Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-24 / 224. szám

Tengelici töprengések 2 A MAGYAR IRODALOM élő reprezentánsainak egyik legérde­kesebb — és sok szempontból legellentmondásosabb — képvi­selője alighanem Németh Lász­ló. A harmincas években nagy port felvert könyvei egyikének címe azonban óhatatlanul kí­nálkozik ahhoz, hogy a továb­biakban kölcsön vegyük. -Az ér­telmiség hivatásáról van szó, aminek létezése al:gha vitatható, de az sem, hogy ez Németh könyvének megjelenése óta jócs­kán módosult. Hiszen módosult, sorsdöntőén megváltozott az a társadalom is, melyet az értel­miségnek szolgálnia kötelessége. A felszabadulás előtt Tengelic értelmisége, a „nadrágos embe­rek'’ társadalma, alig ütötte meg a tucatot. Egy főjegyző, a jegyző, az állatorvos, négy-öt tanító, há­rom pap. Ezek közül csak az állatorvos személye nem válto­zott. Ö — majdnem harminc év kemény és minden tiszteletet megérdemlő munkája árán — máig a falu jegjobban megbe­csült és (tán megbocsájtja az en­gedetnie nélkül ráakasztotjt jel­zőt) legtekintélyesebb alakja. A létszám azonban jócskán válto­zott. Csak a „centrumban” ti­zenöt pedagógus, három óvónő, három orvos, egy gyógyszerész, két állatorvos, két mezőgazdász és három pap él. Kevés kivétel­lel javarészt fiatal emberek, vagy erejük teljében lévők. Néhány évvel ezelőtt az Élet és Irodalom című hetilap vitát rendezett ,,Vidéken élni cím­mel. Az eszmék kicserélése hasz­nos és termékeny volt/ vélemé­nyünk szerint azonban megol­dást nem hozhatott, hiszen a vi­déki élet vállalása máig kétség­telen terhet jelent. (Ne értsük félre! Nemcsak az értelmiségiek­nek. Mindenkinek aki falun él, tudatosítsa bár ezt önmagában, avagy sem, pusztán csak az ur- banizáltnak még jóakarattal sem nevezhető körülmények miatt. Most azonban csak az értelmisé­giekről szólunk.) Még legkevésbé anyagiakban és e téren a tenge- lici értelmiség különösen szeren­csés helyzetben van. Lakásviszo­nyaik megfelelőek. Emellett pél­dául a tantestület tagjainak jó­részét, a fiatal orvosházaspárt úgyszintén, családi kötelék is fűzi a faluhoz. így érthető mó­don nem óhajtanak elmenni in­nen. Tengelic befogadta értelmisé­gét és elismeri munkájukat. Ez­zel a megállapításunkkal minden megkérdezett, közöttük a közsé­gi párttitkár is egyetértett. A tantestület oktatói tevékenysé­gének híre van. Az állatorvos több évtizedes munkájának ered­ménye az állattenyésztési hely­zeten is mérhető, a mezőgazdá­szoké a termelőszövetkezet szép eredményein. Az orvosok, a gyógyszerész már eleve bizonyos helyzeti előnyben vannak. Aligha akad a faluban, akinek előbb, vagy utóbb szüksége ne lenne segítségekre. Szerepük fontossá­ga a falu életében vitathatatlan. Még egyházi személy is akadt, aki „másodállásban” polgári te­vékenységet vállalt. A reformá­tus leikészházaspár egyben az or­vosházaspár írnoka is. DIPLOMA ÉS VÉGZETTSÉG szükségszerűen meg kell. hogy követelje a többét, az igények, növelését. A továbbképzés igénye sok háznál látott szép könyvtá­rakban mutatkozik, részben (de már nem ilyen általánosan) a fo­lyóirat-előfizetésekben. A ter­melőszövetkezet ebben segítséget is ad szakembereinek. Általában megvásárolja az igényelt és ál­taluk fontosnak tartott szak­könyveket. A szellemi frissesség fenntartásának, fokozásának azonban egyik nem elhanyagol­ható tényezője a személyes érint­kezés. Ma már szerencsésen