Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-15 / 217. szám
Hivatalok, tisztviselők Félszáz üzletkötő — A biztosítás hangyái — Méltányossági jog paprikaügyben Ölvén éve törté — öcsémuram, te is vigéc ■vagy? Fehér asztalnál szegezte nekem a kérdést H. Béla, az Állami Biztosító nyugdíjas dolgozója. Természetesnek tartotta, hogy „fe- hérasztalos” összejövetelen csak biztosítós dolgozók ülhetnek az asztal körül. Nem csoda. H. Béla negyven évig volt „vigéc”. Vérébe ivódott a szakma... Egyáltalán között: — A mi k;s hangyáink. A „hangyák” dolga, hogy a befizetések, a kárrendezések könyvelése, a nyilvántartás a biztosított személyről, vállalatról a legpontosabb legyen. A sok éves szervező munka eredményeként ma már az ügyintézés korszerűnek mondható. zetett az ÁB a szocialista szektornak kilencmillió forintot, a magánszektoroknak 3,5 millió forintot. Amennyiben az év első nyolc hónapját nézzük, még érdekesebb kép tárul elénk: a szocialista szektornak kifizettek ösz- szesen több mint szakma a biztosítás, vagy hivatás? Papp Júlia, az ÁB Tolna megyei Igazgatóságának osztályvezetője szerint: — „Szakma, de dolgozóink többsége hivatásnak tekinti,” Azt mondják, amikor ügyfelet szereznek: az életszínvonal stabilizálásának része, ha minden családban van biztosítás. S menynyire igaz ez! A Biztosító ma már az élet minden területén magára vállal kisebb-nagyobb kockázatot, a dolog természeténél fogva... Mégis a Biztosítóról, mint hivataltól az emberek keveset tudnak, nem beszélnek arról, hogy a hivatal, az itt dolgozó tisztviselők hogyan é’nek, milyen miliőben dolgoznak, mi foglalkoztatja őket. A megyében száztizenkét ember keresi a kenyerét a biztosítási ügyintézéssel. Ez a hivatal, monopolisztikus jellege ellenére, legfőbb tevékenységének azt tartja, hogy ügyfelei elégedettek legyenek. S ezért olyan jó szervezeti hálózatot épített, amely szinte órák alatt akcióba tud lépni. Legutóbb például a paksi tutyi- üzem oltása jóformán még be sem fejeződött, de a szakértők máris hozzáfogtak a tűzkár felbecsüléséhez. Minden községben, minden valamire való üzemben megtalálható a Biztosító megbízottja. Ezek az emberek nem tartoznak szorosan a hivatalhoz, de részei annak. Fontos alkotó elemei. Itt találkozik az ügyfél először a biztosítással. Ügyfél pedig akad: több mint nyolcvanezer. Negyvenötféle biztosítós kezelése nyolcvanezer kartonon nem kis munka, ügy is hívják a díjkönyvelőket maguk A kárvallott ügyfelek legtöbb panasza éppen az ellen volt, hogy meglehetősen hosszú idő után kapták meg a biztosítótól a kártérítést. Ma például üvegtörés, múlékony sérülés — például csonttörés — után azonnal fizetnek. Nagyobb károknál 12—30 nap az átfutási idő, ez is lényegesen rövidebb, mint egy éve is volt. Természetesen a díjkönyvelők precizitása, hozzáértése nélkül nem lehet a kár és a kifizetés közötti időt rövidíteni. Nem egy olyan dolgozót tartanak számon — mint Valter Ilona. Sümegi Istvánná — akiket nagy hozzáértésük a szakmában országos hírűvé tett. Az emberek ma már valóban az élethez tartozónak tekintik a biztosítást. Természetesen van olyan biztosítási fajta, amely nem kedvelt a lakosság körében. Nehéz ma még például casco-bizto- sításra ügyfelet találni. Nem ritka, hogy egy autóshoz hússzor is elmegy az üzletkötő. És fennáll a lehetősége, hogy a sok meggyőző érv ellenére sem köt a fél biztosítást. Van ró eset, amikor legszívesebben nem kötne biztosítást az Állami Biztosító, akkora a biztosítottra a ráfizetése. F. úr Szekszárdon, H. Gy. Bátaszéken