Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-26 / 174. szám
ÜZENET BULGÁRIÁBÓL A kislány jól beszél magyarul — Akkor jön haza, ha a Fradi bajnok lesz — Várja simontornyai barátait Simontornyán, a bőrgyárban találkoztunk. Azonnal feltűnt. Bár jól beszélt magyarul, mégis érződött, hogy idegen. Meg is kérdeztem rögtön Deli Gyuri bácsitól: — Ki ez a fiatalember? — Itt dolgozott nálunk, de különben bolgár. Most látogatóba jött. Szülei itt, Simontornyán bolgárkertészek. Ekkor megszólalt a fiatalember: — Voltál már nálunk Bulgáriában? — Igen — válaszoltam, nemrég tértem vissza. Te hova való vagy? — Tirnovóba. Tudod hol van? — Hogyne. Két hónapja, hogy megcsodáltam azt a gyönyörű várost. — Remélem, ha legközelebb jössz Bulgáriába, meglátogatsz. Megtalálsz bármikor a bőrgyárban. Nevem Tocsef Márton. Ugye, nem kerülsz el? — ígérem. — Akkor jó, mert a magyar ember megtartja a szavát. így kezdődött barátságunk. Ennek már két éve. Ilyen előzmények után kerestem a bőrgyárban Tocsef Mártont. Néhány perces várákozás után megjelent és már messziről mondta: — Ismerlek valahonnan, de nem tudom, ki vagy. — Simontornyán találkoztunk és megígértem, ha erre jövök, meglátogatlak. — Tényleg, már emlékszem, a Deli Gyuri bácsival beszélgettél, igaz? — Igen. — Remélem, néhány napig itt maradtok? Hiszen úgyis régen volt alkalmam jól kibeszélgetni magam magyarokkal. Amikor megtudta, hogy mindössze néhány percünk- van, szén a tengerpartra igyekszünk; elszomorodott és megpróbált újból rábeszélni a maradásra: — Főzünk estére jó halászlét, mert mi magyar konyhát vezetünk ám. Igaz, hogy a feleségem bolgár, de jól főz. Tavaly egy nemzetközi brigád dolgozott itt, köztük öt magyar fiú. Nálunk étkeztek, nagyon jól érezték magukat. Sőt, az egyik azóta kocsit vett és már kétszer meglátogatott. — Beszélj valamit magadról, hogy kerültél Simontornyára, illetve miért jöttél vissza? — A szüleimmel 1942-ben ke- • rültem Simontornyára. Budapesten bolgár nyelvű iskolába jártam, ott végeztem a polgárit, májd utána Simontornyára mentem vissza, ahol a bőrgyárban a cseres osztályon dolgoztam. 1952-ben visszajöttem Bulgáriába, katonai szolgálatot teljesíteni. Ez alatt ismerkedtem meg a feleségemmel, és 1955-ben nősültem. Nem sokkal utána már ismét Si- moritornyán voltunk, sőt kislányom a pincehelyi kórházban született, ö most tizenegy éves, a kisebbik, a fiú négyéves. — És a gyerekek tudnak magyarul? — A kislány nagyon szépen j beszélt néhány éve még, de saj-i nos felejt. Az iskolában. sokat kell tanulni, kevés az ideje és keveri a szavakat. Valahogy úgy néz ki, hogy jobban bírja a magyar nyelvet, mint a bolgárt. Úgy tervezem, jövőre elküldöm a kislányt Simontornyára — nyári szünetre — szüléimhez. — És te mikor jössz újra Magyarországra? — Ha a Fradi bajnok lesz. — Ne viccelj, ilyen nagy Fra- di-drukkoló vagy? — Igen. A Fradinak szurkolok 'már régóta'és nem is páftblok el tőlük. .. — Gondolom, jó iskola volt részedre a Simontornyai Bőrgyár és 'itt hasznosítani tudod az ott tanultakat Az 1968—1969-es tanév történelmi évfordulóiról Hazánk történelmének három kiemelkedő jubileumához érkezünk az 1968—1969-es oktatási évben. Ősszel lesz az 1918-as polgári demokratikus forradalom győzelmének, majd a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának, a jövő esztendő tavaszán pedig a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának 50. évfordulója. A jubileumok iskolai megünneplésével kapcsolatosan a M űvelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztálya — a KISZ Központi Bizottságának illetékes osztályaival egyetértésben —, útmutatót adott ki a megyei művelődésügyi osztályok számára. A polgári demokratikus forradalom győzelmének 50. évfordulójáról történelem-, illetőleg osztályfőnöki órákon emlékeznek majd meg a