Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-07 / 158. szám

Jubileumi verseny A 11-ES AKÖV FŐNÖKSÉGEIN 80 brigád a szocialista címért — A dombóvári főnökség az első — Országos versenyben hatodik a 11-es AKÖV Az idén ünnepeljük munkás- mozgalmunk nagy évfordulóját: a KMP megalakulását. Az autó­közlekedési szakma idén külön is jubilál: húsz éve vonták állami kezelés alá a MATEOSZ és más teherfuvarozó cégeket. E két ese­mény jegyében folyik a szekszár­di 11-es Autóközlekedési Válla­latnál idén a szocialista munka­verseny. A vállalat dolgozói ter­melési eredményeikkel tiszteleg­nek a párt félévszázados jubileu­mán. Az Autóközlekedési Tröszt or­szágos versenyt hirdetett. Elsők között csatlakozott ehhez a szek­szárdi vállalat. A tröszt irányel­vei alapján hozzáfogtak még az éy elején a szekszárdiak a ver­seny sajátos, a vállalatra vonatko­zó részének kidolgozásához, a vál­lalati irányelv elkészítéséhez. Va­lamennyi kirendeltségen, főnök­ségen megvitatták a dolgozók a verseny indításának, céljának, je­lentőségének fontosságát, és csaknem ezren jelentkeztek, hogy részt kívánnak venni a jubileumi szocialista munka­versenyben. A vállalatnál kétféle versenyt szervezlek: 1. a szocialista bri­gád címért, 2. a kiváló főnökség címért folytatják versenyüket a dolgozók. Négy főnökség: Bony- hád, Dombóvár, Paks és Szekszárd vesz részt a kiváló főnökség, míg nyolcvan brigádban 796 dolgozó a szocialista brigád cím elnyeré­séért dolgozik. A vállalatnál hagyományai vannak mindkét versenyformá­nak. Az elmúlt években is csak­nem ezer volt a versenyben részt vevő munkások száma. A szigorú értékelésre, a termelési tanácsko­zások kritikus légkörére jellemző, hogy 1966-ban 17, 1967-ben 37 brigád kaphatta csak meg — a versenyző mintegy száz brigád közül — a legjobbaknak kijáró megtisztelő címet, a szocialista brigád elnevezést. Érdemes bepillantani a dolgo­zók vállalásába: a karbantartók például a javítási százalék csök­kentését vállalták, így kívánják elérni, hogy mind jobb műszaki állapotú járművek állhassanak forgalomba. A rakodómunkások az egy teljesítménybéres órára eső súlymozgatás emelését vállalták- A TEFU-gépkocsivezetők verse­nyének célja, hogy a géppel mi­nél több időt tölthessenek el fu­varban. A MÁVAUT-gépkocsive- zetőknél az a cél, hogy az összes munkában töltött órák nagyobb százaléka essen a volán mögött el­töltött időre. A kalauzok a tiszta­ság, udvariasság, a bevétel növe­lésében kívánnak eredményeket elérni. A főnökségek között folyó verseny célja, hogy minél jobb gazdasági eredményeket érjenek el, ugyanakkor csök­kentsék a közúti és üzemi bal­esetek számát. Kizáró ok a versenyben, illetve csökkentő tényező — bármilyen szép gazdasági eredményt is pro­dukál egy főnökség a — balesetek számának növel&dése. Természetesen a vállalat veze­tősége gondoskodik arról is, hogy az éves szocialista munkaverseny­ben a legkiválóbb dolgozókat, fő­nökségeket anyagi elismerésben részesítsék. így a főnökségi és az egyéni versenyzők között megfe­lelő arányban pénzjutalmat ad­nak majd az év végén. A jubileumi verseny értékelése ez ideig nehézségekbe ütközött. Azt tervezték a vállalat vezetői, hogy az idén minden hónapban értékelik a versenyt. Több árvál­tozás miatt az értékelésre eddig csak a múlt hónapban került sor, amikor is az év első öt hónapjá­nak eredményét tették mérlegre. Eszerint a legjobb eredményt a dom­bóvári főnökség dolgozói ér­ték el. Amennyiben a júniusi eredmé­nyek sem voltak rosszabbak en­nél a főnökségnél, mint az év első öt hónapjában, úgy a ván­dorzászlót egy hónapig birtokol­hatják. A vállalat vezetősége ugyanis a jubileumi verseny tisz­teletére vándorzászlót alapított. A vörös selyemből készített zász­lót — képünk — ezután havonta juttatják a legjobb főnökségnek, majd az éves értékelésnél végle­gesen annak a kollektívának ad­ják, ahol az egész évben legjobb eredményt érték el. A dombóvári főnökség egyéb­ként az év első öt hónapjá­ban 106 százalékos eredményt ért el. A versenyben a továb­bi sorrend: Bonyhád. Szek­szárd és Paks. A szocialista brigádok verse­nyének értékelésére igen sok időt kell fordítani: egy-egy alkalom­mal több mint nyolcezer adatot kell feldolgozni. A félévi értéke­lés még folyik, máris megállapít­ható, hogy a brigádok jelentős többsége túlteljesítette a jubileu­mi versenyben esedékes vállalá­sát. A 11-es AKÖV benevezett az ország 24 autóközlekedési válla­lata között folyó jubileumi ver­senybe is. Az első félévi értékelés­nél a szekszárdi vállalat a hato­dik volt a 24 AKÖV közül. (Pálkovács) A szekszárdi Béri Balogh Ádám Termelőszövetkezet határában 700 hold gabona vár aratásra — illetve ennek már csak kéthar­mada, mert péntek délig 220 holdat aratott le három kombájnos. Hármuk közUl egy — Eller Ferenc — munka közben. FIGYELEM! GAZ 51-es típusú elhasz­nálódott tehergépkocsit fel­újítottal 33000^35000 fo­rintért azonnal kicseréljük! Külön kívánságra a gépkocsit új gumiabroncsokkal, és új akkumulátorral látjuk el. GAZ 51-es típusban II. szemlét vállalunk. Mezőgazdaság részére az 50 %-os kedvezményt biztosítjuk. 