjavításnál a tőzeget 50 centi mélyre kell le­szántani. Eddig az OMMI csak a művelt, 20—30 centis talaj­réteget vizsgálta, így erősen ero­dált talajokon is egy százalék felett volt a humusztartalom. 50 centiig viszont nem éri el az 1 százalékot. Ezt az OMMI is el­fogadta, most egyes táblákra ki­jelölve is elvégzik a szükséges vizsgálatokat, amelynek költsége beleszámítódik a talajjavítás összköltségébe. — Tolna megye 1963—67. kö­zött ötvenmillió forint állami támogatást kapott talajjaví­tásra, talajvédelemre, és víz­rendezésre. Viszont ténylege-. sen ennek csak felét használ­ták fel? — Valóban ígjr van, de ennek az az oka egyrészt, hogy a ter­melőiszövetkeze teknól nem volt meg a szükséges, saját összeg, illetve a tervdokumentáció, amely előfeltétele volt az állami hoz­zájárulásnak. Az idén is csak május—júniusban tudták meg, mennyi állami hozzájárulást kapnak, így most is fennáll a veszély, hogy a pénz egy ré­sze elvész. — A másik ok, hogy a talaj- védelmi, kiviteli tervek nincsenek összehangolva. Létezik ugyan egy megyei ta­nulmányterv, viszont szükség lenne egy, legalább egy-egy já­rásra kiterjedő kerettervre, amely meghatározná, hogy egy- egy üzemben mikor kerülnek sorra a szükséges talajvédelmi munkák. Az eddig készült üze­mi tervek nincsenek kellően ösz- szehangolva. Olyan kerettervre volna szükség, amely több év­re, mondjuk 1975-ig meghatároz­ná a tennivalókat. Tény az, hogy Tolna megyé­ben pártszervek, államigazga­tási és társadalmi szervek, tu­dományos intézetek sokat tet­tek már az elmúlt években a ta­lajvédelem érdekében. Viszont tény az is, hogy a rendelkezés­re álló szellemi és anyagi erők egy része haszontalanul elvész. A jövőben — már a közeli jö­vőben is —, összehangoltabb munkára, az erők jobb össze­fogására van tehát szükség. Mert az esők nem várnak. A pénzben, a terméseredményekben kifejez­hető haszon mellett ugyanúgy kifejezhető — a sajnos, száz milliókban mérhető — ká,- i.\ amelyet évente okoznak. Bl. Járási tanácsülés Dombóvárolt Gyuricza István vb-elnök veze­tésével tegnap délelőtt Dombóvá- rott ülést tartott a járási tanács végrehajtó bizottsága. Megtár­gyalták a két tanácsülés közti tevékenységüket, majd Gyulaj község egészségügyi és szociális feladatainak ellátásáról számolt be Balogh Gyula, a községi ta­nács vb-elnöke. Ezzel a témakörrel kapcsolat­ban végzett vizsgálatot dr. Zahor- csek Alfonz áb-elnök vezetésével a szociális, kulturális, egészség- ügyi állandó bizottság. Határozat született, hogy 1970-ig bezárólag fel kell számolni a Szőlőhegy kül­telki cigánytelepet, majd a bizott­ság saját tevékenységéről adott számot. Kéményseprő-tanulók gyakorlati foglalkozása (MTI-fotó) ILON NÉNI Kevesen tudják a nevét, minden­ki csak Ilon néninek szólította, pedig neki is van teljes neve. Paulovits Mihályné. De mint sok más népszerű embernek, az ő tel­jes nevét is csak a munkakönyv, a személyazonossági igazolvány, a hivatalos iratok őrizték. Eddig ezen a néven kapta a fizetését, most október elsejétől ezen a né­ven kézbesíti neki a posta a nyug­díjat. Ilon néni ugyanis nyugdíj­ba ment. Huszonnégy évi becsü­letes szolgálat után. Persze ez a nyugdíjba menés csak részleges. Teljesen nem tudott elszakadni az újságoktól. Most csak Esti Hírlapot árul. Mindennap talál­kozni lehet vele az utcán, a cuk­rászdákban, amint kiabálja: ,,Megjelent az Esti Hírlap. Aki nem vesz, annak nem lesz!” Naponta százhatvanat ad el. Most már csak ennyit. Huszonnégy év alatt megszám­lálhatatlan mennyiségű újság ju­tott rajta keresztül az olvasók­hoz. Egyfajta missziót teljesített ő — esőben, sárban, hidegben, forró melegben, az utcán . . . — Az utolsó évben volt csak fűtött, fedett helyem, de most meg ott kellett hagynom. Igaz. nem kellett volna, mondták ha akarok, maradhatok, de én úgv gondoltam, most már elég les.? az Esti Hírlap is. mert ugye lS0n forint körül lesz ú nyugdíiam így mondták. így számolták ■mert 2400 forint volt az utolsó ötévi átlagom havonta . . . Szeme csillog, amikor az új­ságról beszél. Az újság volt min­dene. 1944 decemberétől árusított ő mindenféle lapot. Szabadságot, Szabad Népet, Tolnai Naplót, Népszabadságot, Tolna megyei Népújságot. .. Végignézte ö megyénk, országunk felszabadu­lás utáni egész történetét, mert mint mondja: — Mindig elolvastam én az új­ságokat. Kíváncsi voltam, mi van bennük és árulni is csak úgy lehet ugye, ha az ember tudja milyen portékát ajánlhat. Egy dologra nagyon büszke. ö volt aZ egyedüli, aki közvetlenül az ellenforradalom után árusított. Voltak akik el akarták égetni az újságjait, de ő nem. engedte, mert ha nem is tudta pontosan, de érezte: az újságnak nem az a szerepe, hogy elégessék . . . — Nagyon szerettem a munká­matt — sóhajt és, ha nem az ő szájából hallanám, le sem ír­nám, mert banálisnak tűnne. — Ha újra kezdeném, megint újság­árus lennék . . . Most is árul. Nem tud meg­lenni újság nélkül. — Tudja, amíg árultam, addig csak a Népújságra, meg a Lu­dasra fizettem elő. Most már be­széltem a főnökömmel, hogy más lapra is, például a Népszabad­ságra. vagy valami másra elő­fizetek. Huszonnégy évig mindig, be- Joqség és hiányzás nélkül árulta az úisőgot Ilon néni most elő- rzetŐ lesz. Most már néki vi­szik a lapöt. Kívánjuk teljes szívből — sokáig legyen előfi­zető. 97AT.AT JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents