Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

Hidro-pneu az ideális Elég egy közepes karambolocska. hogy az újdonsült gépkocsivezető minden illúziója tova szálljon a lök­hárítótól. Tudják, ezt a gépkocsi­konstruktőrök is, akik mostanában a lökhárítót inkább csak amolyan díszítőelemnek tekintik, pedig az el- műit öt évtized statisztikai világ­átlaga szerint az összes gépkocsi­szerencsétlenségek 68 százaléka úgy­nevezett ütközéses baleset volt, ezen bellii mintegy 75 százalék 65 km/óra sebességen alul történt. Mivel viszonylag korán felismer­ték az ütközéses balesetek gyakori­ságát, különösen a kis, vagy köze­pes hajtási sebességek esetében, im­már harminc-negyven éve gépkocsi- konstruktőrök, mérnökök, vagy egyszerűen csak ezermesterkedő fel­találók törik a fejüket, miként is lehetne elkerülni ezt a közlekedési balesetet. Az sem utolsó szempont, hogy az ilyen jellegű baleseteknél gyakoriak a súlyos sérülések, és a gépkocsik rongálódása általában jó­val nágycb'b, mint más természetű balesetek alkalmával. Úgy tűnt, hogy a kérdés leg­egyszerűbb megoldását valamilyen fotocellás berendezés kínálja, amely ..letapogatja”, ha valami a gépkocsi elé kerül, vagy vele szembe jő, és önműködően fékezne. E berendezé­sek legnagyobb hiányossága, hogy csak egyenes úton működnek. Ka­nyarban ki kell kapcsolni a foto­cellás varázsszemet, mert az út- széli tárgyak hatására is fékez. Szerkesztettek olyan úttesteket is, — egyelőre csak kísérleti céllal —, amelyek burkolatában váltóáram ke­ring. A váltóáram a gépkocsiba rej­tett tekercses berendezésben ára­mot indukál. Amint a gépkocsi el­hagyja útirányát, az indukció meg­szakad, vagy csökken, s a gépkocsi automatikusan fékez. Csakhogy ez a megoldás a gépkocsikra sózta a trolibusz minden hátrányát. Ezek után nyilván széles körű ér­deklődésre tarthat számot az az egy­szerű találmány, amely a lökhárítás problémáját akár a fotocellás, akár az indukciós rendszerű szerkezetek hátránya nélkül megoldja és ütkö­zéses balesetek alkalmával jelentős személyi és tárgyi védelmet nyújt. A hidropneumatikus lökhárító ru­galmas polivinilin tömlő, amelyet lök- hárítószerűen a gépkocsik orr- és farrészére lehet szerelni. A tömlő több rekeszre van fel­osztva és mindenik rekesz tele van vízzel. Az egyes rekeszek felső ré­szein egy-egy dugó van. Ütközés esetén az összepréselődő víz kilöki a dugókat s a különböző nagyságú lyukakon kiáramló folyadék fel­emészti az ütközés energiájának je­lentős részét. Ha a tömlőket újra feltöltik vízzel. • ez az újmódi lök­hárító ismét üzemképesen várja a következő „összekoccanást”. A gyárak a hidro-pneu lökhárító­kat különböző méretekben állítják elő. Személygépkocsiknál 15—26 li­teres, kisebb tehergépkocsinál 52— 61 literes az ideális méret. A tapasz­talat szerint az új lökhárítónak kü­lönösen a városi forgalomban van felbecsülhetetlen jelentősége. Egy és más Még az autósok táborában is ke­vesen tudják, hogy a pneumatikot az autóipari szakembernek nemigen mondható Dunlop, ír állatorvosnak köszönheti _a világ. Érdekes, hogy a technikatörténet nem egy olyan