Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-19 / 220. szám
y Sze1' tJi'IT' TOLNA MEGYEI, NÉPÚJSÁG ^ :A_MAGYAR_SZ0CIAUSTA_MUNKASPARÍ TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Komócsin Zoltán látogatása megyénkben XVIII. évfolyam, 220 szám ÁRA: 80 FILLER Csütörtök, 1968. szeptember 19. Villanyáram az atomerőmíi-épitkezéshez Gyorsított ütemben épül a 120/35 kilovoltos paksi alállomás Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán Tolna megyébe látogatott. Találkozott a megye párt- és állami vezetőivel, akik tájékoztatták a megye helyzetéről, majd megyei pártaktíva-ülé- sen vett részt, ahol ismertette a pártaktívákkal a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. EZ TÖRTÉNT Több milliárd kilowattóra villamos energiát fog adni évente az országnak a paksi atomerőmű. Addig azonban, míg elkészül — márpedig ez a következő ötéves terv végére várható — maga is áramfogyasztó lesz. Tekintélyes mennyiségű villamos energiára lesz szükség az építkezéshez, a gépek hajtásához, a hegesztőkészülékek táplálásához, a felvonulási lakótelep ellátásához. Az áramra jóformán az építkezés első napjától kezdve szükség lesz. Ézért kezdődik a hatalmas, megyénkben eddig soha nem látott méretű építkezés a villamosener- gia-ellátás megoldásával. A meglévő hálózat ugyanis nem lenne képes az építkezés és a beruházás következtében Paks és környéke megnövekedő villanyáram-igényeinek kielégítésére. Az első lépésként Paks határában — a németkéri út mellett — alállomást építenek, mely az országos gerincvezeték 120 ezer voltos áramát alakítja át 35 000 voltossá. Az építkezés gyorsított ütemben folyik. Egy ilyen beruházás átfutási ideje az eddigi tapasztalatok szerint másfél esztendő. A Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzletigazgatóságának hálózat- építői azonban arra vállalkoztak, hogy harmadennyi idő alatt végzik el munkákat, így júniusban kezdődött meg a kisajátítási és engedélyezési eljárás és az év végére már üzemTovább támadnak a dél-vietnami partizánok Dél-vietnami partizánok szerdán hajnalban tüzérségi támadásit hajtottak végre a Da Nang-i amerikai támaszpont ellen. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint 122 milliméteres rakétákkal lőtték a támaszponthoz tartozó repülőtér kifutópályáit. Az AFP úgy tudja, hogy a partizánok szovjet gyártmányú rakétákat használtak. Ugyancsak megtámadták a partizánok az ország legdélibb részében fekvő Carnau városka közeiében a dél-vietnami kormánycsapatok egyik állását, valamint Tay Ninh tartományban az amerikaiak egyik tüzérségi támaszpontját. Ez utóbbi csata hét óra hosszat tartott és hajnalban ért véget. Szórványos összecsapások voltak kedden Da Nang körül, több helyen is, valamint Saigontól mintegy 654 kilométerre északra. Mint a VNA jelenti, a délvietnami hazafiak hétszáz amerikai, illetve dél-vietnami kormánykatonát semmisítettek meg R 22. megbeszélés Szerdán Párizsban megtartották a vietnami—amerikai előzetes megbeszélések 22. ülését. A VDK küldöttségét Xuan Thuy, az amerikai küldöttséget Cyrus Vance vezette. Mint ismeretes, Harriman az amerikai delegáció tulajdonképpeni vezetője vasárnap tanácskozásokra hazautazott. Az ülés megnyitása előtt néhány perccel Cyrus Vance nyilatkozatot adott, s ebben elvetette a VDK küldöttségnek azt a hétfői javaslatát, hogy Washington ismerje el a DNFF-et a dél-vietnami nép egyetlen jogos képviselőjének. Vance kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem szünteti be ellenabban a kétnapos harcban, amely szeptember 13-án és Iáén volt Tay Ninh tartományban. B—52-es amerikai bombázók kedden három ízben támadták Észak-Vietnam területét. Kedden Dél-Vietnam északi részében, a nagy Da Nang-i