tanintézetekben. A KMP megalakulásának, valamint a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának félévszázados jubileumát úttörő-csapatösszejöveteleken, illetve iskolai KISZ- gyűlések keretében ünnepli meg a tanulóifjúság országszerbe. Nemzetközi autócsempész bandát tartóztattak le Becsben Becs (MTI). Letartóztatták az egyik legnagyobb bécsi használtautó-kereskedés milliomos tulajdonosát és több alkalmazottját, mivel évek óta lopott kocsikkal kereskedtek. Szerdán a tolvaj és hamisító banda három magyar származású tagját vette őrizetbe a rendőrség. Az Autó- hansa cégnek 19 fiókja van az osztrák fővárosban. Tulajdonosa az ugyancsak letartóztatásban lévő, 41 éves dr. Schuster, többszörös milliomos. A fióktelepeken a múlt héten rajtaütésszerűen tartott házkutatást ötven detektív, miután megerősödött a gyanú: Schuster ügynökei legalább 50—60 kocsit loptak az NSZK-ban és adtak el részben Jugoszláviában és Magyarországon. A cég főnöke pontos hadi terv szerint dolgozott: általában drága, nagy kocsikat lo- patott, amelyekhez Hollandiából „importálta” a roncskocsiktól származó okmányokat. Ezek alapján hamisították meg a lopott autók adatait, amelyeket már az okmányokkal felszerelve adtak tovább. Csütörtöki bécsi lapjelentések szerint a letartóztatottak között van Balázs Árpád 25 éves, soproni születésű autószerelő, valamint a 35 éves Kálmán György és a 39 éves Német Ferenc. Balázs bevallotta, hogy Schuster megbízásából több kocsit lopott az NSZK-ban, s azokat Jugoszláviában és Magyar- országon értékesítette. Kálmán viszont tagad, — így van. Simontornyán nagyobb a gyár, több és jobb gépeik vannak, mint nekünk és az üzem is sokkal nagyobb, mint a miénk. Az biztos, hogy sokat tanultam és szeretettel gondolok vissza azokra, akik tanítottak. Különben nagyon sok barátom van Simontornyán. Közben odajött autónkhoz egy jól megtermett férfi éts Tocsef bemutatta: a gyár vegyészfőmérnöke. Mindjárt megkért, hadd mondjon el vele , kapcsolatban egy történetet: — Amikor utoljára voltam Magyarországon, ő is eljött Simontornyára, féleségével együtt. A vendéglőben iszogattunk, amikor Kondor János barátom is bejött az italboltba és megjegyezte: — Jó nektek, itt sörözök, én meg megyek ki a határba szénát gyűjtni. — Erre mondtam, hozzon két villát, megyünk segíteni, mi is, úgy is ráérünk. Erre Jancsi hazament két villáért, de hozott magával persze egy demizBon bort is. Nagyon kellemes órákat töltöttünk együtt, csak azt nem akarta elhinni, hogy földim vegyészmérnök. Talán még ma is kételkedik, mert szerinte ilyen nagy ember inkább díjbirkózónak, mint vegyésznek gondolható. — Láttad a városunkat? — Igen, onnan jövök, három órát városnézéssel töltöttünk. ,—Ugye szépek a háromszáz emletes házak? — Szép a város, de én háromszáz emeletes házat nem láttam, Bőt még tízemeleteset sem. .— Persze, ennek érdekes története van, amit te nem tudhatsz,’ majd elmondom: — Egy amerikai vendég dicsekedett a tengerparton azzal, hogy'őnáíuk száz emeletes házak .is vannak, mire az egyik tir- növ'fi;' 'Így** válaszolt: Az is valami? Nálunk, Tirnovóban háromszáz emeletes ház is akad, sőt, a tetején még kecske is legel. Kezével a város felé mutatott éu magyarázta: — Nézd, hát nem úgy néz ki, mintha emeletes házak lennének? Igaza volt. A hegyoldalban épült h^zak messziről úgy festettek. mintha egymás fölé ragasztották volna őket. — Én is olyan házban lakom, fahol a konyha »a földszinten van, az első emeleten van a szoba és az udvar a kerttel a második emeleten. Ilyent sem lehet sok felé találni. — De beszéljünk arról, mit üzensz Magyarországra, Simontornyára? — Arról beszéljünk inkább, mit eszünk estére. Fogok halat a Jantrában — mutatott a néhány méterre folyó patakra —, mert a világon nincs még egy folyó, amelyben ennyi hal lenne, mint itt van. Én