Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-28 / 201. szám

Tizenhárom szelnek A kívülálló"Sí zetüket a valóságosnál. Ma már ritkaság ennyire népes család, legalábbis ebben a községben egyedüliek. Az első, a legidősebb, tizenhat esztendős, a tizedik pe­dig másfél hónapja született. Egy hete vette át a tízgyerme­kes anya a kurdi tanácsnál az új­szülött, a tizedik élő gyermek után járó ezernyolcszáz forintnyi álla­mi támogatást. A tízgyermekes anya, Nagy Józsefné arra kérte a titkárt, ünneiplés nélkül adják át a támogatást, nem állna szívesen az ünnepi tanácsülés elé. A családot rendszeresen láto­gató védőnő — mintha helyettük is védekezne — azt bizonygatja, hogy nagyon rendes, tiszta család, szépek, egészségesek, jólpeveltek a gyerekek. Ha asztalhoz ülnek, egymás után tizenhárom karéj kenyeret szelnek. A szülők és a tíz gyer­mek mellett velük él a hetven­nyolc éves nagymama is. Bukovi­nából jöttek. Háromszor vették a bátyút a hátukra, míg végül 1946-ban Kurdon megállapodtak. Egyszerű, visszahúzódó, úgy mondják, kevés beszédű asszony Nagy Józsefné. Amikor benyi­tunk a Petőfi utcai házukba, a negyvenesztendős asszony éppen takarít. Kissé szabódik, majd az ismerkedés után belemelegszik mondanivalójába. — A legidősebb, a Józsi gyerek már tizenhat esztendős és hozzá­segít a kenyérkeresethez. Az ap­jával jár a termelőszövetkezetbe. Megvagyunk rendesen — mond­ja Nagyné. Sebbel-lobbal megérkeznek a ,.n agylányok”, a tizenhárom éves Kati és a tízesztendős Magdi. Ke­nyérsütés van ma náluk, a péknél jártak, hazafelé pedig megvásá­rolták tanszereiket. A nagymére­tű asztalon mindjárt ki is rakod­nak, az anyai szóra hozzákezde­nek a füzetek bekötéséhez. — Gondolom rengeteg dolga le­het. Hogyan osztják meg a mun­Ázonnali belépéssel felveszünk kubikosokat, és kubikos­brigádokat, betonoz okát, útépítőket, csatornaépítő­ket, betanított munkásokat, férfi segédmunkáso­kat. Bérezés teljesítménybérben, kiemelt munkahelyi pótlék biztosítva, napi háromszori étkezés, szállás modern mun­kásszállóban. SZABAD SZOMBAT. Jelentkezés személyesen, vagy levélben, Dunaújváros, Kenyérgyár ú. 11. sz. alatt. 26. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐ­IPARI VÁLLALAT (278) kát a családban? — érdeklődöm. — Ezek a nagyobb lányok már sokat dolgoznak, de nem megy a tanulás rovására. (ÍCati mutatja 4,8-as év végi bizonyítványát.) Felöltöztetik a kicsiket, elkísérik őket az óvodába rendszeresen ők vásárolnak be. A mosogatás meg teljesen az ő dolguk. Szigorúan rájuk parancsol az apjuk, hogy mindig segítsenek. a nagyma­ma, aki ti­zenkettőből hat gyermekét nevel­te fel. — A kisebbek is sokat megcsi­nálnak, ők maguktól. Rátanítot­tuk őket. Mihelyt annyira meg­nőnek, egyedül mosakodnak, tisz­títják cipőjüket. — Volt-e, van-e sok baja a gye­rekekkel? — kérdezem. — Nem mondhatom, mert ösz- szeférnek. Egyik sem volt rossz, nem kellett dajkálnom. Hál’ is­tennek, egészségük is volt. Nem jól mondom, mert a legnagyobb igen kényes természetű volt, köny- nyen megbetegedett. Egyedül ő volt csak kórházban agyhártya­gyulladással, a többi szerencsére nem ismerte meg belülről a kór­házat. Könnyen nevelem őket, mert szófogadó, jó gyerekek, — mutatja a serényen dolgozó lá­nyokat. Mindennap mos, naponta főz, néha kétszer. Ha pogácsát sütnek, három tepsire valót gyúr. He­tenként tizennyolc kilónyi kenye­ret sütnek a péknél, esetenként, ha kifogyott, el-elszalajtják a boltba kenyérért a lányokat. Ezekben a napokban a Nagy családnál nyolc gyermeket készí­tenek fel az őszre, öten mennek iskolába, hárman pedig óvodába. Szép súmmát hagytak az üzletek­ben, köpenyt, táskát, füzeteket, cipőt vásároltak a minap. Szíve­sen készülődnek, nyáron ugyanis többe kerül nekik az otthoni meg­Közbeszó élhetés. Szeptembertől naponta forintot fizetnek csak egy-egy gyermek ékezéséért, így pedig jó­val több fogy. A családfő havonta kétezer körül keres a tsz-ben, de előlegként csak felét kapja. — Hogy tudja így beosztani a keresetet? — A maga során megtanulja az ember, hogy jól