Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

Tab! László:

Olykor, ha estefelé elcsendesedik a környék és azt hallom valakitől, hogy csak a vidéki kolbász igazán jó, gúnyos kacagásom messze elhal- Uk.

Az a nézetem ugyanis, hogy a kolbász minéműsége korántsem függ annyira a készítő lakhelyétől, mint attól, hogy mit tesz bele az illető. Városi ember vagyok, de szeretem a vidéket; ha utazom, már Kelenföldnél kinézek az ablakon, legelésző gulyát keresgélve. De mélységesen megvetek minden előítéletet, így azt is, amely szerint Boriska néni Kisházán sokkal jobb kolbászt tud csinálni, mint a fővárosi, — immár évtizedek óta államosított — Húsipar.

Mariska nőném például éppen nemrégiben kapott három kiló kolbászt Mezö- soponyáról.

— Ez aztán a kolbász! — mondta a férje, Zsiga, miközben a csomagot bontogatta. — Ebben aztán lesz minden, ami belevaló!

És könny szökött a szemébe, sav szökött a gyomrába. Hanem aztánamikor napfényre került a. kolbász! Vastag volt, mint a hurka, olyan apróra darálva a belseje, mint a fűrészpor. Ez még semmi. De úgy meg volt füstölve, hogy füstszag borította el az egész házat, s a házmester — kéménytüzet gyanítva —, már a tűzoltókat alcarta hívni.

Mariska néni levágott egy darabot és megkóstolta.

— Nem mezei kolbász ez, te Zsiga — mondta és kiköpte a falatot.

A néni, azonnal felhívta telefonon Mi- hályélMt, az unoka- öccsét.

— Misikém — mondta —. kaptam kolbászt Mezősoponyá- ról, de nekem sok. Ha oltárod, egy részét átadnám neked. Misi szeme felragyogott. Vidéki kolbász! Tűzrőlpattant. tősgyökeres, kisüstön- főtt „gyesznókolbászí' Hálálkodott is.

— Mennyit kaphatok belőle? — kérdezte reszkető hangon, mert már az emésztőnedvei máris dörömböltek a gyomorfalán,

— Két kiló kilenc- ven deka az egyik része, azt neked adom, hatvan forint kilója.

Este már Mihály- nál volt a kolbász. Jutka, a felesége megkóstolta, aztán telefonált Tercsinek, az unokahugának.

— Tercsikém, kolbászt kaptam Mező- soponyáról.

Sikítás. Mennyit kaphatnék? Két kiló nyolcvanat. — Azonnal futárt küldök érte, százhatvannyolc forinttal.

Negyednapra, amikor a kolbász Károly bácsiékhoz került. már csak nyolcvan deka volt. A többit apránként le- kóstolták róla az átutazóállomásokon.

Károly bácsinak már csak negyvennyolc forintja úszott benne, egyefene — mondta, amikor megkóstolta és kiköpte —. nem érdemes tovább üzérkedni vele. . Befejezhetném a történetet úgy, hogy Károly bácsi oda- ajávdékozta a kolbászt Mariska néninek. Igazságos volna a dolog, de nem volna ■ igaz.

A hetven deka mezősovovyai ugyanis ott száradt el Ká- rolyék kamrájában, a rúdon, két szál remek KÖZÉRT-kolbász vigasztalta jobbról- balról, szomorú her- vadásában.

Mindebből pedig nem ez a tanulság, hogy a vidéki kolbász nem jó. A tanulság, az.- hogy nem az a fontos, honnan jön valaki, hanem az, hogy mi van benne.

Még akkor is, fia csak kolbász az illető.

Katkó Islván

Az utolsó szó jógái

Üzenetet kaptam, hogy Danit kiengedték a börtönből, s kért, hogy látogassam meg. „Hosszú", aki a hírt hozta, sajnálkozó mozdulatot tett.

— Kiengedték, mert a halálán van.

Négy éve nem láttam Danit, így hívta őt mindenki a környéken. különben Dániel Gyula volt a jrieve. Azt hiszem., egykorúak lenettünk, csak ő idősebbnek látszott keskeny, előreugró ál- lával, horgas orrával, s arcán két, párhuzamosan haladó mély barázdával, mely különösnek tetszett egy húszéves fiatalembernél. Szemgolyói ta'án betegsége miatt is előreugrottak. s ettől fürkésző tekintete lett. Ha valami lázba hozta, szélsebesen beszélni kezdett, mint akinek túlságosan is kevés az ideje.

