Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-24 / 224. szám
Bizonyíték—in ázsaszámra 110 köteg jelentés — A rendőrség felkészült május 1-re — Kik szerepelnek az AZS-ben? A szemtanúk, résztvevők lassan már elfogynak az élők sorából. Hiába, fél évszázad. A még élő tanúk emlékképe is egyre inkább elmosódik. Viszont éppen most, a jubileumi készülődés idején mindenki azt kérdezi: „Mi is történt, hogyan is történt?” A készülődésnek szerves része a történtek feltárása, bemutatása, megeleveníté- se. Még az a szerencse, hogy a levéltárak tömegével őrzik az írásos dokumentumot. A szekszárdi megyei levéltár anyaga rendkívül gazdag ilyen szempontból is. A levéltári anyag mennyiségét a szakemberek kötegekben, folyóméterekben mérik. Hogy fogalmat alkothassunk egy köteg terjedelméről, tudni kell, hogy az körülbelül 10—15—20 centi vastagságú iratcsomót jelent. Általában több száz korabeli feljegyzést, hivatalos jelentést, ügyiratot tartalmaz. Nos, a megyei levéltárban megtalálható a tamási és bonyhádi járás főszolgabírójának korabeli iratanyaga, s az 110 köteget tesz ki. A főispáni iratanyag, amit ugyancsak a levéltárban őriznek. 00 köteg terjedelmű. Ha ezeket fellapozzuk, pontosan kirajzolódik a forradalmi helyzet megérése, a forradalmak kirobbanása, hatása, az ellenforradalom kibontakozása, terrorja. Elsősorban ugyan a megyei események rajzolódnak ki, de a legtöbb lényeges országos és nemzetközi mozzanat is nyomon követhető: ezekre is megannyi utalás található. És mindez még nem minden. Az egyéb iratanyag ennek a többszörösét teszi ki. Hiánytalanul megvannak a megyei közgyűlési jegyzőkönyvek. Ez összesen 12 kötet. Egy-egy kötet 2—300 oldal terjedelmű. — A forradalmi eseményekkel kapcsolatban a megye minden községéből őrzünk anyagot. Ezek jórésze igen' terjedelmes, értékes. Több helységből, így Bátáról. Konyhádról, Magyarkesziből. Tolnáról rendelkezésünkre áll a bizalmas anyag is. — tájékoztat dr. Puskás Attila, a levéltár igazgatója. A kor eseményeit rögzítő dokumentációs anyaghoz kell számítani az akkori újságokat is. Az újságkötetek éveken keresztül rögzítik az események egymásutánját, s rendkívül sok értékes adatot tartalmaznak a forradalmi eseményekkel kapcsolatban. Ha a sok hiteles dokumentumot súlyra akarnánk mérni, inkább mázsákban kellene beszélnünk, mint kilókban. Ezek értéke sok tekintetben még a szemtanúk, résztvevők emlékezetét is felülmúlja. Az ember életkora ugyanis meghatározott, s ha elérkezik a végóra, az ember, mint forrás, kútfő is megszűnik létezni. Az írásos anyag viszont elméletileg örök: reprodukciók segítségével végtelen hosszú ideig megőrizhető. Ugyancsak nagyon lényeges az is, hogy amit egyszer írásban rögzítettek, az úgy marad fenn az utókorra, időközben nem módosul, változatlanul őrzi meg a valóság ténybeliségét. Az emberi emlékezőképesség pedig változik a korral: az emberi emlékek az idő hatására rendszerint vagy megszépülnek, vagy eltúlozva rögződnek. Nem véletlenül mondják: „Az idő mindent megszépít”. De ugyanígy ezt is: „Az idő mindent befeketít”. Természetesen megvan a maga jelentősége a személyes visszaemlékezésnek is. Itt azonban az idő távolsága miatt már egyre inkább a dokumentumoké a főszerep. A megyei pártbizottság kezdeményezésére egy munkabizottság alakult Tolna megyében. Ennek az a feladata, hogy ebből a rendkívül nagy mennyiségű forrásanyagból kiválasszon egy kö- tetrevalót, s a dokumentumkötetet előkészítse kiadásra. Ebben a munkaközösségben a megyei párt- bizottság. a levéltár, a múzeum, a könyvtár és a sajtó dolgozói vesznek részt. A hatalmas iratanyag zöme még feldolgozásra vár, és természetesen nem egy-két hónapos munkát jelent. A kutatók úgyszólván minden időben találnak itt kutatnivalót, és a kutató bármelyik fontosabb résztémával kíván foglalkozni, úgyszólván mindenhez talál anyagot. Az egyik hivatalos dokumentum arról szól, hogy a rendőrség hogyan készült fel a május elsejei munkásdemonstrációra. Mindjárt mellette a másik azt dokumentálja, hogy a munkások május I-re nem kaptak munkabért, mert ünnepeltek, ezért sztrájkhullám kezdődött. Ez a világháború előtt történt: még ugyan éveket vára(í>tt magára a