Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-17 / 218. szám
4 Simontornyai képeslap Bármely nagyvárosi üzem megirigyelhetné a kukoricatáblák helyén épült labdagyár irodaépületét. Befejezés élőt t áll a bőrgyár új derítőmedencerendszere. mely a Sió tisztaságán túl.... gazdasági hasznot is jelent! A rohamosan fejlődő, épülő, szépülő Simontor- nyán a „Fried villák” szomszédságában méltán reprezentálja a modern vonalú épület szocialista rendszerünk építőművészétől. John B. Greene továbbra is a David Vilmot hotel lakója maradt. Ott lakott többek között Johnny Carlson is, és hamarosan újabb vendég érkezett, aki rögtön felkeltette a nyomozó érdeklődését. Helen Pokus volt az új vendég. Még megérkezése napján engedélyt szerzett, hogy meglátogathassa O’Keefe-t a fogdában. John B. Greene — a washingtoni utasítás ellenére — még egyszer beépítette lehallgató készülékét. A látogatás mindössze öt percig tartott — ennyi időre szólt az engedély és a pincében elhelyezett hangszalag a következő beszélgetést rögzítette: — Hallo Joseph — ne vedd annyira a szívedre a dolgot. — Könnyű ezt mondani, darling. — Hamarosan kiszabadulsz. — Nem hiszem. Ha a kilencven nap letelt, más ügy miatt fognak itt tartani. ■— Nem lenne jobb, ha mindent elmondanál? — 148 — — Az a legjobb, ha teljesen távol tartod magad az ügytől. — Hogyan tehetném, amikor nyakig vagy a bajban?! Nem segíthetnék? — Talán mégis. Felhívhatnál valakit Bostonban. A telefonszámot felírom erre a cédulára. Kérd a főnököt a készülékhez, s mondd meg neki, sürgős beszélni valóm van vele. Jöjjön rögtön ide, mert egyébként a másik útra térek, így mondd neki, ő tudni fogja, hogy ez mit jelent. De semmiképpen se nevezd meg magad, mert az az alak mindenre képes . .. — Egy szót sem értek a dologból... — Nem is fontos, Helen. Csak tedd meg, amit mondtam, egyébként tartsd magad távol az ügytől. Jól megjegyezted amit mondtam? — Igen. És mikor utazzak vissza Bostonba? — Holnap. Nagyon sürgős a dolog. — Nem bánóm, legyen meg az akaratod. Pedig szerettem volna még egy látogatási engedélyt kérni. Bostonban várok rád, amíg kiszabadulsz. Bármit is teszel, legalább egy kicsit gondolj rám is. Szünet. — Nem vagy éppen jó színben. Joseph. — Pedig nincs semmi bajom. Megszoktam már a fogházlevegőt. Nem árt. Csak az ellátás ... John. B. Green még aznap este tüzetesen átkutatta Helen Pokus szállodai szobáját — eredmény nélkül. Nem találta meg a cédulát a feljegyzett telefonszámmal. Mégsem adta fel a harcot. Foglalkozása türelemre tanította, megtanította várni. Minden reményét abba az emberbe vetette, akit O'Keefe főnöknek nevezett és Bostonból Towandába rendelt. Azonban ez a reménye is csak részben teljesült. Mert a látogató, aki harmadnap megérkezett Bostonból, egyáltalán nem tartozott az alvilág nagyjai közé, Green ezt az első — 149 — pillanatban megállapította. Túl jó fellépése, túlságosan jól szabott ruhája volt. Titokban lefényképezte, s a felvételt elküldte Bostonba. Green fején találta a szöget. Nem a főnök érkezett Bostonba. Az FBI a beküldött fénykép alapján megállapította, hogy O'Keefe látogatója Adolph Maffie, 41 éves, Jiét- szeresen büntetett előéletű bostoni lakos. Kerítés és házasságszédelgés szerepelt bűnlajstromán, betörésben, rablásban addig nem vett részt Tehát semmiképpen sem lehet a Brinks banda főnöke, legfeljebb megbízottja. De ki a főnök? Maffie szállodai szobájának átkutatása nem járt eredménnyel. John. B. Green újra a lehallgató készülékben bizakodott Lehallgatta a beszélgetést, s abból olyan ténymegállapításra jutott, ami később az eset teljes felderítése alkalmával döntő súllyal esett latba. A hangszalag tanúsága szerint a beszélgetés így hangzott: O’Keefe: Nem veled, a főnökkel akarok beszélni. Maffie: Nem ér rá. Én vagyok a meghatalmazottja. Mit akarsz? Q,Keefe: Elküldte veled a babyt? Maffie: Ismered az álláspontját. O’Keefe: Mégis elküldött téged ... Maffie: Igen. Utasított, mondjam meg neked, ne csinálj ostobaságot, mert megszólal a kakas. Egyébként a feleségedet is üdvözli. O'Keefe: Mond meg neki, adja át a babyt, mert különben rátok is csíkosán süt majd a nap. — 150 —