Verseit is ezzel a sietséggel szavalta.

Barátságunk is úgy kezdődött, hogy órák hosszat keringtünk a téren, és Dani egy kockás füzetből olvasta fel újabb költeményeit. Csak akkor hagyta abba, amikor már kifogyott belőle a szusz, s ilyenkor behajtotta a füzetet, arccsontja megremegett, s igyekezett könnyedén kérdezni:

— Nos, hogy tetszett?

Már nem tudom, találtam-e mindegyik versére jelzőt, mivel sokat szavalt, s az én szótáramban akkoriban csak itt-ott rejtőzött egy irodalmi kifejezés, amelyét az újságból csíptem fel. Annyi azonban bizonyos, hogy engem ezek a versek felkavartak. Ha elgondolom, furcsa látványt nyújtottunk, amikor körbe- lcörbe Jártuk a,v virágágyakat, Dani'egyik kezében, a füzetet ‘tartotta, mási.kkal, gesztikulált, én néztem rá csodálattal, ahogy

' rQ£g§záílott prófétákra tud nézni “egy kamasz. Néha a sötétedés után, ha maradt még felolvasatlegnagyobb szükség lenne. Nyilvánvaló, hogy ez nem lehet helyes alternatívát biztosítani kell ilyenkor is az önálló alkotás minden szükséges feltételét.

És mint már elöljáróban jeleztem, a problémának csak egyik oldala ez, a kulturális politikáé. A másik az alkotásé, az alkotóké, akiknek élni is kell tudniok ezekkel a lehetőségekkel. Amiből kiindultunk — vagyis a m; mai világunk a maga egymásra halmozódó bonyodalmaival, az emberiség legnagyobb történelmi sorsfordulójának végtelenül komplikált konfliktusaival — nem zavarja-e majd szükségszerűen ösz- sze a művészek világképét? Vajon nem merő naivság, vagy egyenesen veszedelmes eszmei semlegesség abban bízni, hogy ebben eligazodnak a művészek? Menynyi már most is a pesszimista köztük, hányán menekülnek érthetetlen absztrakciókba, szellemi homályok barlangjaiba, mert nem tudnak megbirkózni a rájuk zúduló problémákkal! Hogyan is volna szabad úgyszólván erre a folyamatra hagyatkozni és — mind e jelek láttán —, nem valamiféle megálljt kiáltani?

A kérdést szándékosan éleztem így ki és nem azért, mert a benne foglalt aggályt egyszerűen el akarnám utasítani, mint pánikot, vagy türelmetlenséget. Nem: ennek az aggálynak, van alapja. Csakhogy ez jnit sem változtat a megoldáson. E veszélyek láttán defenzívába vonulni, azaz tiltófákat és tabukat felállítani, elrángatni a művészeket a valóság zavaros kavargásától, nehogy beleszédüljenek, derűs, lankás tájakra vinni őket, hogy legyen szép élményük, amelyről szépeket is dalolhatnak, vagy egyszerűen befogni a szájukat, nagyon nagy hiba lenne. Tiltani csak azt kell, ami ellenséges politikum és aminek tiltása egy fiatal társadalom

rendjének teljesen indokolt önvédelme. Egyébként éppen ellenkező szellemben kell eljárnunk: nem eltávolítani kell az írókat és művészeket a szélvész forgatagából, hanem arra kell rábírni őket, hogy a centrumába hatoljanak. „Aki dudás- akar lenni, — írta József Attila — pokolra kell annak menni. / Ott kell annak megtanulni, / hogyan kell a dudát fújni”. A szocialista realizmusnak ez, és csakis ez az ars poeticája.

