Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-20 / 221. szám
MENETREND ERVENYES: 1968. IX. hó 15-től 2611 Budapest—Dunaújváros - - Szekszárd—Szászvár—Pécs— —Harkányfürdő 14.00 14.07 O 14.31 O 14.48 15'05 15.23 15.25 15.27 15.51 15.53 O 16.01 16.12 16.18 0,0 3.7 22,0 36.7 51.8 72.9 Budapest, Engels tér B.-pest, Bartók B. u. 68. x Érd, Th. Ercsi vasút u. x Adony, F. szöv. Dunaújváros Arany Cs-sz. x é. 74,7 —1 Dunaújváros, Béke tér 11.10 11 03 10.39 10.22 10.05 9 47 9.45 í, T. t. é. T” Dunaföldvár, aut. áll. 9.43 919 103,5 112,9 V é.. Laktanya bej. u. x Dunakömlőd. F. szöv. é. A 16.25 17.03 17.05 17.08 ■116,9 -LiPaks 148,9 9.17 9.09 8.58 8.52 17.25 17.33 159,3 • 167,0 V é 17.35 E ' 17.45 174,1 '-Ti17.56 181,1 1 18.07 188,4 18.20 197,2 18.28 201,8 V 18.50 é. 19.00 218,7 i. !3 10 245,0 é. 0.0 Bonyhádi útelágazás 2,6 Szekszárd, posta L — 3,9 Szekszárd, aut. p.u. i* ~r2,6 Szekszárd, posta 148,9 | 0,0 Bonyhádi útelágazás Kakasd Bonyhád. aut. áll. Nagymányok, F. szöv. Szászvár, I. kér. Magyaregregy F. szöv. Zobákpuszta Hosszúhetény th. Pécs aut. áll. Harkányfürdő aut. áll. é. A 8.45 8 05 é. A 3.02 8.00 7.45 7.37 é. A 7.35 7.25 7.15 7 03 6.50 6.42 6 20 é. iS.« +6.10 i. * 4.50 +5.30 Budapest—Pécs viszonylatok között a járatok csak az időadattal megjelölt megállóhelyen állnak meg. O csak felszállók részére X munkanapokon * csak leszállók részére + munkaszüneti napokon Új autóbuszjárat Harkányfürdü— —Pécs és Budapest között Szepternber 15-től megyénk újabb közlekelési lehetőséggel gazdagodik. Harkányfürdőről, Pécs — Szász vár — Bonyhád — Szekszárdon keresztül kedvező összeköttetést nyújt a pécsi AKÖV Budapestre. A járatok naponta közlekednek az alábbi menetrendkivonat szerint: 14.00 i Budapest, Engels tér í é, 11.10 15.27 Dunaújváros 9.45 15.53 Dunaföldvár 9.19 16.25 Paks 3.52 17.08 Szekszárd 3.05 17.35 Bonyhád 7.37 17.56 Szászvár 7.15 19.00 > ' Pécs 6.20 19.40 é. Harkányfürdő i. X 4.50| i. -f 5.30 X munkanapokon + munkaszüneti napokon A részletes menetrend az au t óbuszállomásokon és a községi tanácsoknál az utazóköz önség rendelkezésére áll. Jegyek elővételben megválth atók Budapest, Dunaújváros, Szekszárd, Bonyhád. Pécs és Warkáftyfíirdí MA VAUT elővételi pénztárainál. .2651 52 év a pult mögött A munka az ember éltető eleme. S hogy ez mennyire így igaz, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a most nyugdíjba ment Joó Sándor példája. — Tulajdonképpen már kétszer is nyugdíjba akartam menni, de kértek, hogy maradják. Én pedig maradtam. Maradt, mert úgy érezte, ennél nagyobb . elismerést nem kaphat több évtizedes becsületes, áldozatkész munkájáért. Pedig akkor már több alkalommal is elnyerte a kiváló dolgozó oklevelet, és jelvényt, a Belkereskedelmi Minisztérium kiváló dolgozója lett, és a Munka Érdemrend tulajdonosa. — 1916-ban kerültem a szakmába, de hamarosan a fronton találtam magam. Amikor hazajutottam, ott folytattam, ahol abbahagytam. Időközben megszületett bennem a nagy elhatározás: textiles leszek. Sikerült. A szorgalmas és ügyes kereskedőt hamar „felfedezték”. Kinevezték a köztisztviselők szekszárdi boltja vezetőjének. Ebben a beosztásban több mint két évtizedet töltött el. A második világháborúiban újra a frontokat járta. — 1949 óta dolgoztam a szocialista kereskedelemben. Először az ÁTEX-nél, majd 1950- től — alakulásától — a Népboltnál. Az itt eltöltött közel két évtized szolgáltatta számomra a legtöbb elismerést, örömet. Hadd tegyem mindjárt hozzá: példamutató munkájával rászolgált ezekre az elismerésekre. Több mint öt évtizedes munkássága során ki tudja hányszor leltározták, de hiánya egyetlen esetben sem volt. Vgy érzem ez a „rekord” sok mindent megmagyaráz: A szakma szeretetét, a becsületességet, a vevők iránt érzett tiszteletet ’, az udvarias és mindenkor áldozatkész kiszolgálást. — Az igazi örömet nekem az jelentette, ha egy-egy vevőm elégedetten távozott az üzletből. De a bosszúságból is kijutott, mert bizony sokszor távoztak a vevők csalódottan, vásárlás nélkül. A ma 68 éves Joó Sándor korát meghazudtoló frisseséggel mozog. Nevetve mondja, annak ellenére, hogy most már átkerült a pult túlsó oldalára, még mindig a kereskedő, az eladó szemlélete él benne. Pedig most már mint vevő járja az üzleteket. A sors különös szeszélye, hogy Joó Sándor abból az üzletből ment nyugdíjba, amelyben 1916-ban kezdett