Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-18 / 194. szám
A garázdaság ellenszere A TÉMA napjainkban gyakran foglal helyet az újságok hasábjain. Ugyanakkor párhuzamosan, szinte árnyékként követik ezeket az írásokat a szemtanuk közömbösségét ostorozó cikkek is. A közelmúlt néhány széles körben ismert esete is igazolja — nem alaptalan a közömbösség ellen fellépők nyugtalansága. Elképesztő ugyanis, hogy az agresszíven fellépő garázda, vagy duhajkodó részeg elől szét- ugranak az utcán, hanyatt-homlok menekülnek el az étteremből felnőtt, erős emberek. Nem is gyávaságból, csupán „miért éppen én”, avatkozzon be más. Az ilyen közömbösök gyakran hivatkoznak arra, hogyha közbelépnek és megfékezik a verekedőt, nem is biztos, hogy a törvény pártjukat fogja. Nem is beszélve a veszélyről — ami ilyen esetben fenyegeti őket. Arra is hivatkoznak, hogy a tanúskodás is sok huzavonával jár. Igaz. hogy a jogszabályok értelmezése nem egységes, sőt egyes paragrafusok kiigazításán már dolgoznak a szakemberek. Azonban ez a munka nem megy egyik napról a másikra. Az utóbbi időben már néhány figyelemre méltó bírósági ítélet is született, amely a segítségre sietőnek adott igazat, illetve felmentette a súlyos testi sértés vádja alól. A legújabb intézkedés alapján fokozatosan bevezetésre kerülő gyorsított bírósági eljárások is védik a megtámadottnak segítséget nyújtókat. No, de sem a jogszabályok, sem a különböző adminisztratív, intézkedések nem tesznek csodát. Az atmoszférát, amelyben a garázda elbizonytalanodik, visszahúzódik csak az aktívan fellépő emberek közössége alakíthatja ki. Azok, akik nem nézik közömbösen. hogy mást inzultáljanaik, ártatlant megverjenek. AKI MEGFIGYELTE, tapasztalhatta — a randalírozó garázda kezdetben bizonytalan, fél az esetleges helyszíni számonkéréstől. Később, amint látja, hogy senki a füle botját sem mozdítja, akkor vérszemet kap. Úgy érzi: szabad az út, hogy kitombolhassa magát. Pedig, ha a k-rrtetén néhány ember összekacsintana, „nosza, tanítsuk móresre”, akkor józanabban fontolóra venné a várható, következményeket. Alié van olyan fenegyerek, aki a határozott fellépés láttán ne fújna takarodót. Bár az igazság kedvéért meg kell mondani, néhány ember szereti távolról „élvezni a cirkuszt ’, a verekedést. Mintha bokszmeccsen lenne, úgy drukkol, csillapítja szenzációéhségét s szinte bosszankodik. ha elrontják szórakozását. A többségben természetesen ellenszenvet, felháborodást vált ki a garázdálkodás, a botrány provok á- lás. Ismeretes, hogy egy-egy kirívó esetet napokig milyen szenvedély- lyel tárgyal az ilyen békeszerető ember. Teljesen kiborul a méltat- tankodástól, „micsoda szívtelen, gyáva emberek léteznek, ott voltak és eltűrték... bezzeg, ha én ott vagyok, megmutatom”. Amikor a sors szeszélyéből ő látja a pofont, lapul, később mentegetőzik, „mit tehettem volna, mi közöm hozzá, elég nekem a magam gondja-baja". Pedig azt hiszem, mindnyájunkra érvényes a közmondás: Ma nekem, holnap neked. Aki ma közömbös, ne csodálkozzon ha holnap az ő segélykiáltására sem mozdul senki. A BÉKÉSEN sétálni akaró, pihenni, dolgozni vágyó emberen múlik, hogy mindehhez kedvező légkört teremtsen magának, olymódon, hogy ahol ő segíthet, ott nem vár másra. Vállalja a ráeső részt abból a környezetalakításból ami ..mellékesen” emberi, állampolgári kötelessége is lenne. Mert mégis csak fejtetőre állított világ lenne, ha néhány tucat, vagy országosan néhány száz garázda, huligán sakkban tarthatná egy-egy utca, vagy