Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-17 / 218. szám
Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az HDK és a Szovjetunió szakszervezeteinek nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) hódságukért és függetlenségükért, az amerikai imperializmus agressziója ellen folytatott harcukban. Külön kiemelték azt a veszélyt, amelyet Európa békéjére a bonni militaristák revansista politikája, a neonáci erőknek az NSZK-ban történt aktivizálódása jelent. A tanácskozás résztvevői ismét kifejezték szolidaritásukat az arab népek küzdelmével, az izraeli agresszió maradványainak felszámolásáért folyó harcban. Kifejezésre jutott az a közös vélemény, hogy erősíteni kell az SZVSZ-t, mint olyan szervezetet, amely az osztályharc talaján áll, fokozni kell szerepét a monopóliumok nyomása ellen, az életkörülmények megjavításáért fellépő dolgozók támogatásában és abban a harcban, amely a béke és a nemzetközi biztonság védelmét célozza. amerikai helikopterek Csehszlovákia legiitrébea Moszkva (MTI) Az Izvesztyija prágai tudósítóinak Csehszlovákia nyugati határvidékéről érkezett telefonjelentését közli a Ne- gyelja című szovjet hetilap legújabb száma. A tudósítók beszámolnak arról, hogy a nyugatnémet csendőrséget, amely a határ NSZK- oldglán az őrszolgálatot ellátta, felváltották a Bundeswehr harci alakulatai. A nyugatnémet katonai egységek a határtól néhány száz méternyire valóságos harci állásokat építettek ki. Megélénkült az amerikai légierő felderítő tevékenysége is. Kulikov szovjet őrnagy közölte a tudósítókkal, hogy az amerikai helikopterek szüntelen repüléseket végeznek a határvonal mentén. Szovjet csapategységek felderítése céljából több Ízben megsértették Csehszlovákia légiterét. Azon a napon, amikor a tudósítókkal beszélgetett, kilenc ilyen provokációs repülésre került sor. 0 szovjet sajté Cseh Szlovákiáról A Pravda különtudósítói írják Prágából, hogy egész Csehszlovákiában folytatódik a moszkvai megállapodások következetes végrehajtásával kapcsolatos politikai feladatok megvitatása. Lehetetlenség észre nem venni, hogy igen erős az a tendencia, amely realista módon közelíti meg a jelenlegi időszak legfontosabb kérdéseinek megoldását. Sokan rámutatnak — írják a tudósítók —, hogy a párt legaktívabb és legön- tudatosabb részének igen nagy munkát kell még elvégeznie. Vár. ható a politikai és társadalmi erők differenciálódásának bizonyos folyamata. Ugyanis csak az elvi alapokon nyugvó egység és összeforrottság lehet jelenleg a párt vezető szerepe erősítésének, a szocializmus gyarapításáért és a ß szekszárdi víz (Folytatás az 1. oldalról.) Nemcsak a vízinyerési lehetőségeket mérték fel a tervezők, hanem a város vízvezeték-hálózatának állapotát és fejlesztési lehetőségeit is. Ezek szerint — három ütemben — a városi vízhálózat főnyomóvezetékeit kell nagyobb keresztmetszetűekre cserélni, valamint újabb víztároló- medencéket építeni. Ezek szerint már az első „lépcsőben” új, 400 milliméter átmérőjű főnyomóvezetéket építenek a lőtértől a vasúti sorompóig, leválasztják a Keselyűs! úti ipari negyedet éis az északi ipari területet, ahol a delta melletti dombon egy 300 köbméteres, magaslati tároló- medencét építenek. Az ipari üzemek vízellátásának „önállósítása” — külön ellátásuk a jelenlegi minőségű, ivóvíz jellegű ipari vízzel — tehermentesítené a városi hálózatot és a vastalamítót. Ezáltal pár évig túlterhelés nélkül lehetne ellátni a várost a hamarosan üzembe lépő vasta- lanítóval és a meglévő, tiletve a négyszáz milliméteres főnyomó- vezetékkel bővítendő, jelenlegi hálózattal. Megépítik a már elkészült felsőövezeti tárolómedencéhez csatlakozó, a város nyugati, magasabb területein lévő lakóházakat „kiszolgáló” vezetékeket is. Ezáltal a magasabban fekvő városrészek vízellátását elkülönítik a mélyebben lévő városrészektől. Később egy újabb, a város délnyugati részét — Bak- tát és környékét — „kiszolgáló” vízvezetékrendszert és tárolómedencét létesítenek. 