Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-24 / 172. szám
liíiiiiiiiiiimiiiHiiiiiimmiiiiiiimmi Színesedik Nincs ugyan túlzott ideges- 3 ség, de élénkség, mozgolódás E van. A munkahelyeken, a S szakszervezeti bizottságok ke- E resik az őket megillető helyet, s és azon fáradoznak, hogy a E dolgozók érdekvédelmét tar- 3 talmasabbá tegyék. Ezen túl- 3 menően az SZMT-vel együtt E az új gazdasági mechanizmus E gyakorlatában ahhoz is szók- — tátják magukat, hogy a helyi, — a megyei közvéleményt rend- E szeresebben, lényegre törőb- ~ ben tájékoztassák. Ebből a s szempontból újszerű és ősz- E tömésnek is bátran tekinthető — vizsgálatot fejezett be a Hő- jjs gyészi Állami Gazdaságban a z MEDOSZ megyebizottsága. Az jjj üzemi szakszervezeti szervek — működését, hatáskörét, a szak- = szervezeti és az üzemi demok- s rácia érvényesülését tanul- — mányozták. Ennek során hasz- — nos és általános tapasztala- = tokát nyertek. A MEDOSZ megállapította, E hogy a dolgozók akkor érzé- 3 kelik kellőképpen a szakszer- E vezet létezését, ha nincs tit- — kolódzás, ha mellőzik a szak- Z szervezeti munkából a hivata- s loskodó fontoskodást, s ha E nem a kulisszák mögött, ha- E nem a nyílt színen zajlik a 3 dolgozók elvszerű érdekvédel- z me. Ez a „gyermekbetegség” E sajnos még ma is gyakran ve- z lejárója az úgynevezett hét- z köznapi „apró” szakszervezeti E munkának. A Högyészi Ál- z lami Gazdaságban azonban a Z jelek szerint ezen már túl- E jutottak. Elsősorban abból le- 3 hét erre következtetni, hogy a Z gazdaság dolgozói a vizsgálat E során elégedetten nyilatkoztak 3 a tájékoztatásról, helyeselték, z hogy a gazdaság és a szakszer- z vezet megállapodásait, vitáit 3 széles körben ismertetik. Jel- s lemző: különösen örülnek a E szakszervezeti aktívák annak, E hogy az arra hivatott tisztség- 3 viselők a gazdaságban messze- E menően kiállnak a dolgozók 3 jogos érdekei mellett. A vizsgálat során azonban E jogosnak látszó kifogásként z hangzott el a dolgozók részé- z ről, hogy a felsőbb szakszer- E vezeti szervek munkájáról, 3 tevékenységéről keveset tud- : nak. (Zárójelben jegyezzük E meg, hogy a közelmúltban ~ Schrottner Károly, az SZMT z vezető titkára közölte: gon- E doskodnak az SZMT munká- E jának még nagyobb nyilvános- 5 ságáról.) A vizsgálat tízoldalas anya- E ga számos olyan kérdésre ad E választ, amit a szakszervezeti E munka további színesítésére, E élénkítésére használhatnak § fel az szb-k. A MEDOSZ-nak E ez a vizsgálata is azt mutat- E ja, hogy most már merik is, — akarják is felénk, szervezett E dolgozók felé fordítani a — szakszervezeti munka mutató- 3 sabb oldalát. Ez igazán he- E lyes, hiszen a szerénytelen- E ség ugyanúgy elítélendő, mint s az álszerénység. Illllilllllllllllllllllllllllilllllllllllllllll Ingoyányra tévedt • • • Hétnapos iMMi ® " jutaiomüdiilés Ne csodálkozzék, ha megsokallják Törekvő, értékes ember, de furcsa, ellentétes egyéniség a 650 lelket számláló kis völgységi község főagronómusa. B. József fő- agronómus szülei még cseicdem- berek voltak, ő él-hal a szakmájáért, mégis emberi önérzetükben alázza meg a termelőszövetkezeti gazdákat, az idős tsz-tagokat Csupán néhány őslakos család él ebben a községben, itt a lakosság 98 százaléka székely. A főagronómus székely családba nősült be. íme, néhány megdöbbentő vélemény viselt dolgairól: — Még jó, hogy nem használ korbácsot... Sokan félnek ettől az embertől. — Ha valami nem tetszik neki, elküldi az embert melegebb éghajlatra. Restellem ismételni, de Itt rúgom, ott rúgom... — Menjek a fenébe, nem tűr meg itt tovább — ezt mondta nekem. Úgy