Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-16 / 192. szám

Erdő­világ | Csendes, árnyékos, fűszeres illatú erdővilág. Van fo­gója, tava és vannak szigetei. Hetven kilométer hosszan nyú­lik el a Tolna—dombori útirány­tól délre, a Duna jobbpartján, egészen Báta község aljáig. Öt­százötven kataszteri hold erdő. Negyven ember az őslakója. Va­dászok, kőművesek, ácsok, foga- tosok, traktorvezetők, mind, mind olyan emberek, akiket semmilyen magas fizetéssel nem csábíthat­nának el innen. Van köztük nyugdíjas korú is, Berek János vadász hatvanöt éves. Az erdő nappal kihaltnak lát­szik, rejtőznek az állatok, a to- ronymagas fák közt nehezen tör utat a fény. Lila és sárga virágok hajlonganak a bokrok közt. tüs­kés-büszkén meredezik a ka- táng. Dús kincseit a porhanyós föld ingyen kínálja: tövestül sza­kad ki a letépett virág. Kópéira tarolt foltok a fák között: vad­disznók nyalták simára a föld­jét is az édes epertermő helynek. Party István, a Gemenci Ál­lami Erdő- és Vadgazdaság ve­zetője közel húsz éve járja a kes­keny csapásokat, fürkészi a ha­talmas területet. Mekkora volt, amikor először látta? Hátizsákjá­ban vitte magával apja, aki 34 évet töltött ugyanebben az erdő­ben. Party István fia 14 éves, de már őrzi a vágyat: erdészmémök szeretne lenni... Járjuk a számomra idegen vi­lágot, ahol minden miás, még a nyelv is. A vad nem érzi meg az ember szagát, hanem szima­tot kap, a szarvas gyanakvó lép­tei neszezésnek számítanak, és játékos fomanyelve van még a prózai ténykedésnek is. Csendes tisztásokon ragyog fel szabadon a nap. és sűrű lombok közül hir­telen tárul elénk az erdei tó, a Forgó. Kócsagok, gólyák lebben- *ik fehér szárnyaikat a viz felett, kiszáradt csónak a parton, a fá­kon régi varsák, szakadozott ha­lászhálók. A Forgó tóba az idén 150 amur növényevő hal került, ezek fel­falták már a tavat borító nö­vényzet felét. A tavalyi lehalá­szásnál harminc mázsa halat adott a tó. Az erdő mellett ott a Duna is: tavasszal magas jég- torlaszok borították, most szelí­den tükrözi a felhőket. ! A tó mellett aPró- fehé"; 1 ____________ re meszelt h áz, tenyérnyi virágoskerttel, gerendákból faragott kerítéssel, vashallal a homlokán. Pici szo­bájában példás tisztaság, cifrán faragott pohárszék, gerendáról függő. porcelán petróleumlámpa. Ttt él Nagy József halászmester, feleségével együtt, nem is olyan régen, mióta az elődje nyugdíj­ba ment, azóta költöztek ide Ve- •ánka szigetéről, ahol addig lak­tak. Maga fonja a halászhálót, ké­szíti a csónakokat, evezőket, ért mindenhez, amit egy igazi vízi embernek tudnia kell. Elmeséli, hogy egyszer még róka is akadt a varsába. Hajnali háromkor már talpon van, sokat dolgozik, de nem hagyná itt a vizet, ha fél Szekszárdot kínálnák neki, még akkor sem. Ilyenkor nyáron megszaporodik a dolga, mert az idén. vasárnaponként, nagyobb csoportok látogathatják megsza­bott útvonalon az erdőt, idegen- vezetővel. Népújság 4 1968. augusztus 16. Előfordul, hogy néha 8—11) külföldi autó érkezik a Balaton partjáról, s az ország egyéb ré­szeiből, magyar kísérőkkel. Sze­retnék bejárni az erdőt, mert olvasták a Népszabadságban, vagy a Népszavában, hogy meg­nyílt a nagyközönségnek. Vissza kell fordulná ok: csak turista­csoporthoz csatlakozva jöhetnek. Az út romantikus: döcögve ka- nj'argó erdei vasút hozza a ven­dégeket, csak a kezet kell ki­nyújtani, is emberderék magasan illatozó virágokból szakíthatnak. A látogatók sokszor csalódot­tak, hova bújtak' az állatok? Még madarat is ritkán látni napközben, csak zümmög az er­dő, ágsurrogás, halk neszek, de állat sehol. Az alkonyát az állatoké, és az éjszaka. Ezerkétszáz szarvas, há­romszáz vaddisznó, ugyanannyi őz, kétezer fácán, ötszáz nyúl vé­dett területe Gemenc. Az itt dol­gozó emberek nekik termelik vegetációs időszakban a lucer­nát, lóherét, vetik ősszel a ro­zsot, árpát, hogy a hó alól is kikaparhassák a harapnivalót. Lovas szekérrel hordják az el- dugottabb részekhez lágyfa tuskó- ban a sót: 70 málzsátt is elfogyasz­tanak évenként. Megeszik jóét­vággyal a „Gózótuskót” is. I Az augusztus vé§e fe­------------------------ lé köze­ledik. Néhány