már annyiszor összetörte a gépkocsiját, hogy a casco révén szinte az új kocsik árát fizették már ki számukra. Hiába. Az üzlet üzlet. Ha a fél fizeti a díjat, máris létrejön az üzlet, és ettől a pillanattól máris kockázatot vállal az ÁB. Az ÁB pénzforgalma, a keresetek fedezése fényesen bizonyítja, hogy mennyi segítséget jelent a jó konstrukciójú biztosítás az egyénnek és a közösségnek is. 1968. első felében például 8200 kárt rendeztek. E károkra kifi22 millió forintot, Gazdára váró tankönyvek A járási székhelyek könyves- holtjai maholnap elfelejtik azt a csúcsforgalmat, amiben a tanévkezdést megelőző hetekben, napokban volt részük. Az iskolák benyújtotta igények felmérésével időben készültek el, így az igényeknek megfelelő mennyiségű tankönyvet rendeltek, forgalmaztak. Az új tankönyvek gazdáikra találtak, az utólagos igények ösz- szegyűjtése egy újabb, most már utórendelésre ezekben a napokban folyik. A tankönyvellátásnak ezt a zökkenőmentes bonyolítását sajnos, Szekszárdon nem sikerült megoldani. A tanév megkezdődött, tankönyvvásárló csak elvétve fordul meg a Babits Mihály könyvesboltban, pedig ennek raktárhelyiségében, amely a szokott könyvmennyiség tárolására is szűknek nevezhető, garmadával állnak az új tankönyvek. Az üzlet vezetője érthető nyugtalansággal könyvelhette el, hogy túlrendelés történt, de hát ki gondolta volna, hogy az iskolák által benyújtott igényeket nem lehet komolyan venni? Az történt, hogy a városi tanács művelődésügyi osztálya összegyűjtötte a tankönyvigényeket az általános iskoláktól, a megrendelés alapját ez az igénylés képezte. A könyvesbolt teljes bizalommal támaszkodott erre, s ennek megfelelően végezte el a megrendelést. Éppen a szűk tárolási viszonyok miatt, lehetetlen megállapítani, hány száz tankönyv maradt gazdátlanul, de számolatlanul is rengeteg. Kérdés, mi legyen a könyvek sorsa? Nem könnyű megnyugtató kiutat találni, ha csak nem sietnek a könyvesbolt segítségére azok, akik miatt a túlrendelés történt! Esetleg azok a Szekszárd környéki iskolák, amelyekben esetleg adódik ma még kielégítetlen tan- könyvigény. Mindenképpen tenni kell valamit, mert ha a könyvesbolt bizonyos kivárási idő után mégis kénytelen visszaküldeni a megmaradt tankönyvkészletet, senki sem veheti rossznéven tőle a jövőre szóló fenntartásokat. Az idei tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem lehet megbízható kiindulási alap az iskolák által benyújtott tankönyvigénylés; a megrendelést semmi esetre sem lehet erre alapozni. Súlyos sorrendi hiba következménye a több száz gazdátlan tankönyv! Valószínű az iskolák azelőtt adták le tankönyvigényüket, mielőtt még felmérték volna, mennyi használt tankönyv állhat rendelkezésükre az új tanévben. Ha ez pontos tisztázást nyert volna, a realitásnak jobban megfelelhetett volna a tankönyvrendelés. Mondják, kockázat nélkül nincs kereskedelmi tevékenység. No de, a tervszerűség sem lebecsülendő követelmény azért a szocialista kereskedelemben, és az előbb idézett szólás-mondás nem igazolhat egy erkölcsi, anyagi kihatásában sem kicsiny — enyhén szólva — tévedést! Szekszárdon százával halmozódnak a könyvesbolt raktárában a tankönyvek, s előfordulhat, hogy másutt hiányoznak. Ez utóbbit Igazolja az, hogy például a járási székhelyeken most folynak az utórendelések... Vajon csak a megyeszékhelyen lehetetlent kísértő igyekezet zökkenőmentesen megszervezni a tankönyvellátását? Ha igen, miért? míg a maszekoknak 5 milliót. A kárrendezés tartozik az egyik