Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-07 / 184. szám
Jogaink és kötelességeink Hozzászólás a pártdemokráciáról indított vitához Pártszervezetünk legutóbbi taggyűlésén foglalkozott a pártdemokrácia témakörével. Párttagságunk többsége előtt tisztázott, hogy mi is az a demokratikus centralizmus, értelmezése tekintetében nincsenek különös problémák. Mégsem közelítenénk meg a teljes igazságot, ha nem látnánk, hogy párttagságunk egy része leszűkíti mind az elvi, mind a gyakorlati részét. Szenvedélyes munkálkodá sál Ügy gondolják, hogy a központi vezetés kialakítja a párt politikáját, határozatot hoz és csupán a végrehajtás marad a „lent” dolgozó párttagok feladata. E helytelen nézettel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a párt politikájának kialakítása terén az egész párttagságnak van feladata, de a demokratikus centralizmus feltételezi is, hogy a központi határozatok figyelembevételével az egész párttagság vegyen részt a párt helyi politikájának kialakításában. Biztosított a határozatok le- juttatása az egész párttagsághoz. Bár a taggyűléseken a határozatok passzív megértetése megtörténik, azonban azok egyértelmű- végrehajtását, az azokért való szenvedélyes munkálkodást már nem minden párttag érzi kötelességének. Előfordult, hogy a taggyűlésen egyhangúlag elfogadott határozatot egyesek csak akkor tekintették feladatuknak, amikor arra visszatértünk. (Mint például a pártcsoport-értekezle- tek megtartása, vagy a pártmeg- bizatások elvégzése.) A pártélet rendszeressége és folyamatossága a demokratikus centralizmus szélesítését ég erősítését segíti elő. A mi pártszervezetünk tevékenységét jellemzik az előbbiek. Munkatervünk vezetőségi és taggyűlési napirendjei a mi megítélésünk szerint helyesen szabják meg a pártszervezet feladatait, mind a gazdaságpolitikai, mind a pártpolitikai munka tekintetében. A gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése előtérbe helyezte a gazdaságpolitikai kérdéseket. E tekintetben helyesen látjuk meg a döntő témákat. — mint például a műszaki fejlesztés, a termelés, termékeink árainak alakulása — melyekkel taggyűléseinken foglalkoztunk, illetve foglalkozni fogunk. Továbbfejleszteni csak akkor tudjuk a pártdemokraciát, ha egész párttagságunk élni fog a szervezeti szabályzatban lefektetett jogaival és kötelességeivel. Ehhez viszont az szükséges, hogy minden párttag rendszeresen vegyen részt a párt rendezvényein, és az ott elhangzott kérdésekkel kapcsolatban bátran és őszintén mondja el véleményét. Ha visz- szatekintünk rendezvényeinkre, megállapíthatjuk, hogy a napirendektől függően, hullámzó volt az aktivitás. Főként a gazdasági kérdések megvitatásakor volt nagyobb az aktivitás, de ezzel sem lehetünk teljes mértékben elégedettek. Bár a párttagok aktivitásának nem egyedüli mércéje a taggyűléseken való felszólalás, mégis ez rendkívül jelentős tényező. A különböző tömegszervezetekben végzett munkával is mérhető az aktivitás, de mérhető a személyes beszélgetések alkalmából is, a véleménynyilvánítás alapján. Az aktivitást mutatják. jelezhetik az üzem politikai, gazdasági eredményei, a dolgozók hangulata és munkamorálja Is. A passzivitás okai Ennek ellenére esetenként tapasztalható a passzivitás. Vizsgáltuk az okait. Egyik okként megállapíthatjuk, hogy párttagságunk egy része képzettségéből eredően mellőzi a plénum előtti beszédet, másrészt az új helyzetben a reform feladataiból adódóan nincs eléggé tisztában az üzem- és közgazdasági kérdésekkel és emiatt is tartózkodik a vélemény- nyilvánítástól. A kérdés másik oldalát vizsgálva, megállapítható: noha a bírálat elfojtása és nyílt retorzió nem tapasztalható, esetenként burkolt, kifinomult formában megtalálhatók ennek jelei. Amikor a személyes jellegű problémák