Az a fajta pesszimizmus, amelytől a modern művészet oly nagy része szenved, nem onnan van, hogy azok az alkotók túlságosan is mélyre hatoltak a „pokolba” (hogy a költő képét folytassam), hanem hogy valami olyan álláspontot foglaltak el, ahonnan a pokol lángjait ugyan látni, de nem látni, mi ég el tüzükben és mi edződik meg benne, születik újjá benne. Goethe szavát is lehetne itt idézni a fénytől megbűvölten a lángokba szálló pillangóról, a tűzből megelevenedő életnek erről az örök jelképéről, amelynek tanulságát így vonja le a vers: „S amíg ez nem hívogat, / a halálból-élet, / unalmas vendége vagy / sárnak és sötétnek”. Igen, ez a „halál- ból-élet”-élmény, ez hiányzik nem utolsósorban ebből a művészetből. Csak leskelődik a lángok körül, de nem mer rajtuk keresztülhatolni. Világért se vetné bele magát, még ha háromszáz, vagy háromezer soros verset is ír róla! Pedig nincs más út: napjaink költészete, irodalma, művészete sem emelkedhet fel a kor magasába, ha nem vállalja e kor egészét, és lamentálással vagy jajveszékeléssel éri be.

S ha optimista vagyok ezt il letően is, akkor azért is, mert látom, — s ki ne látná? —, hogy gz embereknek mindinkább elegük van a csömör és. a rettegés esztétikai termékeiből. -Nem azért, mert ez a művészet semmjt sem produkált. Vannak nagy részfel fedezései: ki tagadná? Csakhogy a szorítás, amellyel az idő marka nyomorgat bennünket, annál sokkal erősebb, semmint hogy hosz- szú időre kiegyezhetnénk egy művészettel, amely — bocsánat a vulgarizáló gúnyért — csak bömbölni tud és nincs a mélybe világító szava arról, hogy milyenek is azok az erők, amelyeknek fogása roppant bennünket, amely nem érti, mivé is formálja az embereket, a társadalmakat, a vi lágot ez az erő. Ezek kikerülhetetlen szükségszerűségek, amelyeknek ereje ezerszerte nagyobb a mai művészet sündisznóállásai- nál, s amelyek elől ideig-óráig el lehet bújni, 10. 20, talán 30 évig is. de aztán utolérnek mindenkit.

A zzal kezdtem, hogy hamis -*"*■ a latin közmondás — az, hogy fegyverek közt hallgatnak a múzsák. Nem is igaz. Arra se áll, hogy az osztályharcok csatazaja elnyomhatná a hangjukat. S arra sem, hogy a mi évtizedeink iszonyatos birkózásai elnémíthatnák őket. Az ellenkezője áll: a történelem nem őrli porrá a művészetet, és csak azt veti majd félre, ami arra megérett. A művészet maga pedig meg fog új- hodni, fénye erősebben ragyog majd, mint valaha. S ha a beteljesedés még messze is . van, a megújhodás már meg is kezdődött: Aki figyelő szemmel olvas, néz. hall, észre fogja venni.

lanul egy-két költeménye, a lámpák alatt folytattuk. Egyszer, emlékszem, kiszólt az árnyékos helyről egy méltatlankodó hang:

— Menjenek már más helyre a verseikkel, itt mi csókolózunk!

Dani a röpcédulákkal bukott le. A katonai bíróság, ahol ítéletet mondtak, zárt tárgyaláson, kirendelt védőkkel folytatta le az eljárást. Nyolc évre ítélték, any- nyira, mint a fővádlottat. Pedig mindenki azt hitte, hogy megússza egy-két esztendővel.

Mindezt azért, mert Dani magára haragította a katonai bíróságot.

Nem tudom, mi igaz belőle, de a környéken úgy tudtuk, hogy az utolsó szó jogán felolvasta egy hosszú költeményét. Hogy a költemény miről szólhatott, arról nem voltak kétségeim. A háború ellen íródott, mely akkor kezdődött el Ukrajna síkságain a szocializmus első országa ellen. A bíróság természetesen félbe akarta szakítani a lángoló szavú prófétát, de ő éppen úgy nem hagyta abba, mint akkor ott a téren, a lámpafény alatt. Végül is az őrök vezették ki a teremből.

Nem volt sok értelme ennék a hősködésnek, hiszen üres volt a tárgyalóterem, se hallgatóság, még csak újságírók sem voltak jelen, csupán vádlott-társai, akik a. párt utasítására igyekeztek úgy viselkedni, hogy minél kevesebb büntetéssel ússzák meg.

Dani védőbeszéde után a felpaprikázott katonai bíróság mindenkinek megemelte a büntetését.

