Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
Ki V* N\-' kössön előre? UJ EMBERI ÉRTÉKMÉRŐK. Nehezen betanult spanyol mondatokkal. Magyarországon a különböző kellett volna tenniök? ők is sze- foglalkozású emberek társalgása, retnék tudni, ám arról még so- társadalmi érintkezése demokra- ha nem hallottak, hogy ha állam- tikus, közvetlen és póztalan. en- férfi látogatja meg a kőművesének ellenére a suta, a kínos, a két, mit ír elő a szocialista illen- „kiskorú” helyzeteknek se szeri, dőség. Jó volna tudni, hiszen Másé száma. Tipikus határeset, hogy gyarországon az államférfiak a cigányprímást a vidéki kisváros gyakran fordulnak meg munka- főutcáján előre köszönti a ta- sok között, és a ív-kamerák i.tanácselnök is, de amikor a prí- zolják legjobban a sokszor kíno- más férjhez adta a. lányát, a san suta helyzeteket, meghívott „előkelőség" közül nem ment el senki a lakodalomba. A felszínes ítélkezés a faji előítélettől kezdve a felvágásig mindenre gondol, csupán a valóságra nem. A kérdések, a kérdőjelek sokasága lépet ugyanis színLocnmtenens Gubernatons Az ötvenes években az újsze- ű emberi tartást többnyire a re. (L. László kőműves segéd- taps helyettesítette. Röviddel a munkás szazbazas lakodalmából a felszabadulás után Rákosi Mátváí községi tanácselnök vacsora köz ben angolosan távozott: „Elviselhetetlen érzés, hogy úgy kezeltek, mintha én lennék a menyasszony. Baján, a vasúti ligetben tartott ragy beszédet. Végighaladt a hall- g-'téság sorfala előtt, több emberei kezet rázott, és továbblépet1 De még rosszabb, hogy most ar- E kézfogás, egy vastaos. (Idára gondolnak, lenezem okét .) Hiánycikk a szocialista etikett ? zet a korabeli sajtóból: „Szinte még be sem fejezhette Rákosi elvtárs beszéde utolsó szavait — felcsattant, s mint vihar dübörgőit végig a termen a taps. éljenzés. a lelkes ováció. Ki tudna itt Amikor annak idején a'tv — ülve maradni — már állnak a elsősorban fiataloknak szóló — küldöttségek, s a vendégek, tap- ..Tudni illik, hogy m; illik” mű- sóinak és integetnek aztán S2tá- sorát százezrek figyelték feszült lin, maid Rákosi nevét kiáltja va- érdeklődéssel, akkor bizony sok lnki. s harsogva felel rá a hurrá, vidéken élő közéleti ember je- Aztán ismét Sztálin Rákosi és gyezte meg: kár, hogy nincs még ismét élien, hurrá. Már-már el- szocialista „tudni illik, hogy mi ülne a terem esvik sarkában a illik”, vagy ha úgy tetszik, új néhány nerce tartó ünnenlés, de szocialista etikett. újra kezdik má«utt. s tőlük isme* átveszik, megint elönt; a termet Számtalanszor tapasztalható. a lelkesedés, Rákosi elvtárs szin- hogy egy-egy gazdasági vezető <„ már leülne — de a folyton ki- „fele királyságát” is hajlandó vol- törő éljenzésre és tapsra ál1 v'1 na odaadni, ha valaki átsegítené mnrad. s mesoivon. . ” Szabad őt a vendégfogadás első öt percé- Nép 1951. február 26.) nek nehézségein. Az első öt perc rendszerint izzasztóan kínos, mert A felszabadulás előtt a feudá- nincs egy elfogadott forma. Ha- ]is hierarchia törvényei határoz- zánkban járt az ukrán párt első ták meg a megszólításban is ki- titkára. Programjának összeállf- nek-kinek a járandóságát. (Zsit- tói akaratlanul is megizzasztották vay Tibor javaslata Bárdossy a H-i állami gazdaság igazgatóját, miniszterelnökhöz a magyar álmert a két műszakban üzemelő lamfő és helyettese címének tártehenészeti telep bejárata elé svában: I. Az államfő címe: A odasorakoztak a gépkocsik, s az Magyar Királyság Kormányzó Fe- igazgató képtelen volt eldönteni, iedeime. Gubernátor Princeps melyikből száll ki a magas ran- Regni Hungáriáé. Megszólítása: gú vendég, a küldöttség vezető- Fenséges Nagyúri Legkegyelme- je. Azok érthetik meg igazán sebb Uram! II. Az államfő he- ezeknek az első protokollpercek- lvettesének a címe: Kormányzói nek