Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
— Tudom, hogy fáradt, a hosszú és gyakori utazás megviselte Hári bátyámat, de én most mégis arra kérem, hogy teljesítse a Tolna megyei Népújság olvasóinak a kérését, akik rendszeresen olvassák leveleit. Egyszóval: nyilatkozzék. — Miről ? — Egy pillanat. Mindjárt előveszem a kérdéseket. Hogy hívják? ' — Erre a kérdésre nem válaszolok. Tíz embernek elmondtam már és amit ettől a tíz embertől nem tudott meg az egész megye, arra nem érdemes válaszolni. — Hogyan lett újságíró? — Véletlenül felfigyeltek rám. — És hogyan maradt újságíró? — Véletlenül nem figyeltek fel rám. — Szeret nevetni? — Nem! — Szereti, ha magán nevetnek? — Igen! De csak azt szeretem, ha az olvasók nevetnek rajtam, mert felismerték az illetékest. De azt nem szerelem, ha az illetékes is nevet. — Ezek szerint maga nem viccel? De viccelek. Látja, az illetékesek is nevetnek az egészen. — Mi a véleménye a világról? ügyre kevesebb olyan történik benne, amin nevetni lehet. Nálunk is, mindenütt komoly dolgok történnek. Csak a.z a Jlo0V ezekre a komoly dolgokra nem figyelnek viccet kePPen éS “ nÉP Í0V csinál a k°™°lV dolgokból — Nem értem a fejtegetéseit. — Pedig érthető. Komoly dolog például az útépítés. És a nép kacag rajta, amikor a megépített utat felszedik. Komoly dolog a sikkasztás, nagy agymunkát igényel, tehát megfeszítő. És a nép nevet azon, hogy az ilyen komoly, agyat, ideget terhelő munkáért néha mindössze néhány hónap pihenőt adnak az illetékesek. Most már érti? — Nagyjából. Mint világjárt embernek, mi a véleménye arról: előfordulhat-e mindaz nálunk, ami a kapitalista országokban előfordul? — Nem A szocializmus merőben különbözik a kapitalizmustól A szocializmusban például soha nem fordulhat lo olyan mint amilyennek legutóbb tanúja voltam Egy ur bement a bankba közben a nyitott gépkocsiban hagyta a szá r íí!° alanynt. Erre jött egy i alaki, beült a kocsiba és elvitte a fnrdiüh°r ar,anyat Uyen a szocializmusban két okból nem Zcs Tml°sikALTÍk: ennvi aranya eOWtlen>embernek ki nvitnfrink*-h 1 lS ennyi aranya< nem merné sen- ' Vtnif k.ocsl^an nz utcán hagyni, mert ellopnák — utt is elloptak! i -Én *'Zt nem is mon<ltam, hogy lopás az nem fordulhat elő a szocializmusban. Az előfordul. Persze kisebb mértékben, mint ott túl. mert ott több „ nyitott gépkocsi nálunk viszont egyre több autót biztonsági, illetve riaszt* berendezéssel látnak el — Sokan azt mondják, hogy maga epés. — Ez merő hazugság. Gyomorbajos vagyok. — Megenged egy szakmai kérdést? — Tessék! — Mivel ír? — Kisebb dolgokat ceruzával, nagyobb dolgokat írógéppel. A ceruzát néha megnyomom, az írógép billentyűire időnként nagyot ütök és ezért van az, hogy gyakran a nagyobb dolgokat is ceruzával írom. — Mi a véleménye a fiatalokról? — Pontosan olyanok lesznek majd, mint amilyenek nti vagyunk most. — És az öregekről? — Olyanok voltak, mint a viai fiatalok. — Értem. Milyen mesterséget tart most a legfontosabbnak? — Azt hiszi, hogy most megfogott ugye? Nem fogott meg. En a borbélymesterséget tartom az emberiség jö- vője szempontjából a legfontosabbnak. — Miért pont a borbélymesterséget? _ Azért, mert ha ők nem lennének, amíg a fiatalok k ibogoznák, hogy melyikük az ilyen nemű, melyikük az olyan nemű, sok idő esne ki a világ szaporodásából. Szerintem csak a borbélyok kiválasztó munkája segítheti elő a népesség szaporodását. _ És milyen munkát tart feleslegesnek? _ Az ellenőri munkát! — Miért? , _ Azért, mert mire qz ellenőrök, kiderítenek valamit, a ddigra az a valami akkora disznóság lett, hogy akkorára még azok sem számították, akik az ellenőröknek jelentették a bűzt. — Mit tart fontosnak az életben? — A szerencsét. Egyébként mindenki ezt