Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-25 / 225. szám

Hétközben itt vannak otthon... Látogatás a megye legfiatalabb diákotthonában Jo minőségű lesz a kenyér Interjú a Bonyhádi Sütőipari Vállalat igazgatójával A. vájártanulók egykori ottho­nának C-épülete évekig állt Nagymányokön kihasználatlanul. Ide települt most a megye leg­fiatalabb hétközi diákotthona, ami 44 felsőtagozatos leánynak és 35 fiúnak ad otthont hetente hat napig. A hat községből rekrutálódott gyerekek szülei nem lelkesedtek a kollégiumért. Azt maguk is belátták, hogy a helyi közleke­dés mostoha viszonyai miatt kész büntetés a gyerekeknek na­ponta kilométereket gyalogol­ni a legközelebbi autóbusz-meg­állóig, állomásig, hogy eljussanak az iskolába. Az sem szorult ma­gyarázatra, hogy az összevontan tanító iskola helyett miért jobb a szakrendszerű oktatást biztosí­tó körzeti iskola. Mégis ... szo­katlan problémát jelentett a családokban az, hogy elmegy a gyerek. Lesz-e olyan jó helye, mint itthon, nem kerül-e majd nagyon sokba ez a kollégium, és így tovább. Szenvedélyes viták tárgya volt ez a kollégium szü­letésének gondolatától kezdve, ezért is bocsátották az első szombaton haza aggódva a diák­otthon új lakóit a pedagógusok, tartva attól, hogy lesz esetleg delikvens, aki addig sír édesanyja szoknyájába kapaszkodva, míg­nem szülei nem engedik vissza. Az aggodalom fölöslegesnek bi­zonyult. A gyerekek beszámol­hattak arról, hogy milyen ez az otthon, milyen a rendje, hogyan tanulnak, szórakoznak, játsza­nak. És ami igen fontos, milyen a koszt.., Szülök környezet­tanulmányon... — De hát, igazai mond-e a gyerek ? Sok szülőben merült fel ez a kérdés. Jöttek is számosán ki­deríteni az igazságot és megle­pődve tapasztalhatták, hogy nem lódított a gyerek, igazán nem hiányzik itt semmi. No, persze nem úgy jöttek, mint -akiket a bizalmatlanságból táplálkozó kí­váncsiság hajt, hanem úgy, hogy ,.ez a haszontalan otthonhagyta már meg a vízfestékét, elhoz­tam, nehogy hiányozzék”! Vagy, — „gondoltam ez az igazolás hamarabb ideér, ha én hozom, nem a posta”. Ä látogatók jöt­tek, láttak és megnyugodtak. Sőt, néhányan az ellenzők kö­zül mintegy feledtetni akarva korábbi ellenlábasságukat ilye­neket mondanak: — Nem vagyok én ellensége a gyerekemnek! Persze, hogy itt jobban, meg többet tanulhat. — Ki az aki tudatosan tenné tönkre a gyerekét! Hallják, mi­csoda értetlenek azok, akik nem eresztették az övéiket. Zsibrikből Cikóra jár majd át 4—5 gyerek. Üttalan úton, ke­resztül a hegyen ..; — Szánom azokat a kölykecs- kéket. Gondolhatják, hogy el­mennének az iskola temetésére megannyi ázás-fázás után, ami­ben azoknak részük lesz. De nézzük inkább azt, ami miatt a szülők féltek, az úgy­nevezett anyagi megterhelést. Valóban olyan teherbe az, mint a hírharangok kongatták? Köze­lítően sem olyan, mert a leg­magasabb térítési díj 200, a leg­alacsonyabb havi 50 forint. Mit kap ezért a gyermek és köz­vetve a szülő? Mindenekelőtt azt. hogy gyermeke fizikai meg­terhelés, igénybevétel nélkül él­heti általános iskolás életét. Egyéb dolga, mint a tanulás, nincs. Olyan iskolában tanulhat, amelyben szakrendszerű oktatás folyik és amelyik iskola a ma­ga soron Tévő munkája mellett igyekszik a 79 felsőtagozatos tu­dásának hézagait pótolni. Sajnos e téren sok a