Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-26 / 226. szám

F elnőttoktatás a bonyhádi járásban Egy hónap sincs, vissza, . és megkezdődik a felnőttoktatási évad a megye általános iskolái­ban. A bonyhádi járás a felnőtt- oktatási eredményeivel az elsők közé tartozott az elmúlt évek­ben, s bár az utóbbi időszakban valamelyest visszaesett, minden­képpen gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Három községük ál­talános iskolájának igazgatójá­val beszélgettünk el a felnőtt­oktatás problémáiról, szervezési gondjairól. Kakast! Fetzer Ferenc iskolaigazgató és Kelemen Gergely tanár tájékoz­tatnak: — Jelenleg kevés a községben az olyan hat osztályt végzett lakos, akinek munkahelyi beosz­tásához hiányozna a két felsőbb év elvégzése, pedig ez lényeges szempont. Évről évre meghir­detjük a tanulási lehetőséget, de még 10-en se jelentkeznek, pedig egy osztály minimális lét­száma 15 lenne. A statisztikánk szerint az ötven év alattiak kö­zött csak két írástudatlan van a községben, ők is betegesek, és nehezen tudnák vállalni a ta­nulással járó megterhelést. Ez ugyanis a másik probléma, az analfabéták tanítása. — Itt is, mint minden község­ben, szégyellik a szomszédok előtt, hogy írástudatlanok. Ház­hoz is szívesen mennénk hozzá­juk, számtalanszor beszéltünk erről is tantestületi értekezlete­inken, hogy megtanítsuk írni- olvasni Őket, de félnek, hogy megtudják a környéken, hogy hozzájuk tanító jár — mondja Kelemen Gergely és egy érde­kes tapasztalatával égésziff ki szavait: kor a szomszédok is átjönnek ezt meghallgatni, tanúja voltam egyik családlátogatásnál, milyen érdeklődéssel figyelik. — Utoljára 1960-ban indult he­tedik-nyolcadik osztályunk, a 18 jelentkezőből 11 végezte el. Van arra is példa, hogy magánúton tanult egy jelentkezőnk, nyug­díjas pedagógusunk segítette a felkészülésben és Bonyhádon vizsgázott, a nyolcadik osztály anyagából. Kísérletezünk ezzel a formával iis, ha így sikerül meg­szervezni a felnőttoktatást. — Nehezíti a helyzetet, hogy sokan kitűnően írnak, .olvasnak németül és románul, mert gye-, rekkorukban nemzetiségi isko­lákban tanultak. • — Sokát segítene az oktatási feladatainkban, ha nemcsak itt, az iskolában szorgalmaznánk a felnőttek képzését, hanem az üzemekben is fontosnak tarta­nák. hogy dolgozóiknak maga­sabb legyen az átlagműveltsége — fejezzük be a beszélgetést. Kéty Túrái József az idén Felső- nánán iskolaigazgató, mégis in­kább kétyi tapasztalatairól szá­mol be, mert csak ebben az év­ben került Feisőnánára, Ké- tyen pedig 1966-tól tanított. — Évenként 11—12 ember vé­gezte el a községben a hetedik­nyolcadik osztályt. Zömmel tsz- tagok, ipari üzemek dolgozói, fiatalok, idősebbek vegyesen. Ta­valy csak nyolcadik osztályunk indult, 12 jelentkezővel és fon­tosnak tartom, hogy ez a 12 em­ber, mégis; kitartott. bizonyít­ványt is szerzett. Pedig volt köztük olyan, aki a nyolcadik adatot. A pedagógiai feladatok a felnőttoktatásnál lényegesen eltérnek a szokottaktól, de az idősebbek általában komolyan veszik a tanulást, szorgalmasak. Színesebben lehet oktatni is őkét, a történelemórájukat na­gyon is élővé tehettem a világ­háborús tapasztalatokkal, szemé- lycisen rendelkező diákjaimmal. Az is biztos, ahol tanul a tsz- brigádvezető. ott szívesen kezdi él az iskolát a brigádtag is... Cikó Nagy Sándor iskolaigazgató és Csiszer József tanár az interjú­alany. Gyors összesítést készíte­nek: 1963-tól évről évre indultak esti ’osztályaik, ebben a község­ben a felnőttoktatásnak élő ha­gyományai vannak. Számszerűit hetvenen végez­tek az eltelt öt évben, az 1983-as felmérésnél 170 volt megközelí­tőleg azoknak a száma, akik 45 év alattiak, és hiányzott a fel­sőbb osztályuk. Azóta tehát kö­zel a felük bepótolta mulasztá­sát és most már ötvenedik éviik­ben járnak, a luk eddig nem je­lentkeztek. — Felmérést végeztünk a gye­rekek segítségével 1963-ban. ki­gépeltük az