gazdálkodjon a pénzzel. Három disznót vágtunk, itt futkos az udvarban ötven csir­ke és húsz kacsa. A fejadagot megkapjuk a tsz-től. Amikor pénzt osztanak, hol egyiknek, hol a másiknak veszünk ruhát, cipőt, ami kell. Adok nekik vasárnap mozira, egy forintot fagylaltra, hogy ezek se maradjanak le a többitől. Ne szólják meg őket azért, mert sokan vannak, ne mondják, hogy nem jut nekik úgy, mint a többinek. — Hallottam, hogy megszólják magukat a népes család miatt. — Bizony, mondják, hogy mi­nek ennyi gyerek. Én nevelem őket, nem más. Itt sok az egyke, addig orvosolják elléne magukat az asszonyok, míg aztán betegek lesznek. Azt tartom, ha adta a bá­ránykát, adja a legelőt is. Dologra szoktatjuk mindahányat, tanulnak rendesen — fejezi be szavait. Tavasszal vettek egy televíziót. Esténként mindenki a képernyő elé ül, ez a közös szórakozásuk. így él ma közá „sokgyermekes” Nagy József csa­ládja. Szerényen, de egyszerűsé­gükben is okosan. A családanya keveset pihen, soha nem jár se­hova. Temérdek, mindennapi gondokkal küszködve, áldozatos odaadással és tanítanivalóan ki­váló beosztással látja el a népes család anyai tisztét. A kívülálló nehezebbnek képze­li helyzetüket a valóságosnál. SOMI BENJAMINNÉ Népi komédiák Ladománypusztán A színen egy hosszú lóca, a képzelet varázsolja ide a csőszkunyhót és a dinnyehal­mokat. „Gömbölyű és sima” — sóhajtozik a kajlakalapos csősz, és felesége jut eszébe a dinnyéről. Szó szót követ és fogadást köt a két dinnye­őr, az asszonyok kivallatásá­ra. Csalafinta módon szeret­nének megbizonyosodni a hi­testárs hűségéről, és eldön­teni a fogas kérdést: melyik ér többet, a szép asszony, vagy a csúnya? ízelítőben ennyit a szom­baton este Ladománypusztán bemutatott lengyel népi ko­médiák egyikéből. A tolnai kulturális egyesülés színjátszói ezzel a műsorukkal arattak Egerben kimagasló sikert, s most őszinte vidámsággal készültek erre az estére, amely ugyancsak erőpróba volt számukra, hogyan fogad­ja a „honi” közönség a dara­bokat? Három rövid színpadi mű. háromszor felzúgó taps, si­ker. Több szót érdemel a sze­rencsés műsorválasztás, a sze­replők lelkes, bővérű Icomé- diázása, közönség és színpad összeforrott egysége. „Hallod, asszony! Ez rád is vonatkozik” — harsant fel a tréfás szó a közönség sorai­ból, egy-egy csattanó halla­tán, A színpadi világ, az együgyű özvegy emberrel, a rafinált szolgával, a dölyfös úrral, mesés és valóságos volt a tolnaiak előadásában. Az a népi humor buzgóit a tréfák­ban, amelynek talaja, gyöke­re az élet. Ezért érezte a ladományi közönség is közel magához Balázs Béla: Mézes fazék­jártak póruljárt férjét, aki ikerasszonyt választott és egy éve él „a mézes fazék” köze­lében, anélkül, hogy belekós­tolna. A két tojásegyforma teremtés közül egyik az ő fe­lesége, de melyik? Ha csókotI akar, mindig a sógornő po­fonjával találkozik... Az együttes tagjai közül név szerint bárkit is meg-, említeni egyet jelentene az egyéni produkció kiemelésé­vel, a közösségi összkép rová­sára. Kivétel a rendező, Rak- sányi Vilmos, akinek szemé­lyes érdeme is, hogy ez az együttes ilyen póztalanul, ter­mészetesen játszik. Az itt lakók szívélyes ba­rátsággal, közvetlenséggel fo­gadták a színjátszókat. Ven­dégszeretetük semmi kívánni­valót nem hagyott maga után, de a szombati est sikere bebizonyította, hogy milyen könnyű kialakítani az össz­hangot közönség és szereplők között. Egy nehezen meg­közelíthető település lakóinak szerzett kellemes szórakozást egy lelkes és tehetséges kol­lektíva: a tolnai színjátszók. Nyár vége a bátaszéki Búzakalász Tsz-ben A 126 holdas barackos, melyből ebben az esztendőben 50 hold termett, jó termést adott. Naponta szállít a termelőszövetkezet a és az ország sok részébe. Mire termőre fordul az egész gyümölcsös korszerű feldolgozó űzési épül 1480 négyzetméteres alapterülettel három és fél mil­lió forint értékben. Két hónapja költöztek be az új, korszerű gépműhelybe, amely üzem az egyik legkorszerűbb a megyében. Fotó: Bakó Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents