Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
Fábián Zoltán: Harminchat fok árnyékban A vonat folyosóján álltait, a nyitott ablak előtt. — Vigyázz, ne hajolj ki annyira — mondta a fiú —. szikra csapódik a szemedbe. A lány hátrább moccant, éppen csak egy gondolatnyit: széjjelrázta arcába kócolódott, hosszú, szőke haját, s nekidőlt a fiú mellkasának. — Törődsz is te már azzal — mondta közben. — Ne légy igazságtalan! — Más sem érdekel már téged, csak az igazság, meg a — nem fejezte be a mondatot; kimutatott az ablakon: — Milyen unalmas! — Nekem nem. Zengett alattuk a sín, s a táj, mint valami óriási körhinta, fordult körülöttük; nyárfaszegett dűlők, akácos tanyák és végtelen, nyárba borult földek, szíksót virágzó legelők. A lány hirtelen szembefordult a fiúval. Valami vadat, akart az arcába vágni, valami nyers gorombaságot, de amikor a szemébe nézett, szájába fulladt a szó; csak annyit mondott: — Olyan vagy, mint egy Szfinx. — Olyan — hagyta rá a fiú. — Neked. — Csontos, szögletes arca volt. napszítta, csontos arca; nem látszott rajta sem öröm, sem bánat, sem harag. A lány sírni kezdett. Hangosan hüppögött, s kövérkés keze- fejével szétmázolta arcán a köny- nyet, mintha még mindig gyerek lenne, kisgyerek, aki azt hiszi: sírással mindent el lehet intézni. Hídon csattogtak keresztül. A vastraverzek keresztbe-kasba ugráltak az ablak előtt, s jajongva szabdalták a levegőt. A fiú kimutatott a magas töltések között nyílegyenesen csillogó vízre: — Itt a csatorna! A lány nem nézett fel a sírásból, a vállát sem rándította meg; úgy csinált, mint aki a nagy csattogástól nem hall egy szót sem. A szomszéd ablaknál két férfi beszélgetett: — Nagy meccs volt az a Leeds Uniteddel — mondta az egyik, így, betű szerint, s tömött, fekete bajuszáról a kigyöngyöző izzad- ságcseppeket törölgette. — Lidsz Junájtid — javította ki a másik.' — Mindegy az: nagy meccs volt. — Keserves meccs — csóvál- gatta kopaszra nyírt, fejét a társa. aki beszéd közben szaporán pislogott fakóvörös szempillájával. — Biztosan kiesik a Fradi. — A Fradi? — egyenesedett fel a feketebajuszos. — A Vévéká- ból? A másik nem mert hangosan szólni, csak félszegen bólintott és pislogott hozzá. A fiú a lány meg-megránduló vállára tette a kezét; valamit mondani szeretett volna, de hirte- lenében nem. voltak szavai. Habkönnyű, vadvörös selyemblúz volt a lányon, s a fiú érezte alatta a mezítelen bőrét, amely az áttetsző, vörös anyagon keresztül még barnábbnak tűnt, mint amilyen valójában volt — No, ne sírj! — mondta vé- Csikorogtak a fékek. gül rekedten s már-már dadog- Egy lélegzetnyire bebújtatta va. — Ettől úgy sem változik niég ujjait a lány szélzilálta, jóra semmi. hosszú, szóiké hajába, azután meg— De én azt akarom — kap- markolta az öreg bőrönd nyiszorta fel fejét a lány. gó fogóját, s ment kifelé, végig a — Én is azt akartam. szűk folyosón, ment az ajtóhoz. A lány hozzábújt szorosan: A vonat megállt. — Akard most is! . .., . ., ^ A fiú nézte sírós-mosolygós ar- A fia lelepett a lépcsőről, macát; nézte, s belesajdult: milyen £a melle emelte a koffert, de szép, milyen aranyos és kedves. neIT1. .te le a földre. Alit ott Közben hallotta, hogy a fekete kissé esetlenül, felodalgosan bajuszos férfi azt mondja a tár- a kis meS 11 agy táskával egyik- sának: „Tizet teszek egy ellen, egy'K kezeben. Felnézett a lany- a