leszedte rólam a keresztvizet, hogy legszívesebben sírvafakadnék. — Úgy meglökött, hogy felbuktam. — Nem vagyunk a Horfhy-világ- ban, hogy a kapcarongyának nézzen! Tele vannak panaszokkal az ezerholdas kis völgységi község termelőszövetkezetében azok. akiket az ott töltött évek alatt sorra megbántott a főagronómus. Tudják, hogy a kis községből elhallatszott már a zokszó Szek- szárdra és a járáshoz is. Ha megsokallnák... Egyszerű, dolgos emberek között, a mi világunkban nevelkedett a 32 esztendős B. József. Szakmai munkája kifogástalan, óriási szorgalommal, éjjel-nappal dolgozik, munkájának meg is látszik az eredménye. (Tavaly az egy dolgozó tagra jutó kereset 22 500 forint volt, kiváló az állattenyésztés náluk.) Felkerestem a termelőszövetkezet idősebb, tapasztalt elnökét és a fiatal korosztályhoz tartozó szövetkezeti párttitkárt. Párton- kívüli ugyan a főagronómus. de mégiscsak vezetőtársuk. Számukra is égető, nagy gondot okoz a főagronómus magatartása. — Érdeklődöm, hogy próbálkoztak-e és milyen eredménnyel? — Rimánkodtam én eleget neki, hogy változtasson. Néhány hete mór harmadszor ültek le vele a járásiak. Megmondták neki. sok a panasz, ez így nem mehet tovább. Én is mondogatom neki, ha a tsz-tag ki is jón a Péketű- résből, vagy ha nincs is igaza, egy vezetőnek akkor sem szabad bepörögni és gorombáskodni. Nem azonos a keménység a gorombasággal és durvasággal — millió- szőr elmondtam. Eddig hiába — mondja a termelőszövetkezet elnöke. A tsz-párttitkár a következőket válaszolja: — Jönnek hozzám sorra az emberek, hogy a főagronómus így meg úgy alázta meg őket. Meg- bántottan kérdezik, hogy meddjg tűrjük. Mit tehetek? Persze, hogy szólok neki. Nem tud. vagy nem hajlandó megváltozni? Ö meg hol egyiket, hol mind a kettő' állítja. Mérgében a párftitkárt tekinti ellenségének. Ugyan már... Mindig bújja a szakkönyveket, odaadó, fáradhatatlan, Je neki kell változtatni a modorán, mert ha eljátssza a bizalmat, kárba veszhet fáradozása. — Mondta már más is hogy nem, mégis tudoct változtatni. Hiába neki ilyen a természete — mondja az elnök. — Ha ilyen a természete, go- rombáskodik az elnökkel és a párttltkárral is? — kérdezem. Az egyöntetű nemleges válaszra kiderül, hogy mégsem egyforma mindenkivel, mégsem iehet ez természete. — Ml a véleményük, lehet-e azzal számolni, hogy megs*"átallja a tsz-tagság? — Ha arra kerülne a sor, a többség most még megtartaná tisztségében, mert nagyrabccsülik szakismereteit, fáradhatatlanságát és a közös fellendítésében szerzett érdemeit. A tagság háromnegyedrésze megválasztaná. — válaszolja a tsz elnöke. ♦ „Kiverekszem csúnyán“ Bizonyított, hogy kiváló szakember, de csorbul nála a vezetni tudás követelménye. Töredéke csupán B. József főagronómus „bunlajstromának” a bevezetőben említett néhány mondat. Égy íz- ben megtörtént, hogy a tűznél melegedőkre rúgta rá a parazsat, máskor néhány asszony fcecsüle- ?^zolt sértő megjegyzéseivel. Miért tette? Miből adódik hogy vált ilyenné? Próbá'om az okokat, és a kiutat megtalálni. Emiatt B. Józsefhez fordulok, hogy nyílt eszmecserében kérjek tőle választ. őszinte válasza érdekelne: gorombáskodhat-e az erősebb a gyengébbel ön szerin'.? — kérdezem. Érti a kérdést, mély lélegzetet vesz. — Durvább típusú ember vagyok, de nem bosszúálló, Uibám, hogy hirtelen haragú, némelykor durva vagyok. Nem fogadom el senkitől, hogy egy tsz-vevetőnek mindent el kell tűrni a tagoktól. Nálunk a székelység teszi a lakosságot, az öregebbje mird írástudatlan. Ravaszok, alattomosak, átrázzák az embert. Azt i.em értem, miért áll velem szembe a párttitkár — mondla, majd egészen belemerül az utóbbi témába, belehajtja magát, most már ebben látja a fő problémát. Közbeszólok, hogy mellékvágányra téved. — Mindenki azt mondia. szereti a munkáját, érti a dolgát, tevékenységének nagy hasznát látja a közös. Hivatkozik arra. hogy ön cselédember gyermeke. így még nehezebben értem. Nem gondolja. hogy egyszer betelik a pohár? Nagyon érdekelne miért választotta ezt a módszert? — őszintén felelek, ahogy kérdezte. Idejöttem, idegenbe. Hiába székely a feleségem, ez kevés volt a bizalom megszerzéséhez, Láttam, felismertem, hogy a székelyek közt szép szóval nem lehet, hát kiverekszem csúnyán a bizalmat. — Na és kiverekedne a bizalmat? Értesüléseim szerint az ellenvéleményekre On így reagált: „Menjenek panaszukkal a pártbizottságra, még jobban kitolok magukkal. Ezen senki, még az úristen sem változtathat ” Gondolja hogy fokozzák a „bizalmat” ezek a kijelentések? Hallgat, majd megszólal: — Kevés olyan agrárszakembert ismerek én, aki nem káromkodik. — Újra elhallgat. Emlékeztetem, az általa dicsért, közmegbecsülést élvező majosi tsz-elnökre, ahol nemrégiben járt. De volt már néhány példa arra is szűkebb pátriánkban, hogy leváltotta a tagság a durva tsz-ve- zetőt. — Más temperamentumú az Et- tig elvtáre, mint én. P fajoson nem voltak annyiszor becsapva az emberek, mint itt — mondja illogikus magyarázatát, majd többször is átvált. — Kicsiből is nagyot csinál a parasztember. Nem ismerem én azokat, akiket leváltottak, de próbálok változtatni. A legutóbbi közgyűlésen — olvassa el — bocsánatot kértem mindazoktól, együttesen, akiket önérzetükben megsértettem, indulatos voltam, ha panaszra Népújság 3 mentek, — mondja egyre csendesebben. ő nem fél senkitől, tőle igen. Neki nem taposták meg az önérzetét, ő megalázta a dolgozó tsz- parasztembert. Érette és véle kell vitázni a vezetőtársaknak a termelőszövetkezetben. Talán még nem késő, hogy leszokjon a rni rendszerünktől idegen, vezetőhöz méltatlan magatartásáról. Az ingoványos talaj talán még elengedi őt, ha nagyon akarja. Neki kell meggyőződést szerezni arról, hogy vitathatatlan érdemei ellenére is köteles szakítani fölényeskedő, a gazdák ellen önmagának túl sokat megengedő mentalitásával. Ha ezt nem akarja, vagy nem sikerül, a ma még türelmes tcz-tagok is türelmetlenné válhatnak, és teljes joggal. Gyors észjárású, eszes embernek ismerik B. József főagronómust, nagy kár lenne el- veszejteni önmagát. Nézeteit felülvizsgálva, sürgősen meg kell tanulnia: rendszerünk demokratizmusát sérti az, aki lekezeli, aki megalázza a kétkezi dolgozót. Soha ne keverje össze a vezetésben nélkülözhetetlen határozottságot a vérig sértő megalázással. Bárcsak lenne ereje szembenézni és megküzdeni önmagával.., De ha mégsem, nagy kár. Akkor ne csodálkozzék, ha megsokallják. SOMI BENJAMINNÉ Hosszú évek óta ez az első esztendő, hogy a hírközlő szervek úgyszólván alig foglalkoznak a gabona-betakarítással. Megjelenik egy-egy rövid közlemény, szűkszavú tudósítás, vagy kommentár, de nincs a más években megszokott „felhajtás”. Tolna megyében is rendben, zavartalanul folyt és ezekben a napokban már befejezéshez közeledik az egykor legnehezebb paraszti munka: az aratás. A kombájnvezetők, az aratógép-kezelők, a bálázógépek vezetői megtették a magukét, a tőlük megszokott szorgalommal és kitartással dolgoztak. S igaz ugyan, hogy ma már a gabona-betakarítás, mint munkafolyamat nincs az érdeklődés homlokterében, de az is igaz. hogy az idén is ugyanúgy, mint más években, nagyméretű verseny bontakozott ki az aratást végző emberek között. Augusztus 20-a utáni napokban kerül