a hátunk mögött vannak azok az idők, amikor akadt, aki az értel­miség tömegkapcsolatainak erősí­tését abban látta, hogy orvos és elletőkanász szabad idejükben együtt kvaterkázzanak. Semmi­féle lenézést nem jelent mással szemben, hanem nagyon is ért­hető, hogy ha nagyjából azonos szellemi érdeklődésű emberek szabad idejükben egymás társa­ságát keresik. Kellemes időtöl­tésből éppúgy, m!nt hasznossági okból, önmaguk továbbfejlődését szolgálva. Ez az elképzelés, de látni fog­juk, hogy a tények nem egészen ilyenek. A kívülálló úgy érzi, hogy köz­érdekű probléma, a maga hivata­losan előírt munkaterületén — hangsúlyozzuk — eredményesen dolgozó, szépszámú értelmiségi­nek szinte teljes izolálódása. Egy véletlen kínálta, de talán éppen ezért frappáns példa. A tudakozódó újságíró egy kel­lemes fél órát töltött el a falu- szerte híresen barátságos, fiatal orvosházaspár szép otthonában. Búcsúzásnál lezajlott nagyjából a következő párbeszéd: (Az újságíró) — Ide került Tengelicre egy fiatal agrármér­nök. Tán egy esztendeje. Szeret­nék vele is beszélni. Nem tudják merre lakik? (Az orvos) — Én sajnos nem. Talán a feleségem... (Az orvosnő) — Nem, én sem tudom. HUSZONNÉGY ÓRÁBA sem telt, amikor a kíváncsiskodó ide­gen már pontos felvilágosítással szolgálhatott. Az új (Uj? Több, mint egy esztendeje itt élő!) ag­rármérnök otthona az orvosék- kal majdnem átellenben van. Ugyanannak az utcának a túlsó oldalán, harminc méternyire a második házban. Egymás nem ismerése Buda­pesten, Pécsett, vagy Szekszár- don lehet természetes. Az azon­ban, hogy egy nem nagy falu­ban, egymást valószínűleg sűrűn látó, diplomás szakemberek eny- nyire ne vegyenek tudomást köl­csönös létezésükről, legalábbis furcsa. ORDAS IVÁN (Folytatjuk.) A Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat kazánfűtői vizsgával házfelügyelőt vesz fel. Fizetés megegyezés szerint Szekszárdi lakással rendelkezők — lakáscsere érde­kében — előnyben. Jelentkezés személyesen: Szekszárd, Ybl Miklós u. 3. (298) B Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz vállalja: hazai gyártású és im­port elektromos gé­pek (háztartási gépek, villanymotorok, rádiók, televíziók, iroda­gépek és órák) gépkocsik javítását és szervizelését 4 Ssaksxerü munka, ár enged meny! Tolna, Ságvári E. u. 1. Tel: 141 Munkafelvevó: Tolna, Árpád u. ót. Tel: 2 Egészen más a helyzet, ha a tettesek nem szokták meg, hogy sok pénzük legyen, s nem ismerik a pénzzel való bánás módját. A pszichológusok kizártnak tartják, hogy egy átlagos ember rövid idő alatt megtanulja, hogyan kell százezrekkel bánni. Ehhez több év szükséges. Csak kivéte­lesen szilárd jellemű emberek képesek hosszabb ideig el­lenállni azoknak a kívánságoknak és óhajoknak, amelye­ket egy nagy, összeg váratlan birtoklása kelt A legtöbb embert, aki nem szokta meg a pénzt, ilyen nagy összeg valósággal megrészegít. Esztelen költekezésbe kezd, s ezzel felhívja magára a figyelmet. A tettesek feltehetőleg képte­lenek önerejükből, képességeik és tudásuk alapján nagy összeget megkeresni. Márpedig a pszichológusok tapasztalata szerint, aki képtelen nagy összeget keresni, az egyben arra is képtelen, hogy a sok pénzt okosan kezelje, okosan bánjon vele és összetartsa. A pszichológusok véleménye szerint közrejátszik a tet­tesek félelme is. Attól rettegnek, hogy vagyonukat olyan hirtelen elvesztik, milyen gyorsan