Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-10 / 160. szám
* Bodrogi Sándor : / i.'.v"'ví •• . .a- * >U% a Kopasz Oroszlánban I Kémtörténet Zavartalanul feljutottak a második emeletre. A folyosó végén sebtében emelt válaszfal és egy kétszárnyú ajtó fehérlett. Rajta tábla: „Magánlakás”. Becsengettek. Hilde nyitott ajtót. — Néhány széket kell kicserélnünk — mondta Gömöry — és belépett az előtérbe. Hilde kíváncsian nézte a két férfit, azután befelé, a lakás belsejébe mutatott. Gömöry ment elöl, Schirmbaum követte. Gömöry jelbeszéddel Hilde tudtára adta, hogy a fürdőszobát keresik. Hilde még beljebb kalauzolta őket. Gömöry észrevette, hogy az ablak előtt álló íróasztalnál könyvébe mélyedve Wocheck ül. Hilde lemaradt, valami dolga akadt a külső helyiségben. Gömöry és Schirmbaum a fürdőszobába léptek. Az orvos gézköteget rántott elő és rálocs— 148 — csintott a borosüveg tartalmából egy jó adagot. — Professzor Wocheck! Kommen Sie mali — Jawohl! Bald! És már jött is. Schirmbaum kilépett a helyiségből és amikor Wocheck mellé ért, taszított rajta. Gömöry elkapta a férfi vállát és arcára szorította az éteres kötözőanyagot. Schirmbaum kiugrott a fürdőszobából, de Hildet sehol nem találta. — Menjünk — sisteregte Gömöry. Pillanat alatt kék munkaruhába bújtatták a magával tehetetlen Wocheckot. Zavartalanul jutottak ki az épületből: a portás még mindig sakkozott. Beugrottak a gépkocsiba, Gömöry ráadta a gyújtást Zavartalanul elérték az országutat A Mercedes akkor felkapott a betonra és elállta a forgalmat A Volkswagen teljes gázzal robogott. Jana a Mercedesben ült és az utat kémlelte. Amikor Gömöryék gépkocsijának hunyort piros lámpái eltűntek a messziségben, ő is begyújtotta a motort, gázt adott és fütyörészve nekivágott az éjszakának. ... A kocsi vezetését Schirmbaum vette át, mert a professzor éledezni kezdett és Gömöry az értékes teher elnémitását a világért sem bízta volna másra. Egyszerre feloldódott bennük minden feszültség, hallatlanul vidámnak érezték magukat. — Látja — mondta az orvos Janára terelve a szót — ez az új generáció. Ahogy ezek élni tudnak, amilyen hozzáértő módon eligazodnak a legbonyolultabb összefüggésekben is, — az valóságos csoda. — A feleségem — mondta Schirmbaum csendesen és halkan, csak magának. Az orvos megrökönyödve meredt útitársára. — Ezt eddig nem is mondta. — Titok — suttogta Schirmbaum. — Becsben úgyis megtudta volna. — 149 — Az orvos felnevetett. — A hülyéknek van szerencséjük — mondta mély meggyőződéssel — már ha szerencsének lehet nevezni, ha valaki egy észkombájn puskaporos hordót vesz feleségül. A hetvenes kilométerkőnél némi vegyszert löttyintett még a kötözőanyagra és néhány másodpercig újra a professzor arcához szorította. Ezután Schirmbaum és az orvos behajoltak a kocsiba és kiemelték az alvó Wochecket. Ebben a másodpercben — mintha csak egy filmrendező felvételt vezényelt volna, hatalmas jupiterlámpák fénye villant meg. A környező kocsikból egyenruhás és civil férfiak ugrottak elő és géppisztolyt szegeztek rájuk. — Nem érdemes ellenállniok — harsogta egy hang. — Menekülni nem tudnak, engedjék el a professzor testét, emeljék fejük fölé a kezüket és álljanak sorba. A parancsot késedelem nélkül végrehajtották. Schirmbaum nyöszörgött, ■ mint a kutya, amely korbácsot lát. Három személyautó gördült oda Schirmbau- mékhoz. Gömöry és a volt SS-legény látta, ahogy megragadták Janát és a kocsi mélyébe tuszkolták. Azután Gömöry, végül Schirmbaum került sorra. A kocsik elé motorkerékpáros rendőr száguldott, mögé pedig egy zöld színű katonai terepjáró sorolt be. így folytatták útjukat a főváros irányába. Jó ideje mentek már, amikor lekanyarodtak az útról és egy laktanyaszerű épületbe gördültek a kocsik. Schirmbaum egy pillanatra még látta Jana vakítóan szőke haját, és azt, hogy két egyenruhás asszony egy távoli rácsos ablakú helyiségbe kísért Aztán Gömöryt is látta, a szájában cigaretta füstölgőit, és észrevette, hogy a ház ablakán, ahová kísérik, nincsenek rácsok. — ISO — Repülőgéppel is gyorsan célba ér, de egy jól megfogalmazott hirdetés elhelyezésével lapunkban még gyorsabban eléri célját. Győződjék meg róla Tolna megyei Népújságban Kewnpin^esni Megérkeztek az első külföldi vendégek a balatonfüredi táborba. (MTI foto — Kovács Sándor felvételei A móriczzsigmondj Gyalogolni jó korunkban így alakult át, így érvényes: kempingezni jó! Tudjuk, Móricz országjáró útjainak nem a pihenés, az üdülés volt a célja: a megismerés, az ébresztés. De, aki a kempingezésben csak a strandolást, a nyaralást látja: nem ismeri e világjelenség lényegét. Az üdülés, a kikapcsolódás ugyan a cél, de ezt a célt korunk zaklatott, túlterhelt életritmusában éppen ezzel