Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-16 / 192. szám
Megtorpanás, vagy erőgyűjtés? N ehéz eldönteni, a megtorpanás vagy erőgyűjtés korszakát éli-e az újítómozgalom, mert a tények egyelőre csak annyit mutatnak, hogy erőteljes stagnálás állt be az elmúlt esztendőkhöz viszonyítva. Úgy tűnik, mintha kissé elkésett volna az oly sok év óta sürgetett, sőt követelt újítási rendeletreform, mert miközben a törvényalkotás csatornáin végigcsorogtak a változtatást sürgető javaslatok, maga az élet is jelentősen megváltozott. Újító körökben az 57/'1967-es rendelet megjelenése óta az anyagi ösztönzés lehetőségeiről esik a legtöbb szó. Általános vélemény ezen a téren, visszalépés történt. Mint ismeretes, az újítási díjakat (vagy legalábbis jelentős részét) a nyereségtömegből fizetik, de míg a megvalósított javaslatok a gyár vagy vállalat egészének részesedési alapját növelik, az újítók dotálása saját kategóriájuk (I-es, II-es, III-as) nyereség- hányadának terhére történik. Az újítótevékenység sohasem volt túlságosan népszerű a „kívülállók” körében — bármilyen kevés pénzt is kap az ember, irigye mindig akad —, most azonban aggasztó megnyilvánulásokkal is találkozni. Némely üzemben, műhelyben határozott újítóellenes kampány folyik, amire éppen az új pénzügyi rendelkezések adtak alapot. A helyzeten az sem sokat segít, hogy az újítások elbírálása és alkalmazása láthatóan sokkal nagyobb felelősséggel történik, mint eddig, s így nyilván a nyereségtömeg kialakításában is egyre nagyobb szerepet kapnak. Gondot okoz a műszaki fejlesztéssel hivatásszerűen foglalkozó (legtöljb üzemi újítási szabályzatban A-kategóriás újítóknak minősített dolgozók) jutalmazása, illetve dotálása. A kormányrendelet kimondja: a vállalat vezető beosztású dolgozóit újító tevékenység esetén megfelelő mértékű alapbér-emeléssel, prémiummal, illetve készpénzjutalommal lehet honorálni. Erre azonban — különösen széles körű és eredményes újító tevékenység esetén — legjobb esetben is csak százasok állnak rendelkezésre. A béralap és jutalmazási keret minden vállalatnál szűkre szabott. Az újítások fő célja — magétól értetődően —, a vállalat gazdaságosságának fokozása — azaz a nyereség növelése. De vannak más jellegű újítások is. Az elmúlt években számos nagyon hasznos javaslatot valósítottak meg munkavédelmi célzattal. Most mi lesz az ilyen jellegű újítások szerzőivel — hisz a legjobb szándékkal sem mutatható ki elképzeléseik megvalósulása nyomán nyereségnövekedés? Vagy egy másik kérdés: hogy gazdálkodjon az egyszemélyi elbíráló az újítási díjakkal, amikor egyre nehezebb jóslásokba bocsátkozni az évi nyereségtömeget illetően? A mérnökök, technikusok a szubjektivizmustól félnek. Kétségtelen, a rendelet módot ad erre, hisz embere válogatja, hogy ki kap jutalmat (s még inkább, hogy mennyit), s kinek a bérét emelik? Uj, tipikusan mechanizmusprobléma: az újítások adása-vé- tele. Köztudott, a díjtalan újítási tapasztalatcsere-mozgalom utolsó perceit éli, a jövőben a jól bevált ötleteket, gépmodelleket csak ellenszolgáltatás fejében adják át egymásnak a vállalatok, az azonban egyáltalán nem tisztázott, hogy találja meg az ilyen üzletekben az újító a számítását? A munkaadó engedélye nélkül egyetlen újító sem ajánlhatja fel újítását „idegeneknek”, az azonban, hogy a vállalat illetékes szervei értékesítik-e az ötletet, s ha igen milyen eredménnyel, már nem az újítóra tartozik Viták, beszélgetések sorpn ma elég gyakran elhangzik a kérdés: kell-e egyáltalán az újítómozga- íom? A válasz minden visszásság ellenére —, egyértelmű. Kell. Kétségtelen azonban, hogy életünknek ezt a területét is meg kell tisztítani a vadhaj tások ta, sallangoktól. Le kell szögezni: az újítómozgalom nem tömegszervezet, s ennek következtében az újítások számának emelkedése vagy csökkenése nem is politikai kérdés. (Bármilyen hihetetlen, volt újítási csoportvezető, aki azért kapott figyelmeztetést, mert engedte, hogy az újítók távolmaradjanak a taggyűlés-szerű pontossággal szervezett újítási megbeszélésekről.) Senki sem vitatja: az újító munka (azaz ennek előzménye, az üzem gondjaival való