tudom, hol alszanak a halak, nem hálóval, hanem kézzel fogom meg őket. Remek halászlét készítünk belőle. Magyarosat. — Ne haragudj, mennünk kell, a gyerekek már nagyon várjál? a tengert, szeretnének fürdeni. De ígérem, egy év múlva újra jövök, de úgy, hogy egy napot együtt töltünk. Tehát mit üzensz Simontornyára? — Üdvözlöm a szüléimét, a bőrgyáriakat, az összes ismerőst. Kérem Deli Gyuri bácsit, hogy ne csak ígérje, hanem jöjjön is el hozzánk. De rajta kívül szívesen látok mindenkit, aki úgy érzi, hogy barátom. Búcsúzni kellett, sürgetett az idő és csak azzal sikerült megvigasztalni barátomat, hogy egy / év múlva ismét találkozunk. És ha simontornyai ismerősei közül valaki Bulgáriába vetődik, ne kerülje el Tirnovót, Tocsef Mártont. Igaz barátra akad. NYAKAS ISTVÁN ön az én helyemben, ha éppen kedden hajtanak végre egy rablótámadást, tehát nem hétfőn, sem pénteken, vagy bármelyik más napon, hanem éppen kedden, amikor az őr szabadnapos. Véletlennek tartaná ezt? Lloyd vállat vont. Gaines rövid szünetet tartott, majd folytatta a kihallgatást. — Ez a helyiség bizonyára fel van szerelve riasztókészülékkel. Hogyhogy nem működött? Keddi napokon talán azt is üzemen kívül helyezik, árammegtakarítás végett? Miért nem működött a riasztószerkezet? — \Áz ajtókra szerelt riasztókészüléket üzemen kívül helyezzük, amíg itt benn dolgozunk. Egyébként szüntelenül ■szólna, mert ki-be járunk az ajtón. A készüléknek több kapcsológombja van a páncélteremben. Sajnos, nem volt annyi időnk, hogy bármelyik gombot is megnyomjuk. Mielőtt valamelyiket is elértem volna, leterítettek a rablók, hiszen egyenesen rám irányították fegyverüket. Moccannunk sem volt szabad. Gaines ezután a másik négy alkalmazotthoz fordult. Még mindig szorosan egymás mellett álltak a terem egyik sarkában. — Nos, van-e az urak közül valakinek valami hozzáfűzni valója? Láttak-e, észrevettek-e valamit, ami tovább segíthetne bennünket munkánkban? Mind a négyen a fejüket rázták. Miközben a rendőrbiztos a főpénztárost faggatta, társai sem maradtak tétlenek, őrt állítottak a bejárat elé, hogy távol tartsák a riportereket, ujjlenyomatokat vettek fel, módszeresen megvizsgálták a páncélkamrákat, nyomok után kutatva, gondosan összeszedték a köteleket, amelyekkel a banditák megkötözték az alkalmazottakat, a seb— 17 — tapaszt, amivel leragasztották a szájukat. Az egyik rendőr egy ellenzős sapkát adott ót a rendőrbiztosnak. — Az egyik asztalon találtam — mondta. Gaines megnézte a sapka belsejét, a cégjelzés ki volt tépve belőle. — Maguk közül valakié ez a sapka? — kérdezte, a banktisztviselőkhöz fordulva. Hermann Pfaff pénztáros leszegett fejjel válaszolt: — Láttam, hogy az egyik bandita levette a fejéről a sapkát. Úgy látszik itt felejtette. — És ezt csak most mondja? Látta a haját? — Igen. Szőke. — Aranyszőke? — Nem. Inkább olyan, mint a homok, vagy mint a szalma színe. — No, legalább valamit megtudtunk. Talán ez előbbre segít bennünket — sóhajtott fel Gaines, és hüvelykujját beleakasztva, meghúzta nadrágtartóját, majd hirtelen visz- szaengedte, úgy, hogy nagyot csattant a mellén. * Ebben az órában aligha volt rendőr Bostonban, aki nem a hét bankrablót hajszolta. Még a szabadnapos rendőröket is mozgósították. Kilenc perccel a rablás után le volt zárva minden kivezető út. A kikötői rendőrség rohamcsónakjai félkört vontak a kikötő körül, s elzárták a három folyó, a Chelsea River, a Charles River és a Mytic River torkolatát. Ugyanis a Brink’s bankház alig két percnyire van a kikötőtől és feltételezhető volt, hogy a rablók a vízen keresztül szöktek meg zsákmányukkal. Boston körül 150 kilométeres körzetben már 35 perccel a rablótámadás után minden országúton feltartóztatták a járműveket. A zárlat kitűnően működött, aminek sor ártatlan ember vallotta kárát. — 18 —