legbonyolultabb, legnagyobb figyelmet kívánó tevékenységek közé. Tucatnyi szakmérnök végzi ezt a munkát. Molnár Lajos tizenhá rom éve foglalkozik mezőgazda- sági károk rendezésével. Winec- ker Henrik, Köbli Elemér a mű szaki kérdésekkel, Lőrinc József és Szivér Béla a gépjárműkárokkal foglalkozik. Persze nem minden kár megtérítése történik „símán”, Számos alkalommal kerül bíróságra kártérítési ügy. Legtöbb esetben azonban az ÁB Főigazgatóságán rendezik: a főigazgatóság elvi állásfoglalása több vitás ügyben megelőzi a bírósági eljárást. Most van éppen az ÁB főigazgatója előtt a regölyi tsz ügye. A biztosítási szabály szerint csak szem- pergésért fizetnek, de itt viharkár volt, a kalászok törtek le a gabona száráról. A főigazgató minden bizonnyal él méltányos- sági jogával, és elvi állásfoglalása nyomán megtérítik a tsz kárát. Érdekes az alsónánai tsz biztosítási ügye is. A tsz a paprikát művelésre felesbe kiadta. A tsz részét — tehát a terület felét — biztosították, a felekkel — a tsz tagjaival — azor.bnn nem tudták megkötni a bizto ‘.ást, mert az ügyintézés közben hatalmas jég verte el a kultúrát. Ttt is alkalmazták a méltányossági elbírálást. Hasonlóképpen megfizették a szekszárdi horgászok árterületen lévő vikendházain ért kárt is. Megszoktuk: az ÁB rendszerint valami új dologgal lép a közönség elé. Ilyen volt, amikor „megerősítették” a járási fiókokat. Ma már itt is el tudják intézni a kártérítési ügyeket. így a lakosság, a közületek gyorsabban, a megyei igazgatóság megkeresése nélkül tudják ügyeiket elintézni... Másik újdonság — a Tolna megyei Népújság e helyen, s az országban elsőként ad róla hírt — járadékbiztosítást köthetnek azon személyek, akiknek külföldi rokona van. A külföldi rokon egy összegben ötezer dollárt fizet, és ennek fejében az ÁB a biztosított életének végéig havonta 1000— 1200 forint járulékot fizet. Persze e biztosítási konstrukció nem lehet tömeges. A sok-sok munkát a megye lakossága adja az Állami Biztosító Tolna megyei dolgozóinak. S milyenek ezek az ügyintéző, üzletkötő emberek? Olyanok mint más hivatalban. Itt is megünneplik a Máriákat, a prémium-, a jutalékrendszer éppen úgy vitatott, mint más hivatalokban. Az viszont megfigyelhető, hogy az emberek nyugodt körülmények között dolgoznak itt. A légkör „szigorú, családias”. S reggelenként autók, motorke rékpárok indulnak az ÁB reprezentatív irodaháza elől, üzletkötőkkel, udvarias, jól képzett szakemberekkel. S köztük van H. Béla bácsi is, aki negyven évi szolgálat után, félműszakban is szervezi az ÁB-nak az ügyfeleket. Ez még a kezdet. Egyh ázi áldást kapnak a frontra induló katonák fegyverei... 1918. szeptemberében má r tömegesen hagyták el a frontot a félrevezetett katonák. (MTI-fotó) 1918 nyárutóján, augusztus végén és szeptemberben már ötödik éve tartott a világháború. A frontokon ágyú. géppuska és gáz, a hátországban éhség, nélkülözés és betegségek szedték áldozataikat. Egyre inkább világossá vált a központi hatalmak elkerülhetetlen veresége. A néptömegek sztrájkkal, tüntetésekkel adtak kifejezést fokozódó elégedetlenségüknek. Az Isonzói offenzíva után — amely sikertelenül végződött —, a katonák tömegesen dezertáltak az olasz frontról A parlamentben a Károlyi Mihály vezette ellenzék drámai üléseken csapott össze a császári és királyi udvart hűségesen kiszolgáló kormánnyal. Napról napra feszültebbé ■óált a légkör. Az ország rohant a forradalomba. .... S aztán íme az ere dmény: nyomoréit katonák az egyik tábori kórház előtt. PÁLKOVÁCS JENŐ
