Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
X Egy kéretlenül megírt riport margójóra Neve ott olvasható a „Tolna megye a Magyar Tanácsköztársaság időszakában” című könyvben. Tevékenysége nem merül ki az ott közöltekben. Tagja volt 1919-ben a helyi munkástanácsnak és a pedagóguB-szakszerve- zet járási elnöki tiszte mellett ellátta a járási művelődési-közigazgatási osztály vezetését. A Tolna megyei nagyközség, — amelyhez a vele történtek ellenére is hű maradt —, többször is kiemelkedő tevékenységével szerepel az idézett műben. (A Tanácsköztársaság áprilisi választásakor itt ' volt legnagyobb a szavazók létszáma, a hozzátartozó pusztákon több híres termelőszövetkezet alakult, melyek önálló központot hoztak létre és jelentős tételekkel járultak hozzá a közélelmezéshez). Hajlott kora ellenére irigylésre méltóan kiváló a memóriája a Tanácsköztársaság kissé elfeledett járási osztályvezetőjének. Volt tanítványai, tisztelői körében nagy elismerésnél!: örvend. Szóbeli visszaemlékezése, egyéb segítsége, nagyon értékes hozzájárulást nyújtott a tanácsköztársasági emlékek számbavételéhez. Váratlanul ért közlése. Miután felelevenítette a fél évszázados élményeket, kérte, ne írjunk nevéről, közéleti tevékenységéről. Sajnáltam, bántott, nem értettem okát. Néhány nap múlva küldött egy levelet... „Igaz ember volt“ Személyes találkozásunk idején így idézte fel 1919-et. „Vesztett háború után, vezetés nélkül maradt a község 1919. márciusában. Felkeresett egy küldöttség és közölte velem, hogy beválasztottak a munkás- tanácsba. Ide tartoznak a puszták is, szükségük van az írástudókra. Hozzátenném, akkor még nagymérvű volt a puisztán élő emberek körében az analfabétizmus. A választáskor azonnal delegáltak a járási vezetésbe, ott osztályvezető lettem. A bukás után később is bűnömmé vált, hogy aláírtam az iskolák államosítását és rám testálódott azoknak járási irányítása, őszintén szólva, akkor magam sem tudtam, mi a kommunizmus. Nem ismertem én a marxizmust, sem mint elméletet, sem mint valóságot. Oda kerültem, és dolgoztam rendesen, lelkiismeretesen. Augusztus elején bejöttek a fehérek. Akit értek, letartóztattak. Engem is kerestek, de nem találtak. Másnap aztán bementem, kerestek, itt vagyok. Naponta kellett jelentkeznem Lő- scherer fehérparancsnoknál. Augusztus végén összeszeditek bennünket Engem egy éjszaka tartottak csak a fogdában, mert másnap elment a parancsnoksághoz a szülők küldöttsége és kiengedtek. Két éven át kenyér nélkül maradtam, elveszítettem az állásomat és rendőri felügyelet alá helyeztek. Kivégezték a volt igazgatómat és másik tanártársamat. Tizenhárom esztendőn át dolgoztam az igazgatómmal, aki vezető szerepet vitt a községben a Tanácsköztársaság idején. Sajnos, 6 is úgy jelentkezett náluk, a keresés hírére. Felakasztották a fehérek... Kérdezi, milyen ember volt? Derék, nagyon képzett, nagy munkabírású, jó humorú, igaz ember volt. Mindenki szerette őt, aki ismerte. Mindig méltányolta törekvéseinket, ambicionált bennünket, észrevette és támogatta a kezdeményezést. Három fia — Ban*, di, Jancsi, Pista — és Erzsi lánya maradtak utána árván”. Még most is sajognak a sebek Izgatott a kérdés, vajon miért kéri, hogy ne írjunk közéleti tevékenységéről. Firtatom. Meg akarná tagadni? Egyáltalán nem, hiszen tapasztaltam, hogy nem erről van szó. Végül aztán közel visz a válaszhoz egy különös magyarázat. A negyven esztendei, a szó nemes értelmében vett közszolgálat után nyugalomba vonult, idős pedagógus a felszabadulás idején saját családi házában élt, nővérével együtt. Ö volt a községben az egyetlen pedagógus, akinek az államosításkor állami tulajdonba