Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-25 / 225. szám

Ten|geli©i töprengések

3.

A

mikor Lendvai István római katolikus plébánost öt esztendeje a faluba helyezték; részben reverendájához is híven, de részben egyszerűen csak mint kul túrember; felelevenített egy ósdinak tűnő, de cseppet sem helytelen szokást: az első vizitét. Az első vizit, az első látogatás, a a „diplomáciai kapcsolatok” felvételének szándékát jelenti az újonnan jött részéről. Azt, hogy bekapcsolódni kíván a falu társadalmi kapcsolatainak rendszerébe. A plébánost mindenhol udvariasan fogadták, látogatásait azonban nem viszonozták. Nem a mi dolgunk, hogy ezen morfondírozzunk és azzal sem óhajtjuk nevetségessé tenni magunkat, hogy ebben a tényben ne az udvariatlanság, hanem a harcos materializmus jelét lássuk. Az azonban már némi töprengésre késztető, hogy — látogatások viszonzása ide, vagy oda — a falu értelmiségének jelenleg legaktívabb két tagja pap.

Tengelicnek. épp úgy, mint községeink többségének, munkás- osztálya nincs. Bár a mezőgazda- sági nagyüzemek — termelőszövetkezet, állami gazdaság — a megszűnőben levő paraszti osztályt majdnem felváltó mezőgazdasági munkásság kovácsai is, ennek mai tagjaiból még hiányzik az ipari munkásság öntudata és tapasztalata. A tanács vezetői csak közigazgatási irányítók. Ilyesformán szükségszerű feladat várna az értelmiségre. A tenge- lici értelmiség ezt a feladatot nem teljesíti.

* módos falubeli gazdák 1926. és 1928. között felépítették a jelenlegi művelődési házat. Az épület kívülről egy nemesi kúriát igyekszik utánozni. Belülről a mai igényekhez mérten már szűk, de mégis megfelelő lenne, ha pezsegne benne az élet. Ez az élet nem pezseg, mert a — vitathatatlanul szintén fontos — táncos rendezvények sorát nem lehet a kultúráiét pezsgésének fokmérőjéül elfogadni.

A művelődési ház gondnoka, aki közelről látja az itteni mindennapokat :

— A kultúráiét nálunk nulla. Óhatatlanul következik a másik kérdés:

— Mit csinálnak a pedagógusok?

A több oldalról elhangzott válaszok summázata:

— Bezárkóznak. Egymással is alig érintkeznek.

Ismét hangsúlyozni kell, nem az osztatlanul elismert oktatási tevékenységről van szó. Arról a többről, aminek teljesítését (bármennyire szokványos is „mindenért a pedagógusokat ostorozni”), sok munkájuk ellenére mégis elsősorban tőlük, a falubeli értelmiség létszám szerint is legnépesebb rétegétől kell várni. Nem igaz ugyanis, hogy ügyesen megválasztott témájú előadásokra ne lehetne, eleinte persze csak kisebb számú, közönséget toborozni. Lett légyen az természet- tudományos, irodalmi, történelmi, művészeti, vagy politikai jellegű. Tudunk a faluban olyan emberekről, akik egész egyszerűen hazugságnak vélik az űrhajók létezését, vagy az eredményes szív- átültetések tényét. Aligha a római katolikus lelkész feladata, hogy ilyen irányú felvilágosító munkába kezdjen, esetleg temploma szószékéről. E sorok írója minden különösebb kérdezőskö- dés híján is meg van győződve arról, hogy lenne közönség a falu művelődési házában, ha valakinek eszébe jutna — kapásból kiragadott példa az idézhetők sorából — kötetlen beszélgetésre meghívni Baranyi Ferencet, az Ifjúsági Magazin főszerkesztőhelyettesét, vagy Váci Mihályt, Bertha Bulcsút, esetleg Pécsről Pákolitz Istvánt. A jelek szerint eddig senkinek nem jutott eszébe.

A Tengelicen csak két napot eltöltött újságírót nem lepné meg, ha az említett bezárkózás vádjának olvasta után, tiltakozó leveleket kapna a faluból, A maga véleményét azonban nagyon sok helyről gyűjtött tájékoztatások, tapasztalatok összegezése árán alakította ki. Lehet felhozni természetesen — sajnos azonban csak kis számú — ellenpéldát is. Temesi Mátyás igazgatóhelyettes említette, hogy szerveztek országjáró pedagógustúrát, lévén a falubeli tantestület harmadrésze gépkocsi-tulajdonos. Ugyanő, bizonyára nem csekély munka árán, feldolgozta szülőfaluja helytörténetét. Disszertációval felérő munkájának valamennyi példánya kézen-közön elveszett. Mindez inkább lehet elkeserítő, sem mint lelkesítő és bennünket sem tölt el örömmel, hogy az elvesztők sorában lapunk egyik volt munkatársa is szerepel. A passzivitás ténye azonban tény marad és ezen nem az ezt leírni merészkedő újságíró az, aki változtathat.

