Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-16 / 192. szám
Erdővilág | Csendes, árnyékos, fűszeres illatú erdővilág. Van fogója, tava és vannak szigetei. Hetven kilométer hosszan nyúlik el a Tolna—dombori útiránytól délre, a Duna jobbpartján, egészen Báta község aljáig. Ötszázötven kataszteri hold erdő. Negyven ember az őslakója. Vadászok, kőművesek, ácsok, foga- tosok, traktorvezetők, mind, mind olyan emberek, akiket semmilyen magas fizetéssel nem csábíthatnának el innen. Van köztük nyugdíjas korú is, Berek János vadász hatvanöt éves. Az erdő nappal kihaltnak látszik, rejtőznek az állatok, a to- ronymagas fák közt nehezen tör utat a fény. Lila és sárga virágok hajlonganak a bokrok közt. tüskés-büszkén meredezik a ka- táng. Dús kincseit a porhanyós föld ingyen kínálja: tövestül szakad ki a letépett virág. Kópéira tarolt foltok a fák között: vaddisznók nyalták simára a földjét is az édes epertermő helynek. Party István, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság vezetője közel húsz éve járja a keskeny csapásokat, fürkészi a hatalmas területet. Mekkora volt, amikor először látta? Hátizsákjában vitte magával apja, aki 34 évet töltött ugyanebben az erdőben. Party István fia 14 éves, de már őrzi a vágyat: erdészmémök szeretne lenni... Járjuk a számomra idegen világot, ahol minden miás, még a nyelv is. A vad nem érzi meg az ember szagát, hanem szimatot kap, a szarvas gyanakvó léptei neszezésnek számítanak, és játékos fomanyelve van még a prózai ténykedésnek is. Csendes tisztásokon ragyog fel szabadon a nap. és sűrű lombok közül hirtelen tárul elénk az erdei tó, a Forgó. Kócsagok, gólyák lebben- *ik fehér szárnyaikat a viz felett, kiszáradt csónak a parton, a fákon régi varsák, szakadozott halászhálók. A Forgó tóba az idén 150 amur növényevő hal került, ezek felfalták már a tavat borító növényzet felét. A tavalyi lehalászásnál harminc mázsa halat adott a tó. Az erdő mellett ott a Duna is: tavasszal magas jég- torlaszok borították, most szelíden tükrözi a felhőket. ! A tó mellett aPró- fehé"; 1 ____________ re meszelt h áz, tenyérnyi virágoskerttel, gerendákból faragott kerítéssel, vashallal a homlokán. Pici szobájában példás tisztaság, cifrán faragott pohárszék, gerendáról függő. porcelán petróleumlámpa. Ttt él Nagy József halászmester, feleségével együtt, nem is olyan régen, mióta az elődje nyugdíjba ment, azóta költöztek ide Ve- •ánka szigetéről, ahol addig laktak. Maga fonja a halászhálót, készíti a csónakokat, evezőket, ért mindenhez, amit egy igazi vízi embernek tudnia kell. Elmeséli, hogy egyszer még róka is akadt a varsába. Hajnali háromkor már talpon van, sokat dolgozik, de nem hagyná itt a vizet, ha fél Szekszárdot kínálnák neki, még akkor sem. Ilyenkor nyáron megszaporodik a dolga, mert az idén. vasárnaponként, nagyobb csoportok látogathatják megszabott útvonalon az erdőt, idegen- vezetővel. Népújság 4 1968. augusztus 16. Előfordul, hogy néha 8—11) külföldi autó érkezik a Balaton partjáról, s az ország egyéb részeiből, magyar kísérőkkel. Szeretnék bejárni az erdőt, mert olvasták a Népszabadságban, vagy a Népszavában, hogy megnyílt a nagyközönségnek. Vissza kell fordulná ok: csak turistacsoporthoz csatlakozva jöhetnek. Az út romantikus: döcögve ka- nj'argó erdei vasút hozza a vendégeket, csak a kezet kell kinyújtani, is emberderék magasan illatozó virágokból szakíthatnak. A látogatók sokszor csalódottak, hova bújtak' az állatok? Még madarat is ritkán látni napközben, csak zümmög az erdő, ágsurrogás, halk neszek, de állat sehol. Az alkonyát az állatoké, és az éjszaka. Ezerkétszáz szarvas, háromszáz vaddisznó, ugyanannyi őz, kétezer fácán, ötszáz nyúl védett területe Gemenc. Az itt dolgozó emberek nekik termelik vegetációs időszakban a lucernát, lóherét, vetik ősszel a rozsot, árpát, hogy a hó alól is kikaparhassák a harapnivalót. Lovas szekérrel hordják az el- dugottabb részekhez lágyfa tuskó- ban a sót: 70 málzsátt is elfogyasztanak évenként. Megeszik jóétvággyal a „Gózótuskót” is. I Az augusztus vé§e fe------------------------ lé közeledik. Néhány