Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-11 / 161. szám
I a Kopasz Oroszlánban Rémtörténet Nem volt módja hosszasan nézelődni. Már mennie kellett a harmadik irányba, oda, egy bunkerszerű épület felé. Senki nem szólt hozzá, kis cellába vezették be. Az asztalon kenyér volt, tálkában gőzölgő leves, pohár víz. Három cigaretta. Ebből látta, hogy bizony nem váratlan vendégek ők ebben a házban __ . .. Gömöry-Gemner cellájának berendezése sem volt gazdagabb Schirmbauménál. Öt is vacsora várta, víz, három cigaretta. Az őrei egy szót sem szóltak hozzá, bevezették a helyiségbe és azután távoztak. Amikor arra gondolt, hogy azelőtt egy órával a saját gépkocsiján utazott, ott állt meg, ahol akart, azt evett-ivott, amire gusztusa támadt — sírni szeretett volna. Határtalan fáradtság rohanta meg. Hanyattvetette magát a priccsén és lehúnyta a szemét. Ekkor az ajtó rácsain keresztül egy kéz nyúlt a szobába és lekattintotta a belső villanyt — 151 — Gömöry doktor erről már mit sem tudott. Aludt, mint akit leütöttek. Amidőn Janát a rácsos ablakú épületbe bevezették, az asszony retiküljéből cigarettát vett elő és rágyújtott. Lépcsőkön haladtak előre, egyre feljebb és feljebb. Egy előszobába érkeztek, ahol Janát megpillantva, az addig helyet foglaló százados felugrott, és sapkájához emelte a kezét. — Alezredes elvtársnő, Pálffy százados jelentem, a tábornok elvtárs már várja önt. Jana letette a retiküljét és kibújt köpenyéből. Kopogott, majd belépett a szobába. A szoba sarkában egy hatalmas íróasztal állott. A szoba közepén világos színre pácolt és fényezett tanácskozóasztal karosszékei ásítoztak. Az ablakot vastag, velúrfüggöny takarta. A függöny mögül idősebb, szürke ruhás férfi lépett elő. Jana szorosan zárta bokáját és mosolyogva megszólalt: — Tábornok elvtárs, Jana Witkowszky, a lengyel felderítő szolgálat alezredese, jelentkezem. A tábornok kezét nyújtva közeledett az asz- szony felé. — Látja kérem, ez nagyon jó munka volt. — Nem volt nehéz, tábornok elvtárs. — Maguk mindig azt mondják, ha élve megúsznak valamit: „Nem volt nehéz..De azért azt hiszem, könnyű sem volt. — Négy éve dolgozom az ODESSZÁNÁL, de mindeddig csak futó, és kis jelentőségű feladatokat kaptam. Ez volt az első komolyabb munkám. — Mestermunka volt, alezredes elvtársnő. Foglaljon helyet. Mivel kínálhatom meg? Wodka wyborovával, vagy Tokajival, vagy tán inkább- egy kis pilseni sört inna? — Éhes vagyok, tábornok elvtárs. A tábornok nevetett, azután felemelte a telefonkagylót, és két személyre vacsorát kért. A katona, aki felszolgálta az egyszerű ételeket, né- — 152 — mi rajongással tekintetében nézegette a tündérszép Janát. — Maga egy óra alatt az egész laktanyának elcsavarná a fejét — mondta nevetve a tábornok. — Sokszor szeretnék szürkébb lenni, egyszerűbb és főleg nyugodtabb. — Egy szót sem a munkáról — most vacsorázunk, lediktálja a jelentését, pihen, és holnap visszamegy. Addig talán 'még egy kis meglepetésről is gondoskodunk a számára. Jóízűen falatozni kezdtek. — Látja — mondta a tábornok, — azt mondtam, egy szót sem a munkáról. Pedig mi nem is tudunk másról beszélni, mert ennek élünk és ez foglalkoztat mindannyiunkat. — Tudja tábornok elvtárs, amikor kivittek engem is a Szigetre, és megtudtam, hogy milyen