fel­találót ismer, aki világra szóló fel­fedezése ellenére, képesítés híján ma kontárnak minősülne. Az anyag megmaradása elméletének kialakító­ja, Robert Mayer például orvos, az izzólámpa és a fonográf feltalálója, Thomas Alva Edison rikkancs, nyom­dász, majd újságíró volt. A vulka- nizálás Goodyear amerikai kereske­dő találmánya. Mellettük csupán ér­dekes apróság, hogy az 1937-es Opel Kadett kocsik népszerű, úgynevezett Z-karos szinkronrugózását egy ama­tőr gépszerkesztő, a pezsgőgyáros Dubonnet javasolta a hatalmas 'autógyárnak. August Schrader 1844-ben vándo­rolt ki Németországból Amerikába, s ott előbb fényképezőgépek készíté­sével foglaikozott. Ennek ellenére ő volt áz, aki a még gyermekcipő­ben topogó Goodyear Company pneumatikjaihoz megszerkesztette a? első, kezdetleges szelepet. A gumiabroncshoz ma is az 1893- ban szabadalmazott, Schrader-szele- pet használjuk. Az a tény, hogy fél évszázad óta ezek a Schrader-szelepek lényege­sebb átalakítás nélkül hűségesen szolgálják a motorosvilágot, a leg­jobb fényt vetik feltalálóikra. A tör­ténethez még csak annyit, hogy az egykori újdonság legnehezebben a legkonzervatívabb brit motoripart tudta meghódítani. De a sziget- országban is megtört a jég 1924-ben, amikor is a Man-szigeti versenyen már kizárólag Schrader-szelepes ko­csik köröztek. És azóta is bármilyen kerekeken gördülő újdonsággal áll elő a motor- vagy autóipar, nem hiányozhat róluk a közben tekin­télyes Schrader Co. Son céggé nőtt családi vállalkozás picinyke termé­ke, a tömlős, vagy tömlő nélküli gumihoz szükséges szelep. A kis „Quickly”, bár óránként mindössze csak 25 kilométeres sebességgel halad, mégis rendkívül praktikus közlekedési eszköznek ígérkezik. A 65 cm magas és 1,20 m hosszú jármű minden autó koffertartó­jában kényelmesen elhelyezhető és kirándulásokra, sőt még hegyi túrákra is nagyszerűen igénybe vehető. A pöttöm motorkerékpárt, Gerhard Neumann, 48 esztendős heilbronni (NSZK) lakatos tervezte és szerkesz­tette meg. Kölcsey 130 éve halt meg Kölcsey Ferenc. Róla emlékezünk rejtvényünk vízszintes 1.. 35.. valamint függőleges 16., 22. és 69. számú saraiban. VÍZSZINTES: t. Kölcsey ismert verse. 13. Női név (—o). 14. Verdi- opera; 15. Előd. 11. SKF. 18. Tárnia része. 20. Fordítva: spanyol folyó. 23. Madár belsőrésze. 25. A Dutr mellékvize. 21. Irodalmi mű. 2‘ Férfinév. 30. A függőleges 1. felt 31. Juttat. 3*3. Támasztó szerkeze1 34. Molibdén vegyjele. 35. A költő egyik kritikai müve. 39. Kicsi­nyítő képző. 40. Állati hang. 41. Fordítva: svájci üdülőhely (+’). 42. Gally. 44. Mértani idom. 46. Hang­tér. 48. Len betűi keverve. 49. \ mese vége! 51. Becézett női név. Gyermekköszöntés. 54. Hangtan. Azonos mássalhangzók. 58. Por­ca. 60. Cin. 61. Fordított szemé- ■es névmás. 62. K-val a Végén: tanuló. 63. Vizeskocsi. 65. Tornác. 68. Zenei hangot ád. 10. Tibeti szarvasmarhafajta. 12. Nagy ma­dár. 13. Ütlegel. 14. Háziállat. 76. Színművész (Sándor) 78. Rágcsáló. 80. Szolmizációs hang. FÜGGŐLEGES: 2. Rangjelző. 3. Tessék. 4. Egykori perui uralkodó. 5. Gyermekváros (ford.) 6. Az ar­gon vegyjele. 