utcákban lakók ne­vét és a tanulók sóira jártak összeírni, hogy ki, hány osztályt végzett. Akadt ugyan, aki ha- ■rniis adatot diktált be, de hozzá­vetőleg azért pontos képünk alakult ki. Ezt követőleg sorra jártuk a leginkább érdekelteket és beszélgettünk velük. — Indítottak ötödik-hatodik osztályt is? — Igen. 1966—67-ben. Heten el is végezték, a 15 jelentkező­ből, de a megfigyeléseink sze­— Meglepő, hogy éppen az írni-olvasni nem tudó emberek milyen tájékozottak a napi ese­ményekről, a világpolitikáról is. Jár hozzájuk újság és iskolás gyerekük olvassa fel a legfrissebb híreket, fontos cikkeket. Ilyen­Mindenfajta fa nyílászáró szerkezet kapható a hogy eszi és zombai TÜZÉP-telepeken. (311) osztály végzésével együtt készült villanyszerelői szakmunkásvizs­gájára is. — Mi jelent problémát a ta­nításuknál? — A figyelmük ébrentartása, hiszen ezek az emberek heten­ként négy napig este héttől 10— 11 óráig ülnek az iskolapadban, egy átdolgozott munkanap után. Nehéz is rendszeres iskolába já­rásra szoktatni őket. A tan­anyaggal tsem haladhatunk a tantervi ütem szerint, többet kell foglalkoznunk olyan részek­kel, ahol sokat felejtettek. Kü­lönösen a matematikánál fontos, hogy ne tanuljunk újat addig, míg pontosan nem értik a fel­Egy hónapos határidőre vállalunk szállítást a következő betonáru készítményekre Ke. és Kd. jelű kerítésoszlopokra Utkorlátoszlop és -gerend ára Utszegélykövekre Utszélességjelző oszlopok ra Járdalap és járdaszegélyekre Kerti szegélyekre Hill-pallóra 357 cmx59 cm-es méretben Gyárunk magasfokú gépesítettsége lehetővé teszi szá­munkra, hogy szállításainknál a kiváló minőseget garan­táljuk. Kérjük tisztelt Vevőink vonatkozó megrendeleset az alábbi címre továbbítani. BETON- ÉS VASBETONIPARI MÜVEK PÉCSI GYÁRA PÉCS. BOLGÁR NÉPHADSEREG V. 10. TELEFON: 11—07. TELEX: 013225. (256) rint átlagosan 50 százalék a le­morzsolódás, mert nehéz annyi év után belezökkenni a tanulásba. Most már az ötödik-hatodik el­végzése is leegyszerűsödött: a magyarra és matematikára kor­látozódik a tananyag. — A legidősebb diákjuk? — ötvenhat éves ember is végezte már a nyolcadikat. — A munkaköréhez hiányzott? — Nem. Sokan vannak a je­lentkezők között, akik pusztán tudásvágyból jönnek pótolni a hiányzó éveket. Természetesen több az olyan diákunk, akiknek kereseti különbséget jelent, vagy alkalmaztatásukhoz szükséges a nyolc osztály elvégzése. Általá­nos tapasztalatunk, hogy a fel­nőttek továbbtanulásának leg­nagyobb gátja a több műszakos beosztás. Cikóról sok a Bony- hádra járó dolgozó, ha a két üzem: a cipő- és zománcgyár illetékesei megértőbbek lenné­nek az ő gondjaikkal, és támo­gatnák a továbbtanulási szándé­kukat, máris könnyebb lenne a továbbtanulás megszervezése. — Mivel segíthetnék ezt a problémát az üzemek és ter­melőszövetkezetek, hiszen sok a 'téz-tag is a diákok között? — A műszakbeosztás meg­könnyítésével, esetleg anyagi el­ismeréssel is. Kulturális alapból jutalmazva, vagy más formában találni meg a módját az elisme­résnek. Nem lehet közömbös az üzemeknek sem, hogy milyen felkészültségű emberekre tá­maszkodhatnak a jövőben. Ha az ő részükről megértéssel találko­zik a felnőttoktatás, szinte felére csökkennek az iskolák szervezési feladatai. MOLDOVA N IBOLYA Népújság 4 Az ilyen ingerkedő, incselkedő beszélgetési módot még évekkel ezelőtt megszokták, de Gainesnak most nem volt kedve ebben a hangnemben folytatni. Ezért témát vál­toztatott. — Mennyit fizettél az új garázsvállalatért? — Negyvenötezer dollárt. — S honnan szedted azt a sok pénzt? Csak úgy, egy­szerűen a mellényzsebedből? — Az ám, jó volna! Egyelőre csak 15 000 dollárt fi­zettem ki, a többire váltót adtam. — Átkozottul ravasz ez a vén gazfickó — gondolta magában Gaines. — Inkább vállalja a váltótartozás nagy kamatját, de nem használja fel a Brink’s bankban zsák­mányolt pénzt... Gyanakodva körülnézett a szobában. Képtelen volt megszabadulni