Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-26 / 174. szám
Anna, Ami, And, Ancsa, Pancsa, Panka, Panna, Panni OOOOOOOOOO^COO-OOOOOC _ JOOOOOOOOOOOOOOOO.QQQOOOOOOC0CX3000000000000000CX30000000000G0o000000000000< 'JOOOOOOOOC Ünneplés nélkül Hencz Mihályné, a 75 éves Anna, Döbröközön él, a Petőfi utcában. Munka közben zavarom meg, egyenesen áll a tornácon, sok ráncú szoknyája szelíden ringja körül derekát. Fekete szemű, szép kislány lesi a szavunkat. — Köszönten! jöttem. Nemsokára névnapot ünnepel. — Elfelejtettem én már, hogy mikor is van. Sokszor csak napokkal később szólnak: Anna, névnapod volt... — így szólítják: Anna? — Anna, Panna, Nanica, Annus — voltam én fiatal koromban. — Mióta asszony? — Tizenhat éves koromtól. Kilenc unokám, három dédunokám van. — Hogyan ünnepelték Annusba korában a névnapját? Meglepték-e virággal a legények? — Nem volt szokás. Anna-na- pon búcsúba mentünk, Kaposvártól 24 kilométert gyalog, hogy tetszőbb legyen az út, Szent Annának. Most már nem divat, van azért aki ilyenkor is elmegy a templomba. — A legszebb névnap? — Három évvel ezelőtt volt. Akkor még dolgoztam a közösben, akkor cimereztem utoljára. Az asszonyok összeszedtek sok csokor virágot és osztogatták. Én is kaptam, azt mondták, vigye haza, névnapja van, Anna néni. Nevettünk, daloltunk ... — Az unokák közt akad-e Anna? — Nem. Rózsa, Ibolya igen. Bekarikázzák ám a kalendáriumban a nevük napját, tudják, hogy ilyenkor ajándékot kapnak... Három kívánság — Ha a mesebeli varázsló volnék, milyen három kívánsága lenne? — kérdezem Hencsik László- nét, Pannit, aki a napokban várja első gyermeke születését. Szek- szárdon a Damjanich utcában laknak albérletben. — Hát, — tétovázik — jó egészséget és fiút. — Nem lesz baj, ha leány jön — szólal meg az ifjú férj... Elég egy pillantás a kismama részéről, s gyorsan elhallgat. — S azután — únszolom. — A lakás — mondja most már határozottan — s harmadszor is egy lakás — fűzi hozzá gyorsan. — Egy kicsit modernebb mint ez, főként pedig olcsóbb, ötszáz forintot. fizetünk a pici szobáért és konyháért. Sál Füreden — Egy éve lesz — mondja most már folyamatosan és teljes hévvel —. hogy összekerültünk, várjuk a babát is. Lakáskérvényt beadtunk. Valaki pedig mondta, hogy az épülő lakások 20 százalékát ilyen ifjú házasok kapják, mint mi. — Lehet, hogy mi a 21. százalékba esünk — szól közbe békítőén a férj. — Már kívánni sem lehet? — replikázik rá a fiatalaszony. — tudja, olyan jó reménykedni — teszi hozzá felém fordulva. — Meg aztán lesz még Anna nap több is — mondja megvidá- modva — s az lesz az igazi Anna nap a mi életünkben, ha teljesülnek kívánságaink. és Hogy észen Aranyozott meghívó invitálja az Annákat és lovagjaikat a Balatonpart egyik leghangulatosabb ünnepére, a hagyományos füredi An- na-bálra, amelyet stílusosan az Annabella szállóban rendeznek meg. A hőgyészi Anna-bálra, amelyet vasárnap este tartanak a művelődési házban, nem készült meghívó. Az előkészületek mégis azt bizonyítják, hogy a hőgyészi és a környékbeli Annák, és „civilek” jól érzik majd magukat az idén másodszor megrendezendő névnapi bálon. A hírek szerint különösen az Annáknak érdemes részt venni a mulatságon, mert amellett, hogy jól szórakoznak, a lovagias férfiak még névnapi ajándékot is adnak nekik: néhány könyvet, csokoládét, virágot. Ehhez még csak any- nyit tennénk hozzá, hogy a férjeket, a „hivatalos” ajándékozás semmiképpen sem mentesíti... ÖRÖK JUHÁSZ GYULA: ANNA As évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A villáidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne h\$d szívem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, 6 -ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben. Élsz és uralkodói örökkön, Amen. 