a nehézségeit, akik vörösre Helytartó. Locumtenens Guberna- gyúlt arccal, néhányszor már toris. Megszólítása: Főméltóságú kénytelenek voltak érezni, hogy űr!) leégtek. (A paksi járás egyik közös gazdaságába dél-amerikai Mielőtt a parasztember 1945 szakszervezeti küldötteket vártak, előtt belépett volna a főjegyző Befutott az első gépkocsi, 6 ki- hivatalába, levette fejfedőjét és szállt belőle a megyei lap kreol kinthagyta a községháza folyosóbőrű, fekete hajú munkatársa. Az ján. Gyakran pyolc-tíz kalap so- izgatott elnök felsóhajtott: végre rakozott egymás mellett. A te- megjöttek. Nyomban odasietett kintélvek adva voltak. A paraszt az újságíróhoz, és az előre nehe- előre köszönt helyi intelligencia zen betanult spanyol mondatok- valamennyi képviselőjének. A kai köszöntötte a dél-amerikainak hetvenéves gazda mindenkor kávéit elvtársat. Mire befejezte az lapot emelt a húszegynéhány éves üdvözlést, a többi autó is odaért ieeyzőgvakornoknak. Előre illet* a valódi vendégekkel.) köszönni a papnak, a tanítónak, . , .. , __.,,,__a postamesternek, a futurásnak. A közelmúltban az Elnöki Ta- nvo]c_tíz naKveazdának, _a levoriieoktatónak. a zsidó rőfösö- '-■Viíj úsvszólván mindenkinek. nács elnöke Dunántúl leggazdagabb közös gazdaságát nézte meg. Az üzem farmján a termelőszövetkezet kőművesbrigádja dolgozott. Az Elnöki Tanács elnöke odament hozzájuk és beszélgetni kezdett velük. Furcsa volt látni hogy a derék mesterek nem hagyják félbe a munkát: guggoló helyzetben, vagy éopen ülve, to "-g a kisbírónak is. Háziköpenyben hogyan? A magyar falvakban az o'r vább dolgoztak. De vajon mit tizenöt év leforgása alatt minden megváltozott. A tekintély fogalma is átértékelődött. S bármennyire meglepő, a szövetkezeti gazdák gyakran nem a mezőgazdaság gépesítését, a kemizálást, a járdásítást, a villamosítást, a szociális és társadalmi juttatások bővülését írják első helyen a rendszer javára, hanem azt, hogy ma már nem a oarasztnak kell előre köszönnie, hanem neki köszön előre a pap, a tanító, a tanácselnök, a főagronómus, az orvos, a postás, a gyógyszerész, de még a járási párttitkár is. A szövetkezeti gazdák szerint ez az igazi nagy dolog. Más szempontból különösképpen érdekes, hogy egymás között új emberi értékmérők alakulnak ki. A vagyonnak, az egykor volt birtoknak nincs jelentősége. Ebből következik, rendszerint a fiatalabb ember üdvözli előre az idősebb embert, s általában az élenjáró dolgozóknak is előre kijár a jó reggelt, vagy a jó napot. A „szocialista etikett" íratlan szabályai úgy látszik a falvakban elrendezettebbek, mint a városokban, a hivatalokban, az intézményeknél. (Párbeszéd a szülőszoba küszöbén: „A doktor urat keresem”, „A tanár urat?!”, „Azt az orvost, aki a szülést vezeti", „Ö nem doktor úr, ő tanár úr!”) Húszéves a KÖZÉRT, két évtizedes múltra tekint vissza az állami és a szövetkezeti kereskedelem, de arra nézve még nem tudott kialakulni sem írott, sem íratlan szabály, hogy milyen legyen a vevők és az eladók között a társalgás. A rideg, az indulatos, a feszültségektől terhes adás-vétel legtöbbször valószínűleg csak azzal magyarázható, hogy az eladók gyomra a kereskedők régi modorát nem veszi be, de elfogadható új modort nem tanultak, mert ilyen nincs. A locsogó, haj- áiszivélyesség az emberek többségéből ugyanúgy ellenérzést vált ki, mint a rideg, a túlzottan öntudatos kiszolgálás. Ebből s a rengeteg bíráló cikkből, ’epés megjegyzésből következik az a feltételezés, hogy az újszerű illemtan a kereskedelemben is hiánycikk. Az üzemekben tapasztalható a legnagyobb „lazulás”, az emberek hivatalon kívüli érintkezésében valami újnak a körvonalai rajzolódnak ki, de viszonylag nehezen. L. Sándor a Bonyhádi Cipőgyár művezetője: „Tegeződöm az igazgatóval, az üzemben jól megértjük egymást, szinte