Ma már tudom,- hogy egy beteg fiatalember utolsó fellángo- lása^ volt ez. Versei mindaddig csak a munkásotthon faliújságján jelentek meg, hallgatósága is többnyire egy-két emberből állt'. Sokan, akik Ismerték, hogy képes órák hosszat verset mondani, eliszkoltak mellőle, amikor • eiőráncigálta kabátja zsebéből azt a kockás füzetet.

Mindig volt. azonban tábora egy-egy sarokban, s köztük voltam én is.

Lángolása, sietsége is a betegségéből eredt. Dániel Gyula műszerész tüdőbajos volt és gyógyíthatatlan. Talán maga is érezte, hogy neki szűkösen mérik az életet, s ezért valami nagyszerűt, csodálatosat szeretett volna csinálni.

ö már tudta akkor, hogy a nyolc esztendőt, melyet a katonai bíróság bőkezűen kimért rá, nem fogja letölteni. Érezhette, hogy őt nem a történelem következő fordulata hozza ki a börtönből, hanem a tbc. Lehet-e .pálcát tömi felette, ha egy drámai hős igazi mozdulataival, szavaival tört ki ott a bíróságon zubbonyos bírái előtt. Én együtt éreztem vele.

Amikor kijöttem a gyárból estefelé, meglátogattam Danit a lakásán. Sejtettem, hogy leromlott állapotban lehet, hiszen csak roncsokat engedtek ki Horthyék a börtönből. Látványa azonban mélységesen levert. Csak a két

pofacsontja és hegyes álla látszott az egész arcból, s a szemek, ezek az égő golyók.

— Hallom, te is írsz azóta — ezzel fogadott.

Bólintottam.

— Már meg is je’entél?

— Csak néhányszor — mondtam mentegetőzve, -mintha bűnt követtem volna el, mialatt ő a börtön foglya volt.

— Örülök — szólt, s megpróbált mosolyogni.

Aztán hallgattunk. Homlokán lüktetni láttam az ereket, mintha a gondolatai onnan érkeznének. Gondolatai, me1 y eket nem mondott ki, de amit leolvashattam az arcáról. Lehajtottam a fejem, s ebben a pillanatban szégyelltem az egészségemet, szégyelltem, hogy szabadlábon voltam. s azt is. hogy az újságok már közölték próbálkozásaimat.

— Én sem hagytam abba — folytatta, és nagy erőfeszítéssel a polchoz nyúlt a füzetéért.

Kinyitotta, s aztán fürkészett. Most élénknek tetszett, szinte életre kelt. Nézte a verseit, aztán becsukta a füzetet.

— Mór felolvasni sem tudom őket... Nincs meg hozzá a hangom.

A füzet felé nyúltam, de ő elhúzta előlem.

— Nem. így nem.

Újra csönd támadt köztünk.

Szegényes, kopott volt a szoba, ahóí Dani feküdt. Anyja bejött nesztelenül, s egy pohár tejét hozott, letette a székre és kiment.

Megpróbáltam vidám lenn1.

— Idd meg. Dani. Meglásd, egy-kél. hónap és kutya bajod sem lesz.

Szeme még jobban kidülledt, fél'étttfelkedett a párnahalomból.

— ‘Nekem mondod ezt? Mit. hazudozp.l?!, Engem az.,.osztály- elleríseg sem tart mar semmire. Megdögleni küldtek haza, hogy ■szegény anyám fizesse a temetési költségeket. Engem ne etess marh aságokkal...

Köhögni kezdett, kifulladt és visszahanyatlott az ágyba.

Most. már a bíztatásomért is szégyelltem magam.

Hosszú szünet után Dani csöndesen szólt:

— Nincs itt valamid?

Megráztam a fejem.

— Nincs, nem szoktam magamnál hordani az írásaimat.

Felemelte a mutatóujját.

— Te félsz tőlem, félsz az én kritikámtól.

Ráhagytam, s ő most elmosolyodott. örült ennek a beismerésnek.

Mi más lehetétt volna a legszebb ajándék, négy év után is felnézek rá. mint kamaszkorunk sétáin.

Amikor búcsúztam, odanvúj- totta a füzetet.

— Vidd el. neked adom emlékbe.

Verseit jó ideig őriztem, elrejtettem, amikor a város másik részében kellett bújkálnom. Temetésén sem lehettem jelen, s aztán a füzet is elveszett a harcok idején.

Varga Mátyás: ÉBREDÉS (olaj, 1966.)