Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-15 / 217. szám
Földmérők Adókönyv a fej alatt Önellátásenni vagy nem enm ? A brigád három emberből áll. A gumicsizma és az esőköpeny így ősz közeledtével egyenruhájuk lesz, s ha végigmennek a falun, mindenki köszönti őket. Csak pár napig idegenek: mire végeznek a munkájukkal, úgy hozzátartoznak a falu közösségéhez, mintha ott születtek volna. Olykor örömmel állnak tovább, olykor szívesen maradnának még egy hónapot. De minden esetben elmennek. Sok a falu, nehezen fogy a munka. Az ' emberek tisztelik piros-fehérre festett rúd- jaikat, csillogó, precíz szerszámaikat. „Mérnök úrnak” titulálják őket. A hivatalos elnevezés szerint: •«mmimm A Tolna megyei SiilÄ-M Földhivatal szakemberei, földmérők. . Közel egy hónapja búcsúztak állapotnak megfelelően kiigazft- el Várdombtól, ahol két hóna- ják. A legújabb, Báta belterü- pot töltöttek. A háromtagú bri- letét ábrázoló térképet például gád most Bátát „szállta meg”, s 1943-ban nyomták. A község még hosszú ideig ide kell ne- azóta átélt néhány nagy árvi- kik címezni a postát. Szakkife- zet, sok épületnek a helyét is jezéssel élve, belteKÜlet-felújítást hiába keresnék. Megszaporodott végeznek, ami magyarul annyit ~ az új házak sora is. jelent, hogy a régi, már nagyon Aprólékos idegmúnka. A kíelavult térképeket a jelenlegi vülálló nem sokat lát belőle, Az országban először Mézesnapok Szekszárdon a ..vacakolás” délután kéz dődik. „ A méhészek világszervezete legutóbbi kongresszusán felhívta a tagországokat; a méhészszakma népszerűsítése érdekében rendezzenek méhésznapokat, kiállításokat, a foglalkozás népszerűsítése érdekében. A Tolna megyei szakbizottság élt ezzel a felhívással; ezért rendezi meg szeptember 20—25. között a „mézesnapok”-at. (Tolna megye előkelő helyet foglal el az országban e tekintetben: a Bukarestben megtartott méhész világkongresszuson a magyarokat képviselő 15 méhész közül kilenc volt Tolna megyei.) A köztudat szerint kevesek foglalkozása — vagy inkább szórakozása — a méhészkedés. Milyen programot adhat tehát Szekszárd- nak, a megye lakosságának a „mézesnap”-ok? Egyfelől idegenforgalmi érdekességet, a város kitárulkozását a külföld előtt, hiszen a meghívókat — az Idegenforgalmi Hivatal közreműködésével — tíz ország legjobban elismert méhészeinek küldték el. Osztrák, NDK, és NSZK-beli méhészek máris bejelentették, hogy részvételük mellett kiállítási anyaggal is képviseltetik magukat. Külön meghívót kapott V. Hernes profesz- szor, a méhész-világszövetség román elnöke. A program keretében — a rendezvényeket szeptember 20-án nyitja meg Kálmán Gyula, a MÉSZÖV elnöke — Szekszárdon tanácskozik az Országos Méhészeti Szakbizottság (a méhészek választott országos testületé) és emellett sor kerül az országos szaktitkári értekezletre is. A szeptember 22-i méhésznagygyűlésre négyszáz részvevővel számolnak, amelynek előadója Kocsis Sándor, a Méhész Egyesületek Nemzetközi Szövetségének tagja, az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ igazgatója. Ezt filmvetítés követi a városi művelődési házban. A kiállítás, amelyet ebből az alkalomból a Garay Szálló emeleti termében rendeznék, nem csupán a szakembereknek, hanem a közönségnek is sok érdekes látnivalót kínál. Ezen a kiállításon olyan méhészeti felszerelések és eszközök szerepelnek, mint a külföldiek által ígért műanyag kaptárak mellett a régi méhészeti eszközök, a méz és melléktermékei, a viasz, a méhpempő, és az abból készült készítmények. A kiállítás számára nagyon sok érdekes eszközt, dokumentumot bocsátottak a kiállítás