tennivaló, a még nem végleges felmérés adatai ?s azt bizonyítják, hogy a biztosí­tott tO óra a korrepetálásra, kevés lesz. meid sok a baj az alapokkal.. Főszerében a tanulás Ebédidőben jártam a diákott- hónban, mi sem természetesebb annál, hogy lementem az ebéd­lőbe is. Sem az , étel minőségére, sem az étvágyra nem emelhetek panaszt. De nincs szükségem különösebb meggyőzésre ahhoz, hogy elfogadjam az igazgató tá­jékoztatását, amely szerint egyik­másik gyerek számára külön áldás, hogy rendszeresen étke­zik, kulturált körülmények kö­zött. Múlt szombaton a sült hús mellé spenótot kaptak a gyere­kek. Érintetlenül hagyták ott. Nem ismerték ezt az ételféle­séget. A kép villanásnyi a szülő­falu, szülői ház étkezési kultú­rájáról... — Mennyibe került az otthon berendezése, átalakítása? A kérdésre Pásztor István igazgató válaszol: — A felszerelés, ami mint lát­ta, vadonatúj, 291 ezer forintba került^ a még most is folyó át­alakítási munkák további 130 ezerbe, de ez az összeg növek­szik, mert a zuhanyozók, mos­dók csempézését is az idén vég­zik el. — Zsúfoltságot láttunk a háló­termekben, ahol a gyerekek a ruháikat az ágyak végére ag­gatták, nyilván szükségből. — Sajnos, még nem teljes a felszerelésünk. A hálók zsúfolt­ságán rövidesen tudunk segíteni, amennyiben felszabadulnak a je­lenleg pedagóguslakásként hasz­nált helyiségek. Nem készítette el a szekrényeinket a Bonyhádi Építőiparig Ktsz asztalosrészlege, a vízvezetőrészleg is alaposan el­maradt a munkájával. Sürget­jük őket, de nem sok sikerrel. Akkor hát kérjük meg azokat, akiket illet, hogy méltányolják a sürgetést, fejezzék be a vállalt munkát! Nagyon nagy szükség van a szekrényekre, még annál is nagyobb szükség a mosdókra! Legfiatalabb általános iskolai diákotthonunk lakói Mőcsény, Palatinca, Zsibrik, Ladomány, Nagytormás,/ Alsópatlan,Juhé- puszta szülöttei. Lassan kiala­kul életük rendje, amelyben a főszerep a tanulásé lesz. Rengeteg a pótolnivaló Még hiányzik egy és más. de már arról beszélnek az itt fog­lalkoztatott nevelők, hogy jö­vőre talán megvalósítható lesz a házi tankönyvtár alapjainak a lerakása. Meg, hogy talán sike­rül emelni idővel a korrepetálás óraszámát. — Sok szülő, amelyik az is­kolából hazaérkezett gyermekét nyugodtan küldte ki pásztorkod- ni az állatok mellé, vagy fogta be délutánonként egyéb házi. mezei munkára, most egyszeri­ben csodát vár elsősorban tő­lünk. Holott sok tanítványunk­nál az alapokkal van baj. Hogy csak néhányat említsek. Ezek felsőtagozatos tanulók: sokuk szótagolva, nagyon nehezen ol­vas. Következésképpen sok a kívánnivaló például a nyelvta­nulás, a helyesírás tekintetében. Nem ritka az olyan gyerekünk, aki számtanban nincs tisztában például a helyi értékkel. Egé­szen egyszerű alakításokat kilo­grammról mázsára nem tud el­végezni. — És az orosz nyelvi oktatás? — Azzal is megnövekednek a gondjaink, mert rengeteg a pó­tolnivalónk, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy korrepetálás nélkül majdnem lehetetlen az előre­haladás. Örömök és gondok örvényle­nek ezek között a falak között. A diákotthon lakói már meg­barátkoztak a környezettel, éle­tük új és lassan kialakuló rend­jével. Egyik-másik gyereknek egészen új ez a tanulási centru­mú világL Mindegyikre más és más gyakorol olyan benyomást, amit