Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-28 / 201. szám
Régi mesterek, öregedő szakmák A gyáripar, a technika fejlődése jó néhány mesterség felett húzta meg az elmúlás harangját. Hol vannak már a régi idők régi mesterei és mesterségeik? Ott, ahol a tavalyi hó! Hol a takácsok, kefekötők, fazekasok, kötélverők, mé- zeskalácsosok és ki tudná felsorolni valahányuk mesterségét? Néhányan élnek még a lassan kihaló szakmák művelői közül, de nem dolgoznak. Akik pedig még munkálkodnak, azok a mai igényeknek megfelelően módosítottak gyakorlatukon. Pedig nem egy és nem js két szakmára szükség van ma is. Olyan is van közöttük, amelyik évekkel ezelőtt még feleslegesnek látszott, ma pedig szükségesnek bizonyul, mert valóságos igényeket elégítenek ki. Hétköznapi hasznú munkát végeznek, aminek ha nem lennének ellátói, bizony hiányt szenvednénk. Bár a fejlődés iránya arra tart, még manapság sem lehet mindent előállítani gyárilag, beletelik néhány esztendő, mire lemondhatunk a kisipar munkájáról. Műhely az iparos- udvarban... ? szükség lesz, mert a legokosabb gépek sem tudják leutánozni a jó mesterek kezemunkáját. Meg aztán, igaz azt mondták egy időben, hogy a traktornak nem kell istráng, nem kell szerszám, látja, van mégis ló elegendő. Ami van azt pedig „öltöztetni” kell. Világ- raszólóan híres a magyar ló- tenyésztés, paripáinkat drága pénzért veszik meg a külföldiek. Nézzen csak körül! Szót fogadva látom, hogy halomba rakottan ördög tudja megszámlálni hány lószerszám vár itt javításra. Néhány vadonatúj, szögön lógva várja a megrendelőket. Valamelyik termelőszövetkezetet, állami gazdaságot. — Dehogy megy még ki a divatból a mi mesterségünk — méltatlankodik harag nélkül —-, itt van a barátom. Ö a bőröndökhöz és a bőrdíszművességhez pártolt. De bőrös maradt ő is. Szükség is van rá! A varrószékek közül pont arra ültem, amelyik több mint száz éve szolgál. Józsi bácsi édesapjáé volt még a teveli műhelyben, ahol ő is inaskodott. E családban ágról ágra szállt a mesterség. Mióta? — Mióta csak idetelepedett a németség Tolnába. Az pedig nem most volt. Rittman József és szaktársa Csankó Zoltán együttesen 122 éves. A fiú, aki a szíjgyártók varrószékét, a csikót lovagolva figyelmesen öltögeti a díszes lószerszám egyik munkadarabját, még innen van a 20. évén. Jövőre szakvizsgázik, szeptemberben kap egy- másik tanulótársat,,, akit • a mester, Józsi bácsi vezet be a szakma minden tudományába. Ez a fiú lesz a 17. tanítvány. Ma a megyében mindössze 5—6 szíjgyártó dolgozik. Ketten, ő meg a közeli műhelyéből ide gyakran átballagó Csankó Zoltán itt dolgoznak Szekszárdon. Rittman József édesapjától tanulta a mesterséget, Zoli bácsi a közelmúltban elhunyt Nepp Gyulától. Abban az időben, amikor ők inasai voltak a szakmának, még fénykorát élte a szíjgyártó mesterség. Csak itt Szekszárdon több mester megélt, mint most az egész megyében. Akkortájt minden faluban volt szíjgyártó, a nagyobb községekben 2—3 is akadt. — Ha arra gondol, hogy öregek vagyunk és nekünk már kifelé áll a menet, az sajnos igaz. De hol van még a halódástól ez a szakma! Bőrdíszművesekre mindig — Hallom szeptemberben lesz Budapesten egy vásár amelyen az ország legjobb kisiparosai vesznek részt munkáikkal. — Azon én is ott leszek. Ezek köteleznek — mutat a falra, amit elborítanak az oklevelek, dicséretek. — Apró bőrdíszművel és díszes lószerszámmal veszek részt a vásáron. Szünder János, a tanuló már ezen dolgozik most. — Mi idősebbek levizsgáztunk, helyet adunk az ifjúságnak. Józsi bácsi kacsint egyet: — Azt tetszik-e tudni, hogy a mi szakmánk a legegészségesebb? Aki nem hiszi, nézze meg a barátomat! Hát, ami azt illeti, egyikük sem úgy néz ki, mintha valóban kihaló szakma művelői