Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-31 / 204. szám

•ZP W&tm MEGYEJi, 4 "“y1”“'™' NÉPÚJSÁG _ :a MAGYAR^SZQCIAÜSTA M.UNKASPARTíJPLNA MEGYEI BIZOTTsAgÁ-ÉS -Á-Mr.gyKJ^ft NÁGK.I. A Pf A XVIII. évfolyam, 204. szám ÄRA: 80 FILLÉR Szombat, 1968. augusztus 31. Fehér Lajos elvtárs válaszai a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatos kérdésekre A Kossuth-adő és a Televízió pénteken este sugározta Fehér Lajosnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a miniszter- tanács elnökhelyettesének vá­laszait a csehszlovákiai esemé­nyekkel kapcsolatban hozzá ér­kezett kérdésekre. Fehér elv­társ a következőket mondta: Kedves hallgatóim! Újságírók­tól, a rádió és a televízió mun­katársaitól és másoktól kérdése­ket kaptam a Csehszlovákiában kialakult helyzettel kapcsolat­ban, amely ma kétségkívül a vi­lágpolitika középpontjában áll. Szíves engedelmükkel szeretnék válaszolni a hozzám eljuttatott, több kérdésekre. A közvélemény legnagyobb részét ma is érdekli: szükség voüt-e az öt szocialista ország csapatainak bevonulására a testvéri Csehszlovákiába? ■ Erről mindenekelőtt a követ­kezőket tudom elmondani: a szövetséges csapatok nem hó­dítóként mentek a testvéri Csehszlovákiába, nem akarnak tőle egy talpalatnyi földet sem elvenni. Nem óhajtják átvenni Csehszlovákia kormányzását és nem kívánnak beleszólni abba sem, hogy csehszlovák barátaink hogyan rendezik el belső dol­gaikat. Mint ismeretes, az utóbbi he­tekben Csehszlovákiában be­következett események láttán a szocializmushoz hű, becsületes vezető személyiségek egy cso­portjának hívására vonultak be csapataink, azzal a céllal, hogy megszakítsák a gyors jobbra- tciódást és segítséget adjanak a csehszlovák kommunistáknak és a munkásosztálynak a szocializ­mus pozícióinak megőrzésében. Hiszen a pozsonyi találkozón a részt vevő hat szocialista ország — köztük •fehszlovákia — ve­zetői az általuk együttesen ho­zott nyilvános határozatban ki­jelentették: valamennyi szocialista or­szág internacionalista köte­lességének tartja a szocia­fl magyar egységek feladataikat örülök annak, hogy elmond­hatom: a szövetséges csapatok oldalán a csehszlovákiai ideig­lenes bevonulásban részt vevő magyar egységek az eléjük tű­zött feladatokat fegyelmezetten, jól hajtották végre. Szilárdan tartják körletüket, egyre több helyütt együttműködnek a helyi szervekkel. Katonáink jól van­nak, veszteségeik nincsenek. Megnyugtathatom hozzátartozói­kat, hogy a csehszlovák elvtár­saink — a korábbinál jobb mai féltételek mellett —, erélyes kézzel hozzálátnak a rend meg­szilárdításához, minden remény megvan arja, hogy fiainkat nemsokára idehaza üdvözölhet­jük. Ismételten hangsúlyozom, hogy nem akarjuk fegyverrel befolyá­solni a csehszlovákiai belső fo­lyamat alakulását. Cs$k az ellen ­lizmus vívmányainak — amelyeket népeink hősi erő­feszítéssel, önfeláldozó mun­kával két évtizeden át elér­tek — védelmét és megszi­lárdítását. Arrűnt Önök tudják — és a mostani moszkvai szovjet—cseh­szlovák megegyezések biztosít­ják —, az öt ország Csehszlová­kiában ideiglenesen tartózkodó csapatainak csupán egyetlen feladatuk van: fékezzék meg az esetleg nyíltan, fegyverrel is fel­lépő ellenforradalmi erőket, s ez­zel nyújtsanak hathatós segítsé­get a Csehszlovák Kommunista Pártnak, Csehszlovákia kormányá­nak és népinek a szocialista rend és törvényesség megszilár­dításában, az olyannyira szüksé­gen konszolidáció megteremtésé­ben. E lépés teljes megértéséhez mindenki gondoljon arra, hogy Európában és a. világ minden tá­ján — Vietnamban, Közel-Kele­ten, Afrikában és Dél-Ameriká- ban — mennyi reakciós erő mo­zog és acsarkodók ma a haladás, a népek szabadsága, független­sége ellen. Ezek az erők akadá­lyozzák az európai biztonság megszilárdítását. Igyekeztek és igyekeznek saját céljaik érdeké­ben befolyásolni a csehszlová­kiai helyzet alakulását. Mostani csehszlovákiai fellépésünk nem választható el ezektől az okok­tól, sőt azokkal a legszorosabban összefügg. A munkások és parasztok, ha­ladó értelmiségiek, minden dol­gozó ember békét, nyugalmat kí­ván saját hazájában és a föld­kerekség