támaszpont térségében mindössze 13 kilométerre a demiilitarizált övezet déli határától lezuhant William C. Chip amerikai dandártábornok UN—1 mintájú helikoptere. A tábornok, aki a de- mdlitarizált övezet nyugati részében tevékenykedő tengerész- gyalogos egység parancsnoka, a helikopterről éppen a tengerész- gyalogosok egyik partizánellenes akcióját irányította. Saigoni hivatalos közlés szerint a helikopter lezuhanásának okát nem tudják megállapítani, Chip tábornok súlyos, hát- gerincsérülást szenvedett, de állapota nem életveszélyes. A gépen szolgálatot teljesítő öt tengerészgyalogos közül négy köny- nyebben megsebesült, egyét pedig eltűntnek nyilvánítottak. szolgáltatás nélkül az észak ellen irányuló légitámadásokat és nem ismeri el a DNFF-et. Mint az AP jelentéséből kitűnik, Washington rendkívül csalafiijta módon olyan híreket bocsát szárnyra, amelyek szerint az Egyesült Államoknak nincs kifogása az ellen, hogy „a DNFF képviselői helyet foglaljanak a békekonferencia asztalánál, az észak-vietnami küldöttség oldalán”. Az amerikaiak ez esetben viszont követelik azt, hogy a saigoni bábkormány ugyanolyan jogkörrel és ugyanolyan szinten vegyen részt a tárgyalásokon, mint a VDK. képes állapotban akarják átadni az alállomást. Jövőre már az atomerőmű építkezéséhez vezető 35 kilovoltos távvezetéket építik meg. Nincs még egy hónapja, hogy a helyszínen munkához láttak az építők és már kész1 a bekötő út (a tanács brigádja építette), épül a kerítés, a készülékalapok, a földelőháló. A szeptemberi programban szerepel a szabadtéri készüléktartó oszlopok előregyártása és beépítése. Közben dolgoznak a kőművesek az üzemi épület építésén is. Még e hónapban felállítják a villámvédő oszlopokat. Jelenleg 25—.30 munkás dolgozik az építkezésen, köztük két szocialista brigád. A napokban termelési tanácskozást tartottak. Megállapították, hogy az igen szoros ütemtervet eddig sikerült betartani. Október 10-ig az építészeti szabadtéri rész elkészül, közben megérkeznek a transzformátorok is, a szerelés, az év végéig befejezik. További jelentések érkeztek az agresszív atlanti tömb tevékenységének megélénküléséről és mind világosabb, hogy ennek az aktivitásnak az első számú szítója: Bonn. Az NSZK uralkodó körei — állapítja meg Kuznyecov, a Pravda kommentátora — magukon kívül vannak Csehszlovákiával kapcsolatos terveik meghiúsulása miatt, ezért kommunistaellenes hisztériát keltenek és fokozzák a nemzetközi feszültséget. Sajnos, az Egyesült Államok ehhez minden segítséget megad a Rajna-parti politikusoknak. Követelésükre Washington nyilatkozatban jelentette ki, hogy „adott esetben” kész fogj’veresen is a bonni kormány segítségére sietni. De ez még nem minden. A Pentagon — nyilvánvalóan Kiesinger kancellár most Amerikában járt megbízottjainak sürgetésére — azt is bejelentette, hogy az USA, „hadgyakorlatok céljából” néhány hónapon belül negyvenezer katonát szállít át Nyugat-Európába, természetesen elsősorban az NSZK-ba. A tudatos fiisztériakeltés egyik szomorú eredménye, hogy az amerikai Miami kikötőjében nagy kaliberű fegyverből lövéseket adtak le az ott rakodó „Po- lianica” lengyel kereskedelmi hajóra. Bár a jelenlegi NATO-kam- pányból a brit politikusok is kiveszik részüket, Angliából most egy józan megnyilatkozásról érkezett hír: Crossland kereskedelmi miniszter elítélte azokat a bojkottpróbálkozásokat, amelyek a Varsói Szerződés öt tagállama és Nagy-Britannia kereskedelmi kapcsolatai ellen irányulnak. Mares csehszlovák külkereskedelmi miniszterhelyettes nyilatkozott a Rudé Právónak a csehszlovák—szovjet gazdasági kapcsolatok óriási jelentőségéről hazája számára. „Az elmúlt évben — jelentette ki többek között — a vasércimport 