kisváros lakosságát. Akik többsége pedig egészséges, erős, bátor-csak éppen — közömbös'. A. F. Nincs cső! Bonyhádon nem a legszerencsésebb módon tervezték és építették annak idején a vízvezeték-hálózatot, a vízmű berendezését. A főnyomóvezeték egyben a fogyasztóvezeték is, így igen ritkán jut el a kutakból szivattyúzott víz a tárolóba. Éppen ezért tervbe vették a vízvezeték-hálózat korszerűsítését. A lakossági igények nyomán a társulat öt utcába kívánja elvinni a vizet. Sajnos, a terveket a közeljövőben nem tudják megvalósítani. Mintegy 1600 méter hosszúságú főnyomóvezetéket kellene eternitcsövekből építeni, az öt utcához, és egy újabb kút bekötéséhez ugyancsak különböző méretű 100-as, 150-es és 250-es eternitcsövekre volna szükség. Az illetékesek szinte mindent megtettek már, hogy a szükséges vezetéket beszerezhessék. Legutóbb a csövet, gyártó üzemben jártak. Itt olyan választ kaptak, hogy a gyár az országos szükséglet alig több mint negyedét tudja idén biztosítani. Tolna megyében legutóbb Gerjen községben okozott gondot a cső hiánya. Másutt is, a gyönki járás néhány községében, megfelelő méretű cső hiánya miatt nem tudják a vízvezetéket építeni, nem tudnak a lakosságnak vizet adni, bár együtt van a pénz, a hitel. Vgy értesültünk más megyékben is gond a csőhiány. Az eternitcsövet gyártó üzem bővítésével, kapacitásának növelésével lehetne a hiányt enyhíteni, megszüntetni. Annak semmi értelme nincs, hogy Bonyhádon és másutt is, a lakosság több alkalommal küldöttséget indít a tanácshoz, jogos kérése teljesítéséért. Pillanatnyilag a türelmes várakozás látszik a legcélszerűbbnek, mindaddig, amíg az ország különböző területéről annyi Panasz nem érkezik a gyárra, míg biztosítanak fejlesztésére pénzt, hogy a bővítést sürgősen el tudják végezni.- Pj Az Iregszemcséi Vegyesipari Ktsz azonnalra vállal: festő-mázoló, hidegburkoló, villanyszerelő munkákat. Ugyanitt I db Vízhányó-féle daru eladó. Öt# (231) A Budapesti Kőolajipari Gépgyár azonnal felvesz KÖZPONTI TELEPHELYÉRE esztergályos, marós, lakatos, hegesztő, motor- szerelő, asztalos, kőműves szakmunkásokat, mérő- és szabályozó körök üzembe helyezéséhez technikusokat, férfi segédmunkásokat. A KÖZPONTI MUNKAHELYEN 44 ÖRÄS MUNKAHÉT VAN ÉS MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD. felveszünk továbbá műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Orosháza, Szeged, környéke. Százhalombatta, Szőny) küiszolgálatos munkakörbe csőszerelő, központifűtés-szerelő, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segéd mun-v kasokat. A VIDÉKI MUNKAHELYEN 44 ÓRÁS MUNKAHÉT VAN ÉS MINDEN SZOMBAT SZABAD. Munkásszállás, üzemi konyha van. Bér: megegyezés szerint. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: Budapest, XVIII. Gyömrői út 79/83. (181) A nyomravezetőnek kitűzött szokatlanul nagy díj — ennyit még sohasem tűztek ki az Amerikai Egyesült Államok ban — egészen váratlan következményekkel járt Az egész országból tiltakozó levelek érkeztek a bank vállalathoz. Részint a nagy jutalomdíj ellen tiltakoztak, részint a bankelnök nyilatkozatának azon része ellen, amelyben azt mondta, hogy a gengsztereket inkább hálva, mint elve kell megkeríteni. Az amerikai közönség feszült figyelemmel olvasta és hallgatta a nagyszabású bankrablásról közölt tudósításokat. Roppant nagy hatással volt rá a zsákmány óriási ösz- szege: az értékpapírokkal együtt 2,7 millió dollár. Ez akko- riban világrekord volt. Arról is értesültek az emberek az újságokból, hogy egy