vették egyedüli értékét, a családi házat. Még fájdalmasabb az államosítás hogyanja. Azonnal ki kellett költöznie, még személyes tárgyait és értékeit sem vihette magával. Mikor aztán orvoslást keresvén, hozta a megyétől az ő igazát bizonyító írást, semmibe vette, papírrongynak tekintette a megyei, tilalmat tartalmazó levelet a község egyik korifeusa. Perdült a dob, elárverezték a berendezést, eltűnt a pótolhatatlan könyvgyűjtemény, talán zúzdába került. Jóvá tenni nehéz Ez történt vele, közvetlenül a felszabadulást követő időszakban, amikor sok vonatkozásban még rengeteg zavar uralkodott a közéletben. A még nem eléggé érett társadalmi viszonyok közt súlyos törvénytelenségre vetemedtek egyesek vele szemben. És éppen azzal az emberrel tettek így, aki néhány évtizeddel azelőtt, a Magyar Tanácsköztársaság egyik fontos posztján teljesített hűséges szolgálatot. Meghurcolták, megalázták őt és éppen az új munkáshatalom beköszöntésének küszöbén tették ezt vele. Később a vezetők nem hagyták annyiban. Szavait, keserveinek jogosságát megerősítik a járás mai vezetői. Tudják, jóvá tenni nagyon nehéz. A sebek gyógyítása a jóvátétel érdekében később ők any- nyit tehették utánajártak, hogy az idős pedagógus visszakapja a ház tulajdonjogát és a közüiet, — mely ma az említett családi házban székel —, kifizesse kezeihez az épület mai értékét. Jobb későn, mint soha, a pénzt megkapta. De az idős ember lelkét még ma is égeti a sérelem. Cisoda-e, hogy ez törést idézett elő benne? Hiszen az elismerés és a megbecsülés helyett megbántották. Tanácsköztársasági tevékenységét nem tagadja meg, de kerüli a nyilvánosságot A tudakozódás megerősített, nem lehet nagy a tévedésem, ha összefüggést vélek felfedezni a nyilvánosság elkerülésének szándéka, és a húszegynéhány esztendővel ezelőtt történtek között. Az ötven évvel ezelőtti emlékeket idéző beszélgetésünk után; levelében a következőket írja: „Ha már a fél évszázados évforduló alkalmából elkerülhetetlen a proletárdiktatúráról való megemlékezésben a különféle tisztségeket viselők még életben lévő tagjainak megemlítése, csak akkor említse nevemet”. Életútja különös, elgondolkoztató és nagyon tanulságos. Nevét nem említem, bár az engedélyezettnél mégis többet írtam. Tettem ezt azért, hogy fejet hajtsunk a dicső múlt hősei, részesed előtt, és abból a célból, hogy. törődjünk a megelőzéssel, a bátran cselekvő közösségi ember erőteljesebb megbecsülésével. SOMI BENJAMINNE Készülnek a jövő évi naptárak Az ország legnagyobb naptárkészítő üzemében, a Szekszárdi Nyomdában javában készülnek az 1969-es naptárak. Felvételünk: a kliséüzemben készült, ahol Falvai Ferenc nyomásra készíti elő az egyik külkereskedelmi naptár kliséit. Fotó: Bakó Jenő Hétmilliós nyereség Kiemelkedő eredmények a Népbolt dolgozóimik jubileumi versenyében Negyvenezer példányban 210 féle tankönyv A héten megkezdik az iskolakönyvek kiosztását Jó hír szülőknek és iskolásoknak: a korábbi évekkel ellentétben már csaknem valamennyi űj tankönyv megérkezett, s a héten az iskolákban meg is kezdik szétosztásukat. Mint Leposa Dezsőtől, a Babits Mihály könyvesbolt vezetőjétől megtudtuk, 40 000 példányban 210 féle tankönyv érkezett: az általános iskolák valamennyi tankönyvét megkapták, míg a középiskolai tankönyvek közül is csak néhány várat még magára. Az a tény, hogy jóval a tanév kezdete előtt itt vannak az iskolakönyvek, lehetővé teszi, hogy időben, tervszerűen szét tudják osztani. A torlódások elkerülése végett szabályos menetrendet készítettek, amely szerint Szeknzárdon a 2-es és a 3-as iskola, valamint az újvárosi iskola alsó tagozatának tankönyveit a 3-as számú iskolában