kirobbanás, de a 1 mindennapok példája igazolt, hogy erjed, érik a forradalom. Az egyik főszolgabírói jelentés a mezőgazdasági bérkövetelésekről és a kivándorlásokról tanúskodik. Az imperialista háború borzalmait a dokumentumok százai igazolják. Ott található Dick Györgynek, a megyei direktórium egyik vezető emberének az utasítása, amelyet a pálfai direktóriumnak küldött. Arra szólítja fel a pálfai direktóriumot, hogy a lakáshelyzet javítása érdekében minden lehetőt tegyenek meg, szükség esetén még rekvirálással is enyhítsék a helyzetet, s legyenek különös tekintettel a teljesen hajléktalan pro- letárságra. A Tanácsköztársaság leverését követő időkből, a Horthy-fasizmus idejéből egy úgynevezett AZS-t őriznek a levéltárban. Az AZS egy ma már igen kevesek által ismert könyvet jelent. Még intellektuális körökben is kevesen tudják, hogy mi az. Az AZS-t a csendőrök és rendőrök használták, ott volt állandóan a táskájukban. Összesen 1020 oldal terjedelmű, s abc-betűrcndbe szedve sok ezer nevet tartalmaz. A nevek mellett a születési adatok állnak, s egy-egy rövidítés. Például: Appelshoffer Ádám, szül, 1876. szept. 6-án. A rövidítés: „kb”. Nos, Appelshoffer Ádám tolnai direktóriumi tag volt a Tanácsköztársaság idején, utána hosszú börtönbüntetésre ítélték, s a kb. rövidítés azt jelenti, hogy kommunista, büntetett. Apró Antal neve éppúgy megtalálható benne, mint Prantner Józsefé. Az AZS-t a csendőrök és rendőrök azért hordták állandóan maguknál, hogy egy-egy eljárás, igazoltatás alkalmával azonnal meg tudják állapítani, hogy ki a közönséges bűnöző és kiben lappang forradalmi szellem. A forradalmárok üldözésének ez a könyv fontos kelléke volt. BODA FERENC Földmüvesszövetkezeti alapító tagok az új alapszabályról KEDVES ÉS BENSŐSÉGES GYŰLÉS színhelye volt hétfőn délelőtt a MÉSZÖV tanácsterme. A földművesszövetkezeti mozgalom Tolna megyei alapító tagjai közül jöttek össze vagy negyvenen. Az összejövetel célját Kálmán Gyula MESZÖV- eir.ök a bevezetőjében így fogalmazta meg: „Szeretnénk hallani a földművesszövetkezeti mozgalom veteránjait a most készülő új alapszabályról, s ezért hívtuk össze ezt a gyűlést”. Szoboszlai Jenő főosztályvezető ismertetőt tartott e témáról, s ugyancsak kérte, hogy mondják el véleményüket, tegyék meg javaslatukat. Az alapszabályzat most a vita stádiumánál tart, s különösen fontos, hogy a mozgalom legidősebbjei, legtapasz- taltabbjai is elmondják véleményüket. Hogy ez nem amolyan szokványos összejövetelt jelentett, mint amilyet a statisztika javítása érdekében szoktak rendezni, azt nagyon sok minden igazolta. Ezeknek az embereknek a többsége már nincs funkcióban, mert kiöregedett, kibetegedett onnan. Korábban is társadalmi tisztségviselők voltak, megélhetésük azelőtt sem közvetlenül a mozgalmon alapult, most sem, hiszen a nyereségvisszatérítés, vagy a pár száz forint tiszteletdíj ilyen szempontból nem meghatározó tényező. De azt látni, hallani kellett, hogy milyen lelkesedéssel emlékeztek vissza a két évtizedre, s mennyire szívügyüknek tekintik most is a mozgalmat! E NAGY MUNKA szervezeti lebonyolítása már közvetlenül nem az ö feladatuk, az már meghaladná az ő fizikai erejüket. Ám ennek ellenére többen úgy jöttek a gyűlésre, hogy az alapszabályra vonatkozó kiadványt, azt a nagy betűrengeteget kijegyzetelték. Némelyik úgy idézte az egyes pontokat, mintha annak a betéve tudásán múlna az öregkori nyugdíja. Pedig nem ■— a nyugdíjrendeleteink mechanizmusába nem fér bele az ilyen lelkesedés. Tizenheten (!) álltak fel és mondták el véleményüket, de csak azért ennyien, mert az idő közben nagyon elszaladt. Fábián József Várdomb, Pákozdi Jenő Hőgyész, Tóth József Tamási, Gyarmati János Dombóvár, Kolozs Béla Zomba, Lax Frigyes Gyönk, Bitter János Fadd, Racsmány Dezső Paks, Dabi József Szekszárd, Nagy György Dombóvár, Kelemen István Dunaföldvár, Bogos Domokos Bonyhád, Mohai István Nagydorog. Csönge István Ireg- szemcse. Balázs Vilmos Decs. Bakó István Tamási. Schadt György Tolna — mind, mind egy csomó megszívlelendő dolgot mondott felszólalásában. Mindnyájan közügyben beszéltek, mindnyájan a tagság, a mozgalom szemszögéből vetették fel az egyes