dolgozni Az üzletet a közeljövőben lebontják, hogy helyette új, korszerű, minden igényt kielégítő épüljön. — ügy érzem, ha újra kezdhetném. ismét kereskedő lennék. Szeretném megérni a város üzlethálózatának korszerűsítését. hogy elmondhassam, ezekben a szép, modem üzletekben az én munkám is benne von. — Mint látom, kedves hívem, Ön a szicíliai megnyitást alkalmazza — szólalt meg hirtelen egy hang. A két nyomozó felugrott a pádról. A sekrestye ablakában ezüstszürke hajjal övezett pirospozsgás arcot pillantottak meg. Alig észrevehető fejmozdulattal Wilson értésére adta társának, hogy ö szándékozik a beszélgetést irányítani. — Igen főtisztelendő uram ezt a megnyitást kedvelem, ezt játszom a legjobban — szólt fel az ablakba. — Nevezzen egyszerűen Graham atyának — mondta a lelkész, miközben élénk kék szemével hol az egyik, hol a másik látogatójára pillantott. — Bizony, kedves hlyeim, a sakk nem játék, hanem valóságos tudomány, s vajmi nehéz a mélyére hatolni. Én csak egyszerű műkedvelő sakkozó vagyok, de apámat kivételes tehetséggel áldotta meg az Ur, úgyhogy a mesteri címig vitte. Talán hallottak is róla. Paul Bryan sakkmesterről. — Hogyne hallottam volna! Néhány pompás játszmáját is ismerem — füllentette Wilson. — Tehát főtisztelendő Graham Bryanhoz van szerencsénk? — 157 — — Graham atya vagyok — igazította helyre a pap sze- bden. — Mivel lehetek segítségükre, kedves híveim? Habár még sohasem láttam önöket egyházközségemben, természetesen szívesen látok mindenkit, aki megtalálta az Istenhez vezető utat. — Attól tartok atyám, hogy roppant kellemetlen dologgal kell terhelnünk — mondta Wilson, közben figyelmeztető pillantást veteit társára, aki türelmetlenül vakar- gatta a tarkóját. — Mindig így történik — mondta a pap megadással — Az emberek csak a végső szükségben találnak ide. Tehát lépjenek be híveim. Sohasem késő ... Mihelyt a sekrestyébe léptek, Wilson igyekezett eloszlatni a félreértést. — Elnézését kérem, atyám, Ön téved. Mi nem követtünk el gonosztettet, s nem azért jöttünk, hogy ezt meggyónjuk. Azért jöttünk, hogy segítségét kérjük egy gonosztett felderítéséhez. Megmutatta rendőrségi igazolványát, majd egy borítékból előhúzta a húszdollárost. — Ismeri ezt a bankjegyet? — kérdezte. A pap arcáról eltűnt a derűs mosoly. — Nem — mondta határozottan és elutasítóan. Egy lépéssel hátralépett, mintha minél távolabb akarna kerülni az ügytől, ami miatt a két detektív felkereste. Kérem atyám, szíveskedjen még egyszer jól megnézni a bankjegyet. — Semmi közöm hozzá, s nem is akarom, hogy közöm legyen hozzá — mondta Graham Bryan elutasítóan. — Egyébként is nem értek a hamis pénzhez. — Ez nem hamis pénz atyám. Egy bankjegy azok közül, amelyeket fél évvel ezelőtt a Brinks Express Company bankházból elraboltak. — De miért... — Vásérolt-e tegnap gyertyát Mrs. Sullivan üzleté— 158 — ben? — szólt közbe Gaines, aki már únta, hogy Wilson nem tér a tárgyra. — Igen — válaszolta a pap zavartan. — Mindig ctt veszem meg az oltári gyertyákat. — És ezzel a bankjeggyel fizetett? — Lehetségesnek tartom. Most már emlékszem, valóban húszdollárossal fizettem. Mrs. Sullivan 16 dollárt és 45 centet adott vissza. De hogy éppen ez a bankjegy Volt, azt nem tudnám megmondani. — Ez volt az! — szögezte le Wilson nyomatékosan. — Egészen biztos ez volt. — Istenem, milyen borzasztó! Rablott pénzen vásároltam az oltári gyertyákat! — mondta a pap szörnyül- ködve. Wilson megsajnálta, és igyekezett eloszlatni kétség- beesését. — Nem teszünk Önnek ezért szemrehányást. És bizonyára az isten sem rója fel. hiszen ön nem ismerhette a bankjegy bűnös eredetét... Nem tud visszaemlékezni arra, honnan került ide ez a bankjegy? — Éppen az a legszörnyűbb, hogy tudom — válaszolta a pap, és kétségbeesetten a magasba emelte karját, mintha onnan fentről várna segítséget. — Csakis az a bankjegy lehet, amelyet vasárnap a perselyben találtam. — Húszdolláros bankjegy a perselyben? — kérdezte Wilson hitetlenkedve. — Igen. Én is csodálkoztam. Ilyesmi már több hónap óta nem fordult elő templomomban. Tízdolláros még csak van hébe-hóba a perselyben, de a húszdolláros a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. A hívők rendszerint csak aprópénzt tesznek bele. Némelyik közülük gombot is, vagy rágógumit, abban a hiszemben, hogy isten nem látja, mit cselekszik. — 159 — f szigetvári)