rendelkezésére Tolna megye elismert — külföldön is elismert méhészei, köztük dr. Koppén József, a tamási gimnázium nyugdíjas tanára, akinek könyveit, szakdolgozatait számos külföldi nyelvre is lefordították. A kiállításon részt vesz a Kozmetikai és Háziipari Vállalat különböző készítményéivel, Dél-Du- nántúl leghíresebb mézeskalácso- sai, süteményeikkel, azonkívül mézkóstolót is tartanak. Ebből az alkalomból — megfelelő mennyiségben — csomagolt méz és lépesméz is kapható lesz. Külön érdekessége lesz még a kiállításnak az a Szekszárdon, 1800 körül íródott és nyomtatott méhész könyv, amely méhészeti ismeretek mellett a méz felhasználásáról ad tanácsokat, valamint az 1919-es méhész-szövetkezetek bélyegzői, iratai, és a méhészeti termékekből készült gyógy- és tápszerek bemutatása. mert á 'vacakolás” csak akkor kezdődik, amikor délután szerszámaikkal, léceikkel behúzódnak a szálláshelyre, s rögzítik a térképen a korábban mért adatokat. Bátán az iskolában kaptak egy szobát. Az első napokban szigorúan meg kellett határozni: mindenki csak addig égetheti a gyertyát, míg levetkőzik. Villány helyett egy arasznyi gyertya jutott, olvasás helyett a kocsma. Mert aludni sem lehet mindig, — s az üres estéken kegyetlenül lassan múlik az idő. Később aztán megcsinálták a villanyt. Ennyi jut nekik a huszadik század konformizmusából. Vesztergombi János, a csoportvezető azt mondja, most ragyogó körülmények között élnek. A ragyogó körülményeket két vaságy, egy földre fektetett szalmazsák, két szék és egy asztal jelenti. Az asztal egyben szekrény, munkapad, polc, mikor mire van éppen szükség. Lavor nincs, „kultú reálokra” egy Fatóvödör szolgál. A vaságyakon személyenként egy pokróc. Tetszés szerint lehet variálni: vagy alszik rajta, vagy takarózik vele. Lepedőt és párnát legfeljebb hét végén látnak, ha hazautaznak. Prantner István egyetlen szóval sem méltatlankodik a bétái körülmények miatt. Jól emlékszik még arra, amikor az egyik faluban a tanácsházban aludtak. Ketten egy íróasztalon, fejük alatt az adókönyv. A tűzoltók jószívűségéből kettőjüknek jutott egy pokróc. Ahhoz képest valóban egy szót sem lehet szólni... Történetekkel egy egész délután elszórakoztatnának, sok falut megjártak már. De nem beszélnek róla. Volt jobb is, rosszabb is. És ezután is így lesz. Ifjú Hargittai János, a brigád legfiatalabb tagja csak csendes szemlélője beszélgetésünknek. Nem szól, mert a másik kettőhöz képest neö igazán „arany” élete van. Csak annyiban különbözik társaitól, hogy nőtlen. A földmérők önellátóak. Ez a fogalom lényegét meghatározva annyit jelent, hogy a lehető legrendszertelenebbül, a körűig mények diktálta időpontban étkeznek. Az étrendben saját meghatározásuk szerint két variáció lehetséges: vagy esznek valamit, — vagy semmit. — Mikor ettek főtt ételt? — Tegnap. — Úgy tegnap dél körül. — Még otthon. — Mi lesz a vacsora? — Ami tegnap. Semmi. — Talán konzerv. — Egy üveg sör. Azt hiszem, nincs az a háziasszony, aki náluk jobban ismerné a konzerveket. És — talán éppen ezért — nem nagyon lelkesednek érte. Más választás pedig nincs. Az ember még a koplalást is tűri valahogy, de a gyomor egykettőre figyelmeztet, hogy rossz vége lesz a „cigányéletnek”. Mindegyikük érettségizett. Városi emberek, igényeiket a város nyújtotta lehetőségek formálták. Itt el kell felejteni... Örömmel dolgoznak. Vesztergombi János 17, Prantner István 5, ifjú Hargittai János két éve csinálja. Nem tudják megmondani, mit szeretnek benne... ... Az emberek tisztelik piros-fehérre festett rúdjaikat, csillogó, precíz szerszámaikat. „Mérnök