barátok vagyunk, de a két család nem jár össze. A magánéletben talán ő sem tudná, hogy mit kezdjen velem, de házi köpenyben én sem tudom, miként kezeljem őt". Az epizódok sokasága hívja fel a figyelmet, hogy úgy tűnik, a szocialista etikettre a társadalmi érintkezés új, korszerű illemtanára szükség lenne. (Elképzelhető: osztatlan sikert aratna egy tvsorozat, amely lehetséges helyzetek megjelenítésével tanítaná az embereket arra, hogy mivel helyettesítsék az idejét múlt bokáit, „hogyan viszonyé!jnnak egy-, máshoz”, s a vezetők mivel pótolják az önérzetet sértő váll- veregetést. . .) Köszönti a benzinparipát Divatos dolog sokat írni és beszélni a befelé fordulásról, amely úgy látszik, a vidéki életnek immár jellegzetes szimptómája. És van befelé fordulás, még inkább befelé élés. Egymás kedvéért és egymás örömére ritkán járnak össze a vidéken élő emberek. Nos, a létező befelé fordulást, szokás magyarázni a tv-vel, frizsiderszemlélettel, kispolgári egoizmussal, szóval ezzel is, azzal is, holott gyakorta nincs mögötte több, csupán sutaság. Annyi csupán, hogy a vidéken székelő kutató- intézet jeles tudományos. munkatársa otthonosan mozog az izotópok világában, de zavarba jön, mert fogalma sincs róla, miként legyen vendég az idősebb kollegánál, hogyan szólítsa az idősebb kollega’feleségét, akinek a papája egykor nagybérlő volt a Nyírségben. Fogas kérdés, mert ki tudná megállapítani, hogy ebben a helyzetben éppen nem elvtársnőt kel- lene-e mondania asszonyom vagy nagyságos asszony helyett. Marad áz arany középút: a fiátüí Kutató, akinek édesapja kovácsmester, vizit helyett otthon marad. „Nincs társaságom, nem járok sehova, a munkámnak élek." A legritkább esetben fordul elő az állami, a vállalati gépkocsikon, hogy a sofőr és az utasok — előadók, osztályvezetők — magázód- nak. Többnyire tegezik egymást. De ki tudhatja az okát, hogy az idős útkaparó az út mellé állva, miért köszönti még mindig kalap- levéve az autót? Ha száz autó megy el mellette, akkor százszor emeli meg a kalapját. A lánya tanárnő, ő mégis illendőnek, kötelezőnek tartja a benzinparipát kalapievéve üdvözölni? Bonyolult dolgok ezek, mert túlságosan nagy és természetesen egészséges a keveredés. A felszabadulás előtti kasztrendszerben a hasonszőrűek a hasonszőrűekkel, az egyenrangúság alapállásából érintkeztek. A formát, a szokásokat megtalálták, megtanulták, hiszen nemzedékeken keresztül maradtak ugyanabban a kasztban. A zártságot jól jellemezte,' hogy nem volt olyan vidéki nagyobb település, ahol ne működött volna gazdakör a parasztoknak, iparoskor az iparosoknak, kaszinó és kávéház az értelmiségnek, az elitnek, az előkelőségnek. Nem volt keveredés, bonyodalmak sem lehettek. Most azonban akad szép számmal megyei hivatal, ahol csak azért nem üdvözli immár évek óta az egyik munkatárs a másik munkatársat, mert nem képesek eldönteni, hogy kor, 1. ’lás, rang, beosztás stb. szerint ki köteles előre köszönni. Nagy adag vidékiesség is van ebben a komikus kivagyis- kodásban. de bizonyos rendezetlenség is. olyképpen hogy a régi szabályok már nem jók. de az újak még nem alakultak ki, csu- pán formálódnak. SZEKULITY PÉTER A környezet 'L vtizedes múltja van me- L gyénkben a Tiszta udvar Bj rendes ház mozgalomnak. A Magyar Vöröskereszt megyei aktivistái dicséretes eredményeket értek el a mozgalom elindításával, s folyamatos értékelésével. Olyannyira, hogy országos viszonylatban is számon tartják, tapasztalatszerzés céljából messziről idejönnek a szép Tolna megyei falvakba, községekbe. . . Sajnos azt nem mondhatjuk el, hogy a Tolna megyei üzemekbe is olyan látogatók érkeznének, akik a tisztaság, a rendcsinálás módjait akarnák ellesni, vagy éppen megdicsérni az üzem vezetőségét, kollektíváját. A Tolna megyei üzemek — szinte kivétel