Az okokon és következményeken elsősorban Tengelicen érdemes elgondolkozni. Az okok sorába tartozhat a pletykától való félelem. E hazai gonosz népbetegség alighanem senkit sem hagyott érintetlenül, akit valaha is huzamosabb időre falura vetett a sorsa. A televíziók elterjedése nemcsak Tengelicen tette otthonülőkké az embereket. Elfogadhatjuk tényként, de nem mentségül, hogy ez is közrejátszhat. Aligha szolgálhat nagy tettekre serkentőül, ha egy értelmiségit túlzott igényességgel vádolnak, mert az az óhaja, hogy a részére adott lakást beköltözése előtt féregmentesítsék. A tartózkodó modorú, sokak szerint túl csendes Szűcs János agrármérnök (a tengelici labdarúgócsapat Grositsa) bizonyára nem gondol hálával szakminisztériumára, mely azzal az állítólagos indoklással utasította vissza, rendeletben előírt, tizenötezer forintos letelepedési segélykérelmét, hogy ilyet Tenge- licre már túl sokszor adtak. Mindez — és bizonyára sok más hasonló — lehet ok az elkedvet- lenedésre, visszahúzódásra. Mentség azonban aligha. Akadnak a faluban szép számmal, régóta helyben élők, akik egybehangzóan vallják: nem volt mindig így.

\ múltat általában soha és semmiilyen formában nem lehet, többnyire nem is éxdemes visszahozni. Okulni belőle, régi tapasztalatokat felhasználni azonban célszerű. Amiként mindennapi életünk tényei is megérdemelnek hellyel-közzel némi töprengést. Az előzőkben elmondottak, inkább csak felvázoltakon, való töprengés folytatásának legalkalmasabb színhelyéül Tengelic kínálkozik.

ORDAS IVÁN

A megcsomózott fény és a muzsikáié lángok

Amit mindenkinek tudni kell a polgári védelemről <

Kiosztották a díjakat

Egyaránt meghökkentő szópárosítások. A Delta most megjelent új száma ilyen címen tudósit a száloptikák kutatásának újdonságairól, valamint egy meglepő felfedezésről: arról, hogy a nyílt láng (pl. gázláng, vagy akár a gyertya lángja) alkalmas lehet hangközvetítésre, -erősítésre, felhasználható hangszóróként! A lap beszámol az űrkutatás néhány megoldatlan kérdéséről a tartós súlytalansággal és a sugárhatásokkal kapcsolatban; ír a világrészeket áthidaló konténerszállításról, a Nap-kutatás új felfedezéseiről, ismerteti a sebgyógyító műanyagtapaszok használatát, a TU—154 óriásrepülőgépet, az ipari formatervezés néhány újdonságát és a jövő iskolájával kapcsolatos építészeti elgondolásokat. Száznál több — részben színes — fotója közül különösen érdekes a 2,5 milliószoros nagyítású térionmikroszkóppal készült atomportré. Delta-lexikon, sok-sok hír. értesülés, tudomány- történeti érdekesség és humor egészíti ki a lap legújabb számát.

A Társadalmi Bizottság értékelte a fenti kérdéssorozatEg beérkezett válaszokat. A legjobb válaszokra 20 pontot adott. A beérkezett sok jó megoldás közül a legtöbb pontot, 370-et Villányi Lászlóné' tolnai lakos érte el, ezzel együtt az 1000 forint pénzjutalommal járó első díjat is. Második helyezést ért el és 800 forint pénzjutalmat kapott 353 pontjára Seres István bátai lakos. Harmadik helyezést ért el 329 ponttal Halász Zsuzsa dombóvári gimnáziumi tanuló, 500 forint pénzjutalmat kapott. Az első három helyezettnek az okleveleket, valamint a pénzjutalmakat ünnepélyes keretek között dr. Vígh Dezső, a Társadalmi Bizottság elnöke, a Tolna megyei polgári védelmi parancsok Helyettese adta át. A legjobb válaszadók közül még tízen kaptak oklevelet eredményes munkájukért.

A Tolna megyei Polgári Védelmi Parancsnokság nagyra értékeli a beérkezett munkák ösz- szességét, és azt a következtetést vonja le, hogy a lakosság 15 órás polgári védelmi oktatása eredményes volt, és megfelelő ismereti alapót nyújtott. Egyben felhívja a lakosság figyelmét, hogy a jövőben megrendezésre kerülő hasonló jellegű polgári védelmi vetélkedőkön az eddiginél is nagyobb aktivitással vegyen részt.

Népújság 4

1968. szeptember 25.

— Nem hiszem, hogy határozott célja volt a géppisztolyokkal. Csak megtetszettek neki. Ö már ilyen: ami megtetszik neki, elviszi.

Rosenfield bíró felült a két gengszternek, és Gusciórát felmentette a vád alól.

Ez volt a legtöbb, amit elérhettek és el akartak érni.