magányos szarvas- bika már el-elbődül, még tíz nap és megkezdődik a vadak szerelmi időszaka. Akkorra tel­jes nyugalomnak kell lenni. Be­szüntetik a csoportos látogatást, de még a favágók sem járhat­ják az erdőt. M ost még sűrűn megtelnek a fatető alatt, vízpart közelében felállított hosszú asztalok. Né­pies csoportok özönlik el a halász- csárda környékét, Nagy József halászmester lobogó tűzön, bog­rácsban főzi a csípős, kitűnő za- matú vad pörköl tét. Teli torok­ból énekelnek a Szlovákiából ér­kezett vendégek, a bólogató fák alatt. Gemenc nappal szinte kihalt. Könnyen csalódhat, aki azt vár­ja, lépten-nyomon vadak buk­kanjanak elő. De aki el akarja felejteni az autóberregést, neon­reklámot, kéményfüstöt, az né­hány órára boldog lehet ebben az erdőben, füveket, fákat lát, fűszeres illatú különös világot. MOhDOVÁN IBOLYA A képernyő előtt Két emelet boldogság Láttam a tv-ben a filmet. Régi film volt. A címe: „Két emelet boldogság” és mivel gondolkodó lény vagyok, filiftnézés közben eszembe jutott sok bolondság. A filmet perspektívájában láttam. Ilyeneket figyeltem meg benne. Akkor két emelet már boldog­ságnak számított. Most négy, öt, sőt hat, tíz eme­letes boldogságok is épülnek, las­san felérnek a házak az égig és, ha elromlik bennük a lift, akkor a felső lakók pokoli helyzetbe ke­rülnek. Mint mondtam, most már több emeletes boldogságok, illet­ve házak épülnek mindenütt az országban, csak Szekszárdon nem akar eldőlni: hány emeletes há- zak legyenek a Széchenyi utcá­ban. Itt még erősen tartja magát a két emeletes. Azt is megfigyeltem, hogy akkor hosszú volt a szoknya. Most meg rövid. Ha a rövid szoknyás fiatalok jól odafigyeltek, akkor rájöhettek, hogy miért irigylik most tőlük az idősebbek a rövid szoknyát. Nem tudom ki vette észre, hogy akkor annak a kis bajuszosnak a felesége, aki olyan nő volt, ami­lyen ma már nincs, felült egy idegen férfi motorkerékpárjára. Most, ha lenne is ilyen nő. nem ülne fel senkinek a motorkerék­párjára sem, sőt az autókat is megválogatná, Trabantban bizto­san nem foglalna helyet. Azóta megnőttek az igények. A motort részletre adják, és nem kell a pénzt kukoricával pá­rosítani, mint annak idején. És azóta fejlődött az építő­iparunk is. Ma már nem fordulhat elő olyan, hogy a kéményből jön a víz. Olyan előfordul ugyan, hogy a csapból sem jön a víz, de e* sokkal kisebb hiba, mert a csap­ból előírás szerint jönni kellene, a kéményből pedig csak véletle­nül jöhet. Ennek okát pedig megkeresni bonyolult feladat. Ma már ilyen nem fordul elő Legfeljebb az fordult elő az egyik szekszárdi épületben, hogy a kéményen nem ment ki a füst, de ennek Is megtalálták az okát. a szakemberek szakszerűtlenül ter­vezték a füst útját. És láttam azt a szerencsétlen I madárfüttyöt tanulmányozó pro- | fesszort, aki nyakig beleragadt a gombóctésztába. Azóta nem kell beleragadni a szerencsétlen férjnek a gombóc­tésztába, mert segítségére sietett a szocialista Mirelit-ipar és gyárt gombócot, és a szocialista keres­kedelem évek óta árusítja a gom­bócot mindenütt az országban, ki­véve Szekszárdot. Mindent összefoglalva, kellemes este volt. Érdemes volt felújítani ezt a filmet. A jövőben is várjuk ezeket a múltból a mának szóló filmeket. SZAI.AI JANOS Különös találkozó Simontornyán a bőrgyár szakszervezeti bizottsága figyelem­mel kíséri a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő édesanyák családi életét, szociális helyzetét, az üzemhez tartozóknak érzi to­vábbra is őket. Az elmúlt napokban találkozót rendeztek az édesanyák és kicsinyeik részére a művelődési házban, ahol a megyei nőtanács vezetői is ott voltak. A különös találkozón, a szakszervezeti bi­zottság titkárának üdvözlő szavai után otthonos, meleg hangulat alakult ki. Rövid idő alatt a klubhelyiség „játszótérré’’ alakult. A mindig mozgó gyermeksereg és az édesanyák örömtől csillogó nyugodt tekintete igazolta: nagy jelentőségű szociális intézkedés a gyermekgondozási segély biztosításai P. I. — Lehetséges — válaszolta McGinnis rendületlenül. De a többiek nem tudnak bánni vele. Ha neked kiadom a részed, a többi is követelni fogja a