alig akad — piszkosak. Rendezetlen gyárudvarral, a felhalmozott, termeléshez szükséges anjag sok helyütt a felismerhetet- lenségig összekeveredett az építőanyaggal, másutt meg éppen a legmutatósabb, a legtöbbet látogatott épület, az iroda, van elhanyagolva. Persze leghatásosabb a munkahelyi környezet bonckés alá vételekor, ha példákat is mondunk: a Dombóvári Járási Építőipari és a Vegyes Ktsz közös székhazának külső portaija, az udvar elhanyagoltsága nem reprezentálja a szövetkezetét. A Simontor- nyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat régi telepeinek környezete szinte hasonló egy MÉH-telep- hez. Nem különb azonban a maga nagyszerűségében — új üzemépületek, tartályok sora stb. — a Paksi Konzervgyár sem. Példának is szörnyű volna leírni azokat a körülményeket, melyek a „Földvár” Gumiipari Ktsz központi telepén találhatók. Csoda, hogy a KÖJÁL még nem záratta be. Nem kell hosszú utat megtenni, aki az üzemek környezetét tanulmányozza, hogy példákat gyűjtsön: csak a szekszárdi Keselyüsi úti iparnegyeden kell végigmenni. Még az sem szükséges, hogy a szemlélő az üzemekbe bemenjen. Mindjárt az út elején: a DÉúASZ telephelye ugyan a rendről tanúskodik, de a telep előtti terület — árok, park, járda talán még az idén nem látott kapát, kaszát. És ugyanez tapasztalható végig minden üzem előtt. A Vasipari Vállalat, a Gépjavító telepei eiőu deiékon felül érő gaz emlékezteti az embert arra, hogy ezekben az üzemekben a gondnokság nem sokat törődik a környezettel. A Gabonafelvásárló telepe, a nagykereskedelmi vállalat raktárai és a telepek előkertjei ugyancsak azt bizonyítják, hogy itt is csak a munkával törődnek, ele az, hogy a munkások milyen környezetben, — és ennek nyomán hangulatban is — dolgoznak, nem sokai számit. P ersze, mint ahogy van példa a hanyagságról tanúskodó gyárudvarokra, éppen úgy tehet Tolna megyében is találni szépen rendezett gyárudvarokat, virágos műhelyeket. Éppen a szekszárdi Keselyüsi ut végen, a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat telepét kell csak megtekinteni: a műhelyek között gondozott utak, sok virágos, parkírozott terület üduö, frissítő, szép látvány, mind azt bizonyítja, hogy itt csakúgy, mint a megyeszékhely másik építő vállalatánál, az üzemgondnokság feladata magaslatán áll: olyan környezetet teremt, amelyben másként állnak az emberek is a munkához. Ugyanis éppen ezekoen az években fejlődött es ért el Kimagasló sikereket az üzemekben foly tatott pszichológiai vizsgálat. A tudósok által javasolt változások, a munka, a környezet barátságosabbá tétele, otthonossá varázsolása, meleg hangulatot árasztóvá tétele ma már éppen úgy tervezői minimum, mint a statika. Csak az egyik legújabb gyárat a szekszárdi niüszergyárat kell megnézni. máris igazolva van egyrészt a tudósok állítása, másrészt pedig az a tény, hogy Tolna megyében is van rá mód az üzemet tisztán tartani. S ok gyárban még arra is alig fordítaifak ügyeimet, hogy a munkába járásra Használt jármüveket megfelelően őrizzék, óvják. S okoiható a rendezetlenségért, a környezet elhanyagolásáért az egyes dolgozó? Terxnészetesen. Okolnaió a kollektíva? Úgy hiszem erre is egyértelmű a íelelet. Legfőképpen azonban a gondnokságokat — ahol van ilyen — kell megszorítani, hogy rendet csináljanak a gyátak környékén, a telepek udvarán, és ezt támogatni, a rendcsinálást szorgalmazni, mindenkinek érdeke. Valamely Tiszta gyár mozgalmat indítani nem is szükséges ahhoz, nogy a munkásokat rendezett környezet, tiszta udvar, virágos kert fogadja. Annál is inkább, mert mindenütt lehet e célra pénzt előteremteni, és a megkezdett munkát támogató, ifjúságot mozgósítani is lehet, hogy a gyár, a munkahely, ahol az emberek életük jelentős részét töltik, otthonos legyen. [ PAlKOV/vCS JENŐ ► *• ******