megoldása helyett objektív nehézségekről beszélnek, a kevésbé képzett emberek ennek hatására bizonytalanná válnak és hallgatnak. Fentiekből adódóan egész párttagságunknak kell tevékenykedni egyrészt elméleti fel készültségének gyarapításán, mákrészt mindennapi munkájával úgy, hogy olyan légkör alakuljon ki, melyben a közös ügyért érzett felelősség1 minden területen érvényesül és beosztására való tekintet nélkül minden párttag ennek kialakítását segíti elő. Taggyűléseinken nem hangzanak el ugyan látványos önkritikák, de — ami szintén elősegíti az őszinte, nyílt légkör kialakítását —, a szóvá tett hiányosságok megszüntetése érdekében történik intézkedés. A demokratizmus és a kritikai légkör javítását segíti elő, hogy a vezetők igénylik a dolgozók véleményét, különböző megbeszéléseken kifejezést is adtak többször ennek. Találkozunk azonban bizonyos értetlenséggel is, amikor ugyan megtörténik az intézkedés, de végrehajtása objektív okok miatt kissé elhúzódik. Ebből egyes elvtársak olyan következtetést vontak le, hogy nem érdemes szólni, mert a bírálatot nem fogadták el. Ezzel a nézettel így nem lehet egyetérteni, mert tudomásul kell venni, hogy vannak objektív nehézségek, melyek leküzdése adott esetben hosszabb időt vesz igénybe. Párttagságunk öntevékenysége különösen a gazdasági munka tekintetében mondható jónak. Ha megnézzük a vállalat termelési és gazdálkodási adatait, megállapíthatjuk, hogy párttagjaink munkája, a termelésben való példamutatása tükröződik ezekben az eredményekben. Sokat tettek nálunk a párttagok az előttünk álló gazdasági feladatok politikai oldalról történő megmagyarázása érdekében, elősegítették a helyes, megalapozott gazdasági döntések gyakorlati megvalósulását. Tettünk intézkedéseket a demokratikus centralizmus fokozottabb érvényesítése, illetve szélesítése érdekében, azonban ezek hatása még nem mérhető le, csak részben. Érthető, mert ez a feladat eléggé bonyolult és összetett. A gyorsabb előrehaladás ■'időkében rendkívül fontos, hogy párttagságunk egésze kezdeményezőbb legyen, kik-ki a maga területén javaslatokat tegyen. Bár a párttagság nagyobb része aktívan munkálkodik, hiba, hogy egyes párttagok csupán {»sszív szemlélői az eseményeknek. Sokkal többet kell foglalkozni az elméleti kérdésekkel, mert a jelenlegi, bonyolultabb tánsadal- mi, gazdaságpolitikai kérdések megértése, megvalósítása, az eligazodás csak az elméleti kérdések alapján lehetséges. A párt helyi politikájának helyes kialakítása nem képzelhető el úgy, hogy a pártszervezet, illetve a párttagság ne ismerje a dolgozók véleményét, hangulatát, akár termeiéül, társadalmi, vagy a nemzetközi helyzettel kapcsolatos kérdésekben. Párt- szervezetünk ismeri a dolgozók véleményét, ismeri problémáikat és a reagálás, a helyi politika kollektív kialakítása útján tudja biztosítani nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüliek mozgósítását is. RUBÁNYI JÁNOS párttitkár, Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Szekszárd A magyar történelmet ff vallatják” Megkezdődtek a szekszárdi ásatások Országos érdeklődést kiváltó régészeti ásatások kezdődtek kedden a szekszárdi ómegyeháza udvarán. Mint megtudtuk, az Országos Műemléki Felügyelőség végezteti a Tolna megyei Tanács segítségével a magyar történelembe és Szekszárd történetébe is betekintést nyújtó feltárást. Kozák Károly, az Országos Műemléki Felügyelőség régésze, aki az ásatást irányítja, kérdéseinkre elmondotta, hogy 1960-ban sikerült megállapítani, hogy a mai Szekszárd „bölcsőjét” is jelentő apátság romjai a jelenlegi ómegyeháza udvarának északi felében rejtőznek, s egy részük valószínűleg benyúlik az épület alá is. A Bencés apátságot 1061-ben alapította I. Béla király, s utódai a templomot többször átépítették, a