úrnak” titulálják őket... D. KÓNYA JÓZSEF Fotó: BAKÓ JENŐ Népújság 3 Legyen-e Szekszárdon vidám park? Ez a kérdés nem először vetődik fel. A Tolna megyei Népújság már évekkel ezelőtt is több ízben foglalkozott vele. Időnként Szekíszárd közvéleményét a szokottnál is jobban foglalkoztatja, főleg tavasztól őszig, de elsősorban az iskolai szünidőben. A tizenévesek érdekeltek legelsősorban, de nem lehet közömbös a szülők számára sem, hogy van, vagy nincs vidám-park. Az az igazság, hogy vasárnap délután egyszerűen nincs hova elvinni a gyerekeket. Legfeljebb egy rövid séta lehetősége adódik, de ezzel khmerül minden. Más megyeszékhelyeken már évekkel ezelőtt megcsinál, ták a vidám-parkot, jórészt társadalmi összefogással, magánosok és intézmények anyqgi hozzájárulásával, Később egy ilyent népszórakoztató létesítmény már eltartja saját magák Csupán a kezdés nehéz. A folytatás viszonylag zökkenőmentes. sőt, a létesítmény állandó bővítésének is megvan a lehetősége. A pécsi, a veszprémi állatkert bizonyítja ezt, igen szemléletesen. Az a kérdés tehát, hogy legyen, vagy ne legyen Szekszárdon vidám-park. A megyeszékhely ezekben az években a nagyméretű átalakulás és korszerűsödés állapotát éli. Hatalmas összegeket fordítanak kommunális jellegű beruházásokra, útépítésre, csatornázásra, városrendezésre, stb. Nem valószínű tehát, hogy ilyen helyzetben a város költségvetése elbírja a vidám-park megépítését is. Nyilvánvaló, hogy tár. sadalmi összefogásra, esetleg a lakosság pénzlteni hozzájárulására lesz szükség. De vajon hajlandó-e áMozni Szekszárd város közönsége és kész-e áldozatokat vállalni? Ha igen, akkor van értelme annak, hogy megalakuljon az előkészítő bizottság, amely ti vidám-park létesítésével foglalkozik. Ha nincs kellő érdeklődés, ah kor viszont felesleges bármit is elkezdeni. A Tolna megyei Népújság vállalja a közvélemény- 'cutató-szerepet. Azzal a ké réssel fordulunk Szekszárd és a környező falvak lakosságához, hogy írják meg e témával kapcsolatban a véleményüket. Egyúttal tegyenek javaslatot arra nézve is, hol és milyen módon képzelik el a szekszárdi vidám-park létesítését? A szerkesztőségbe érk ezö leveleik számából már •majd feltétlenül következtetni lehet arra, hogy érdemes-e foglalkozni a vidám-park létsítésével, vagy sem, továbbá, hogy számíthatnak-e az illetékes szervek a lakosság anyagi és erkölcsi támogatására. Amennyiben igen, az előkészítő munka kezdetét veszi, s erről a megyei lap rendszeresen fogja tájékoztatni olvasóit. Azt is megírjuk, természetesen, ha nincs kellő érdeklődés. IL 14-es repülőgép a mecseki vidám-parkban Kérjük olvasóinkat, mondják el ismerőseiknek és barátaiknak is e közlemény tartalmát. Ha a levek sokaságából arra kell majd következtetni, hogy a város közönsége támogatja a úidárrv-park létesítésének tervét, akkor az előkészületek elő állomásaként a Hazafias Népfront segítségével megnézzük, hogyan működnek más városokban a vidám, parkok, majd ezt követően szakemberek közreműködésével a leendő társadalmi bizottság elkészíti a költségvetést, és megszervezi a társadalmi munkát, továbbá a pénzadományok lebonyolításának módját. Szekszárdon az általános iskolai tanulók száma meghaladja a háromezret, összességében mintegy ötezer gyerek lenne érdekelt a vidám-park létesítésében. Nyilvánvaló természetesen, hogy a vidám-park nemcsak szekszárdi fiúknak és lányoknak, hanem á környező községek tizenéveseinek is megfelelő játék- és szórakozási lehetőséget biztosítana. Várjuk olvasóink leveleit arranézve, hogy legyen-e Szekszárdon vidám-park. 1968. szeptember IS.