Fradié a kupa!” A másik férfi ranem szólt rá semmit, csak rí- Az hangosan sírt az ablakban, adtan verdesett fakóvörös szem- — Ne hagyjál itt! Ne hagyjál pillája. itt! — ismételgette kétségbeeset— Hiába akarnám — mondta ten; szemét, orrát törülgette a a fiú nagysokára. csomóra gyűrt tarka zsebkendő— Már nem szeretsz? vei. — Tudod hogy szeretlek. _ Hát akkor?! — Tesisek beszállni! — sürget__ Két akkor van. ték itt is, ott is a kalauzok az _ Kettő?! __ lepődött meg a idegesen futkosó, csomagokkal l ány; nagyra nyitotta sugaras cipekedő utasokat. szép, tintakék szemet. A forgalmista ott állt az álA fiú elfordult tőle, kinézett az lomásépület előtt, a tűző napon, ablakon, úgy mondta: Piros tányérsaokája alól, két ol■ Egyik a tiéd, másik az dalt a halántékán vékony erck- enyém. Szomorú volt a hang- ben csurgott az izzadság. Nem ja. olyan szomorú, hogy a lány- törölte le tűrte egykedvűen. Va- nak ismét sírnia kellett. lamit odaszőlt a hozzá legköze— Ne hagyj el! borult a fiú iebb lévő kalauznak, aztán fel- vallara, s hangosan, kissé kelle- emelte a zöld indítótárcsát, metlen hansánysággál zokogott, mint a táncdalénekesnők szokták A szerelvény megrándult, s las- a mikrofonba. san gördülni kezdett kifelé a peA fiút hirtelen elfogta az indu- ronjárdák közül, lat, majdnem elkáromkodta magát, de aztán csak kurtán azt Nem-nem! — kiabálta a mondta; lány. Mélyen kihajolt, két karral _ Xe hagytál el! integetett: vörös selyemblúza T anyai megállón robogtak kérész- szemfájdítóan virított a nagy, for- tül. A őrház sárga fala harsányan r° szürkeségből, feleselt vissza a kerekeknek, s A fiú azonban tudta: de igen. a bakter katonásan tisztelgett _ az Hóna alól a földre eresztette az ajtóban, pedig _ látszott rajta, aktatáskát, s visszaintegetett; in- hogv csak az imént kapkodta ma- tegetett a lomhán elkattogó vogára a zubbonyt, és vágta feje- nat után, amíg észre nem vette, be az atizzadt vasutassapkát. A lány a fiúba kapaszkodott; — Leszállók én is. — Hogy holnap visszaszállj?! — Miért nem jössz Pestre? A hogy már egyedül csak ő áll a sínek között. Tahi László: Szánalom Etuska hirtelen az faképnél hagyott vol- tudomású, hogy ma- orrom alá tartotta a na. Ezért nyugalmat guk, nők egymás szá- jobb kezét. Öt Ula- erőltetett magára, s mára öltözködnek, s vörös, cinegetojás ezt kérdezte: egymás számára fesnagyságv és formájú —■ Nem mondaná tik a körmüket is. foiltoí láttam. Higgad- meg, hogy miért nem Miért viselkednek tabban szemügyre szép? úgy, mintha érdekelvéve, könnyűszerrel — Szívesen, Etus- né magukat a mi vé. megállapíthattam, ka. Azért, mert nem leményünk? Maguk hogy Etuska körmei- tetszik nekem. Tér- csak használjanak ívvel állok szemben. métszetellenes. Fel- ja körömlakkot, mi — Szép? — kér- tűnő. A magam ré- majd bosszankodunk dezte, s hangjában szérűi a köröm fe- miatta, s az élet annyi vidámság csen- hérjét is reklamálom megy tovább. gett, hegy azonnal tisztelettel. Hol a fe- — Téved — mond- megéreztem: csak hérje? ta szelíden —, minigennel felelhetek. Persze, hiába akar- két igenis érdekel a — Nem! — mond- tam tréfára fordíta- maguk véleménye, tam határozottan. ni a dolgot, a „nem”, De csak akkor, ha A világért sem amelyet cly kegyet- egyezik a miénkkel, akarom azzal áltat- lenül kimondtam, — S a Gyuszi? A ni az olvasót, hogy elejét vette minden férje? Neki tetszik? az