tartja a legfontosabbnak. Figyelje csak meg, ha valakiből lesz valaki, akkor azt mondják: szerencséje volt, ha valamilyen úgy bői nem lesz semmi, akkor azt mondják, megint: szerencséje volt... — Ki a példáké[K? _ Sajnos, sok ember példaképe az enyém. — Ki az? — Pilátus! — Aki a kezét mosta? _ Az. Tőle tanultam én is a kézmosást. Azóta minden n ap mosom kezeimet. — Olvasóink nevében megköszönöm a beszélgetést. Kívánok Hári bátyámnak sok-sok boldog évet. erőt. egészséget. jó munkát, sok szerencsét. Pillanatképek Foto: Bakó Jenő MOZAIKOK A mexikói áldozati kút kincsei Felmérhetetlen kultúrtörténeti értékű kincseket találtak Mexikóban, az ősi maja város, Chichen Izta közelében. Egy kútból, amelyről évszázados legenda azt tartja, hogy kincseket tartalmaz, valóban kincseket hozott elő régészeti expedíció. A talált tárgyak arany-, jáde- és bronzékszerek, aranytálak, nehéz aranyszandálok, csodálatos faragású karpe- recek és nyakékek — gyermekkoponyákkal együtt hevertek kút mélyén. A régészek szerint a kútnál emberáldozatot mutattak be a hívők, s ajándékul még ékszereket is vetettek utánuk. A lelet újabb fényt derít a maja-kultúrára. A talált tárgyak között ugyanis sok száz váza és más tárgy emlékeztet az antik egyiptomi stílusra, ami alátámasztja azt a felfogást, hogy a maja földközi-tengeri, vagy keleti nép volt, amely Ázsián ke resztül került Amerikába. A nagy fontosságú leletet a Mexikói Antropológiai és Történeti Intézetben dolgozzák fel. Vidra-vita Több országban vitatkoznak vidra kártékonyságáról. ■ Egyes szakemberek azt állítják, hogy i vidrák a halgazdaságra nézve ká- rosak, mert pusztítják a halállo- mányt. Azonban kísérletek iga zolják, hogy a vidrák kiirtása esetén sem nőtt meg a halállo mány. A kérdés tehát a vidrák védelme, vagy pusztítása körül forog! Miniatűr Diesel-motor Egy német vállalat gyártási programjában új motortípus sze repel, amely kis méreteivel mél tán nevezhető a Diesel-motorok Benjámin-jának. Teljesítménye 1,5, illetve 3,5 lóerő, 1500, illetve 3600 fordulatszámmal. A kis- és nagyipari célokra egyaránt alkat mazható motor súlya mindössze 35 kg. Igen könnyen kezelhető szállítható. Az apró aggregátort ezenfelül üzembiztossága teszi hasonló méretű benzinmotorok gazdaságosabb versenytársává. 1. Anya és fia A szép mama úgy hat az utca hétköznapi, tarka forgatagában, mintha egy divatlapból lépett volna ki. Eleganciájának teljes tudatában tündököl nyolc év körüli fiacskája oldalán. A fiún, művi úton megkoptatott farmer, kockás ing. Kezében üres bevásárlószatyor. A beszélgetést, amit hallok, nyilván régen kezdhették, mert a mama láthatóan fáradt. — Shakespeare mit írt még? — kérdezi a gyerek, és mert késik a válasz, nyűgösen ismétli a kérdést: — No, anyu! Mit írt még? Lélegzetnyi csönd. — Hát... a Kleopátrát, az Antigonét, meg... a Bánk bánt! Míg elhaladnak mellettem, gyökeret ver a lábam. Szerencsére kirakat előtt. Oldalról így is látom, elsuhanóban a szép mama elégedett mosolyát, a fiú büszkeségtől sugárzó tekintetét. Csodálja a mamát, aki „mindent tud”. Egyszer majd ő is szeretne mindent tudni. Tulajdonképpen már most is, és azért kérdez. A mama sejt ebből valamit, ezért igyekszik válaszolni. Sajnálom a fiút, egyúttal csudamód érdekel, hogy a kívülről olyan kultúrált mamának a műveltsége mekkora zöldségeket teremne, ha folytatnák ezt a kérdés-felelet játékot. Egy percig sem kétséges, sok hallatlan dolgot hallanék álmélkodva. Megtudhatnám például, hogy a Romeo és Júliát Móricz Zsigmond, a János vitézt Puskin írta... És még csak bele sem pirulna! De nem ám! Hiszen ő nemcsak az elegancia mintaképe, nemcsak a jólét dekoratív demonstrátora házon belül és házon kívül, mindenütt. Ö okos is, olyan okos, mint .. . nono! Várjunk ezzel. Pár év múlva ez a most büszkeségtől ragyogó arcú kisfiú tart ítéletet, amikor először döbben rá, hogy a mamától nem tanácsos megkérdezni semmit. 