magányos szarvas- bika már el-elbődül, még tíz nap és megkezdődik a vadak szerelmi időszaka. Akkorra teljes nyugalomnak kell lenni. Beszüntetik a csoportos látogatást, de még a favágók sem járhatják az erdőt. M ost még sűrűn megtelnek a fatető alatt, vízpart közelében felállított hosszú asztalok. Népies csoportok özönlik el a halász- csárda környékét, Nagy József halászmester lobogó tűzön, bográcsban főzi a csípős, kitűnő za- matú vad pörköl tét. Teli torokból énekelnek a Szlovákiából érkezett vendégek, a bólogató fák alatt. Gemenc nappal szinte kihalt. Könnyen csalódhat, aki azt várja, lépten-nyomon vadak bukkanjanak elő. De aki el akarja felejteni az autóberregést, neonreklámot, kéményfüstöt, az néhány órára boldog lehet ebben az erdőben, füveket, fákat lát, fűszeres illatú különös világot. MOhDOVÁN IBOLYA A képernyő előtt Két emelet boldogság Láttam a tv-ben a filmet. Régi film volt. A címe: „Két emelet boldogság” és mivel gondolkodó lény vagyok, filiftnézés közben eszembe jutott sok bolondság. A filmet perspektívájában láttam. Ilyeneket figyeltem meg benne. Akkor két emelet már boldogságnak számított. Most négy, öt, sőt hat, tíz emeletes boldogságok is épülnek, lassan felérnek a házak az égig és, ha elromlik bennük a lift, akkor a felső lakók pokoli helyzetbe kerülnek. Mint mondtam, most már több emeletes boldogságok, illetve házak épülnek mindenütt az országban, csak Szekszárdon nem akar eldőlni: hány emeletes há- zak legyenek a Széchenyi utcában. Itt még erősen tartja magát a két emeletes. Azt is megfigyeltem, hogy akkor hosszú volt a szoknya. Most meg rövid. Ha a rövid szoknyás fiatalok jól odafigyeltek, akkor rájöhettek, hogy miért irigylik most tőlük az idősebbek a rövid szoknyát. Nem tudom ki vette észre, hogy akkor annak a kis bajuszosnak a felesége, aki olyan nő volt, amilyen ma már nincs, felült egy idegen férfi motorkerékpárjára. Most, ha lenne is ilyen nő. nem ülne fel senkinek a motorkerékpárjára sem, sőt az autókat is megválogatná, Trabantban biztosan nem foglalna helyet. Azóta megnőttek az igények. A motort részletre adják, és nem kell a pénzt kukoricával párosítani, mint annak idején. És azóta fejlődött az építőiparunk is. Ma már nem fordulhat elő olyan, hogy a kéményből jön a víz. Olyan előfordul ugyan, hogy a csapból sem jön a víz, de e* sokkal kisebb hiba, mert a csapból előírás szerint jönni kellene, a kéményből pedig csak véletlenül jöhet. Ennek okát pedig megkeresni bonyolult feladat. Ma már ilyen nem fordul elő Legfeljebb az fordult elő az egyik szekszárdi épületben, hogy a kéményen nem ment ki a füst, de ennek Is megtalálták az okát. a szakemberek szakszerűtlenül tervezték a füst útját. És láttam azt a szerencsétlen I madárfüttyöt tanulmányozó pro- | fesszort, aki nyakig beleragadt a gombóctésztába. Azóta nem kell beleragadni a szerencsétlen férjnek a gombóctésztába, mert segítségére sietett a szocialista Mirelit-ipar és gyárt gombócot, és a szocialista kereskedelem évek óta árusítja a gombócot mindenütt az országban, kivéve Szekszárdot. Mindent összefoglalva, kellemes este volt. Érdemes volt felújítani ezt a filmet. A jövőben is várjuk ezeket a múltból a mának szóló filmeket. SZAI.AI JANOS Különös találkozó Simontornyán a bőrgyár szakszervezeti bizottsága figyelemmel kíséri a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő édesanyák családi életét, szociális helyzetét, az üzemhez tartozóknak érzi továbbra is őket. Az elmúlt napokban találkozót rendeztek az édesanyák és kicsinyeik részére a művelődési házban, ahol a megyei nőtanács vezetői is ott voltak. A különös találkozón, a szakszervezeti bizottság titkárának üdvözlő szavai után otthonos, meleg hangulat alakult ki. Rövid idő alatt a klubhelyiség „játszótérré’’ alakult. A mindig mozgó gyermeksereg és az édesanyák örömtől csillogó nyugodt tekintete igazolta: nagy jelentőségű szociális intézkedés a gyermekgondozási segély biztosításai P. I. — Lehetséges — válaszolta McGinnis rendületlenül. De a többiek nem tudnak bánni vele. Ha neked kiadom a részed, a többi is követelni fogja