részkérdéseket. Közvetlen gazdasági jellegű gondolat, javaslat éppúgy akadt, mint mozgalmi, erkölcsi jellegű. Még azt sem lehetne a szemükre vetni, hogy tán ilyen „fogjuk meg és vigyétek”' alapon beszéltek volna. A fiatalabbak hajlamosak néha úgy vélekedni az idősekről, hogy könnyen javasolnak, kezdeményeznek a karosszékből, csak a munkát győzze valaki. Vajon Tóth József nem joggal kardoskodott a 100 forintos részjegy bevezetése mellett, amikor neki 1200 forint részjegye van? A RÉSZJEGY az egyik legtöbbet vitatott téma a gyakorlatban. itt is sokan beszéltek ró- ra. Ezt soican egyszerű gazdasági tényezőnek tekintik, s csak az összegszerűségét nézik. Nagyon megszívlelendő dolgot mondott róla Bittner János: „Ne úgy beszéljünk erről, mint filléres dologról. Valamikor ezen alapult az egész mozgalom: ezek a fillérek, forintok kellettek ahhoz, hogy egyáltalában el tudjunk indulni”. B. F. A mézeskalács szívtől a masszírozóig „Kisiparosok a lakosság szolgálatában” kiállítás Szekszárdon Tegnap délelőtt Szekszárdon, a KlOSZ-székházban megnyílt a Szekszárd városi és járási KIOSZ- csoport kiállítása. Negyven kisiparos — huszonöt szakmában — mutatja be különféle termékeit. Dr. Takács József, a városi tanács ipari főelőadója megnyitó beszédében elmondta, hogy ez az első ilyen jellegű kiállítás Szekszárdon, és a látogatók meggyőződhetnek arról, milyen fontos szerepet töilt be a kisipar a lakosság ellátásában. Bár jellegüknél fogva nem szemléltethetők a kisiparosok különféle szolgáltatásai, itt csak termékek „szerepelnek”, ez a kiállítás is bizonyítja a párt nyolcadik és kilencedik kongresszusának megállapítását, miszerint — a szocialista nagyipar kiegészítéseként — a kisiparosok tevékenységére is nagy szükség van. A „hagyományos" termékek mellett számos újdonságot is láttunk a bemutatón. Különféle ruházati cikkeket — köztük néhány divatos műbőrkabátot — „újjávarázsolt” irhaburdát. Nem is ipari, hanem inkábh iparművészeti alkotás Hepp József szekszárdi faesztergályos diófából készült, ötágú csavart oszlopon álló virágtartója. Egyébként a szekszárdi mester gazdag kollekciója mutatja, hogy mi mindenre használható ez az ősi nyersanyag, többek közt pohártartó, masszírozó és sztetoszkóp is készíthető belőle. A kőműves kisiparosok képeken mutatják be az általuk épített családi házakat, érdekesség Csuka Ferenc cipész divatos fatalpú papucsai, Csankó Zoltán és Rittmann József szíjgyártók díszes lószerszámokat és vadásztáskákat mutatnak be. A felsorolás nem lehet teljes, hiszen a több száz terméknek csaknem mindegyike megérdemelné a méltatást. Érdemes lenne a szekszárdi és környékbeli iskoláknak is csoportos látogatást szervezni, felkelteni a pályaválasztásra készülő fiatalok közt is az érdeklődést e szakmák iránt. A kállítás vasárnapig lesz nyitva. (J.) Részlet a kiállításból Bemutató az udvaron. Kovács Pál szekszárdi műszerész kél újítását — a szabályozható kerti locsolót (nemcsak locsolásra, hanem autómosásra is alkalmas) és az ugyancsak szabályozható permetező-szórófejet — működés közben is megtekinthetik a látogatók. Betartják az ütemtervet az alagútépítők — megszűnt az útelzárás Mint arról már hírt adtunk, alagutat építenek Szekszárdon a régi és az új kórház között, hogy a betegeknek és a személyzetnek ne kelljen átkelniök a nagy forgalmú Szekszárd—bátaszéki úton, a város észak-déli főútvonalán. Három hónappal ezelőtt kezdtek munkához az építők — a Pécsi Aknamélyítő Vállalat dolgozói. Ekkor zárták itt el az utat. Súlyosbította a helyzetet, hogy a város központjában is elzárták a Széchenyi utcát, ezáltal a járműforgalmat kétszeresen is el kellett terelni az eredeti útvonalról. A kórház előtti útelzárás a napokban megszűnt. Az alagútnak az úttest alatti szakasza elkészült, pbntosan az ütemterv szerint, három hónap alatt. Most ag új kórház területén dolgoznak az építők, valamint a napokban megkezdték a régi kórház alatti tízméteres alagútszakasz épífését is. Itt lesz a legbonyolultabb a feladatuk, a régi kórházépület alatt ezen a részen nincs pince. Tehát a teljes földmennyiséget a kétemeletes épület alól ki kell termelni. Az alagutat az épület keleti oldalán „kötik be" a liftaknába.