törődés) a szocialista ember egyik legfontosabb jellemvonása, a dolog azonban nem válhat öncélúvá. Az újítási csoportok jó munkáját nem a javaslatok egyre emelkedő száma bizonyítja. Újítani nem statisztikai, hanem egyedül termelési érdekek miatt szabad és kell. S ezzel eljutottunk az újítási feladattervek problémájához, ami a jövő szempontjából az egyik legnagyobb horderejű tényező. Az ötletszerűség egyre kevésbé vezet célhoz. Ha az újító tevékenység valóban hozzá akar járulni az üzemek termelési gondjainak csökkentéséhez, akkor ott kell segíteni, ahol valóban „szorít a cipő”. A z újításokkal kapcsolata gondok legfelsőbb szintéi is ismeretesek. A SZOT termelési osztálya és az Országo: Találmányi Hivatal 150 vállalat nál kíséri figyelemmel az ú rendeletek hatását, s számos kér désben máris kinyilvánított, egyetértését a „panaszkodókkal’ Máris biztos: pénzügyi vonatko zásban további reformokra les: szükség. Most már csak az a kér dés, mikor születik ebben az égé tőén fontos ügyben döntés, mer mindenekelőtt ettől függ, hog; az idei év megtorpanás, vág; egy minden eddiginél nagyobi fellendülés „erőgyűjtő” időszaka ként kerül-e be a mozgalom tör ténetébe? BÉKÉS SÁNDOR ORSZÁGÚTI ÓRIÁS Fotó: Bakó Jenő Gondoskodnak a jószágállományról A háztájiban kevesebb a sertés Vágják a kendert Nem kedvez az idő — Harmincezer mázsát a szekszárdi gyárba szállítanak Négy kendergyár működik a megyében, s részükre a nyersanyagszükségletet főleg a megye közös gazdaságai termesztik. -Egy hete vágják már megyeszerte a kendert. Elsőként a sziekszárdi Jóre- ményaég Tsz-ben kezdték a kender vágását, egy több mint százholdas táblában. A munkát azonban abba kellett hagyni, mert a vadkár olyan nagyfokú, hogy a becslés, s az ezzel kapcsolatos eljárás több időt vett igénybe. Amikor már vágni lehetett volna, akkor meg az időjárás volt az akadály. A túlságosan felázott talajra a gépekkel nem tudtak rámenni. A kendergyáraktoan az év elején meglehetősen nagy készleteik voltak s ezért az ország területén idén mintegy tizenkétezer holddal csökkentették a vetés területét h múlt évihez viszonyítva. A dunaföildvári termeltetési körzetben is jelentősen csökkentették a kender vetésterületét. A földvári körzethez tartozó négy gyár részére összesen 4500 holdon termesztették idén kendert. A szekszárdi gyár részére 900 hold termését főleg a kendertermesztéséről híres Sárközből szállítják. Még a vágás előtt megtörtént a termésbecslés is. A korábbi évekhez hasonló közepes termés várható, a négyezer-ötszáz hold átlagában 36,5 mázsára számítanak i szakembereit. A medinai Rákóczi, a sióagárd. Siógyöngye i'sz-ben jóval negyven mázsa feletti holdanikénti átlagtermést várnak. Decsen, ahol a koráb években igen szép kendert termesztettek. idén mintegy háromszáz holdon gyengébb a termés, átlag harminc mázsa körül számítanak holdanként. Itt a vetés után húsz napig még csak negyven hold kender kelt ki, így a később kelő növény a nagy szárazságot nem tudta elviselni. Egyébként úgy számítják a feldolgozó gyárak és a termeltető mezőgazdaságok, hogy a termés mintegy kilencven százaléka első osztályú lesz. Sajnos az esős idő miatt sokkal több munkát kell a már levágott kender gondozására fordítani. Többször kell forgatni, szárítani, hogy az eső és a túlságosan párás levegő miatt ne bámuljon meg a kóró. Mert ha barna, báír hosz- szúságában az első osztálynak megfelel, a kóróért nem lehet a legmagasabb összeget fizetni: egy osztály különbség már ötven forintot jelent. Az esőzés miatt több gazdaságban leálltak a vágással. A gyárak szakemberei tanácsokat adnak. mikor vágják, s mikor forgassák a kendert, hogyan kötözzék, hogy ezáltal minél jobb minőségben tudják átadni, és mennél magasabb osztályba sorolhassák a termést. Az átvételt a jövő hét elején kezdik meg. Egy hete fejeződött be az átvevők tanfolyama, melyet Dunaföldvárott tartottak. A tanfolyamra meghívták az érdekelt gazdaságok elnökei t. mezőgazdászait is, hogy minél kevesebb vita legyen majd az átvevés a minősítés során. Ugyanis a tsz- szakemberek meggyőződhettek róla, hogy az ipar a különböző osztályokba milyen minőségű