lennének. Kint az utcán jut eszembe, hogy elmulasztottam egy riporteri kérdést, hány lónak készült szerszám Rittman József műhelyéNői segédmunkásokat alkalmaz a Bm. Állami Építőipari Vállalat építkezéseire, takarítórészlegéhez és ipari tanulók mellé. A női dolgozók belépéskor munkaruhát kapnak. Férfi segédmunkásokat a vállalat pécsi és baranyai építkezéseire és a garázsba vesz fel. Kubikosokat és rakodókat igen jó bérezési feltételek mellett alkalmazunk. A fentieken kívül az alábbi szakmákban van felvétel: ács, kőműves, fűtésszerelő, ívhegesztő, szerelő lakatos. A vállalatnál az alábbi szakmunkásképző tanfolyamaink indulnak: ács és lakatos átképző tanfolyam. Az átképzés idei,? clatt a jelentkezők szakmunkások mellett sajátítják el a gyakorlati tudnivalókat, és ingyenes elmélet’ oktatásban részesülnek. Sikeres vizsga után szakmunkás munkakörbe kerülnek. Kéthetente szabad szombat. Napi háromszori üzemi étkezés, munkásszálló vidékieknek különélé- si pótlék. Jelentkezés, érdeklődés a munkaerő-gazdálkodásnál. Pécs. Rákóczi u. 56. Telefon: 10—39. (333) ben? Lehet az több ménesre való, hiszen 38 évvel ezelőtt lett önálló kisiparos! Oktalanul lenézett szakma A késesszakmát sem sokan választják manapság a fiatalok. Tiszteletemre leáll a sivalkodó korong, Nagy Sándor késes, aki szintén apai örökségként kapta a szakmát, fanyar mosollyal mondja: — Lenézik a mi mesterségünket igen sokan. Ha valaki azt hallja, hogy késes és köszörűs, azokra a vándor iparosokra gondol, akik műhelyüket két keréken maguk előtt tolva kiabálták össze a lakott területeken a köszörülni való kést, ollót. Pedig hát, szép, komoly szakma ez, noha manapság csak nagyon ritkán készítünk kést, ollót, vagy borotvát. — Borotvát? — Azt is. Miért ne? Én orosházi vagyok, s tudja hogyan kerültem Tolnába? Volt itt egy barátom, akinek egy sor borbély volt barátja. Ezek az utóbbiak duruzsoltak addig a fülembe, mígnem 1953-ban letelepedtem Szekszárdon. — Nem bánta meg? Miért bánta volna! Az egész megyében ha öt késes van! Pedig hát, amíg kés, olló lesz, olyan is kell, aki javítja. Hiába gyári készítmény a kés, az olló, ha meghibásodik, nem a gyár javítja meg . . . — Néha azért most is készítek késeket, ollókat. A budapesti vásárra borotvát is akarok csinálni. Három darab hosszúkás acéllapot mutat. Nézem a most még vak és vakságában holt acéldarabokat. majd a mestert és sehogyan sem tudom elképzelni, a fényes oenaeiű, finom borotvakés születését. Elnézően nevet iáratlansáeomat bizonyító hitetlenkedésemen. — Nem, boszorkányossáa. elhiheti ! Régen volt az. amikor az első borotvát elkészítettem apám műhelyében, ahol nekem nagyobb szigorúságban volt részem, mint inastársaimnak. — Tanulója nincs? — Most nincs. Volt két fiú, műszerészként dolgoznak a kórházban. De mondom, nem ismerik eléggé a mi szakmánkat az emberek. Ezért olvan kevés a művelője. A mai fiatalokat a látványosabb dolgok vonzzák, márpedig a kisinar egvik-másik ága csak akkor látványos, ha rengeteg tanulással, munkában szerzett tapasztalattal, öt.letességgel párosul, ha nagyon szereti az ember azt. amit csinál. Ő szereti, mert be sem csukódik mögöttem az ajtó, már felvisít a köszörűkorong. A mellette lévő munkaasztalon ollók várnak az újjászületésre. L. I. EGÉSZSÉGÜGYI SZAKISKOLA IGAZGATÓJA pótfelvételt hirdet munka melletti, laboratóriumi asszisztensi tanfolyamra. Jelentkezhetnek legalább közepes érettségivel rendelkező fiatalok. A tanfolyam 3 éves. A felvételi vizsgát szeptember 16-án tartjuk reggel 9 órától. Felvételi vizsga tárgya: kémia, fizika, matematika, gimnáziumi szinten. IRATAIKAT SZEPTEMBER 5-IG HOZZAK BE AZ EÜ.