szerezték. Az a félelem valósággal megmérgezi életüket, zárkózottakká, bizalmat­lanokká Válnak. — 166 — Természetesen az a lehetőség is fennál — figyelj jól Died, mert a pszichológiai szakvéleménynek éppen ez a része a legérdekesebb —, hogy egy erős egyéniség rékény- szeríti akaratát a banda gyengébb jellemű tagjaira. Az ilyen bandafőnök, tekintélyénél fogva, képes arra, hogy a zsákmányt cseppenként osztogassa a banda tagjainak, anélkül, hogy ezzel hevesebb ellenállást váltana ki. Ez a helyzet elképzelhető, habár kicsi a valószínűsége, mivel csak kevés ember képes egyszerre több más emberre kénysze­ríteni akaratát, komolyabb bonyodalmak, ellenállások nél­kül. S ez a helyzet nem is tarthat sokáig. Amíg a leleplezés közvetlen veszélye fenyeget, a banda tagjai hajlandók alá­vetni magukat a főnök akaratának. De amilyen mértékben csökken a veszély és a kockázat, olyan mértékben erősödik bennük a költekezési Vágy, a zsákmány Korlátozatlan bir­toklása, hiszen végeredményben a rablásnak éppen az volt a célja, hogy pénzhez jussanak, s azt elköltsék... Wilson elhallgatott. Már régóta nem beszélt ilyen sokat egyhuzamban. A pszichológusok szakvéleményének fel­idézése nagy szellemi erőfeszítéssel járt, úgyhogy verejték- csöppek gyöngyöztek nemcsak homlokán, hanem kopasz fején is. Gaines csak jó idő múltán törte meg a csendet. Ha jól értettem a dolgot — mondta —, az a véle­ményed, hogy Bölény Tony a banda vezetője, mert elég nagy a tekintélye ahhoz, hogy a többiekre rákényszerítse akaratát. Másrészt elég erő van benne, hogy ellenálljon a kísértésnek, amit ilyen nagy összeg váratlan birtoklása magával hoz. _______ — 167 — I gen. Pontosan ez a véleményem. Tonny visszatartja a többiek részét, míg a Brinks eset friss. Később majd la­zít a gyeplőn. O maga. azelőtt, amíg a fogadóirodája volt, sokat keresett, és megtanult a pénzzel bánni. Még ha hir- telen egymühó dollár készpénz kerül a kezébe, akkor sem szédül meg. Kemény, brutális és ravasz — s ez teszi ve­szélyessé. Nálunk, Bostonban, nincs még öt hozzá hasonló gengszter. Nos, rendben van. Érveiddel engem szinte meggyőz­tél, de meg tudod-e győzni a bíróságot. — Jól tudom, hogy mindez, amit mondtam, csak elmé­let. puszta elmélkedés és egyetlen bizonyítékunk sincs. De végeredményben éppen az a feladatunk, hogy előteremtsük a bizonyítékokat... Ugyanebben az időben Pennsylvania államban To- wanda városkában Joseph O’Keefe és Stanley Gusciora a paragrafus-polip karjai között vergődtek. Még nem is ülték le a feledésbe merült paragrafus alapján rájuk kiszabott kilencvennapi büntetést, s újra bíróság elé állították őket. Ezúttal a bradfordi kerületi bíróság vonta őket felelősségre illegális fegyverviselés címén. Pápaszemes Joe-nak sikerült meggyőzni a hiszékeny William M. Rosenfield bírót, hogy társának Gusciórának fo­galma sem volt arról, hogy az autóban géppisztolyok van­nak. Azt vallotta, hogy a fegyvereket társának tudomása nélkül lopta és rejtette el az autóban. Gusciora megerősítette ezt a vallomást. Nagy bőbeszé­dűséggel elpanaszolta a bírónak, hogy O’Keefe ezzel a meg­gondolatlan cselekménnyel tönkretette szépnek ígérkező nyári utazásukat. A bírónak arra kérdésére, hogy nézete szerint O’Keefe mi célból lopta a fegyvereket, Gusciora szemrehányó pillantást vetett mellette álló társára és csak ennyit mondott: (198) — 168 —

Next

/
Thumbnails
Contents