2. Hencegni emberi dolog Nem tudom, megfigyelték-e már, hogy férfiakat — úgyszólván válogatás nélkül — három dolog képes szenvedélyes vitákra gyújtani, meghitt beszélgetésre hangolni. A foci, a horgászat és a vadászat. Van aki kedvenc csapata javára lódít, a horgász és a vadász a maga hasznára, illetve dicsőségére. Az én emberem, kivételes egyéniség. Soha nem ő a „legesleg” jelzők birtokosa. Neki az ismerősei olyan kitűnőségek, akik felülmúlnak bárkit. Csatlakozásra várunk a zsúfolt váróteremben. Mellettem ül a két férfiú. A halak ijesztgetésére szolgáló sportot már levették a napirendről, szó esett egy akkora harcsáról, ami elvontatta a csónakot Bajáig. Most „vadászni kezd” a két koma. Meséli a vékonyabb, milyen kalandos vadászkiránduláson volt ö, aki pedig még a csirke nyakát se vágná el. — Szép dolog, jó dolog, de én nem bóklásznék azért erdőn, mezőn! Volt ott egy ember. Hallja, hogy az micsoda vadász! Mesterien tud lőni. Ellövi az még a veréb lábát is! — Az semmi, de volt nekem egy erdős komám! Azt mondja, menjek vele, rám fér egy kis mozgás. Meg aztán, finom falat ám a vadkacsahús. Ezen ne múljon komám! Mondtam és nekivágtunk a bereknek. Jó sokat mentünk, amikor halljuk ám, hogy felettünk ludak húznak el. Több sem kellett az én komámnak. Emeli a puskát vaktában és csak hallom: durr-durr-durrr! És azon nyomban leesett a három nyúl. A koma hápog. Hátunk mögött visszafojtott nevetés. Három vi- gyorgó kamasz néz farkasszemet a mesélővei, aki ebből a kihívásból érti, hogy neki szól a cincogás. Sértődötten ránt egyet a zakóján. — Jöjjön, igyunk egy pofa sört. Ezek a szemtelen kölykök mindenütt beleröhögnek a felnőttek komoly beszélgetésébe. Elindulnak. Elöl a koma, akinek olyan mestervadász komája van, hogy vaktában lövi a repülő nyulakat. Utána a szerény hallgató, aki az ajtóból visszafordul és kacsint egyet a fiúknak, akikből most teljes hangerővel robban ki a nevetés. 3. A fele sem tréfa A két középkorú asszony nagy lel-xendezéssel ölelkezik össze. Régen találkoztak és türelmetlen, kapkodó kérdezősködésük arra vall, hogy nélkülözték egymást. Ámulok és bámulok, mert szinte levegőt sem vesznek, pereg ajkukról a szó, mi újság itt és mi újság ott, hogy van ez és hogy van az, megnősült a Pisti, de már el is vált. Ajaj, Ilyen a világ, ezek a mai fiatalok! Hála istennek, nem kommentálnak semmit, csupán alapos tájékoztatás folyik, kölcsönösségi alapon. Aztán amikor már lassul a kérdések és feleletek áradása, elmondja az egyik, hogy a fürdőszobájához kérés felszerelést, azért kellett beautóbuszozni a városba. — Hát te? — Hagyd el, rettentő gondban vagyok. Az uramnak most lesz a születésnapja és valami ajándékot vennék neki. De nem tudom eldönteni, hogy mit. A barátnő készségesen siet gondba jutott asszonytársának segítségére, de hiába sorolja, hogy villanyborotva, hogy papucs, öngyújtó, cigarettatárca, egyik ötlet sem jó, mert a felsorolásban szereplő tárgyak már megvannak. — Tudod mit? Vegyél neki egy pizsamát! — Ugyan már! Éjjeliőrnek?! Ezen hihetetlenül jót nevetnek összekapaszkodva. Még hogy éjjeliőrnek és pizsama? Messze járok már tőlük, mégis fülemben cseng a „képtelen” ötletet díjazó nevetés. Tűnődöm. Az éjjeliőrök soha nem alusznak? Sürgősen fel kell keresnem egyet- kettőt és megtudnom, hogyan csinálják? Szoktuk mondani, hogy a rövid emberéletnek átalusszuk több, mint a felét. Hát én nem! Megtudom a nem-alvás titkát. Meg én, ha addig élek is! Újságpapír (makulatúra) eladó 4,—Ft/kg Tolna megyei Lapkiadó Vállalat Szekszárd, Béla tér I.