széttaposott szemüvegen kívül senki más kárt nem szenvedett. Természetesen remélték, hogy a rendőrség hamarosan kideríti az esetet, és letartóztatja a rablókat. Am amikor a Brink's Express Company elnöke a gengszterek fejét követelte, sokan ezt gyilkosságra valófél— 76 — búj tásnak tekintették. Az amerikai közvélemény hangulata egyszeriben megváltozott. Miért buzdítja az elnök a rendőröket vagy bárkit a gengszterek lelövésére, hiszen a rabláskor sem folyt vér? — kérdezték felháborodva. S attól kezdve igen sok amerikai titokban a gengsztereknek szurkolt. Miközben Wilson és Gaines a magas jutalomdíj kitűzése miatt dühöngtek. Goidon ezredes, rendőrségi, főparancsnok felhívta Wilsont. — Van-e valami újság a bankrablás ügyében.? — érdeklődött. — Sajnos, még nincs. Semmi sincs. — Ostobaság volt a nagy jutalmat kitűzni, mi? — Hallatlan ostobaság. Miért nem kérték ki a bankosok előzetesen az ön véleményét? — Mi nem írhatjuk elő nekik, hogy mit cselekedjenek. Egyébként nem sokat várok a jutalom kitűzésétől. Emberei mit szóltak hozzá? Hogyan fogadták a hírt? — Még nem beszéltem róla velük, — Voltaképpen egészen más miatt hívtam fel Mr. Wilsont Ez sem fogja valami kellemesen érinteni. Edgar Hove, az FBI elnöke, felhívott Washingtonból. Közölte, hogy az FBI veszi át az ügyet. Wilson dühében a nyakáig elvörösödött. — Csak az én holttestemen keresztül! — kiáltotta a telefonba. — Ez az eset kizárólag ránk tartozik. Az FBI- nek sem alapja, sem oka a beavatkozásra. A tettesek valószínűleg még nem hagyták el Bostont, tehát semmi szükség, hogy a szövetségi rendőrség vegye át a nyomozást. — Sajnos, nem tudjuk ebben megakadályozni — mondta Golden ezredes. — Azt állítják, hogy szövetségi pénzek is voltak az elrablóit pénz között, s ilyen esetekben, az FBI illetékes. Ezért megkérem és utasítom, adjon meg a washingtoniaknak minden lehetséges támogatást. — 77 — — Bocsánat, azt tetszett mondani, minden lehetséges segítséget. Annyit jelent-e ez, hogy feltétlenül adjunk meg minden támogatást? — Ne legyen már olyan nehéz felfogású — válaszolta az ezredes némi türelmetlenséggel a hangjában. — Ha azt mondom, minden lehetséges segítséget, akkor ezt így is gondolom. A mi különítményünk természetesen tovább folytatja a nyomozást, és nagyon örvendenénk, ha az FBI- él előbb érnénk célba... Wilson jóleső mosollyal vette tudomásul a választ: — Köszönöm a felvilágosítást. Most már értem — Nagyszerű ember az öreg — mondta Gaines elismerően, aki a másodhallgatón végighallgatta beszélgetést. — Végeredményben a washingtoni fiúk is csak vízzel főznek. Némi előnyünk is van velük szemben ... Délután két órakor az őrszemes rendőr jelentette Wil- sonnak a repülőtérről, hogy különrepülőgépen 96 FBI nyomozó érkezett Bostonba. A szövetségi nyomozók a rendőrfőnökség közelében ütötték fel főhadiszállásukat. Első dolguk az volt, hogy több példányban beszerezték a város térképiét, ugyanis sokan közülük akkor jártak először Bostonban. Az összeütközés köztük és a bostoniak között akkor tört ki. amikor a washingtoniak körülzárták a rendőrfőnökség épületét. Wilson és Gaines fogcsikorgatva szemlélték irodájuk ablakából, hogy az FBI nyomozók feltartóztatnak minden beidézett tanút, és főhadiszállásukra viszik, holott csak néhány perccel előbb hallgatták ki őket a bostoni detektívek. Amikor az FBI a helybeli rendőrség gyorsíróját is feltartóztatta, hogy kihallgatásra élővezesse, Wilson ezt már nem hagyta szó nélkül. Felhívta az FBI bostoni főhadiszállását. — 78 —