'Boldog cAnna-napoi kívánok ! Igazi ioria és pöttyös labda Virágbőség A még kicsike Anna tüneményesen kurta szoknyájában szi- takötősuhanással fut előlem. Értsem meg, nem ér rá beszélgetni. Évikével tortát sütnek és ez igazán nagyobb gond, mint az, hogy én névnapjukat váró Annákat keresek. Szemöldökráncoló gyanakvással méreget, amikor a homokozónál utolérem. Nevét kis játszótársnője árulta el iménti hangos szólítgatással. — Én Anni vagyok — mondja duzzogó arckifejezéssel, míg formába pofozza a tortát mintegy jelezve, hogy játszanivalója sürgős és az ügyet a maga részéről lezártnak tekinti. No megállj csak, te csitri! — És ha nem Anna vagy, hanem Anni, azt tudod-e mikor van a névnapod? — Az? — szeme felragyog. — Pénteken lesz! — Na látod! És hogyan ünnepied meg? Talán még bálba is mégy?! Majdnem haragosan tiltakozik. — Nagymama pöttyös labdát ad. Mondta, hogy jónak is kell lenni. — És mit gondolsz, mi lesz még? — Igazi torta is lesz, anyuka süti, meg virág amit apuka hoz, mert anyuka is Anni. — Hát akkor... gratulálok pici Anna! Hármat sem lépek, hátbatámad Nag ywnawna a haragtól remegő, cérnavékony hang: — Anni vagyok! Anni.. .i.. ,i! — Sebaj, akkor is nagyra nőj! Nem merek hátranézni, mert kitelik a torta és a pöttyöslabda várományosától, hogy nyelvöltéssel intézi el nem várt névnapi köszöntésemet A szekszárdi virágüzletben már szerdán érezhető volt a nevezetes névnap közeledte. Vidékiek keresték fel különösen sokan az üzletet. A helyszíni tájékozódás is azt bizonyítja, hogy a virágboltot nem éri váratlanul az Anna napi „csúcsforgalom”, alaposan felkészültek a nyár legnevezetesebb névnapjára. Úgyhogy ezúton is felhívjuk a figyelmetlen férfiakat: a virág nem hiánycikk, erre nem lehet hivatkozni.., Körülbelül 20—25 fajta cserepes virág várja a vevőket, ízlésüknek és pénztárcájuknak megfelelően 10 forinttól, a 150 forintig. — Újdonság? — Inkább az úgynevezett modern növényeket mondanám, amelyet kevesen ismernek; divatos mostanában a szobahárs, pe- perónia, borostyánfutó, amelyek különösen jól mutatnak modern lakásban. — Mit ajánl Anna-napra? — Ajánlani nehéz bármit is, hiszen minden embernek másmás az ízlése. De nagyon szép például a gumós begónia, sokan kedvelik a rexet is. Felsorolás nélkül: a kaktusztól a pálmáig mindenki megtalálja, amit keres. — Vágott virág? — Szegfűt és dáliát tudunk adni, mindkét virág igen alkalmas névnapra. — Milyen forgalomra számítanak? — A tapasztalat szerint az An- na-nap az egyik legnagyobb forgalmú névnap. De ezután jönnek majd a Klárák, Ilonkák, Máriák, egyszóval nem kell tartani attól, hogy „raktáron marad" a virág... Alacsony növésű volt, s amíg a betegség el nem emésztette, gömbölyded is. Mindig dolgozott és soha sem volt fáradt. Soha egy hangos szó nem■ hagyta el ajkát. Ha bárki szidott, vagy bántalmazott bennünket, nála találtunk menedéket. Végtelen volt türelme, határtalan, mindent megértő szeretete. Mindent megengedett. Nemet soha semmire nem mondott. Beöltözhettünk a ruháiba, s úgy játszhattunk papás-mamást, meg vendégesdit. Utolsó filléreiért vásárolt meg számunkra kívánságunk szerint minden kacatot: kis dobot, meg lencse szemű babái, similabdát, meg főzőedényt. A neve napján ünneplőbe öltöztettek bennünket, gyerekeket, virágot nyomtak a kezünkbe, s elindultunk felköszönteni őt. Annának nevezték. Nekünk akkor furcsa volt, hogy őt is ünnepeltük. Hogy mi ajándékozzuk meg őt, s nem ő bennünket. Furcsa volt számunkra, hogy neki is van neve. Mi akkor még nagyon gyerekek voltunk. S valahogy úgy képzeltük, hogy annak az alacsony növésű, gömbölyded, jóságos asszonynak nincs is más neve, csak az, ahogyan mi szólítottuk: nagymama.