feladattal küldik Schirmbaumot Budapestre, nem tehettem mást, csak hogy saját összekötőm útján a hazai elöljáróimnak jelentsem. Pedig féltem, hogy óhatatlanul és legjobb akaratunk ellenére a tájékoztatás késve érkezik Budapestre. Azután megjelent Schirmbaum hirdetése a magyar napilapban és ekkor kétségbeestem, mert arra gondoltam, a „Páter” indul majd. — Már a határon lefüleltük volna — mondta csendesen a tábornok. — A „Páter” régi ismerősünk. És ezt a teher au tó-játékot csak egyszer lehet megcsinálni. — Veszélyes ember a „Páter”. Kiszámíthatatlan, makacs és kegyetlen. — Higgye el, fél tőlünk. — Igaza lehet, tábornok elvtárs: egy pillanatig sem gondolt arra, hogy ő vállalkozzék erre a feladatra. Azonnal engem javasolt és látta volna, mennyire félt attól, hogy visszautasítom az ajánlatát. — 153 — A lenge öltözet kedvelőinek A Tápéi Háziipari Szövetkezet eredeti kollekcióval lepte meg nyárra a lenge öltözet kedvelőit. Rafiából készített miniszoknya és kalapösszeállításukkal sikerre számítanak. Képünkön: rögtönzött divatbemutató az olajáról és népi együtteséről híres faluban. (MTI-foto — Tóth Béla felvétele.) Iható tengervíz Az amerikaiak nemsokára ihatnak sótalanított tengervizet; KaA Sárköz—Völgységi Vízi- tánsulat Bonyhád, felvesz KOTRÓMESTEREKET ÉS DÖMPERVEZETÖKET. Jelentkezés Bonyhád Somogyi u. 1. szám alatt. Fizetés megegyezés szerint. (Ő8) liforniában fog megépülni az a gyár, ahol kivonják a tengervízből a sótartalmat. Nukleáris reaktorból nyert villamos energiát használnak fel erre a célra. A felmelegített vizet elpárologtatják, desztillálják, így sómentes vizet nyernek. Naponta 570 millió liter vizet fognak termelni 1800 megawatt energia felhasználásával. A gyár 1970-ben kezdi el működését. A serdülők nevelési problémái a családban FELESEL, SZEMTELEN A GYEREK A szülők egyik leggyakoribb panasza, amellyel sokszor szinte kétségbeesve fordulnak a pedagógushoz az, hogy az eddig aranyos, szófogadó, udvarias, de már serdülő korban lévő gyermekük most felesel, szemtelen, tisztelet- len velük szemben. A leggyakoribb „kamaszhibák” ezek. A szülőiknek számolniuk kell azzal, hogy a 10—15 éves gyermekeiknél felmerülnek ilyen nevelési problémák. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy ezek a hibák állandósulnak is. Nagyrészt éppen a szülőkön múlik, hogy ne állandósuljanak. A serdülőkor nem. krízis, nem katasztrófa a gyermek életében, de valóban olyan nehezebb fejlődési szakasz, az önálló egyéniséggé, a felnőtté alakulás időszaka, amely mind a szülők, mind a nevelők részéről fokozott figyelmet, türelmet, tapintatot és tudatos nevelési eljárásokat igények MINT A FELNŐTT... A gyermek felesel, tiszteletlen, szemtelen. Mi lehet ennek az oka? Sajnos nagyon sok szülő hajlamos, arra, hogy gyermekében még ebben a korban is, mindig a kisgyermeket lássa. Viszont a gyermek éppen azt érzi, hogy már nem kicsi. Szeretne a felnőtthöz hasonlítani. Innen adódik, hogy tudatosan, vagy tudat alatt igyekszik olyan lenni, mint amilyennek a felnőtteket látja. Próbál váratlanul bekapcsolódni a felnőttek beszélgetésébe, vitáiba, meghökkentő dolgokat mord, felnőtt vicceket mesél stb. Mit tett tulajdonképpen a gyermek? Csak úgy igyekezett viselkedni, mint a felnőttek. Ha ilyen esetben szigorúan