minden népe számára. A pozsonyi határozatot aláíró országok vezetői újból és ünne­pélyesen állást foglaltak amel­lett, hogy t a szocialista országok, mint eddig, a jövőben is mindent meg fognak tenni, hogy a népek e kitartó vágya tel­jesüljön! jól hajtották végre forradalmi reakciós erők célja, hogy ebbe a folyamatba erőszako­san beavatkozzanak) s azt más, helytelen irányba tereljék. Ennek meggátlására. a politi­kai rendezés elősegítésére mentek a mi katonáink is a szomszédos Csehszlovákiába. Mit értünk politikai rendezé­sen? A Magyar Szocialista Munkás­párt üdvözölte, rokonszenwel fo­gadta és testvéri szolidaritással támogatta a Csehszlovák Kommu­nista Párt januári határozatait. Egyetértettünk azzal, hogy a csehszlovák elvtársak határozot­tan felléptek a régi hibás, szek­tás vezetéssel szemben. Helyesel­tük azt az eltökéltségüket, hogy a törvénytelenségeket meg kell szün­tetni, a szocialista törvényességet helyre kell állítani és meg kell szilárdítani az egész országban, maradéktalanul végre kell haj­tani a hosszú évek óta húzódó re­habilitációt. Helyeseltük, hogy a gazdasági, társadalmi élet egy sor fontos területén a mai követel­ményeknek megfelelően alkotó módon igazítani akarnak — s részben már igazítottak is — a szocialista gyakorlaton, gondosan ügyelve a szocializmus építésének általános törvényszerűségeire, de az eddigieknél jobban figyelembe véve a nemzeti sajátosságokat és feltételeket. Következetes hétfrontos harc Rokonszenveztünk e törekvé­sekkel, abban a mély meggyőző­désben, hogy nem szabad vissza­térni a tegnaphoz, a január előtti helyzethez. Uj politikára van szükség, amely a szocialista de­mokráciára, a népre támaszkodik, s a szocialista társadalmat tovább­fejleszti, vonzóbbá teszi Csehszlo­vákiában is! Olyan politikára van szükség, amelyet a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bi­zottsága, s a csehszlovák kormány .januárban elindított és májusban megerősített. Ugyanakkor, amikor ezekkel a törekvésekkel egyetértettünk, s bi­zalmunkról biztosítottuk az új vezetést, testvéri tanácsként is­mételten felhívtuk barátaink fi­gyelmét arra, hogy a megindult mély és igazságos társadalmi folyamat csak ak­kor érheti el célját, ha e fo­lyamat élére a párt áll, s azt szilárdan kézben tartja; ba egységes a párt és a demokra­tikus centralizmus alapján áll, s azt érvényesíti; ha nemcsak balra, hanem jobbra is üt. Más szavakkal: ha következetesen kétfrontos harcot vív, egyfelől a régi szektás hibák maradványai, másfelől a különféle éledő és sza­porodó anarchista, reakciós, sőt ellenforradalmi törekvésekkel szemben. Nekünk sajnos vannak saját ko­rábbi tapasztalataink arról, hogy az ilyen társadalmi folyamat meg­gyorsulásával a reakció is feléled, s megpróbálja átvenni e folyamat vezetését — azért, hogy a folya­mat eredeti célját, azzal ellenté­tesen a maga javára fordítsa. Csehszlovákiában is ez követke­zett be. Ennek oka, ahogy mi látjuk, a következő; a párt vezetésében nem sikerült lérehozni az egysé­get, lábra kapott az eszmei zűr­zavar, s engedték, hogy a demok­rácia, a gyülekezés- és sajtósza­badság nagy kérdését — osztály­tartalmától megfosztva — polgári módon értelmezzék. S vajon kinek a demokráciája ez az abszoluti­zált, parttalan, úgynevezett „tisz­ta demokrácia és szabadság”? A valóságban — ahogy az esemé­nyek felgyorsultak — ez a partta­lan demokrácia erkölcsi terrort jelentett a demokráciához hű em­berekre, de korlátlan szabadságot (Folytatás a 2. oldalon^) Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa pénteken ülést tartott. El­rendelte, hogy a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát az 1968—69 tanévtől Kertészeti Egyetemmé szervezzék. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter közvet­len felügyelete alatt álló kerté­szeti egyetem ötéves képzési idővel okleveles mérnöki, 3 éves képzési idővel üzemmérnöki ké­pesítést ad. A4 Elnöki Tanács megtárgyal­ta és jóváhagyólag tudomásul vette azt a jelentést, amely be­számolt a tanácsrendeleteknek — az Elnöki Tanács korábbi ha­tározata alapján végrehajtott — felülvizsgálatáróL Az Elnöki Tanács végül egyéb ügyeket tárgyalt. Közös ügyünk Négyszázhuszan a dunaföldvári nagygyűlésen Pénteken délután egy órakor, műszakváltás idején a „Földvár” Gumiipari Ktsz-ben a ktsz-ta- gok és az alkalmazottak nagy­gyűlésre gyülekeztek, hogy meg­hallgassák Kontra Sándornak, az MSZMP Paksi Járási Bizott­sága titkárának a csehszlovákiai helyzettel kapcsolatos tájékoz­tatóját. Rendkívül nagy érdeklődés jel­lemezte a nagygyűlést, szinte az egész ktsz tagsága jelen volt. A tájékoztatást követően a nagy­gyűlés résztvevői táviratot in­téztek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gához : „Mi, a .Földvár’ Gumiipari Ktsz dolgozói élénk figyelemmel kísértük a csehszlovákiai ese­ményeket. Tagságunk és dolgo­zóink teljes mértékben egyetér­tenek az MSZMP Központi Bi­zottsága, az öt szocialista ország vezető pártszervei által hozott határozatokkal, melyek a cseh­szlovákiai helyzet konszolidálá­sát szolgálják” — írják a táv­iratban. A „Földvár” Gumiipari Ktsz tagsága és dolgozói kifejtették meggyőződésüket, hogy a prole­tárnemzetköziség szellemében 'és jegyében nyújtott segítség meg­akadályozta Csehszlovákiában az ellenforradalmi erők uralomra jutását. A népes nagygyűlésen megjelent kétkezi dolgozók és műszakiak további támogatá­sukról biztosították az MSZMP Központi Bizottságát, bízva ab­ban, hogy a szomszédos Cseh­szlovákia népe mielőbb és teljes mértékben szilárd családtagjává válik a szocialista országok test­véri közösségének. Tüntetésekkel fejeződött be a demokrata konvenció Chicagóban csütörtökön este, magyar idő szerint pénteken a kora hajnali órákban tartották meg az amerikai demokrata párt elnökjelölő konvenciójának utol­só ülését. Az ülésen megválasz­tották a párt alelnökjelöltjét elhangzott Humphrey program­beszéde, s bemutatták a Robert Kennedy életéről készült fil­met, amelyhez Edward Kennedy mondott filmszalagról rövid be­vezetőt. Az ülésen Edmund Muskie szenátort választották meg a párt alelnökjelöltjévé. A New Hampshire-i delegáció vezetőjét, David Hoeh fiatal po­litikust a biztonsági erők letar­tóztatták és megbilincselve hur­colták el a helyszínről, mert be akarta bizonyítani, hogy a kü­lönleges biztonsági intézkedések egyes küldöttségek ellen irányul­tak. A delegációk egy része til­takozni kívánt ez ellen, azonban nem kaptak szót az ülésen. Mintegy 300 küldött különvéle­ménye jeléül nem vett részt a szavazásban, egy népes csoport kivonult a teremből. McCarthy szenátor nem jelent meg a zá­róülésen, McGovern azonban je­len volt és az ülés végén sze­mélyesen gratulált Humphrey- nafc. Humphrey alelnök programbe­szédében azt mondotta, hogy amennyiben megválasztásáig nem jön létre a vietnami béke, min­den lehetőt megtesz a fegyver- szünet és a béke helyreállítása érdekében. Adós maradt azonban a válasszal arra a kérdésre, hogy milyen feltételek mellett, hogyan képzeli ezt eL. Humphrey beszéde alatt sok ezer tüntető gyűlt össze a demok­rata párt főhadiszállása, a Hil­ton Hotel előtt. Az épületet ka- rabélyos nemzetigárdisták sok­szoros gyűrűje vette körül, a ka­tonák szögesdrótakadályokat ál­lítottak fel, a szálloda bejáratát autóbuszokkal, katonai gépkocsik­kal zárták el, könnygázgránáto­kat dobtak a tüntetők közé. Egy közeli utcában tankok is készen álltak. A főként fiatalokból álló tömeg a szálloda bejáratával szemben leült, békedalokat éne­kelt, „azonnali békét!” kiáltá­sokkal órákon át tüntettek a kormányzat háborús politikája ellen. Az esti órákban egy több ezres csoport megkísérelte, hogy a vá­ros központjától a konvenció színhelyére vonuljon. A csopor­tot egy útkereszteződésnél kato­nai alakulatok tartóztatták fel. Mikor néhány tüntető át akart hatolni a kordonon, a katonák puskaaggyal verték vissza őket és valóságos könnygázfelhőbe bo­rították a környéket. 75 tüntetőt őrizetbe vettek. Az összecsapás­nak ismét sok sebesültje van. Egy másik felvonulás útját géppuskás páncélautó és szöges­drótkerítés zárta eL Az éjszakai órákban rendőr- gyűrű vette körül a békeharcosok újabb nagygyűlését is, amelyet a Hilton Hotel közelében rendez­tek.

Next

/
Thumbnails
Contents