a modern, új „népvándorlással”, a „másabb körülmények közt való éléssel”, más-más tájak, emberek megismerésével talán jobban lehet elérni, mint a hagyományos „egyhelyben való”, minden kényelemmel ellátott nyaralással. Kempingezni tehát jó, de mi azt kérdezzük: idehaza is? Nemcsak azért időszerű ez a kérdés, mert az országutak most zsúfoltak — persze főként a balatoni országutak — utánfutó lakókocsikkal, kis Trabantokkal, megpakolva csomagtartójuk sátrakkal, kondérokkal, lavórokkal, s gyalogos országjáró fiatalok, akik hátukon hordják házukat, vagyis sátorcsomagjukat. A hazai kempingmozgalom lassan tíz esztendős lesz: az első tábor 1959-ben ütötte fel sátorfáját Tihanyban. Utána rohamosan benépesült a part — az első esztendőkben csak a Balatonról beszélhetünk —, majd az ország csaknem minden idegenforgalmi vidékén, felépültek az I. osztályú kempingek. 58 elsőosztályú, és 72 másodosztályú kempingünk van. 31 a Balaton és a Velencei tó mellett, 9 a Duna (közöttük a Tolna megyei Domboriban) és a Tisza árnyas partjaira verte sátrait, 8 hegységben, s 7 kitűnően felszerelt tábor strandok, gyógyfürdők mellett. Körülbelül 40 ezer férőhelyet számlálhatunk, s csak azért mondjuk „körülbelül”, mert egy-egy tábornak hogy is lehetne pontos „létszáma”: ha nagy a forgalom, újabb és újabb lombos fa nyújthat árnyat a vándor sátrának. Tavaly 532 ezer lakója, látogatója volt a táboroknak. Ebből 331 ezer külföldi vendég. Sátorkölcsönzés lassan a táborokban megszűnik, az a cél, hogy a vándor — a kempingező — saját felszerelésével érkezzék. Ugyanis a kempingezésnek éppen ez az egyik lényege, akárcsak a barkácsolásnak: nem készen megvenni a vándorlás örömét. Különben hasonló lenne a szálloda-szolgáltatással, csak éppen nem kőházban lakna a vendég, hanem befizetett sátorban. És éppen ennél a kérdésnél — a saját felszerelés kérdésénél — érkeztünk meg a hazai kempingezés egyik, talán alapvető problémájához. Amikor az illetékesektől megkérdeztem: bővül-e az idén a kempinghálózat? —Azt válaszolták: a jelenlegi sincs kihasználva! Kitűnő, jól felszerelt vidéki gyógyfürdők melletti, a Mátra, a Bükk, sőt még a gyönyörű Tokaj feletti táborok is igen gyakran: üresek. Az ok: a felszerelés hiánya. A szakemberek, s az illetékesek — a Magyar Camping és Caravaning Club, amelvet a KISZ, a Természetbarát Szövetség, a Magyar Autóklub irányít — véleménye az: még mindig igen sokba kerül nálunk a kempingcikkek megvásárlása. Ez akadályozza e mozgalom fejlődését. A napokban zajló országos találkozónak egyik feladata, hogy, ha nem is oldja meg a kérdést, de javaslatokat hozzon. Pedig idén már sokkal jobb a helyzet, mint az előző években volt: nagyobb a választék és sokféle kemping-cikkben olcsóbbak lettek az árak. A letelepedés legfontosabb kelléke, a sátor. Már 15 féle sátor közt lehet választani, a kis kétszemélyestől a nagy lakósátorig. Idén már valamelyest olcsóbbak lettek a sátrak: csak az úgynevezett TÚRA—1 oldalt felnyitható ára lett valamelyest drágább: 1100 forintba kerül, de például a négyszemélyes VEEKEND—4, 2500 forintról 1900 forintra mérséklődött. A LUX és a NAPSUGÁR lakósátor 400 forinttal lett olcsóbb, de még így is igen sokba kerül: 2900 forintba. Nálunk hiányzanak még az úgynevezett „toldalék-részek”, amelyekből ügyesen teraszokat, bővítéseket lehet elgondolás szerint építeni. Praktikus, olcsó és jó főzök még mindig nincsenek. A gázpalack túl drága és nehéz. Spiritusz-főzők még kaphatók, de a svéd PRI- MUS-t még egy gázosító-főző sem múlta felül. Egy-két kezdeményezés igyekszik ezeket az akadályokat a kempingezés útjából elhárítani. Például idén első ízben gondoskodnak a felszereléssel nem rendelkező fiatalokról. Teljesen felszerelt sátrakat bérelhetnek két Balaton melletti kempingben: Balatonszemesen a Hullám-táborban, a másik hely: Balatonfüred Nemzetközi kempingje. E két helyen 420 fiatal bérelhet teljesen berendezett — négy-hat személyes — sátrakat, kedvezményes napi öt forintos árért, csak takarót és lepedőt kell magukkal hozniok, (vagy külön összegért bérelni). A középiskolásoknak; egyetemistáknak olcsó, üdülési akciót szeretnének ezzel biztosítani. Ezekben a táborokban ifjúsági vezető is van, aki — nem kötelező — programról gondoskodik. Terv csak — de, hogy sikerül-e megvalósítani? — a kemping-felszerelések olcsóbb vásárlási akciója, A magyar lakókocsigyártás ügyét sem hagyják elaludni: megbízták az ALUTRÖSZT-öt, hogy két hazai gyártású lakókocsi tervét dolgozza ki. Az ALUTRÜSZT a megbízást elvállalta és teljesen berendezve a prototípusokat elkészíti. Az ára? Olcsóbb lesz, mint egy Trabant ára — jóllehet külföldön általában a berendezett lakókocsik ára a gépkocsikéval megegyezik. &. GY.
