Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-17 / 218. szám

Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az HDK és a Szovjetunió szakszervezeteinek nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) hódságukért és függetlenségükért, az amerikai imperializmus ag­ressziója ellen folytatott harcuk­ban. Külön kiemelték azt a veszélyt, amelyet Európa békéjére a bonni militaristák revansista politikája, a neonáci erőknek az NSZK-ban történt aktivizálódása jelent. A tanácskozás résztvevői ismét kifejezték szolidaritásukat az arab népek küzdelmével, az iz­raeli agresszió maradványainak felszámolásáért folyó harcban. Kifejezésre jutott az a közös vélemény, hogy erősíteni kell az SZVSZ-t, mint olyan szervezetet, amely az osztályharc talaján áll, fokozni kell szerepét a mono­póliumok nyomása ellen, az élet­körülmények megjavításáért fel­lépő dolgozók támogatásában és abban a harcban, amely a béke és a nemzetközi biztonság védel­mét célozza. amerikai helikopterek Csehszlovákia legiitrébea Moszkva (MTI) Az Izvesztyija prágai tudósítóinak Csehszlová­kia nyugati határvidékéről érke­zett telefonjelentését közli a Ne- gyelja című szovjet hetilap leg­újabb száma. A tudósítók beszámolnak ar­ról, hogy a nyugatnémet csend­őrséget, amely a határ NSZK- oldglán az őrszolgálatot ellátta, felváltották a Bundeswehr harci alakulatai. A nyugatnémet kato­nai egységek a határtól néhány száz méternyire valóságos harci állásokat építettek ki. Megélén­kült az amerikai légierő felderítő tevékenysége is. Kulikov szovjet őrnagy közölte a tudósítókkal, hogy az amerikai helikopterek szüntelen repüléseket végeznek a határvonal mentén. Szovjet csa­pategységek felderítése céljából több Ízben megsértették Csehszlo­vákia légiterét. Azon a napon, amikor a tudósítókkal beszélge­tett, kilenc ilyen provokációs re­pülésre került sor. 0 szovjet sajté Cseh Szlovákiáról A Pravda különtudósítói írják Prágából, hogy egész Csehszlová­kiában folytatódik a moszkvai megállapodások következetes vég­rehajtásával kapcsolatos politikai feladatok megvitatása. Lehetet­lenség észre nem venni, hogy igen erős az a tendencia, amely realista módon közelíti meg a je­lenlegi időszak legfontosabb kér­déseinek megoldását. Sokan rá­mutatnak — írják a tudósítók —, hogy a párt legaktívabb és legön- tudatosabb részének igen nagy munkát kell még elvégeznie. Vár. ható a politikai és társadalmi erők differenciálódásának bizo­nyos folyamata. Ugyanis csak az elvi alapokon nyugvó egység és összeforrottság lehet jelenleg a párt vezető szerepe erősítésének, a szocializmus gyarapításáért és a ß szekszárdi víz (Folytatás az 1. oldalról.) Nemcsak a vízinyerési lehető­ségeket mérték fel a tervezők, hanem a város vízvezeték-háló­zatának állapotát és fejlesztési lehetőségeit is. Ezek szerint — három ütemben — a városi víz­hálózat főnyomóvezetékeit kell nagyobb keresztmetszetűekre cse­rélni, valamint újabb víztároló- medencéket építeni. Ezek szerint már az első „lépcsőben” új, 400 milliméter átmérőjű főnyomó­vezetéket építenek a lőtértől a vasúti sorompóig, leválasztják a Keselyűs! úti ipari negyedet éis az északi ipari területet, ahol a delta melletti dombon egy 300 köbméteres, magaslati tároló- medencét építenek. Az ipari üze­mek vízellátásának „önállósítá­sa” — külön ellátásuk a jelenle­gi minőségű, ivóvíz jellegű ipari vízzel — tehermentesítené a vá­rosi hálózatot és a vastalamítót. Ezáltal pár évig túlterhelés nél­kül lehetne ellátni a várost a hamarosan üzembe lépő vasta- lanítóval és a meglévő, tiletve a négyszáz milliméteres főnyomó- vezetékkel bővítendő, jelenlegi hálózattal. Megépítik a már el­készült felsőövezeti tárolómeden­céhez csatlakozó, a város nyu­gati, magasabb területein lévő lakóházakat „kiszolgáló” vezeté­keket is. Ezáltal a magasabban fekvő városrészek vízellátását elkülönítik a mélyebben lévő vá­rosrészektől. Később egy újabb, a város délnyugati részét — Bak- tát és környékét — „kiszolgáló” vízvezetékrendszert és tároló­medencét létesítenek. 