-SZAKISKOLÄBA. Érettségi bizonyítvány, anyakönyvi kivonat, kérvény, önéletrajz, orvosi igazolás. (341) — De most már beszéljen. Más dolgom is van. — A rablótámadás idején, tegnapelőtt este röviddel hét óra előtt egy teherautót láttam a Brink’s Expressz Company székházénak hátsó oldala előtt. A közlés felvillanyozta a rendőrbiztost. — Meg tudná-e pontosan jelölni a helyet? — A Snowhill Streeten, ahöl a gyermekjátszótér kezdődik. — Rajta, mondja tovább. Kiszállt-e valaki a teherautóból? — Nem. De a motor működött és két ember ült a kabinban. — Megadhatja-e személyleírásukat? — Sajnos nem. Már sötét volt, nem láttam az arcukat, s mi... . — Hogyhogy mi? — szakította félbe Gaines. — Hát nem egyedül volt? Az egyetemista összeszorítolta ajkát, hogy még véletlenül se ejtsen ki egy szót. — 97 — — Miért hallgatott el?! Volt valaki magával? — Olyan fontos ez? — kérdezte Mahoney félénken' Ha most ragaszkodom ahhoz, hogy elmondja, kivel volt ott, annyira megijed, hogy egy szót sem húzok ki belőle — gondolta Gaines, s ezért témát változtatott. — Legalább a teherautót le tudja írni? — Üjabb típus volt. Emlékezetem szerint Ford. — A rendszáma? — Nem jegyeztem meg. Várjon egy pillanatra — mondta Gaines és íróasztalán megnyomta a esengőgombot. Egyenruhás rendőr lépett be, feszesen tisztelgett. Harry, figyeljen rám. Szerezzen be minél előbb, lehetőleg azonnal, teherautó-prospektusokat. Főképpen az újabb típusú Ford teherautók érdekelnek. Csinálja ahogyan tudja, de legyen itt mielőbb minél több prospektussal. Felőlem mondja az autókereskedésekben, hogy a rendőrség néhány teherautót szándékozik vásárolni. — Bízza rám biztos úr — válaszolta a rendőr, s nyomban sarkon fordult, hogy teljesítse a parancsot. Gaines újra az egyetemistához fordult: — Miért közli ezt csak most? — kérdezte kissé ingerülten. — Két nap óta igyekszünk megállapítani, hogy a hét rablón kívül közreműködött-e még valaki a támadásban és hogyan szállították el a zsákmányt, és maga csak most találja érdemesnek elmondani, amit észlelt. Miért? — Meg volt rá az okom — válaszolta az egyetemista kitérően. — Kár, hogy nincs itt Wilson — gondolta Gaines. — Mézédes modorával bizonyára kicsalná belőle ezt az okot. Tőlem mindjárt megriadnak ... magam sem tudom miért... Megkerülte az íróasztalt, a szélére ült és kissé paj- táskodó, bizalmaskodó kifejezést erőltetett az arcára. — 98 — — Bennem igazán megbízhat, fiatal barátom. Mindig barátja voltam a fiataloknak, hiszen nemrég még én is közéjük tartoztam. Ugye, nővel volt? Mahoney szótlanul bólintott. Gaines nem elégedett meg ezzel. — Ez csak nem ok a titkolózásra. Az egyetemista egy pillanatig némán szemlélte a nyomozót, majd amikor az bizalmasan kacsintott, zavartan bevallotta: — Férjes asszonnyal voltam. — Mi a neve? Mahoney tiltakozóan maga elé emelte kezét: — Titok, s ezt a titkot magammal viszem a sírba. — Hallja fiatalember, most már megelégeltem a dolgot — kiáltott rá Gaines nyersen. — Minden idők legnagyobb arányú bankrablásának ügyében nyomozunk. Tanúként szükségünk van arra a nőre. Mi a neve hát? — Jane — válaszolta Mahoney riadtan. — Jane! és a vezetékneve? — Biztos úr, az isten szerelmére, csak nem akarja őt is belevonni az ügybe? — kérlelte a sarokba szorított tanú. — Ezzel nagy bajba keveri... — Még nagyobb bajba keveredik maga, ha nem árulja el a nő nevét. Bennünket nem érdekel, hogy kivel szerelmeskedik, de érdekel mindenki, aki bármivel is elősegítheti a nyomozást. Hátha az a bizonyos Jane többet látott, mint maga. Tehát rajta, mondja meg a teljes nevét és címét! — Megígéri biztos úr, hogy olyan diszkréten kezeli az ügyet, hogy a férj nem tud meg semmit? — Jól van hát, megígérem — mondta Gaines békülé- kenyen. — Szavát adja? — Szavamat adom. — Jane Smith a neve, a Berkeley Street 32. szám alatt lakik. — 99 —