attól az érzéstől, hogy a lakásban rejtett mikrofonok továbbítják minden szavukat. Hiszen jól tudta, hogy az FBI nyomozási módszeréhez tartozik lehallgató készülékek alkalmazása — hacsak a legcsekélyebb lehe­tőség kínálkozik rá. Vacsora után Gaines sétakocsikázást javasolt. Pino és felesége. Mary csodálkoztak az indítványon. Más alkalom­— 172 — mai Gaines vacsora után rendszerint levetette cipőjét, ké­nyelembe helyezkedett és átadta magát a jeges whisky élvezetének. Pino megértette, hogy nyilván négyszemközt akar be­szélni vele. — Rendben van, kocsizzunk ki egy kicsit — mondta. Lassan bekanyarodtak a Cummins Streetre. s Gaines megfigyelte, hogy a rezedazöld autó mintegy százméteres távolságból nyomon követi őket. A széles sugárúton Pino nagyobb sebességre kapcsolt, de %z FBI nyomozójának ko­csija ekkor is szorosan a sarlóikban maradt. — Beszélni akartál velem? — szólalt meg Pino. — Sok mindent akarok mondani, talán többet is, mint amennyit állásomnál fogva elmondhatok. Rendőrtisztviselő vagyok, esküt tettem, de azt hiszem, nem szegem meg eskümet, ha .. . — Hagyd az ünnepélyes bevezetést, térj a tárgyra — dünnvögte Pino. — Tonny, te roppant szorult helyzetben vagy. anélkül, hogy tudnál róla. Nyomodban az FBI, mégpedig a Brinks eset miatt! Te azt állítottad nekem, hogy semmi közöd az ügyhöz, váltig fogadkoztál, hogy a rablásban nem volt részed. Nem tudom, hogy ezek után higgyek-e neked. Ha az FBI emberei a nyomodba szegődtek, akkor bizonyára nyomós okuk is van rá, s ebben az esetben nincs esélyed, hogy kihúzd magad a csávából. Pino szótlanul, megjegyzés nélkül hallgatta Gaines szavait. — Választhatsz — folytatta Gaines. — Vagy az FBI ál­tal szövetségi bíróság elé kerülsz, vagy általam Massa- chussets állam bírósága elé. Ott esetleg tehetek valamit az érdekedben, a szövetségi bíróság előtt nincs rá módom ... Ezért, ha van valami mondanivalód a Brinks esetről, mondd el nekem, mielőtt még késő, mielőtt az FBI szedi ki belőled. Pino kelletlen arcot vágott. — 173 — — Még mindig ragaszkodsz ostoba gondolatodhoz? Még mindig nem teszel le róla? Nemegyszer mondtam már, hogy a Brinks esethez semmi közöm, semmit sem tudok róla. Alibim van: étteremben voltam a rablás idején, ezt számos szavahihető tanú is igazolta ... — Tonny, nézz csak a visszapillantó tükörbe ... Egy zöld kocsit látsz, és tudod-e ki ül benne? Az FBI nyomozója! — Ugyan hagyd már abba... Miért követne engem az FBI? — Fordulj be jobbra, s ha az a zöld autó a nyomunk­ban marad, elhiszed-e, hogy igazat mondtam? Pino megfogadta a tanácsot, bekanyarodott a legköze­lebbi mellékutcába. Arca elsápadt, amikor a visszapillantó tükörben látta, hogy a zöld kocsi oda is követte őket. — Fred — mondta izgalomtól rekedt hangon —, túl régen ismerlek ahhoz, hogy azt higgyem, ilyen ócska trük­kel akarsz lépre csalni. Ha nem te figyelmeztettél volna, hanem valaki más, azt hinném, hogy megbízott valakit, szegődjön most a nyomunkba és ijesszen rám... Tudom, te nem csinálsz ilyet... De semmiképpen sem tudom meg­magyarázni, mit akar tőlem az FBI. Igazán torkig vagyok már a Brinks esettel, kezd az idegeimre menni. Semmi kö­zöm hozzá. De mindenesetre köszönöm a tippet: ha bármit is megtudok róla, te leszel az első, akivel közlöm. — Aludj rá egyet Tonny. Talán már holnap lesz közölni valód. Hiszen tudod, mikor találhatsz meg a hivatalomban. S ha nem akarsz ott felkeresni, üzenj értem, szívesen meg­látogatlak holnap is. De nem Tonny Pino kereste fel másnap Fred Gaines biztost, hanem az FBI-nek az a nyomozója, aki előző nap kocsiján nyomon követte őket. Legfeljebb harmincéves lehetett, feltűnően jó ízléssel öltözködött, és roppant fölé­nyesen viselkedett. Pontosan azt a típust testesítette meg, amelyet a kemény rendőrségi szolgálatban megősziilt Gaines ki nem állhatott. — 174 — 1968. szeptember 26:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents