Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-22 / 223. szám
Sokszor elmarasztaltam én a tervezőket, de most én is azt mondom, hogy le a kalappal előttük. Olyant produkáltak Szekszárdon, amilyennek csak a csírája van meg kint Nyugaton. Én még Angliában csak a tanulmányt láttam, pontosabban C. D. Pell angol mérnök tanulmányát, a 2500—3000 méter magas házak építéséről, Szekszárdon pedig már meg is kezdték építeni. A tanulmány szerint az ilyen magas, 800—850 emeletes épületek sokkal olcsóbbak, mint a mostani házak, és nemcsak területfelszabadítással járna együtt a megépítésük, hanem azzal is, hogy a „fullasztó klíma” fölött jobban éreznék magukat az emberek. Angliában — amint mondottam már —, ez még csak tanulmány. Szekszárdon pedig már hozzá is kezdtek az építéséhez. Méghozzá a főútvonalon, a Széchenyi utcában. Egyelőre ugyan csak kétemeletes a ház, de olyan erős alapokat, meg mindent építettek hozzá, hogy most még úgy néz ki, mint a dakszli kutya, de ha az ember azt látja, hogy erre még nyolcszáz emeletet is lehet építeni egyszer, akkor megnyugszik és nem gúnyolódik. Mert. hogy építenek, az biztos. Erre mérget merek venni. Én biztosra megyek, mégpedig azért, mert láttam, hogy a tetejét hullámpalával fedik le, mint a felvonulási épületekét, és mi másért fednék le ilyen ideiglenesnek tűnőén, ha nem azért, hogy ezt hamarosan lebontsák és ráhúzzák a többi emeletet? Persze, majd csak akkor, ha lesz pénz, meg kapacitás. Mert egyszer pénz is lesz. Most ugyan nincs elég, nem nagyon lehet kapni hitelt, de a mi forintunkra nem is mondhatja senki, hogy az nem szilárd. Az amerikaiak lám ráfizettek a sok kölcsönre. Annyira megromlott a dollárjuk, hogy ma már a magyar turisták sem nagyon fogadnák el valutaként, ha a bank adna nekik. És ennek az az oka. hogy ma már mozgó bankjaik is vannak. Ez a mozgó bank nem más, mint egy autó, amelyet banknak rendeztek be, vagyis olyan autó, amelyikben sok pénz tv.n. Ez az autó aztán házhoz jön, vagyis a bank a házhoz viszi a pénzt és ott helyben eladósítja az amerikai állampolgárokat, liehet itt hiteit felvenni, hitellevelet kérni, átutalást eszközölni. Igen ám, de ez a bank többféle bajt is okoz. Például azt, hogy eladósítja a polgárokat és fogas kérdés elé állítja a rendőröket. Mert ugye megáll a mozgó bank egy olyan helyen, ahol tilos parkolni. Odamegy a rendőr, nézi, nézi és nem tudja, hogy mit kezdjen vele. Egyszer meg is kérdeztem a? egyik amerikai rendőrt Hogy miért nem írja fel, mire 6 így válaszolt nekem: „Maga be merné írni a füzetébe, hogy szabálytalan parkolásért megbüntette a bankot? Na, ugye, nem! Ezért nem büntetem meg én sem. Aki ezt a beírást elolvasná, még azt gondolná, hogy megőrültem. ..” Hát igen, vannak ilyen őrjítő dolgok Amerikában. Angliában bezzeg másmilyenek vannak. Itt a font any- nyira megromlott, hogy a mozgó bank helyett csak annyira tellett az angolok erejéből, hogy létrehozták a mozgókocsmát. Egy nagy autóbuszt alakítottak át kocsmává. Itt ihat az ember annyit, a menni fi csak belefér. Ha csak any- nxti ereje van az illetőnek, hogy bemondja az utca és a házszámot, a mozgó kocsma máris irányt változtat és a kuncsaftot viszi a megadott címre. Közben a cimborák énekelnek, kiabálnak, amiből az otthon váró feleség megtudja jóéi őre. hogy megjött a férj, lehet előszedni a sodrófát. Ezt óz utóbbit csak azért mondtam el, hogy lássa a szerkesztő úr, hogyan használják ki mindenütt még a legcsekélyebb lehetőséget. Mi pedig a meglévőket használjuk ki. Itt van például a Dombóvár—Bátaszék közötti vasútvonal. Óriási lehetőségek vannak benne. Ha lenne bennünk egy kis üzleti érzék, ezen a területen máris berendezhettük volna a világ legjobb távfutó-edzópályáját. Jelenleg még nincs ilyen a világon. Ezt onnan tudom, hogy a rho- desiai Mathias Kaunda, aki kétségkívül a világ legjobb távfutói közé tartozik; az olimpiai aranyérem egyik legkomolyabb esélyese, kénytelen volt — mivel hazájában nem talált jó edzőtársra —, formájának megtartása érdekében egy mozdonnyal edzeni. Naponta lefutja 15 mérföl- des távját a Gwelo Szelukwe-i vasútvonal mentén, az átlagtempó tartásával megbízott mozdony kíséretében. Hát ez lett volna a nagy lehetőség. Különösen most, az olimpia évében. Biztosan megfelelt volna erre a célra ez a vasútvonal. Lehet, hogy a fűtőnek is gyorsítani kellett volna időnként a tempót, de megérte volna a deviza- bevétel. Ha nem lett volna bevétel, akkor Vállaltam volna én is, hogy megeszem az ingem, mint az amerikai Harvard - egyetem tanára, aki elvesztett egy fogadást és ezért kénytelen volt ezt megtenni. A kényes feladatot úgy végezte el, hogy savfürdőben feloldotta az ingét, majd egy reagenssel semlegesítette a kapott anyagot. Miután a szilárd alkotóelemeket szűréssel elválasztotta a folyékony résztől, azt kenyérre kente és mint a „vajas kenyeret”, elfogyasztotta. Olyan volt, mint a mi vajas kenyerünk, amelyet azzal a vajjal kentünk meg, amit azok értékesítettek, akiket nemrég letartóztattak. Tehát vizes. léül *** fh mo«1 ■ * yirSiéiturf! m . 4$ — Nrt, 3 tt»«v XJJ szó # Now Word AwttoriW «* $***4 <;:♦» bf ff.* IS* Ott** «•DO»«*, ttvtf <4 ift «***---------——- - . ............. T »x<wte> Ot* J/ Amerikai szemmel írja F. H. Neuwald Alant adom annak a levélnek a fordítását, amelyet július első napjaiban Montana állam kormányzójához Tim. M. Babcokhoz intéztem: Tisztelt Kormányzó Ur! Idestova két esztendeje folytatok levelezést az ashlandi, Montana állambeli St. Labre Indián Iskola igazgatójával. Rev. Emmett Hoff- manna-nal, aki először 1966. júliusában fordult hozzám kéregető levéllel. A levél egy pokoli szegénységben élő, levert faj, a Cheyenne indiánok számára kért segítséget, mert „hivatalosan senki nem támogatja” ókét: mert jövedelmük egyetlen forrása a jószívű barátok támogatása és mert a nyomorban élő indián nép szükségleteiért egyedül csak a St. Labre iskolához fordulhat. Hónapokkal a levél érkezése előtt elhatároztam, hogy semmiféle jótékonysági akciót pénzzel nem támogatok, mert amíg az Egyesült Államok az oktalan, jogtalan, bűnös vietnami mészárlásra költ milliárdokat, addig szerény hozzájárulásomat a háború ellen küzdők szervezetei kapják. Rev. Hoffman levele, — amelyet „az ön hálás koldusaként” írt alá, — mégis annyira meghatott, hogy a St. Labre iskolát pénzzel és ruhával segítettem és erre másokat is felszólítottam. Nem régen robbanás és tűz pusztította el a 78 éves épületet, amely az önfeláldozó Francisz- kánus nővérek és az ipariskola otthona volt. A nővérek és az épületben lakó gyermekek ruházata és összes holmija, valamint a felszerelések a tűz martaléka lett. Rév. Carl Pulvermacher súlyos harmadfokú égési sebekkel hat hetet töltött a kórházban. Két apáca a kirobbant falon át menekült; a gyermekeket az a véletlen mentette meg, hogy a robbanás idején a szabadban játszottak. Az ipariskolát, az otthont fel kell építeni és mert ezt a nemes célú intézményt „hivatalosan senki nem támogatja” — Rev. Hoffmann folytatja a kéregető levelek szétküldését, mert „jövedelműk egyetlen forrása a jószívű barátok támogatása.” Több mint félszázada az újságírást vallom mesterségemn ek. Mint egy igazságért kutató újságíró fordulok önhöz, Kormányzó Ur és öntől kérdezem: hogyan lehetséges az Egyesült Államokban, Montana államban, hogy egy olyan nagyszerű és fontos intézmény igazgatójának, mint a St. Labre Indián Iskola, „koldusként” kell a jótékony emberek nagylelkűségére és áldozatkészségére fellebbezve adományokat kérni? Hogyan lehetséges a világ leggazdagabb országa egyik államában, hogy „hivatalosan” nem segítenek egy intézményt, amely iskolája, tanítója, nevelője, otthona, egyetlen támogatója szegény amerikai gyerekeknek és szüleiknek? Kormányzó Ur! Az utolsó hat éven belül a feleségemmel két ízben látogattunk Európába, ahol 16 országban töltöttünk hosszabb, rövi- debb időt. Angliától Spanyolországig, Hollandiától Romániáig az emberek százaival beszélgettünk; gyárakat, iskolákat, múzeumokat, templomokat, lakásokat nézegettünk és a nem létező, de Amerikában még mindig emlegetett „vasfüggöny” mindkét oldalán figyeltük a háborúk okozta pusztítások pótlását; a haladást, a fejlődést, a népekről való gondoskodást. őszintén mondom, hogy sehol, — ismétlem: sehol a 16 országban nem láttunk olyan nyomort, mint amilyen a montanai Cheyenne indiánok osztályrésze. A 16 ország között meglátogattuk szülőföldünket, Magyarországot is. Ez egyike azoknak az országoknak, amelyekre az amerikai polgárok pénzén élősködő „Voice of America” a rágalmak özönét szórja, hogy hamis propagandával félrevezesse és uszítsa az amerikai népet. Szeretném, ha önnek egyszer alkalma lenne meglátogatni ezt a kis országot. Szeretném, ha látná, hogy egy tízmilliós nép miképpen gyógyította ki a háborúk okozta súlyos sebeket. Ha látná, hogy az ország kormánya, a megyék és a városok szervezetei miként gondoskodnak gyermekekről és felnőttekről, akik segítségre szorulnak. Szeretném, ha látná, hogy Magyarországon nincsenek koldusok, nincsenek kéregetők, nincsenek szükséget szenvedő, éhező gyermekek. Ha látná mindezt, ebben a kis országban, bizonyára röstellkedve ismerné be, hogy ezt a nagy, gazdag Amerika nem tudta megvalósítani. És akkor talán tenne valamit annak az érdekében, hogy a saját államában, a nagy Montana-ban véget érjen a szegények nélkülözése, gyermekek szenvedése. Ennek a levélnek egy-egy másolatát elküldöm Montana állam két szövetségi szenátorának, hogy így az ő lelkiismeretükre is apelláljak a nélkülöző Cheyenne indiánok érdekében. Egy harmadik másolatot a Torontóban megjelenő Uj Szó hetilaphoz továbbítok, amelynek külmunkatársa vagyok és amelynek hasábjain ez a ltjvél nyomtatásban fog megjelenni. így a levélmásolatok Kanada és az Egyesült Államok területén az olvasók ezrei elé fognak kerülni. És mert a lap példányai Magyarországra is elkerülnek, — ott is olvasni fogják és bizonyára felteszik a kérdést: ennek az Amerikána k a gazdagságáról hallottunk olyan sokszor? Ennek az Amerikának a nagylelkűségét és bőkezűségét hallottuk oly sokszor emlegetni? Ez az Amerika költ milliárdokat emberek irtására és pusztítására Vietnamban, de nincs pénze és nincs szíve, hogy a saját szenvedőin segítsen? Biztosítom önt, Kormányzó Ur, hogy akik ennek a levélnek a másolatát Kanadában, az Egyesült Államokban és Magyarországon olvassák, azok egy szálig kíváncsiak lesznek, hogy erre a levélre mi lesz az Ön válgsza, mi lesz a két szövetségi szenátor válasza? Kíváncsiak lesznek arra, hogy a St. Labre Indián Iskola megkapja-e az eddig érthetetlen módon megvont „hivatalos támogatást”? És arra is, -hogy a nagy Montana állam, lehetőleg szövetségi hozzájárulással, módot nyújt-e arra, hogy az elpusztult otthont es ipariskolát a lehető leggyorsabban felépítsék? Külön hangsúlyozom, hogy a válaszokat én is kíváncsian és reménykedve várom, mert hiszen szükséget szenvedő amerikai gyermekekről, az ő jövőjükről van szó. Az ő sorsuk és az a remény késztetett ennek a levélnek a megírására, hogy Montana állam legfelsőbb fórumai módot találnak arra, hogy a Cheyenne nép felnőttéi és gyermekei a jövőben ne szenvedjenek. Ezúton Is értesítjük Tolna megye közönségét, hogy Bizományi Áruházunkat folyó hő 24-én., (kedden) 11 órakor Szekszárd. Caray tér 10. szám alatt MECNymUK! LAKBERENDEZÉSI. RUHÁZATI, FOTÓ-OPTIKAI ÉS ELEKTROMOS MŰSZAKI CIKKEK NAGY VÁLASZTÉKBAN VÁSÁROLHATÓK. A felsorolt áruféleségeket UGYANITT KÉSZPÉNZÉRT MEGVÁSÁROLJUK, vagy bizományba átvesszük. y Nyitva tartási idő: 9—17 óráig, szombaton: 9—14 óráig. (258) Azonnali belépésre felveszünk KÜLSZÍNI MUNKÁKRA 18 ÉVET BETÖLTÖTT DOLGOZÓKAT, FŰRÓ- SEGEDMUNKASOKAT, SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jó kereseti lehetőség. Vidéki lakóknak szállást, és étkezést, vidéken dolgozóknak külszolgálatot biztosítunk fizetésen felül. Jelentkezni. lehet a MÉV. Kutató Mélyfúró Üzemében a munkaügyi osztályon. Kő- vágószöllős. Pécs m ellett. (283)