szenzációként visz hétvé­geken haza. Ismét gazdagabbak lettünk ezzel a hétközi diákott­honnal. aminek igazi értékét a benn lakók tanulmányi eredmé­nyei bizonyítják maid. Termé- nzpt°sen nem máról boi-aora.de i blzonrításra so" kerül. LÁSZLÓ IBOLYA Sokan panaszkodnak a bony­hádi járásban, hogy nem meg­felelő a kenyér minősége. A bonyhádi kenyérgyár igazgatójá­tól kérnék választ, hogy milyen alapja van a sok panasznak, s hogyan kívánnak változtatni a helyzeten? — Különösen az elmúlt évben, jogosak voltak a bírálatok — mondja Gasz András, a Bonyhádi Sütőipari Vállalat igazgatója. — Időszakonként, leginkább hétvé­geken, s még inkább a kettes ünnepek alkalmával a szokásos­nál gyengébb minőségű kenyeret tudtunk adni a fogyasztóknak. — Nem akarom a „bizonyítvá­nyunkat” megmagyarázni — foly­tatta —, de rá kell mutatnom, hogy sok tényezőtől függ a ke­nyér minősége. Egyik ilyfen hiba­forrás az állandóan változó minő­ségű liszt volt. Amikor gyengébb sikértartalmú szállítmányból kap­tunk lisztet, akkor a kenyér is gyengébb minőségű lett. — Köztudott, hogy a sütőipar szakmunkás-ellátottsága nem a legjobb. Épp ezért igyekszünk nagyfokú gépesítésre. Nos, a gyen­ge sikértartalmú lisztből készült tésztának nem használ a gép. Gyengébb minőségű kenyér lesz belőle, mintha kézzel dagasztot­ták volna. — Vissza kell térni a kézi munkára? — Ez képtelenség kéé okból is: egyrészt célunk az ember meg- kímélése a nehéz fizikai munká­tól, másrészt nem is győznénk az ellátást, hiszen naponta legalább 100 mázsa kenyeret kell készíte­nünk. Szinte felbecsülhetetlen értékű az a segítség, amit a takarmá­nyozáshoz ad a Tolna megyei Ál­lattenyésztési Felügyelőség. Az aszályos időszakot még mindig sínylik a közös gazdaságok,' jó néhány helyen silókukoricát is etettek zölden. Részben ennek pótlására, másrészt pedig az amúgy is kevés tömegtakarmány növelésére szükség lesz bizonyos ta­karmányfélék felhasználá­sára. amelyek önmagukban nem sokat érnek. Ilyen a kukoricaszár, a répasze­let. Silózva és karbamiddal dú­sítva viszont értékes takarmány- nyá válnak. Az állattenyésztési felügyelőség osztályvezetője. Vasadi Lajos el­mondta, az egész megyével kapcsola­tot tartanak abból a célból, hogy a silótakarmányok mi­nél értékesebbek legyenek. Valamennyi közös gazdaság ve­zetőivel, szakembereivel beszél­tek a karbamiddal való dúsítás­ról, a karbamid fehérjepótló ha­tásáról, ennek a módszernek az előnyeiről. Igaz, nem új a kar­bamid felhasználása takarmányo­zási célra megyénkben, de eddig idegenkedést is tapasztaltak. A szakályi, a gyönki, a kölesdi, a bátai, az őcsényi, a mórágyi és a hőgyészi közös gazdaságok már évközben is rendszeresen hasz­nálták a karbamidot, abraktakar­mányhoz adagolva. Semmi baj nem történt egyik helyen sem, betartották az előírásokat. Vasa­di Lajos és munkatársai, akik mint szaktanácsadók, tanfolya­mon vettek részt Kaposváron, úgy vélik. a karbamid alkalmazásának legegyszerűbb, a mérgezés — A minőségjavításnak más útja, módja van. S az elmúlt né­hány hónap alatt ennek érdeké­ben történt egy és más. A malom most már rendelkezik olyan le­hetőséggel, hogy egyszerre 400 vagon gabona összekeverését tud­ja biztosítani. Ez már majdnem állandó lisztminőséget jelent. Az elmondottakon kívül hét­végeken és kettős ünnepek táján