őszinteség baj- tréfának. — Az ö véleménye noka vagyok. Azt — Maga különc... sem •érdekel, azonban határozót- — mondta, de lát- Ismét az orrom alá tan állíthatom, hegy tam rajta, hogy leg- tartotta a kezét. Körbizonyos helyzetek- szívesebben félkegyel- mein sz ben képtelen vagyok műnek mondott vol- napsugár, füllenteni. A szána- na. Már ezt persze — Napokig szalad- lom például gyakor- nem hagytam. Sok QÚltam ilyen ta térít le az igaz- mindent lehet rám mondás útjáról. A mondani, de hogy... félelem. vagy akár- _ xjgy... Hát ha csak az opportuniz- én különc vagyok mus sohasem. Sőt. akkor Glorie a fér- ^gyan nem szép? Ha az igazmondás- fiak kilenctized ré- -, “ Cs°k 7nccelt/n}- mint a fent említett aEtuska. Hiszen tudszikrázott a. lakk után — mondta szomorúan —, s a megtakarított pénzem egy része ráment. Csaki^*.v _ tLvusKa. niszen tua* mint a fent említett sze. Nént. ismerek -a hogy milyen tréesetben is —, bátor- férfit, akinek az ságot igényel, való- ilyen véres karmok sággal szenvedélyem- tetszenek. Miska ba- mé válik. Már sokak rátom, kedves, ízlé- barátságát veszítet- ses embér egyébként, tem el emiatt. s a legjobb család- _ f ás kedvű ember vagyok. Hát hogyne volna szép. Mutassa a másik kezét is. Tessék. O a leyjuuu tou-nsu-- — Nagyon szép. — Ez nem szép!? apa, mar csomagolt jg<izán nagyon szép — kiáltott fel Etus- a múltkor, amikor a _ bólogattam, mert ka. s hangjába a dia- felesége végre le- dalmas vidámság he- mosta a körmeit. Ivett immár gúnyos __ Szegény aszf elháborodás vegyült. szony,.. Nem voltunk any- _ £n Miskát saj- nrAra közeli ismerő- náltam. De nézze sök, hogy szó nélkül csak, Etuska... Közerőt vett rajtam a szánalom. — Akar ilyet venni a feleségének? — Köszönöm, Etuska. Ö is ezt használja. proff melléit dolgozhatnál. — Elmondjamszázegyedszer is?! — Szikkadt, csontos arcán nem volt harag, csak csendes, bele- nyugvó szomorúság. — Ha eddig nem értetted meg, most miért értenéd meg jobban?! A lány a fiú sötétszürke ingén az apró gyöngyház gombokat tépdeste: — Pestre: velem. — Pestre: veled — mosolygott a fiú merev szájjal. Tűnődött egy keveset, hogy mondjon-e még valamit, aztán bement a fülkébe, s levette csomagjait a hálóból. A lány fél lépésnyit utána lépett, de rögtön meg is gondolta magát, s odakint maradt. Hátát a lehúzott ablak széles, krómozott peremének támasztotta, úgy nézte a fiút a fülke beüvegezett falán keresztül, nézte, bűvölte, keskenyre húzott, kék szemével, amely most már-már feketének tűnt a sötétre festett hosszú szempillák között. A fiú elköszönt utitársaitól, s kihozta ütött-kopott hatalmas bőröndjét meg nyúzott aktatáskáját a folyosóra Nehézkesen, setesután mozgott, hirtelenében nem tudta mit kezdjen a csomagjaival; végül a bőröndöt letette az ablak alá, a lány lába mellé. Nem akarta, de nem tudta nem látni a lány combközépig csupasz, cso- koládébama lábaszárán a naptól fehér-szőkére fakult, apró szőrszálakat. — Soha nem is szerettél — kiáltotta rá a lány. A fiú felegyenesedett, s hóna alá kapta fületlen aktatáskáját, ahogy évekig az egyetemre járt vele. — Fűztél, de csak játszót tad az eszedet — — Ne! — mondta a fiú, s a lány szájára tette a kezét: — Nem méltó hozzád. — Kicsit később még hozzátette: — Búcsúzzunk el szépen. Akkor már csattogtak alattuk r. bejárati váltók. — Isten veled — hajolt a lánv- hoz: megcsókolta, félig az arcát félig a száját. Bertha Bulcsú: A folyó közepén Augusztus második felében — Szeretlek, arany Gyula.. 