O’Keefe magára-vállalta a fegyverlopást, hogy Guscióra szabadon maradhasson, visszamehessen Bostonba és képviselhesse érdekeit McGinnisszel szemben.

A bíró belelapozott O'Keefe korábbi bűneinek lajstromába, s megállapította, hogy már 42 ízben volt büntetve. Ezért háromévi börtönt szabott ki rá, azonkívül 3000 dollár pénzbüntetést. Ezáltal Johnny Carlsonnak O’Keefe barátjának, alkalma nyílt arra, hogy az óvadék fejében összeszedett tízezer dollárnak legalább egy részét kiadja barátja javára. Már másnap lefizette a pénzbüntetést, O'Keefe pedig három évre bevonult a bradfordi börtönbe.

Ám a felmentő ítélet kihirdetése után Guscióra sem maradt sokáig szabadlábon. Dean Meredith, a buzgó towandai rendőr, aki az egész ügyet mozgásba hozta, gondoskodott arról, hogy Kané városka államügyésze elfogatóparancsot adjon ki ellene. Az ottani bíróság fegyverlopás címén leg— 169 —

legalább öt és legfeljebb húszévi börtönre ítélhette és a pittsburgi börtönbe szállíttatta.

*

Fred Gaines rendőrbiztosnak két tulajdonsága volt, amelynek már több ízben jó hasznát vette. Kitűnő arcismerettel rendelkezett — bárkit felismert, akit életében akár csak egyetlenegyszer látott —, és megvolt benne az őrszemes rendőrök kiváló ösztöne — hiszen ő maga is őrszemes rendőrként kezdte pályafutását. Ez az ösztön elárulta neki, ha valami nem volt rendben, habár érzékeivel még nem érzékelte a rendellenességet.

Ez az ösztön ébredt fel benne akkor is, amikor egy este elindult hivatalából, hogy felkeresse Anthony Pinót, Bölény Tonnyt. Mihelyt a Kennebec Street sarkára ért, ahol be kellett fordulnia, csalhatatlan ösztöne azt súgta neki, hogy valami nincs rendben.

De mi nincs rendben?

Meg volt benne a képesség, hogy szeme sarkából körülnézzen, anélkül, hogy fejét megfordítsa. S néhány pillanattal később szemei érzékelték azt, amit hatodik érzéke már előbb tudomásul vett.

Kié az a sápadt, intelligens arc a rezedaszfnfi autó szélvédő üvege mögött? *

Lépéseinek lassítása nélkül feszülten gondolkodott. Tudta, hogy azt az arcot már látta valahol. S hamarosan rá is jött, hol és mikor, rájött ki ül a várakozó kocsiban: az FBI egyik nyomozója, akit hónapokkal azelőtt a rendőrfőnökségen látott.

A nyomozó olyan tartásban ült a kormánykeréknél, mint aki hosszú várakozásra rendezkedett be, közben bármely pillanatban kész az in dulásra. Csakis Tonny Pinóra várhatott, mert rajta kívül nem volt megfigyelni való a csendes utcában. Mivel az FBI nyomozóit Bostonban akkor kizárólag a Brinks bank rablóinak kinyomozása foglalkoztatta, a lesben álló nyomozó csakis ezzel kapcsolatban figyelhette Tonnyt. Valamilyen, a rendőrség előtt még is— 170 —

meretlen nyom vezethette az FBI-t Pino nyomára. A húszdolláros semmiképpen, annak felbukkanását — már pusztán a konkurrencia okából — Wilson titokban tartotta az FBI előtt.

Gainesnak egyáltalán nem volt ínyére, hogy az FBI beavatkozik az ügybe. Pinót „saját esetének” tekintette, s féltékenyen őrizte, mint saját tulajdonát, mint kutya a koncot.

Fejébe vette, hogy ő maga deríti ki, volt-e szerepe, és milyen szerepe volt Pinónak a Brinks Express Company kirablásában.

Elgondolkozva lépett a házba.

Tonny Pino — Bölény Tonny lármás örömmel fogadta.

— Nagyszerű, hogy éppen most jöttél. A legjobb pillanatban toppantál be. Éppen az imént hűtöttem be két üveg whiskyt.

— Miért? Ünnep van ma? — kérdezte Gaines szórakozottan.

— Számomra mindenesetre ünnep, s okom van ünnepelni. Uj vállalkozásba kezdtem: garázst vettem.

— Úgy látszik, a változatosság kedvéért, ismét becsületesen akarsz élni. Remélhetőleg jó szándékod, most erősebb és tartósabb lesz, mint azelőtt.

— Igazságtalan vagy Fred — válaszolta Tonny szemrehányóan. — Már három esztendő óta nem követtem el semmit.

— Semmi olyasmit, aminél tettenértek, vagy amit rádbizonyíthattak — jegyezte meg Gaines epésen.

— Ez éppen annyi, mintha semmit sem követtem volna el — vigyorgott Pino.

— Fíl —