rontotta a kenyér minőségét a kapacitáshiány. Ha csak a 100 mázsát sütjük meg, jó kenyér lesz. Ebben az esetben azonban a körzet egy részét nem tudtuk volna ellátni. Ezenkívül sok függ a kenyérszállítás módjától és a kenyér tárolásától is. Az utóbbi időben mér kevesebb panaszt, hallok a minőségre. De ellenőrzé­sem során még most is előfordult, hogy megdöbbenve néztem egy- egy vidéki boltban — mi lett a szép kenyérből. — Mindkét probléma megoldá­sára tettünk intézkedést. Kapa­citásunk növelésére a napokban állítunk be egy félautomata olaj- tüzelésű harmadik kemencét, sza­porítjuk az alumínium rekeszein­ket. Most szereztünk be százat, s még ez évben további ötvenet kapunk. Ez komoly erőfeszítés, hiszen a rekeszek darabja 400 forint. — Az intézkedéseket megtet­tük. Ezek, reméljük, meghozzák a kívánt eredményt, állandóvá tudjuk tenni Bonyhádon és a hozzánH tartozó körzetben a ke­nyér jó minőségét. elkerülése céljából legjobb módja, ha a süóíakarmúny- ba keverik. Sajnos, á silókukorica betakarí­tásának idején nem volt a me­gyében karbamid, csak most ér­kezett egy szállítmány, nyolc va­gonnal. Vasadi Lajos osztályveze­tő éppen ezért különösen fontos­nak tartja, hogy az ezután tör­ténő silózáshoz mindenütt fel­használják ezt a kitűnő fehérje­pótló anyagot. Ök a helyszínre is kimennek szívesen, ha a szövet­kezet kéri. A hét elején például Páliéra mentek szakmai segítsé­get adni: ebben a jó szövetkezet­ben, amelyik nem szűkölködik szakemberekben, szívesen veszik a segítséget, nem tartják fölösle­gesnek. Egy kiló karbamid 8—10 liter tej előállításához szük­séges fehérjét tartalmaz. Ugyanez a ménnyiség elegendő fél—egy kiló súlygyarapodáshoz a hizlalásban. A költség viszont nem sok, hiszen egy kiló karba­mid ára mindössze. 2,80 forint. Az állattenyésztési felügyelőség szakemberei közül Vasadi Lajos osztályvezető, Farkas György és Grigely Győző termelésfejlesztési szaktanácsadó, továbbá a tamási járásban Jankó Lajos állatenyész- tási főfelügyelő ebben az időszak­ban azt tartja egyik legfőbb fel­adatának, hogy a szövetkezetek számára közvetlen segítséget ad­hasson a karbamid alkalmazásá­hoz. Kevés a tömegtakarirany. szükség lesz a kukorica- szárra is De a kukoricaszár felhasználása nem történhet úgy. mint régen az egyéni gazdaságokban: odavetni a jószág elé, hadd rágja. Az Allatforgalmi Villalat megkezdi az 19(9. évi tejesbárány, express pecsenyebárány, növendék hizlalt juh és kifejlett hízott juh tételek exportszállítási szerződéseinek lekötését. Termelőszövetkezetek és egyéb juhtartó gazdaságok! HASZNÁLJAK KI A KIVÁLÓ ÉRTÉKESÍTÉSI LEHETŐSÉGEKET ÉS FOGADJAK EL Árajánlatainkat. Extrém minőségű juhféleségek exportárai: 20—26,— Ft/kg között és legalább 3,— Ft/kg biztosított exportfelár. I. osztályú juhféleségekRél: 1?—23,— Ft/kg között és legalább 3.— Ft/kg biztosított exportfelárat fizetünk exportértékesítési irányoktól függően. Belföldi és selejt vágójuh forgalmazás kiemelt árakon. Húsexport-értékesítés kiemelt árakon. Tenyészállat-forgalmazás megegyezéstől függő árakon. Bármilyen juhforgalmazási üggyel kapcsolatos kérdésben az Allatforgalmi Vállalat járási kirendeltsége és központja részletes tájékoztatót ad a juhtartó gazdaságoknak. (328) SZALA1 ENDRE Karbamid és szaktanácsadás

Next

/
Thumbnails
Contents