7. Edzőtábor. 8. Is­mert József Attila-vers címe. 9. Küzd. 10. Állami jövedelem (—’). 11. Tapasztalatlan. 12. Növény ré­sze. 16. A költő szerzőtársa a füg­gőleges 69. szerkesztésében. 19. Duzzadó. 21. A vízszintes 13. fordí­tottja. 22. E verse a szabadságharc sürgetése. 24. Német férfinév. 25. Régi váltópénz. 26. Hazárd kártya­játék. (kiejtve). 28. Víziállat. '30. Fordított számnév. 32. Kötőszó. 35. Tantermek berendezéséhez tarto­zik. 36. Okos. 37. A külső inger érzékelése. 38. Fordítva: moszatok. 40. Lám. 43. Volt portugál gyar­mat. 45. B-vel az elején: fütykös. 47. A isternőí-' -■-> ókori görög mitológiában. 50. Pest me­gyei község (+’). 53. Ellenértéké. 55. Kárpát-ukrajnai folyó. 56. Kín­rímben van) 57. Vágány. 59. A hegedűjátékban nagy szerepe van. 62. Német névelő. 64. A tetszés ki­fejezése. 66. Almos 67. Fordítva: gáztűzhely (—'). 68. nél-amerlkai állam. 69. A költő és a függő­leges 16. szerkesztésében jelent meg. 71. Főzeléknövény. 73. Hibáz. 75. Állóvíz (ford.) 77. Személyes névmás. 79. A gallium vegyjele. 80. Igen — oroszul. Beküldendő: a vízszintes 1.. 35.. valamint a függő'eees 16.. 22.. 69. számú sorok mesfeíiése. Beküldési határidő: 196R augusz­tus 29.. déli t2 óra. Kérjük a borítékra ráírni: ..irpresztreit­yény”. A helyes megfejtők között öt szépirodalmi könyvet sorsohmk ki. Augusztus 19-1 keresztrejtvé­nyünk helyes megfejtése: Vízszin- fes 1: Az első magyar alkotmány- ‘örvényt. függőleges 1. a Tanács- köztársaság alkotta meg. Könyvjutalmat nvertek a követ- '—zök: Deák Edit Szeks-zárd. Varsa -ánosné ff á vöd. Borkői Józseféé Trsrsád, Gaál István Üídombóvár "évész Imre (Vsénv. A megfei- * öltnek a könyvet postán küldi ük el. Első gondolata az volt, hogy nesztelenül, észrevétlenül kimegy, a gengszterre zárja az ajtót, és felhívja rendőr- főnökséget. Villámgyorsan átfutott az agyán, amit a déli órákban az újságokban olvasott: a Brink’s Express Com­pany vezérigazgatója 100 000 dollár jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek, a biztosító társaságok pedig az elrabolt összeg öt százalékát. A rablók 2,7 millió dollárt zsákmá­nyoltak, ennek az öt százaléka 135 000 dollár, vagyis a tel­jes jutalom 235 000 dollár. Elképzelhetetlenül óriási összeg egy bárhölgy számára, aki forgalmas napokon legfeljebb 40 dollárt, de leginkább csaik 5—10 dollárt keres. Milyen könnyen és egyszerűen megszerezheti ezt az óriási összeget. Nem kell mást tennie, csak a telefonfül­kéből felhívni a rendőrfőnökséget..; Ha engedelmeskedik első gondolatának, a legnagyobb szabású amerikai bankrablás tettesei, 28 órával tettük el­követése után, rendőrkézre kerülnék. Ám Helen Pokus nem hívta fel a rendőrséget. Sem ak­— 91 — kor, sem később nem tudta megmagyarázni, miért nem. Talán azért, mert nem akart a rendőrségnek kiszolgáltatni egy magatehetetlen embert, aki teljesen rábízta magát? Vagy félt az alvilág bosszújától? A rendőrség felhívása helyett anyai gondossággal még egy párnát tett a síró részeg gengszter feje alá, majd ká­véval itatta, s a kávéval altatószert adott be neki. Aztán visszament a bárba. Úgy