sor a verseny értékelésére. Akkor derül majd ki, hogy kik az idei vetélkedő legjobbjai. Azt azonban már most is tudjuk, hogy a legjobb teljesítményt elérő kombájnvezetők, arató- és bálázógéip-kezelők hétnapos külföldi jutalomüdülésben részesülnek első díjként. A megye állami gazdaságaiból hatan, a termelőszövetkezetekből öten. a gépjavító vállalatoktól négyen számíthatnak az első díjra. Második díjként az állami gazdaságok tizenhárom, a termelőszövetkezetek tíz, a gépjavító vállalatok hét élenjáró dolgozót négynapos belföldi jutalomkirándu- láisban részesítenek. 1968. július 24. Hogyan gazdálkodtak vízzel Mözsön ? a A ^ utóbbi napokban esős az időjárás, de ez nem tudja feledtetni, hogy milyen hosszan tartott a szárazság és egészen kritikus helyzet állt elő a mezőgazdaságban. Ahol tudtak, öntöztek éjjel-nappal, próbálták menteni a legértékesebb kapásnövényeket. A mözsi Uj Élet Tsz-nek évek óta van lehetősége az öntözésre, csőkutakból. Híres kertészetéből nagy szállítmányok mennek külföldre. Tájékoztatást kértünk Arany István elnöktől és Kovács Gyula fő- agronómustól, milyen módon igyekeztek minél nagyobb területet öntözni az aszályos tavaszi, nyár eleji időben. A cukorrépát háromszor megöntözték és ezzel sikerült elérni, hogy közvetlenül az eső előtti napokban körülbelül 200 mázsás átlagtermést mutatott, öntöztek egy lucernatáblát Is. A helyzet érzékeltetésére elmondta az elnök, hogy ezen a táblán rendesen fejlődött a lucerna, máshol viszont egyáltalán nem nőtt. Az utolsó időszakban már árasztásos öntözéshez is hozzákezdtek az Uj Élet Tsz-ben: több mint egy kilométer hosszú csővezetéken szívatták a vizet egy krumplitáblára az úgynevezett Fekete- vízből. Mély medrű tő ez a határ egy távoli részén, szinte csodálatos módon megőrizte elég nagy mennyiségű víztartalmát. Az árasztásos öntözéshez és az esőztető öntözés ellátására egyaránt diákfiúkat alkalmazott a szövetkezet. Csak egy-egy felnőtt ügyelt gépegységenként a precíz munkára, összesen több mint 50 diák dolgozik nyaranta átlagosan a mözsi határban. A keresetük jó, napi 50—60 forint. Természetesen Mözsön Is csak kis százaléka az öntözi*« terület a szövetkezet egész szántójának. Azok a táblák, amelyek nem kaphattak mesterséges csapadékot, nehezen viselték a hosszan tartó aszályt. Mivel azonban rendszeresen trágyázzák a földeket és ügyelnek a talajmunka minőségére, aránylag jól bírta a szárazságot a kukorica. Kovács Gyula főagronómus részletesen elmondta, hogyan próbálták már a tavasszal megmenteni azt a kevés nedvességet, ami a földbe jutott tavaly szeptember óta. — A tavaszi talajmunkákat úgy végeztük, hogy a földet lehetőleg ne forgassuk meg, csak lazítsuk. Azt mondtuk a kapáló asszonyoknak is, ne úgy kapáljanak, ahogyan eddig, ne emeljék a földet egyik helyről a másikra, ne legyenek göd- röcskék és halmocskák. Sekélyen történt az ekézés is, nehogy az alsóbb réteg még nedves földje fölülre kerüljön. Szóval sablonosán nem lehetett dolgozni. Utána jött a nehezebb dolog, az öntözés megszervezése. Az előző években legfeljebb 50 százalékát kellett kihasználni az öntözési kapacitásnak, most viszont 200 százalékos teljesítményre is szükség lenne. A gépek eléggé elhasználódtak, öt-hat évesek, és alkatrészt nehéz beszerezni. Ilyen körülmények között az öntözőberendezéseink egyhar- mada állandóan rossz. JL z elnök megfigyelései szerint a csőkutak vízhozama csaknem felére csökkent július első felében, a helyzet tehát itt is kezdett válságosra fordulni. Ilyen körülmények között Mözsön is életmentéssel egyenértékű a végre be- '■ fiszöntött országos eső.