80 millió forint A két tanulmányterv megvaló­sítása tehát tizenöt-húsz évre megoldja a város vízellátási ne­hézségeit, számol a bizonyára bekövetkező, gyors fejlődéssel, a város további iparosításával, a lakosságnak a jelenlegi 23 ezer­ről 42 ezerre történő növekedé­sével. A víz beszerzés megoldása — a ,,B'’-változat szerint — mintegy 60 millióba kerül, a városi hálózat rekostrukciója pe­dig 20 millióba. Nyolcvanmillió forint kell tehát a szekszárdi vízellátás gyökeres megjavításá­hoz. Ez olyam program, amit mindenképpen meg keli valósí­taná és a két tanulmány arra szolgál, hogy menetközben ezek figyelembevételével lehessen a beruházásokat összehangolni. A szükséges összegeket nem lesz könnyű előteremteni. Köz­ponti forrásból a nyolcvan­milliónak csak kis hányadára le­het számítaná, arra is csak az- esetben, ha helyi erőből bizto­sítják a többit. Több éves gya­korlat már, hogy az újonnan te­lepülő üzemek nem önállóan valósítják meg a vízellátáshoz szükséges beruházásokat, hanem az erre szánt összeggel „betár­sulnak” a vízmű fejlesztéséhez. Probléma azonban, hogy a meg­lévő ipari üzemek az üzembőví­tésnél jelentkező többlet-vízigé­nyüket legfeljebb csak bejelen­tik, de a többlet-kapacitás létesí­téséhez nem járulnak hozzá. Nyilvánvaló, hogy erre is szük­ség lenne. A tanulmánytervek elkészül­tek, most már a megvalósításon múlik, lesz-e elegendő és jó mi­nőségű víz Szekszárdon. JANTNER JANOS szocialista közösség népeivel való barátságért folytatott harc ered­ményességének legfőbb záloga. Végül hangsúlyozzák, hogy a szocializmussal ellentétes erőknek is van még befolyásuk a lakos­ság elég jelentős rétegeiben. Eb­ben a kérdésben nyilvánvalóan megmutatkozik a jobboldali erők szervezett aknamunkája. A hétfői Pravda vezércikke, amely a szovjet hadsereggel fog­lalkozik, kitér Csehszlovákiára is. Az elmúlt hetek megmutatták — állapítja meg — mennyire idő­szerű és szükséges volt az a se­gítség, amelyet a szövetséges or­szágok adtak Csehszlovákiának. A vezércikk megállapítása sze­rint a csehszlovák antiszocialista erők által kialakított bonyolult körülmények között kell helytáll­nak a szovjet katonáknak és a többi szocialista országokat kép­viselő fegyverbarátaiknak. — Az utóbbi napok eseményei azt mutatják, hogy az észak­atlanti tömb hű maradt rendel­tetéséhez, továbbra is az agresz. szió és a katonai kalandok esz köze — írja a Pravda hétfői szá mában Jurij Gluhov. — A NATO vezérkaraiban szinte szünet nél­■ kül harci riadót fújnak. A cikkíró emlékeztet arra, hogy Nyugat-Németországban „fekete oroszlán” fedőnévvel hadgyakor­latok kezdődtek. Ezt a hadgya korlatot, mint ismeretes, eredeti­leg Csehszlovákia határai közelé­ben tervezték. Bonn taktikai szá­mításokból elhalasztotta ugyan a hadgyakorlatot, de most szemlá­tomást feladott mindennemű dip lomáciaj megfontolást. — Mihelyt összeomlottak azok a remények, hogy a csehszlová­kiai ellenforradalmi erőket az im­perialista tervek érdekében tud­ják felhasználni, 8 NATO tel­jesen levetette „békés” álarcát és a fegyverkezési hajsza új sza­kaszát szándékozik megindítani. — Ilyen formán ismét leleplez­ték magukat azok a NATO-poli tikusok. akik a Kelet és Nyugat közötti békés hídverés szólamait zengték. Katasztrofális árvíz Angliában Több mint 40 órás szüntelen felhőszakadás következtében óriá­si méretű árvíz öntötte el az Ang­lia délkeleti sarkán elterülő me­gyéket. A pusztítás kiterjed Lon­don több elővárosára. A Themze torkolata környékén forgószél vo­nult végig, Hoo, Wainscott és Chattenden falvakon, háztetőket ragadott el, fákat szaggatott ki tövestől és gazdasági épületeket döntött romba. Kentben az utakat tönkretevő földcsuszamlások sú­lyosbították a helyzetet: A katasztrófa arányai szinte felmérhetetlenek: „Anglia kertje” 1000 négyzetmérföldes tengerré vált, amelyet itt-ott kisebb-na- gyobb szigetek, házak, elhagyott gépkocsik tarkítanak. Az Essex- től Sussexig terjedő partszakaszt az árvíz elszakította a főváros­tól, s a doveri ismert fehér szik­lapart valósággal új szigetet alkot London és a kontinens között. A hajléktalanok számát még nem mérték fel. 33 főútvonal járhatat­lan. A vonatok, az autóbuszjára­tok csak elvétve közlekednek, he­likopterekkel és a legkülönbözőbb vízijárroűvekkel folynak a men­tési munkálatok. Sok család ae emeleti szobákban, vagy a házte­tőn töltötte dideregve az éjsza­kát, s legtöbbjük nem hajlandó csónakba szállni, mert fosztoga­tóktól félve, „otthon” akarja