1 — Megjavultam — közölte Káegylk napról a másikra megcsap- mondta hízelkedve, és igyekezett U — nem adlak a maharadzsá- pant a fürdőélet. Az időjárás iát- a fiú lábánál véglegesen elhelyez- nak. Inkább elcseréllek egy kis- szólag alig változott, derült nap- kedni. borjúért. palok és csillagfényes éjszakák — Kisanyám, felborítod a csó- — Szörnyeteg! — mondta Brüll követték egymást. A nap mind- nakot... Ancsa, és ügyes arcmimikával elössze húsz perccel kelt később, — Nem baj, majd jön a men- játszotta a gyűlölködő, kétségbe- mint a hónap elején, de most tős és kiúszik velem a partra. esett asszonyt, már minden reggel párafelhőt ta- — Én vagyok a mentős... Meg- Káli gondosan tartotta az ere- lált a Duna felett, melyen csak csókolsz, vagy felborítom a hajó- deti irányt, így a part felé tartó üggyel-bajjal tudtak áttörni a su- dat. komphajó lassan kiúszott az öszgarai. A köd kilenc óra tájban — Boszorkány — mondta Káli szeütközési zónából. Amikor el- mindig eloszlott, és délig átforró- Gyula, és sietve megcsókolta rohantak az „úszó falu” mögött, sodott a föveny mindenütt. Az Brüll Ancsát, aki ezek után ne- a kormányos feltartotta a kezét éjszakai harmat azonban az árte- vetgélve visszamászott a csónak és nevetve intett Káli Gyulának. rület sűrű füzeseiben és a kör- orrába, nyező völgyek mélyén már nem száradt fel. Az erdők nyirkos leheleté még a déli verőfény idején is érezhető volt. Hűvösödtek a délutánok, és a fürdés helyett so- , kan csak szemlélődtek a vízpar- Kártyán ton — Nem is tudsz kártyázni. — Szomorú hírt kell nőm... — mondta Káli. — Tudom... Szeretsz .. közöl— Rosszabb ... Elvesztettelek. Káli visszaintett neki, és folytatta rohanását — A jelek szerint én egy boci vagyok. Buuu... —y szólalt meg a lány. — Hohó... Azt ki kell érdemelni. — Elcseréltél, nem? Ha igen,----„------ — rucsereuei, nem? Ha igen. f üSIf^Sott2 Ut°1SÓ ÄSf £ ma- SX míveÍEszte^ék n^m Most -ffi*a boci -cil CSÓ?-a,kMba szállt A - Hazudsz, az a Tolna. lány haza készülődött, de ez soha Káli ekkor megpillantotta a fo- A csónak lendületesen nekiira- nem számított vegleges célnak. iyó közepén imbolygó kompot modott az alkony! víznek. Az ap- Kaii Gyula délutánonként szíve- Azonnal fordított a kormányon ró ha jócska nyomdokvizében vö- sen rohangaszott a horgonyzó ha- és célba vette a hazatérő parasz- rösen «úvadozott a lenyugvó nap. jók kozott, s Brüll Ancsát köz- tokkal, és jószágaikkal telezsúfolt A partok mentén vékony ködré- ben hol partra tette, hol nem. — hajót. Szénásszekerek, lovak te- teg ült a vizen- ú^ mint a le* Ahogy a csónak eltávolodott a henek, biciklis postás egy pót- beg° benzingőz, vagy füst, de strand deszkamólójától, és völgy- kocsis vontató zsákokkal kosaras ahogy a parti szél magával hord- menetben könnyed nyargalásba asszonyok, férfiak szorongtak egy- te> érezni lehetett a nyers Pára- kezdett a lány átmászott a kö- más mellett. Olyan volt az egész ülatotGyulát” megcsó^°l|-a Káli mint egy úszó falu... Káli pon- — Hová rohanunk ilyen eszei mo oros eközben tosan a ..falu’ közepének tartott, veszetten? Mindjárt besötétedik egyensúlyát vesztette és csaknem — Istenem, nekimész a komp- — szólalt meg csendesen a lány. felborult. nak — sóhajtott a lány. — Elmegyünk innen. Jó?