leintjük, vagy ami még rosszabb, nyilvánosan megszégyenítjük, csak makacsságot és még nagyobb ellenállást váltunk ki belőle. Ilyenkor jön a visszabeszélés, feleselés és az állandóan visszatérő kérdés: „ha nektek szabad, nekem miért nem?” S a legtöbbször mi következik ezután? A szülő ideje és türelme fogytán vagy belefojtja a gyermekbe a szót, vagy még egyszerűbben: pofonnal zárja le az ügyet. Pedig ebben az esetben is sokkal jobb nevelési módszer lett volna a legyőzés helyett, a baráti meggyőzés módszerét alkalmazni. A NAGY IGAZSÁGÉRZET Ne feledjük, hogy a serdülő kitűnő megfigyelő. Tiszteletlensége a felnőttekkel szemben sokszor éppen abból adódik, hogy hallja, amint valamelyik rokonról, vagy ismerősről gúnyosan és nem éppen a legtiszteletteljesebb hangon beszélnek. A hallottakat a serdülő kitűnően elraktározza magában és alkalomadtán alkalmazza is a felnőttek legnagyobb megbotránkozására, pedig ismét csak úgy cselekedett, ahogyan a felnőttektől látta, vagy hallotta. Ha például a szülők otthon türelmetlenek egymással, vagy a nagyszülőkkel szemben, akkor ne várják el a gyermektől, hogy ő más legyen velük szemben. A serdülőben végtelenül nagy az igazságérzet is. Nincs az az érzékeny műszer, amely úgy reagálna a jelenségekre, mint a kamasz az igazságtalanságra. Szavakkal nehezen tudjuk őket nevelni, ha a szavak mögött nem áll aranyfedezetként a tett, a jó példa. S itt kell feltétlenül beszélni még a következetességről, mint nagyon fontos nevelési elvről. A következetlenség ebben a fejlődési szakaszban különösen nagy hajóikat, komoly törést okozhat a gyermekben, a gyermek és a szülő viszonyában. Nagyon vigyázzunk arra, hogy ne a hangulataink, fáradtságunk irányítsák a nevelési eljárásainkat. Ne büntessünk például olyan dolgokért, amelyeken máskor jót nevettünk. Mert a gyermek vagy fellázad és elhidegül, mert ezt diktálja az igazságérzete, vagy [kétszínű, alamuszi, mindenkihez, minden körülmények között alkalmazkodó ember válik belőle. > Csak példaként mondom el egyik tanítványtan, egy tipikus kamasz esetét. Nagyon megérdemelt igazgatói dicsérőt kapott Amikor két hét múlva megkérdeztem tőle, mit szóltak hozzá otthon, azt válaszolta: nem mutatta meg. Nagyon meghökkentett miért tette ezt a melegszívű, otthonát, szüleit szerető fiú. Nagyon határozottan megmagyarázta: „Apám igazságtalanul büntetett meg éppen azon a napom, amikor az igazgatói dicsérőt kaptam. Hát én is megbüntettem őt. Nem mutattam meg a dicsérőt, pedig örülne neki.” Hiába beszéltem a gyerekkel, nem engedett az álláspontjából: kemény egyéniség volt és főként érzékeny az igazságra. MÁR NEM KISGYERMEK Az elmondottakhoz még néhány jótanácsot: ne követeljük attól a serdülő gyermektől, akit még kis gyermeknek tartunk, hogy úgy viselkedjék, mint a felnőtt. Ne fojtsuk beléjük a szót, ne torkolljuk le őket a mindent jobban tudó felnőtt pozíciójából. Szakítsunk időt arra, s találjuk meg a módját annak, hogy serdülő gyermekeinkkel már „felnőttként”, baráti módon beszélgessünk el minden problémáról, a saját problémáikról is. Vonjuk be őket a család tervezgetéseibe is, hogy a gyermek valóban érezze a családban azt, amit a költő olyan szépen fogalmazott meg: „.. .a másik ügyéhez egész létemmel van bozom’* DR. CSERMÁK GÉZÁNÉ tanár