ki­várni az ár elvonulását. London második közforgalmi repülőtere, Gatwick az árból szi­getként kiemelkedve, mindeddig fogadja ugyan a repülőgépeket, de az utasok a repülőtéren ma­radtak, mert sem vonattal, sem gépkocsikkal nem lehet őket el­szállítani. Emberáldozatról egyelőre nem érkezett jelentés, bár növekszik az eltűntek száma. A károk op­timista becslések szerint még ak­kor is elérik az 50 millió fontot (kb. 3 és félmilliárd forint), ha az árvíz egy-két nap alatt elvonul, de hétfőn reggel vigasztalanul to­vább esett az eső. Annyi bizo­nyos, hogy a virágzó mezőgazda­ságáról híres Kent, Essex és Sus­sex őszi termése csaknem telje­sen elpusztult. mmms A szakadó trópusi esőzések következtében magas víz árasztotta el a Londontól délre eső területeket. A képen: nehéz hétvége a Kent grófságban. (Rád iótelefoto — AP—CP.) Tabód másik arca A Hőgyészi Állami Gazdaság tabódi állattenyésztési telepe az elmúlt évek során országos hír­névre tett szert. Korszerű és egyedülálló létesítmény. Nem csoda hát, hogy a küldöttségek százai fordulnak meg Tabódon. Tanulmányozzák munkáját, mű­ködését. Méltán soroljuk a me­gye gazdag múltú állattenyész­tési hagyományainak és a kor­szerű követelmények megvalósí­tójának e telepet. Nagy kezde­ményező készség, következetes­ség, sok szakmai hozzáértés és rengeteg energia kellett ahhoz, hogy Tabód immár fogalom le­gyen. Az ott dolgozó emberek, a tehenészek két műszakban, üzemi rend szerint végzik mun­kájukat. Szinte teljesnek ne­vezhető itt a gépesítés. A szo­ciális jellegű létesítmények is azt mutatják, hogy a kerítésen belül minden az ember érdeké­ben, az emberért történik. A munkakörülmények kifogásta­lanok. Ezt látjuk az országút egyik oldalán. De fordítsuk te­kintetünket a kövesút másik oldalára. Az új, tágas, egészséges szol­gálati lakások mögött két hosz- szú épület éktelenkedik. Cseléd­lakások voltak, s ennek jegyét, je­lét még ma is viselik magukon. Kerítés nincs, a kút vize rossz, az udvar elhanyagolt, a disznó­ólak szinte ott vannak a kony­haajtó „szájában”. Ezekben a régi, egészségtelen épületekben laknak és élnek a tabódi ál­lattenyésztési telep dolgozói kö­zül tizenketten, gyerekekkel együtt összesen 33 személy. Győrfi Imre negyedmagával, Seregi Andrásék heten, Barkó- czi Imre hetedmagával. Bohos Mihály hatodmagával, Győrfiék öten, Knock József negyedmagá­val lakik itt. Érkezésünket leplezetlen cso­dálkozással fogadják. Errefelé na­gyon ritka vendég az idegen. Azt mondják az emberek, hogy a kövesútnak erre az oldalára nem kalauzolják soha a küldöt­teket. A volt cselédlakások mö­gött kőművesek dolgoznak. Az egyik új szolgálati lakáshoz tar­tozó disznóólát téglázzák. Az ellentmondások szembetűnőek és lehangolóak. Az egyik asszony fakó hangon közli: — A kőmű­vesek már talán tizedszer munkálkodnak a disznóól körül, bezzeg a volt cselédlakások leg­szükségesebb javítására nincs szakember. Győrfi Imre tehenész megmu­tatja belülről a lakását. — A telep korszerű, de ez itt tűrhetetlen. A szekrényben meg- penészesedik a ruha. Nézzék, olt az új szőnyeg, megvettük, de nem merjük leteríteni, mert el­rothad. Mögöttünk a disznóólak, itt a szobán keresztül folyik le időnként a víz ... — mondja. A lakás szoba-konyha, de sok bátorság kell ahhoz, hogy a Győrfi-család szállását lakásnak nevezzük. Mindenki meg akarja mutat­ni otthonát. Pedig azt sem tud­ják, tulajdonképpen kik va­gyunk, s hogy mit akarunk. Úgy tűnik, nem is az érdekli őket, hogy az idegenek tudják-e orvo­solni sivár lakáshelyzetüket, csu­pán az a vágy él bennük, hogy megismerjük reménytelen hely­zetüket. özvegy Gelencsér Fe- rencné előresiet és kinyitja a szobaajtót. — A patkányokat a vejem forró vízzel kiirtotta, de a falak megrothadtak. A vejem tizenkét éve dolgozik itt. ’Felesége bor- júgondozó. Heten élünk ebben az egészségtelen lyukban. De tudják mit mondok, elvtársak? Nézzék meg az új szolgálati la­kásod csibeóljait és disznóól- jait... Anyagot, ha kérünk, nem kapunk, ha lopunk, az baj. Megszólal az egyik elvtárs, s elmondja, hogy ő szakszerve­zeti bizalmi. Ilyen minőségben nagyon sokszor kérte már a gazdaság vezetőit, hogy segítse­nek. Mindig az a válasz: ■— Nem megy, mert ezek á lakások

Next

/
Thumbnails
Contents