helyezkedett el a bár­pult mögött, hogy az irodába vezető ajtót állandóan szem­mel tarthatta. Közben gyanakvó tekintettel fogadott min­den új vendéget. Attól tartott, hogy a bár vendégei közül valaki a csukott irodaajtón keresztül is meghallotta O’Keefe szavait, s közben már értesítette a rendőrséget. Szerencsére ezen az estén igen lanyha volt a forgalom, Helennek alig volt dolga. De a kevés vendéggel is szokásá­tól eltérően mogorván bánt. Ha megfigyelte volna valaki, észrevette volna, hogy töltés közben a keze reszket. Az elszámolásban is tévedett néhányszor. Mentségére legyen mondva, saját kárára . . . Hajnali négykor, záróra után, taxit hívatott, s lakására vitte a kábult Pápaszemest. Egészen megfeledkezett róla, hogy vendége voltaképpen veszedelmes gengszter. Déltájban O’Keefe arra ébredt, hogy a leeresztett redő­nyökön keresztül fénysugár hull az arcára. Hunyorogva körülnézett. Ismeretlen helyen találta magát. Agya nehe­zen kapcsolt, az erős napfény miatt behúnyta szemét, majd másodszor is kinyitotta, s akkor egyszeriben egészen ébren volt. Végigjártatta szemét az ismeretlen bútorokon. Hogyan került ebbe a szerény, de modernül berendezett szobába? Feje szörnyen fájt, s képtelen volt bármire is vissza­emlékezni. Felült s a szemközti fogason megpillantotta zakóját, s alatta a padlón, kitisztított, - fényesre kefélt cipőjét. A kaucs mellett alacsony asztalka állt, rajta cédula: — 92 — Kedves Mr. O’Keefe! Csak friss kenyérért mentem, néhány perc múlva visz- szajövök. Kérem, várjon meg. — Helen Pokus. — Ki ez a Helen Pokus? Szerelmi kalandba keveredett az éjszaka? Miközben ezen rágódott, nyílt az ajtó, s egy ismeretlen nő állt előtte. Harmincévesnek becsülte. Szép arcát szőke haj övezte. Arca ismerősnek tűnt, de honnan ismeri? — Nos, hogy érzi magát? — érdeklődött a nő mosolyogva. — Kutyául — válaszolta a gengszter rekedten. — Ön — az asztalon levő cédulára pillantott — ön Helen Pokus? — Igen. Hát már elfelejtett? — kérdezte a nő csodál­kozva, azután az ablakhoz ment és felhúzta a redőnyt. — Most megismer? O’Keefe pislogott, hunyorgott az erős fényben. — Nem! — mondta ki kereken. — Tegnap este töméntelen whiskyt ivott. Azt hiszem, tizenötöt. S utána rosszul lett. Még mindig nem emlékszik? Lassan, nagyon lassan derengeni kezdett az agyában. Visszaemlékezett, hogy este betért egy bárba, ahol azelőtt még sohasem volt. De miért hozta ez a nő ide a lakására? Szerelmi kalandot keresett? Tanácstalanul állt. majd gyors mozdulatokkal kisimí­totta gyűrött nadrágját. O’Keefe realista. Tisztában volt azzal, hogy nem ferde orra és kopasz feje kedvéért hozta lakására ez a helyes nő. Valami mád oka van rá. — Gyorsan készítők egy csésze forró kávét. Közben felfrissülhet — mondta Helen Pokus, és a fürdőszoba ajtaja felé mutatott. Mihelyt egyedül maradt a gengszter, gyors mozdulattal lekapta a fogasról zakóját és megtapogatta a zsebét. A pénz még megvolt, a kétezer dollár, amivel McGinnis k!- semmizte. Szóval a nő nem lopta meg. Ezek után még rei- télyesebbnek tűnt előtte az eset. — 93 —

Next

/
Thumbnails
Contents