augusztus 27-én kezdik osztani a megbízott pedagógusok. A Garay Gimnáziumban augusztus 28- án kezdődik a tankönyvek kiosztása, míg az 1-es számú általános iskola megbízott pedagógusai augusztus 29—30-án adják ki az új tankönyveket. Ugyanitt és ugyanekkor kapják meg tankönyveiket a Béri Balogh Ádám utcai iskola tanulói is. A 4-es számú általános iskola szeptember 2-án kezdi meg a tankönyvek kiosztását. Az iskolák kérik a szülőket, hogy a jelzett napokon, amikor reggel nyolc órától tartanak szolgálatot, szerezzék be a tankönyveket. A Tolna megyei Népbolt Válla- latnál számba vették az első félévi eredményeket. Mint az adatokból kitűnik, a közel hétszáz dolgozót foglalkoztató vállalat jól „startolt” az új mechanizmusban, a hármas évforduló — a KMP megalakulása, az 1918-as ősz; polgári forradalom és a Tanácsköztársaság kikiáltása — tiszteletére kezdeményezett jubileumi verseny kiemelkedő sikereket hozott. A vállalat az első félévben több. mint negyedmilliárd forint értékű árut hozott forgalomba, értékben 11,9 százalékkal többet, mint a múlt év első felében. A tényleges növekedés még ennél is nagyobb, hiszen január elsejével némileg csökkent a fogyasztói árszínvonal. A növekedést azáltal érték el, hogy a vállalat komoly erőfeszítéséket tett az áruellátás színvonalának növeléséért, a hiánycikkek körének szűkítéséért. Nemcsak „hagyományos” árubeszerzési forrásaival tartott jó kapcsolatot. hanem felkutatta az egyéb beszerzési lehetőségeket is. Megállapodásokat kötött számos termelőüzemmel, helyiipari vállalattal, megyén kívüli nagykereskedelmi vállalattal. Ezzel sikerült bővíteni az áruválasztékot, növelni a forgalmat. A tavalyi első félévihez képest mintegy egynyolcadával megnövekedett forgalmat a vállalat lényedében azonos hálózati kapacitással bonyolította le. Az első félévi nyereség meghaladja a hétmillió forintot, nagyjából azonos a tavalyi első hat hónap eredményeivel. Ténylegesen azonban magasabb, hiszen új költségtényezők „léptek be”, többek közt egy százalékról ötre nőtt az eszközlékötési járulék, az idén már illetményadót is kellett befizetni. Hogy a nyereség mégis elérte az egy év előttit, a jó gazdálkodásnak, a költségek csökkentésének, a termelékenység növekedésének, a forgási sebesség meggyorsulásának köszönhető. Közel két százalékkal nőtt a dolgozók átlagbére, ebben azonban nincs benn az első félévben már elért nyereségrészesedés. Míg a múlt évi eredmények alapján átlagosan 19,9 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedést kaptak a vállalat dolgozói, az idei első félév részesedési alapja átlagosan 28,8 napi bérnek felel meg. Javultak a dolgozók munkakörülményei is. Áttértek a szintetikus anyagból készült munkaköpenyek használatára. A múlt év első hat hónapjában 4 baleset fordult elő 62 kiesett munkanappal — most csak három, a kiesett munkanapok száma pedig 37 volt. Jelentős eredmények ej ért eä a vállalat kollektívája a szakmai és politikai továbbkép* zés terén is. Tavaly 22 kollektíva versenyzett a „Szocialista brigád” címért, az idén már 29. A „Kiváló bolt” címért versenyző kollektívák száma hetvenről 93-ra emelkedett. Az első félév tehát eredménye» sen zárult a Népbolt, Vállalatnál Ha a második félévben is ilyen jól dolgoznak, gazdálkodnak —* márpedig számos, első félévben hozott intézkedésnek csak ezután jelenkeznek a különféle gazdasá* gi mutatókban eredményei nemcsak a lakosság áruellátása javul tovább, hanem minden eddiginél magasabb nyereségrészesedést is kapnak a vállalat dolgozói. Férfi és női segédmunkásokat (nyugdíjasokat is) RÉGÉSZETI MUNKÁRA FELVESZÜNK. Jelentkezés: Szekszárd, régi megyeháza udvarán. (335)