80 millió forint A két tanulmányterv megvalósítása tehát tizenöt-húsz évre megoldja a város vízellátási nehézségeit, számol a bizonyára bekövetkező, gyors fejlődéssel, a város további iparosításával, a lakosságnak a jelenlegi 23 ezerről 42 ezerre történő növekedésével. A víz beszerzés megoldása — a ,,B'’-változat szerint — mintegy 60 millióba kerül, a városi hálózat rekostrukciója pedig 20 millióba. Nyolcvanmillió forint kell tehát a szekszárdi vízellátás gyökeres megjavításához. Ez olyam program, amit mindenképpen meg keli valósítaná és a két tanulmány arra szolgál, hogy menetközben ezek figyelembevételével lehessen a beruházásokat összehangolni. A szükséges összegeket nem lesz könnyű előteremteni. Központi forrásból a nyolcvanmilliónak csak kis hányadára lehet számítaná, arra is csak az- esetben, ha helyi erőből biztosítják a többit. Több éves gyakorlat már, hogy az újonnan települő üzemek nem önállóan valósítják meg a vízellátáshoz szükséges beruházásokat, hanem az erre szánt összeggel „betársulnak” a vízmű fejlesztéséhez. Probléma azonban, hogy a meglévő ipari üzemek az üzembővítésnél jelentkező többlet-vízigényüket legfeljebb csak bejelentik, de a többlet-kapacitás létesítéséhez nem járulnak hozzá. Nyilvánvaló, hogy erre is szükség lenne. A tanulmánytervek elkészültek, most már a megvalósításon múlik, lesz-e elegendő és jó minőségű víz Szekszárdon. JANTNER JANOS szocialista közösség népeivel való barátságért folytatott harc eredményességének legfőbb záloga. Végül hangsúlyozzák, hogy a szocializmussal ellentétes erőknek is van még befolyásuk a lakosság elég jelentős rétegeiben. Ebben a kérdésben nyilvánvalóan megmutatkozik a jobboldali erők szervezett aknamunkája. A hétfői Pravda vezércikke, amely a szovjet hadsereggel foglalkozik, kitér Csehszlovákiára is. Az elmúlt hetek megmutatták — állapítja meg — mennyire időszerű és szükséges volt az a segítség, amelyet a szövetséges országok adtak Csehszlovákiának. A vezércikk megállapítása szerint a csehszlovák antiszocialista erők által kialakított bonyolult körülmények között kell helytállnak a szovjet katonáknak és a többi szocialista országokat képviselő fegyverbarátaiknak. — Az utóbbi napok eseményei azt mutatják, hogy az északatlanti tömb hű maradt rendeltetéséhez, továbbra is az agresz. szió és a katonai kalandok esz köze — írja a Pravda hétfői szá mában Jurij Gluhov. — A NATO vezérkaraiban szinte szünet nél■ kül harci riadót fújnak. A cikkíró emlékeztet arra, hogy Nyugat-Németországban „fekete oroszlán” fedőnévvel hadgyakorlatok kezdődtek. Ezt a hadgya korlatot, mint ismeretes, eredetileg Csehszlovákia határai közelében tervezték. Bonn taktikai számításokból elhalasztotta ugyan a hadgyakorlatot, de most szemlátomást feladott mindennemű dip lomáciaj megfontolást. — Mihelyt összeomlottak azok a remények, hogy a csehszlovákiai ellenforradalmi erőket az imperialista tervek érdekében tudják felhasználni, 8 NATO teljesen levetette „békés” álarcát és a fegyverkezési hajsza új szakaszát szándékozik megindítani. — Ilyen formán ismét leleplezték magukat azok a NATO-poli tikusok. akik a Kelet és Nyugat közötti békés hídverés szólamait zengték. Katasztrofális árvíz Angliában Több mint 40 órás szüntelen felhőszakadás következtében óriási méretű árvíz öntötte el az Anglia délkeleti sarkán elterülő megyéket. A pusztítás kiterjed London több elővárosára. A Themze torkolata környékén forgószél vonult végig, Hoo, Wainscott és Chattenden falvakon, háztetőket ragadott el, fákat szaggatott ki tövestől és gazdasági épületeket döntött romba. Kentben az utakat tönkretevő földcsuszamlások súlyosbították a helyzetet: A katasztrófa arányai szinte felmérhetetlenek: „Anglia kertje” 1000 négyzetmérföldes tengerré vált, amelyet itt-ott kisebb-na- gyobb szigetek, házak, elhagyott gépkocsik tarkítanak. Az Essex- től Sussexig terjedő partszakaszt az árvíz elszakította a fővárostól, s a doveri ismert fehér sziklapart valósággal új szigetet alkot London és a kontinens között. A hajléktalanok számát még nem mérték fel. 33 főútvonal járhatatlan. A vonatok, az autóbuszjáratok csak elvétve közlekednek, helikopterekkel és a legkülönbözőbb vízijárroűvekkel folynak a mentési munkálatok. Sok család ae emeleti szobákban, vagy a háztetőn töltötte dideregve az éjszakát, s legtöbbjük nem hajlandó csónakba szállni, mert fosztogatóktól