kendert sorol, s mit követel meg az átvevőktől. Az átvétellel egyidőben megkezdik a kender beszállítását a feldolgozó gyárakba. A több éves szokáshoz híven a dunaföldvár) gyár részére Mohács-szigeten idén is több . ezer mázsa kórót húsz kazalban tárolnak, s majd csak a tavasszal szállítják a feldolgozó üzembe. A többi gyárba vontatókkal, tehergépkocsikkal szállítják a kendert a gazdaságokból. A múlt évben újításként először alkalmaztak kazalozásnál mindent hordó transzportőrt. Az idén már két gazdaság — a decsd és az őcsé- nyi — transzportőrt alkalmaz a kazalozásinál. így a gyárban a szokásos hét méter magas kazlak helyett tízmétereseket raknak. Ezáltal a gyárban a helykihasználás javul, mert egy-egy kazalba mintegy háromszáz mázsával több kórót raknak. Kár, hogy az átvevő vállalat nem gondoskodik mindent hordó transzportőrökről, mert akkor az összes kazalt tízméteresre rakhatnák itt is és a többi gyárban. A Tolna megyei kendergyárak több mint százötvenezer mázsa kóró átvételére készültek fel. PÁLKOVÁCS JENŐ GERJEN a megye legjobb állattenyésztő és hizlaló községei közé tartozik. Sok a jószág, ezért most az aszályos időszak után elég nagy gond a takarmány hiánytalan előteremtése. A Rákóczi Tsz-nek igen nagy hasznára vált az Idén a mintalegelő. A tavaszi-nyári időszakban ezen a kitűnő legelőn tudják biztosítani a szarvasmarha-állomány takarmányát, természetesen öntözéssel. Valószínűleg a háztáji jószág normális ellátása, sőt átmentése is csak így lehetséges, a korszerű legeltetéssel. Genye Illés, a szövetkezet elnöke tisztában van vele, hogy bár kukoricából jó termést várnak és tudnak legeltetni az egész nyári időszakban, semmi oka a gerjeni szövetkezetnek az elbizakodottságra. Szálas takarmányuk ugyanis elég kevés lesz az idei évben. A másodvetés egyáltalán nem sikerült, nem kelt ki, bár megöntözték a földet a vetés után. Ilyen körülmények között szükség lesz minden etethető anyag felhasználására, a silótakarmány dúsítására és más módszerekre. Az árpaszalmát például szecskázva belekeverik a szecskázott silókukorica közé. Silózni fogják a kukoricaszárat is, melasszal keverve. Ezenkívül megetetik majd a cukorrépa után visszakapható répaszeletet, keverve takarmányrépával és vágott árpaszalmával. A HÁZTÁJI szarvasmarha-állomány elég nagy, 112 tehenet tartanak a tagok. Ennek ellátásáról a legeltetésen kívül többféle módon gondoskodott a szövetkezet és a község vezetése. A bal- tacimot részbe kaszálhatták a szövetkezeti gazdák, a lucernát pedig, miután géppel levágták, kiadta részes gyűjtésbe a szövetkezet. Füvet kaszálhattak a tehén tartó gazdák minden helyen, °mit a közösnek nem volt gazdaságos betakarítani: utak mellett és a mintalegelőn a fák alatt. A községi tanács igen olcsó árverésen adta el az útszéleket. Ezeken a kaszálókon elég sok szénát tudott összeszedni az állattartó gerjeni parasztság. Nagy segítség továbbá a háztájinak, hogy csalamádét Is vetett számára a szövetkezet. Mindezek ellenére valószínűleg szükség lesz a kukoricaszár teljes mennyiségének felhasználására. Gondoskodtak a háztáji jószág ellátásáról, de azért á takarékosság elengedhetetlen. Egyelőre mindenki meg akarja tartani a tehenét és egyéb szarvasmarháját a faluban, nincs olyan hangulat, hogy legjobb túladni a jószágon ilyen körülmények között. A sertésállomány azonban alaposan megcsappant az idén. Általában 1200 sertést tartottak a háztájiban és ennek már több mint egyharmada hiányzik. Rájöttek az emberek, hogy mivel nagyon drága a kukorica, a terményért is megkapják azt a pénzt, amit az anyakocák tartásával és malacneve- léssel tudnának megszerezni! Másrészt a sertésektől való szabadulás oka. hogy a hízott sertés értékesítése akadályokba ütközött az év elején. , A KÖZÖS gazdaság természetesen a sertésállományt sem fogja csökkenteni. A hizlaláshoz minden valószínűség szerint vásárlás nélkül is elegendő abraktakarmánya lesz: szép a kukorica, a tervezett 23,5 mázsa májusi morzsoltnál többet ígér. Jelenleg 8 vagon csöves kukoricája van a Rákóczi Termelőszövetkezetnek. az őszi árpa pedig 13.62 mázsás átlagterméssel fizetett, várakozáson felül.