törökök pedig várnak erősítették meg, majd a XVIII. század végén leégett és helyette emelték az új templomot, aztán oda építették a Pollack Mihály által tervezett megyeházát. így az évszázadok folyamán sok maradvány tönkrement. A nyolc évvel ezelőtti kutató ásatáskor megtalálták az apátság néhány falát, több pillérmaradványát és tornyának egy részét, az akkori ásatás azonban félbemaradt. Most teljesen feltárják történelmünknek ezt a becses emlékét. — Vajon, itt van I. Béla király sírja is? — Bizonyos jelek, adatok arra mutatnak, hogy itt temették el. Ez elég reális feltételezés. Az apátságok alapítóit rendszerint oda is temették. A feltárást az ómegyeháza hatalmas udvarának északi sarkában kezdték meg kedden reggel. Kezdetben hat diákot és egy felnőttet alkalmazott a felügyelőség p>écsi építésvezetősége, amelynek hatáskörébe tartozik az ásatási munka, de még bővül a munkaerők létszáma. Egymás után nyitották a —■ régésznyelven szólva — szelvényeket, s a gödrökből néhány falcsonk már az első napon napvilágra került. BALLABÁS LÁSZLÓ Mindent tudó ZzERVSZKOCSI A hatalmas, zart Prága teherautó egyelőre ott áll a műhely előtt. Ismerkednek vele a Tanácsi Építőipari Vállalat gépészei. Külseje nem sokat árul el rendeltetéséről, legfeljebb az emelő- szerkezet sejteti — elromlott futóműves jármű vontatásához kell — hogy nem közönséges autó. Belül azonban, valóságos kis műhely, ahol a satutól az esztergáig minden szerszám, gép megtalálható, amire a gépjavításhoz szükség van. Amikor már Békési Mihály mérnök, gépészeti osztályvezeiő elmagyarázta, hogy mi mindent tud ez a mozgó műhely, felteszem a kérdést: mi az a hiba, törés, amit ezekkel a gépiekkel, szerszámokkal nem tudnak kint, a helyszínen megjavítani, még pár pierces gondolkodás után sem kapok választ. — Olyan géphiba eddig még nem fordult elő építkezéseinken. Valóban, összkomfortos ez a szervizkocsi. Az egyik sarokban autogénhegesztő apparát. Vele szemben hegesztődinamó, villanyhegesztéshez. Szuportköszörű, szelepköszörfl, fúrógép, gyújtó- gyertya-vizgáló és tisztító, akkumulátortöltő. A fiókok pedig tele szerszámmal. Dörzsárak, kulcs- garnitúrák, reszelő!*, forrasztókészletek villanyáramra és t>en- zinüzemre. Ha áll a kocsi, a motor átkapcsolható a generátor hajtására, ez esetben ez látja el árammal a gépieket. Ha hálózati áram van az építkezésen, onnét táplálják az elektromotorokat. Külön, vázson zsákokban szerszámkészletek, ha a kocsitól távolabb kell valamit megjavítani. Elektromos hűtő és fűtő berendezés, függőágy a szerelőknek és tolóágy, ha a meghibásodott jármű alá kell feküdni és dolgozni. Még a frottirtörülközók is tartozékai a mozgó műhelynek. — Hatszázezer forintért vásároltuk — mondja Bíró György főmérnök — és biztosak vagyunk benne, hogy jó vásárt csináltunk. Tizenötmillió forint értékű a gépiállományunk. Ha eddig egy gép meghibásodott az építkezésen, vagy innét, a központból kellett szerelőt és alkatrészt kiküldeni, vagy a helyszínen — a közeli gépállomással, ktsz-szel, vagy éppen maszekke] megjavíttatni. Ez is költséges volt, hiszen negyed- évenkint átlagosan 30 ezer forintot fizettünk ki csak külső vállalatoknak, szövetkezeteknek helyszíni gépjavításra. Előfordult, hogy a hibás gcp>et be kellett hozni a telepre és itt megjavítani. Dupla kár. hiszen nemcsak a javítás került sokba, hanem a termeléskiesés is. Ez a szervizkocsi „menetrendszerűen” járja majd az éoítkezé- seket. a helyszínen tudják majd a vele járó szerelők megjavítani a gép>eket. Egv-két óra alatt azt. ami máskor napiakba került. Az építkezéseken egyre nagyobb szerephez jutnak a gépek. Karbantartásukat, javításukat is kom szerűsíteni kell. Ezért örülünk, hogy sikerült beszerezni ezt. a „Prága” szervizkocsit. (J) Népújság 3 1968. augusztus 7.