félve, „otthon” akarja kivárni az ár elvonulását. London második közforgalmi repülőtere, Gatwick az árból szigetként kiemelkedve, mindeddig fogadja ugyan a repülőgépeket, de az utasok a repülőtéren maradtak, mert sem vonattal, sem gépkocsikkal nem lehet őket elszállítani. Emberáldozatról egyelőre nem érkezett jelentés, bár növekszik az eltűntek száma. A károk optimista becslések szerint még akkor is elérik az 50 millió fontot (kb. 3 és félmilliárd forint), ha az árvíz egy-két nap alatt elvonul, de hétfőn reggel vigasztalanul tovább esett az eső. Annyi bizonyos, hogy a virágzó mezőgazdaságáról híres Kent, Essex és Sussex őszi termése csaknem teljesen elpusztult. mmms A szakadó trópusi esőzések következtében magas víz árasztotta el a Londontól délre eső területeket. A képen: nehéz hétvége a Kent grófságban. (Rád iótelefoto — AP—CP.) Tabód másik arca A Hőgyészi Állami Gazdaság tabódi állattenyésztési telepe az elmúlt évek során országos hírnévre tett szert. Korszerű és egyedülálló létesítmény. Nem csoda hát, hogy a küldöttségek százai fordulnak meg Tabódon. Tanulmányozzák munkáját, működését. Méltán soroljuk a megye gazdag múltú állattenyésztési hagyományainak és a korszerű követelmények megvalósítójának e telepet. Nagy kezdeményező készség, következetesség, sok szakmai hozzáértés és rengeteg energia kellett ahhoz, hogy Tabód immár fogalom legyen. Az ott dolgozó emberek, a tehenészek két műszakban, üzemi rend szerint végzik munkájukat. Szinte teljesnek nevezhető itt a gépesítés. A szociális jellegű létesítmények is azt mutatják, hogy a kerítésen belül minden az ember érdekében, az emberért történik. A munkakörülmények kifogástalanok. Ezt látjuk az országút egyik oldalán. De fordítsuk tekintetünket a kövesút másik oldalára. Az új, tágas, egészséges szolgálati lakások mögött két hosz- szú épület éktelenkedik. Cselédlakások voltak, s ennek jegyét, jelét még ma is viselik magukon. Kerítés nincs, a kút vize rossz, az udvar elhanyagolt, a disznóólak szinte ott vannak a konyhaajtó „szájában”. Ezekben a régi, egészségtelen épületekben laknak és élnek a tabódi állattenyésztési telep dolgozói közül tizenketten, gyerekekkel együtt összesen 33 személy. Győrfi Imre negyedmagával, Seregi Andrásék heten, Barkó- czi Imre hetedmagával. Bohos Mihály hatodmagával, Győrfiék öten, Knock József negyedmagával lakik itt. Érkezésünket leplezetlen csodálkozással fogadják. Errefelé nagyon ritka vendég az idegen. Azt mondják az emberek, hogy a kövesútnak erre az oldalára nem kalauzolják soha a küldötteket. A volt cselédlakások mögött kőművesek dolgoznak. Az egyik új szolgálati lakáshoz tartozó disznóólát téglázzák. Az ellentmondások szembetűnőek és lehangolóak. Az egyik asszony fakó hangon közli: — A kőművesek már talán tizedszer munkálkodnak a disznóól körül, bezzeg a volt cselédlakások legszükségesebb javítására nincs szakember. Győrfi Imre tehenész megmutatja belülről a lakását. — A telep korszerű, de ez itt tűrhetetlen. A szekrényben meg- penészesedik a ruha. Nézzék, olt az új szőnyeg, megvettük, de nem merjük leteríteni, mert elrothad. Mögöttünk a disznóólak, itt a szobán keresztül folyik le időnként a víz ... — mondja. A lakás szoba-konyha, de sok bátorság kell ahhoz, hogy a Győrfi-család szállását lakásnak nevezzük. Mindenki meg akarja mutatni otthonát. Pedig azt sem tudják, tulajdonképpen kik vagyunk, s hogy mit akarunk. Úgy tűnik, nem is az érdekli őket, hogy az idegenek tudják-e orvosolni sivár lakáshelyzetüket, csupán az a vágy él bennük, hogy megismerjük reménytelen helyzetüket. özvegy Gelencsér Fe- rencné előresiet és kinyitja a szobaajtót. — A patkányokat a vejem forró vízzel kiirtotta, de a falak megrothadtak. A vejem tizenkét éve dolgozik itt. ’Felesége bor- júgondozó. Heten élünk ebben az egészségtelen lyukban. De tudják mit mondok, elvtársak? Nézzék meg az új szolgálati lakásod csibeóljait és disznóól- jait... Anyagot, ha kérünk, nem kapunk, ha lopunk, az baj. Megszólal az egyik elvtárs, s elmondja, hogy ő szakszervezeti bizalmi. Ilyen minőségben nagyon sokszor kérte már a gazdaság vezetőit, hogy segítsenek. Mindig az a válasz: ■— Nem megy, mert ezek á lakások