83,6, a nyersolaj- import 99,5, a gabonaimport 90,7 és a gyapotimport 53,8 százalékát szereztük be a Szovjetunióból.” „A pártnak éltünk, a pártért dolgoztunk“ Csehszlovák kommunista veteránok levele Moszkva (MTI) A Pravda szeptember 5-i száma közölte, hogy Ostrava régi kommunistái szeptember 2-án a CSKP veteránjainak pártgyűlésén nyilatkozatot fogadtak el, amely hangsúlyozta: ők, vagyis azok a kommunisták, akik a Münchent megelőző időszakban, azaz 1939. előtt léptek be a pártba, a múltban is mindig úgy vélték és most is azt tartják, hogy a szovjet katonák osztálytestvéreik, az igazi marxizmus—leninizmus hordozói. A Pravda szerdai száma visszatér az ügyre és közli, hogy a Nova Svobodának, a CSKP észak-morvaországi területi bizottsága lapjának szerkesztősége a levél körül lármás vitát csapott. Emil Malar, Ladislav Liska és Jaromir Brovjak, akik a szovjet hadsereg és parancsnokság elvtársi üdvözlése mellett szavaztak az említett pártgyűlésen, elítélték a vita jellegét, mivel a Nova Svoboda hasábjain, — ahogyan írták — „csupán az egyik oldal lépett fel”. A három csehszlovák kommunista veterán éppen ezért szeptember 6-án levéllel fordult a Rudé Právóhoz és a Nova Svo- bodához. Ezt a levelet a Nova Svoboda szeptember 14-én közölte le. A levélben elmondják, hogy a gyűlést követő napokban nemcsak a régi, hanem a fiatal párttagok is kifejezték a veteránokkal való egyetértésüket. így — hangzik a levél — Nova Svo- boda-beli szerkesztőségi elvtársak, most már nem tucatnyi bennünket támogatóról lehet beszélni, hanem százakról, és üiggyék el — holnapra ezrek lesznek. Mi tudjuk, önök szeretnék azt mondani a népnek, hogy mi tettünkkel és szavunkkal gyengítettük a párt egységét. A pártnak éltünk és dolgoztunk, a pártért harcoltunk az ellenséggel és ezért nincs bennünk az a gondolat, hogy cselekedeteinkkel ártottunk volna a párt eszményeinek. Arról van szó, hogy megértsük: ki mit képvisel, azután eszmeileg polarizálódunk, majd pedig egyesülünk. Harcolni fogunk minden egyes munkás, minden egyes becsületesen gondolkozó értelmiségi szívéért, és mindenekelőtt a gyűlölet mérgével beoltott fiatalok szívéért. Önök, a Nova Svobodában, azt írták, hogy má elfordulunk önöktől. Bocsássanak meg, de mi megígértük önmagunknak, hogy nem fogunk beszélni olyanokkal, akik elvesztették emberi arculatukat. Emlékezzenek csak vissza: röviddel ezelőtt önök és barátaik a rádióban és a tv-ben gyönyörködtek annak láttán, hogy a kerítéseken és a házak falén a szövetséges csapatok jöttére ez a jelszó jelent meg: „Ne adjatok nekik egy csepp vizet sem!”. A mi szabadságunkért szovjet katonák tengernyi vére ömlött, amikor pedig újból eljöttek, hogy segítsenek a szocializmus ellenségeivel vívott harcainkban, ilyen felirat fogadta őket: „Ne adjatok nekik egy csepp vizet sem!”. Ez az a pont, ahol önök megszűntek számunkra emberek lenni, vesztették el emberi arculatukat, Cnök, valamint rádiós és televíziós barátaik voltak a félrevezetett fiatalok tetteinek sugalmazol. Nemzedékek fognál: szégyennel visz- szagondolni ezekre a szavakra; „Ne adjatok nekik egy csepp vizet sem!”, s a felelősség ezérí elsősorban Cnőket terheli. Az Önök jelszava volt az is, hogy „Le a megszállókkal!”. Mi is szeretnénk, ha a szövetséges hadseregek mihamarabb hazatérhetnének. Ezt azért akarjuk, mert a szövetséges hadseregek katonáiban embereket látunk; akiknek otthonuk, édesanyjuk; feleségük, gyerekeik vannak, akik türelmetlenül várják őket. Úgy kell dolgoznunk és cselekednünk. hogy szocialista országbeli barátaink megbízzanak bennünk. A három veterán levele ezekkel a sorokkal zárul: A mostani napdk jól megtanítottak arra, hogy felismerjük, ki a népnek valóban barátja és ki ellensége.