a magáét. Senki, vagy mindenki. Kérlek benneteket, legyetek észnél! Csak néhány heti türelem. — A magam részéről helyeslem, amit McGinnis mond — szólt közbe Joseph O’Keefe, a Pápaszemes. — Tanuljátok meg előbb, hogyan kell a pénzzel bánni. Sok pénz — sok kísértés! A többiek gyilkos pillantásokat vetettek feléje, végül mégis kénytelenek voltak beérni a kiutalt kétezer dollárral. — Egyébként is, mi a helyzet az alibitekkel? — kérdezte Pápaszemes. — Bizonyosra veszem, hogy a rendőrséget nemsokára érdekelni fogja, hol és kivel töltöttük a tegnap estét. McGinnis a szavába vágott: — Itt csak én kérdezhetek! Ami az én alibimet illeti, tegnap este legalább egy tucat szavahihető tanú látott a kocsmáiban. Ezért is nem voltam veletek, hiszen így be— 70 — szeltük meg. A rendőrök bizonyára először engem fognak gyanúba venni. De ti, hogyan gondoskodtatok alibiről? — Cositáé és az enyém a lehető legjobb — büszkélkedett Bölény Tony. A két ravasz olasz parasztivadék valóban olyan meg- rendíthetetlen alibiről gondoskodott, mintha csak együtt vacsoráztak volna a rendőrfőnökkel. Még a rablás előtt, fél hat óra tájban, Tonny és só- g°ra. Costa Spagetti feleségükkel elmentek egy étterembe, amelyet rendőrtisztek is szívesen látogatnak. Külön szobában négy személyre téríttették, hogy — mint a pincérnek mondották — megünnepeljék Anthony Pino és felesége házasságkötésének tizenötödik évfordulóját Legalább három rendőrtisztviselő megesküdött rá, hogy este hét és fél nyolc óra közöt Costa és Pino hangját hallották a see- paréból. És nem is tévedtek. Valóban Pino és Costa hangját hallották. Ugyanis az ünnepi vacsora végeztével Tony öt üveg pezsgőt rendelt, tekintélyes borravalót adott a felszolgáló pincérnek, s azt mondta, hogy ne zavarja őket. Ha szükségük lesz rá, majd csöngetnek.;, Röviddel később az ablakon keresztül ketten elhagyták a helyiséget. A két asszony a szeparéban maradt. Costáné kis magnetofont vett elő kézitáskájából, lejátszotta azt a hangszalagot amit már napokkal előbb előkészítettek. Bölény Tony olyan hangosan nevetett, majd énekelt a szalagon, hogy kihallatszott a szeparébol, s az ott vacsorázó Conally rendőrhadnagy meg is jegyezte: — Ezek a gazemberek egyre szemtelenebből viselkednek! Később ő is igazolta Pino és Costa ottlétéit. Nyolc órakor, fél órával a rablótámadás után, Pinó és Costa visszamásztak az ablakon a szeparéba. Nemsokára kinyílt az ajtó. megjelent a dülöngélő Pino. és ordítozni kezdett, hogy minél jobban magára vonja a figyelmet: — 71 — — Micsoda kiszolgálás ez? Már fél órája senki felénk sem néz! A többiek röhögve fogadták Bölény Tony és Spagetti Vincent előadását a biztos alibi megszerzéséről. Még a humor tálán Pápaszemes is mosolyra húzta a száját. McGinnis ráförmedt: — Mi van ezen vigyorogmvaló — Leszegezte a fejét, mintha fel akarná öklelni Pápaszemest. A többiek röhögése is elhalt. Nem tudták, mi a baja McGinnisnek, a Pápaszemessel, de érezték, hogy valami átkozottul komoly dolog van a levegőben. — Miért ne nevethetnék? — kérdezte Pápaszemes idegesen. — A te helyedben egészen csendes és szerény volnék. Meg se mukkannék! — Miért? — Gyáva kutya! Hát nem te voltál a támadás vezetője és irányítója? — kérdezte McGinnis. O’Keefe elengedte a füle mellett a sértő megszólítást. — No és? Nem sikerült a lehető legjobban? Nagyszerűen mervt minden! — Igazán? Nagyszerűen? — gúnyolódott McGinnis. — Olvastad már a mai lapokat? Kerek egymillió dollár készpénz maradt a bankban, pusztán azért, mert Pápaszemes Joe-nak egy csöngetéstől teli lett a nadrágja. Ki adott parancsot a visszavonulásra, amikor a garázs őre becsöngetett? Ki más, mint a drága barátunk. Pápaszemes Joe! A Pápaszemes Joe-nak nevezett Joseph O’Keefe csak nagy nehezen lett úrrá indulatain. — McGinnis, hát nem éppen te mondtad, hogy kerülni kell minden kockázatot? — Mi köze a gyávaságnak a kockázathoz? Mindenesetre a te részesedésedről egyszer s mindenkorra lemondhatsz. Nesze kétezer dollár, és ne lássalak többé. A többit hozzad el a bankból. Kerek egymillió hever ott. csak rád vár... O’Keefe elfehéredett.