magáét. Senki, vagy mindenki. Kérlek benneteket, legyetek észnél! Csak néhány heti türelem. — A magam részéről helyeslem, amit McGinnis mond — szólt közbe Joseph O’Keefe, a Pápaszemes. — Tanuljá­tok meg előbb, hogyan kell a pénzzel bánni. Sok pénz — sok kísértés! A többiek gyilkos pillantásokat vetettek feléje, végül mégis kénytelenek voltak beérni a kiutalt kétezer dollárral. — Egyébként is, mi a helyzet az alibitekkel? — kér­dezte Pápaszemes. — Bizonyosra veszem, hogy a rendőr­séget nemsokára érdekelni fogja, hol és kivel töltöttük a tegnap estét. McGinnis a szavába vágott: — Itt csak én kérdezhetek! Ami az én alibimet illeti, tegnap este legalább egy tucat szavahihető tanú látott a kocsmáiban. Ezért is nem voltam veletek, hiszen így be­— 70 — szeltük meg. A rendőrök bizonyára először engem fognak gyanúba venni. De ti, hogyan gondoskodtatok alibiről? — Cositáé és az enyém a lehető legjobb — büszkélke­dett Bölény Tony. A két ravasz olasz parasztivadék valóban olyan meg- rendíthetetlen alibiről gondoskodott, mintha csak együtt vacsoráztak volna a rendőrfőnökkel. Még a rablás előtt, fél hat óra tájban, Tonny és só- g°ra. Costa Spagetti feleségükkel elmentek egy étterembe, amelyet rendőrtisztek is szívesen látogatnak. Külön szobá­ban négy személyre téríttették, hogy — mint a pincérnek mondották — megünnepeljék Anthony Pino és felesége házasságkötésének tizenötödik évfordulóját Legalább há­rom rendőrtisztviselő megesküdött rá, hogy este hét és fél nyolc óra közöt Costa és Pino hangját hallották a see- paréból. És nem is tévedtek. Valóban Pino és Costa hangját hallották. Ugyanis az ünnepi vacsora végeztével Tony öt üveg pezsgőt rendelt, tekintélyes borravalót adott a felszolgáló pincérnek, s azt mondta, hogy ne zavarja őket. Ha szük­ségük lesz rá, majd csöngetnek.;, Röviddel később az ablakon keresztül ketten elhagyták a helyiséget. A két asszony a szeparéban maradt. Costáné kis magnetofont vett elő kézitáskájából, lejátszotta azt a hangszalagot amit már napokkal előbb előkészítettek. Bö­lény Tony olyan hangosan nevetett, majd énekelt a szala­gon, hogy kihallatszott a szeparébol, s az ott vacsorázó Conally rendőrhadnagy meg is jegyezte: — Ezek a gazemberek egyre szemtelenebből viselkednek! Később ő is igazolta Pino és Costa ottlétéit. Nyolc órakor, fél órával a rablótámadás után, Pinó és Costa visszamásztak az ablakon a szeparéba. Nemsokára ki­nyílt az ajtó. megjelent a dülöngélő Pino. és ordítozni kez­dett, hogy minél jobban magára vonja a figyelmet: — 71 — — Micsoda kiszolgálás ez? Már fél órája senki felénk sem néz! A többiek röhögve fogadták Bölény Tony és Spagetti Vincent előadását a biztos alibi megszerzéséről. Még a hu­mor tálán Pápaszemes is mosolyra húzta a száját. McGinnis ráförmedt: — Mi van ezen vigyorogmvaló — Leszegezte a fejét, mintha fel akarná öklelni Pápaszemest. A többiek röhögése is elhalt. Nem tudták, mi a baja McGinnisnek, a Pápaszemessel, de érezték, hogy valami átkozottul komoly dolog van a levegőben. — Miért ne nevethetnék? — kérdezte Pápaszemes idegesen. — A te helyedben egészen csendes és szerény volnék. Meg se mukkannék! — Miért? — Gyáva kutya! Hát nem te voltál a támadás vezető­je és irányítója? — kérdezte McGinnis. O’Keefe elengedte a füle mellett a sértő megszólítást. — No és? Nem sikerült a lehető legjobban? Nagysze­rűen mervt minden! — Igazán? Nagyszerűen? — gúnyolódott McGinnis. — Olvastad már a mai lapokat? Kerek egymillió dollár kész­pénz maradt a bankban, pusztán azért, mert Pápaszemes Joe-nak egy csöngetéstől teli lett a nadrágja. Ki adott pa­rancsot a visszavonulásra, amikor a garázs őre becsönge­tett? Ki más, mint a drága barátunk. Pápaszemes Joe! A Pápaszemes Joe-nak nevezett Joseph O’Keefe csak nagy nehezen lett úrrá indulatain. — McGinnis, hát nem éppen te mondtad, hogy kerülni kell minden kockázatot? — Mi köze a gyávaságnak a kockázathoz? Mindenesetre a te részesedésedről egyszer s mindenkorra lemondhatsz. Nesze kétezer dollár, és ne lássalak többé. A többit hozzad el a bankból. Kerek egymillió hever ott. csak rád vár... O’Keefe elfehéredett.

Next

/
Thumbnails
Contents