1968. évre tehergépkocsi és fődarab nagyjavításra szállí­tási szerződést kötünk. Címs A FIT XI. sx. Autójavító Vállalat Saseged, Tolbuchin sgt 9—11. Telefon: 15—491 (6) „Olvasmány” a testrészen Életrajz a karon — Bőrbe karcolt butuséig Qok mindent lehet csinálni a strandon, ^ többek között olvasni is. Olykor még könyv sem kell hozzá, bőséges olvasmányul szolgálnak a karok, hátak, mellek, sőt néha még az ujjak többnyire ábrákkal illusztrált, te­toválásai. Tulajdonképpen mindenki a maga bőrét viszi a vásárra, igazán senkinek semmi köze hozzá, hogy ki mit akar tudatni a világ­gal ilyen, szinte kitörölhetetlen következetes­séggel. Láttam erősen kopaszodó öregurat, aki tekin­télyét féltő buzgalommal igyekezett eltakarni felső karját, illetve a rajta pompázó felszólítást: „légy enyém!". Az illusztrációul szolgáló aktot erősen kikezdte már az idő, meghalványodott, de még mindig tisztán látható. Jól tudja ezt ő is, és minden bizonnyal pokolba kívánja azt a napot, amikor fiatalos virtusból a bőrébe véste e szöveget. Legalább annyira bánhatja a dolgot az a fiatalember is, aki „szeretlek te sztár” fel­irattal a mellén pompázik. Feleségével, gyerek­kel jár a strandra, s sztárokkal legfeljebb a moziban találkozik. De jobb híján még nagy­papa korában is hirdetni fogja ezt az úgy lét- szik „reménytelen” szerelmet. „Ne sírj értem édesanyám" — olvasom egy fiatal lány karján. Viselkedése után ítélve, bő­ven van sírnivalója az édesanyjának, — talán ezért is a „megnyugtató” felirat. Ujjairól küny- nyű leolvasni: 1946-ban született. Szerencsére nevét és foglalkozását nem tüntette fel, mind­ezeken kívül még egy római harcos díszük raj­ta. Hasonló korú barátja hátán a Ku-Klux- Klan jól ismert jelvénye díszük tekintélyes mé­retben. A forradásokból látni, hogy alig néhány napos lehet az „alkotás”. Ezek csak kuriózumok, és igazán kár lenne szót vesztegetni rájuk, ha csak ők néhányon viselnék ezeket a megkülönböztető jeleket. Saj­nos nem, sőt úgy venni észre, mostanában vala­hogy reneszánszát éli a „bőrdíszítés”. Fültanúja voltam a minap egy tizenévesekből verbuváló­dott fiatal társaság beszélgetésének, amikor ép­pen erről a témáról folyt a szó. Közülük még egyik sem viselt tetoválást, de nem vagyok biztos benne, hogy néhány nap múlva nem ha­lálfejes karral, vagy angyalfigurával a hátukon fognak megjelenni. Irigy tisztelettel beszéltek ugyanis egy távollevő társukról, akinek ilyen és ilyen tetoválás van a karján, a hátán, a mellén, stb... Végül pedig eldöntötték, hogy abbén egy bizonyos „patkány" nevű fiatalember vezet, akinek száznál is több ábra díszíti testét, többek között váci „tartózkodásának” emlékét is megörökítette. Egyetlen rosszalló megjegy­zést sem hallottam, egyiküktől sem ... A fiatalember, akivel beszélgettem, mindössze egy nyíllal átdöfött szivet visel az alsókarján „Imádlak, Piri” felirattal. — Mikor készült? — Négy éve. — Magának tetszik? A fenének se. Butának nézik az embert..I — Miért csinálta? — Ezt jó lenne tudni. De azt még jobb. hogy lehetne leszedni. — A menyasszonyát hívják Pirinek? — A, az egy lány volt. Én meg hülye. — És a menyasszonya mit szól? — Ezt hagyjuk. A fiatalember egyébként 27 éves technikus, esti tagozaton végezte el a középiskolát. Azt mondja, ha „komoly helyre megy”, sohasem visel rövid ujjú inget... Nem ártott volna, ha a korábban idézett tizenéves társaság tagjai is hallják ezt a beszélgetést... Az idősebb korosztályt nem kell félteni: van aki felnőtt korában saját keserű tapasztalatából jött rá a dolog értelmetlenségére, aki pedig el­kerülte, az meg felnőtt ésszel biztos nem fog motívumokat böködni a bőrére. A fiatalok kö­zül sokan vagányságnak, a férfiasság szembe­tűnő jelének tartják a tetoválást, vagy éppen csak kíváncsiak, hogyan is festenek majd mond­juk egy szép slágereimmel a karjukon. A teto­válás éppen groteszksége miatt feltűnő, de ko­rántsem úgy, ahogy azt a feltűnési viszketeg- ségben szenvedők képzelik. A dolog másik oldala: orvosi vélemény sze- rint —, de nem is kell orvos ennek iga­zolására, — a tetoválás rendkívüli fertőzési ve­széllyel jár, a felsértett bőr alá kerülő tus ko­moly gyulladást okozhat. Arról nem is beszél­ve, hogy meggondolatlan játékból egy életre ki­törölhetetlen emlék marad. A tetoválást ugyanis csak bőrátültetéssel lehet tökéletesen eltüntet­ni... D. KONYA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents