Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-21 / 170. szám
Nagy kerülőt tettem az utóbbi napokban. Ellátogattam Spanyolországba, hogy kipróbáljam a Szekszárdon szerzett spanyol nyelvtudásomat. Mert én haladni akarok ám a korral. Nyelveket tanulok. Idegen nyelveket. És méghozzá óriási eredménnyel. Ezt bizonyítja a spanyolországi eset is. Bementem az egyik vendéglőbe. A spanyol pincér, mozdulataiból ítélve azt kérdezte, hogy mit parancsolok. Én parancsoltam. Ékes spanyol nyelven, szekszárdi akcentussal megrendeltem az ebédet. A pincér egy kis türelmet kért. Amikor az ebédet hozta, már messziről láttam azt, amit ott fent lát az olvasó, mert én azonnal lerajzoltam: Hát ezt hozta. Még gőzölgött. Persze ebből nem azt a következtetést kell levonni, hogy az otthon elsajátított idegen nyelv semmit sem ér, hanem azt, hogy a spanyol vendéglősök nem ismernek lehetetlent. Mindent megtesznek a kedves vendégért. Kérhet bármit, kiszolgálják. Ha a föld alól is, de előkerítik. Ezt kellene otthon is eltanulni. Meg a héja nélküli burgonya termesztését. Ezt nem Spanyolországban termesztik, hanem a Szovjetunióban, és az a baj, hogy egyelőre csak kísérletként. Vgy hallottam, hogy újabban azzal is kísérleteznek, hogy közvetlenül sült és főtt burgonyát termesszenek, csak a vita még akörül folyik: hasáb-, vagy milyen alakú legyen az így termesztett burgonya. A körte alakja már eldőlt. Négyszögletű lesz, és ha minden jól megy, akkor körteíze is megmarad. Azt mondják, ha a kísérlet sikerül, akkor a körtét is úgy lehet csomagolni, mint a margarint és egymásra is rakhatják. És még azt is megérjük, hogy a körte, körteízű csomagolásban lesz. Lehet, hogy a szerkesztő úr is tudja, hogy milyen nagy gond világszerte a csomagolás. Ennek látható jelei vannak Szekszárdon is. Az istennek sem tudták például még eldönteni, hogy mekkora papírba csomagolják a kenyeret. Ezért egyelőre csak jelzik, mint mostanában a színházakban a díszletet, egy pirinyó papírral, hogy a kenyér csomagolva van. Teszik ezt azért, mert hová dobja az ember a csomagolópapírt? És e cselekedetükkel nem is sejtik az illetékesek, hogy ők már most egy nagy kísérletnek a részesei. Ugyanis az egész világon ez a legnagyobb gond: mi legyen a csomagolóanyaggal? Addig még csak rendben, amíg áru van benne, de utána. Nos a kérdés a legjobb úton halad a megoldás felé. Amerikában ehetővé tették a csomagolást is. Amiláz-hártyákba csomagolnak. (Azt mondják, hogy ez az amiláz annyit jelent magyarul: a keményítőt malátacukorrá alakító enzim.) Hát szóval ebbe csomagolnak. És az ember csak úgy megeheti a göngyöleget, mint a bennelevőt. Isten az atyám, szerkesztő úr, hogy megérjük még azt is, hogy azt a dobozt, amiben a cipőt árulják, felhúzhatjuk. Már haladunk e kor felé. A doboz már most majdnem olyan erős, mint a benne levő cipő. Most már csak a doboz formáján kell változtatni, és akkor itt lesz a dobozcipő. Persze mindez csak akkor válik valóra, ha a tudósok nem lesznek szórakozottak. Mert a tudósok szórakozottak ám, ezt én jól tudom. A múltkor is egy tudóssal utaztam felfelé a liften. Arról tudtam meg, hogy tudós az illető, mert szórakozott volt és azt mondta a liftesnek: „Az ötödik emeletre vigyen, ha útba esik .. Sok munkába, sok pénzbe kerül ez az egész, de megéri a fáradságot. Pláne, ha feltalálnák például azt a szőlőfajtát, amelyen azonnal üvegekben teremne a bor, és az üvegek szódavízből lennének, vagy kitalálnák a citrom nélküli citromszörpöt, vagy a kávé nélküli kávét, amire nálunk csak kísérleti példák vannak, de ezek még elég rosszak. Még sokat kell tenni a tökéletesítésükért. Bizony dolgozni kell. Nem úgy, mint Korzikán. Tudja, szerkesztő úr, Korzikán nem olyan dolgosak ám az emberek, mint nálunk. Ott mindenki lóg, aki csak mozdulni tud. Nálunk mindenki dolgozik. Ott az a feltűnő, ha valaki munkát végez. Amíg ott voltam, háromszor voltam szem- és fültanúja olyan esetnek, amikor munkáról esett szó. Az egyik korzikai azt mondta a másiknak: — Hallottad a nagy újságot? Tóni dolgozik! — Hogy mit nem tenne az a pasas a pénzért! A másik eset így zajlott le. Az egyik korzikai cigarettát sodort, mire a másik megkérdi tőle: — Mi az, már nem készen veszed? — Nem. Az orvos egy kis testmozgást írt elő. A harmadik esetet a Tolna megyeiek is felhasználhatják. A könyvügynök így szól: — Kézikönyv a kézben, fele munka készen! — Jó. Kérek két példányt! Hát ennyit jelent ott a jó szakkönyv. Egyszerre kettőt is vesznek belőle. Ilyen könyveket nyomjanak nálunk is! De most látom, hogy már nincs helyem. Gyorsan be is fejezem a levélírást. Zárom soraimat. Tisztelettel: Az „örökmozgó angolna Az Atlanti-óceánon Kuba, a Bahama- és Bermuda-szigetek között csendes éjjeleken a viz mélyén 40—50 méter mélységben szürke, fűzfalevelekhez hasonló lárvákat visz a Golf-áram, millió, sőt milliárd számban. Csak csillagfényes éjszakákon emelkednek a felszínre, mintha a hűvös éjjeli levegő csalná fel őket. Ezek a falevélszerű porontyok 2—3 éven át vándorolnak, roppant tömegekben a Golf-áram meleg hullámaival. Egy liter vízben 5—6000 lárva van. Mire az európai partokhoz érnek, apró, 5—8 cm hosszú halacskákká válnak. Testük teljesen átlátszó, mint az üveg. Egy ideig különös halfajnak kezelte őket a tudomány, pedig ezek a óriási tömegekben rajzó apró halacskák a síkos angolna ivadékai, s a falevélalakú lárvákból fejlődnek ki. Az apró halacskák milliárdjai a tengerbe ömlő édes vizeket keresik, s a vízfolyás ellen mindenféle akadállyal, még a vízesésekkel és zuhatagokkal is megbirkózva, kilométer hosszú rajokban vonulnak a folyókban egyre feljebb. Franciaország, Anglia, Németország és Olaszország tengerpartjain milliárdokat fognak ki az angolnaporontyokból. Többségük azonban eléri célját, bejutnak a folyókba, még a zsilipeken is átvergődnek. Az első év után már csak egyenként és éjjel vándorolnak. Eljutnak mindenüvé, ahol víz van. Miután órákon át víz nélkül is megélnek, réteken, szántóföldeken át is eljutnak a következő vízhez. Valóságos víz- megérző képességük van: szárazföldre téve mint valami élő iránytű, nyílegyenesen találja meg a vízhez vezető legközelebbi utat. elvétve jutnak be, mert a Feketetenger kénhidrogén szennyeződése visszariasztja őket. Az elmúlt években jelentős mennyiségű angolna ivadékot telepítettek a Balatonba, a Velencei-tóba, a soroksári Duna-ágba és még néhány kisebb tavunkba. Az első kísérleti telepítés 1961- ben történt; egy év múlva a be- helyezési súly hússzorosát érték el. Ez azt bizonyította, hogy a Balaton vize kedvező az angolna számára és 1963 óta folytatják is a Balatonba a rendszeres telepítést. Ha a számítások beválnak, a szakemberek becslése szerint a Balatonból évente 1600 mázsa angolna fogható ki, melynek értéke kb. 10 millió forint, vagyis több, mint a Balaton évi összes halfogásának értéke. Az angolna kitűnő „sporthal”. Nálunk leginkább fenékhoroggal fogják, pedig nem ez a legjobb módszer. A csalétket a vízmélység háromnegyed részéig kell leereszteni, jelzőnek megfelel a legdurvább úszó is. Kapása hosz- szú, durva, rángásszerű. A táplálékot nem szívesen hagyja ott, ezért a bevágást nem kell elhamarkodni. Csalinak megfelelő a halszelet, nyers kagylóból, vagy élő kishal. A tapasztalatok szerint késő este a legcélszerűbb angolnázni. Speciális angolnahorog hiányában a vékony szárú horog a legalkalmasabb. A Balatonban a mólók környékén fognak legtöbbet, de a sekély vizű nádasokban is megtalálható. Azerbajdzsánt csendélet Olajfúrótorony a tengeren (Fotó: TASZSZ—CENTROPRESS) Mesterséges holdak és a tudomány A fiatal angolnák a vándorlás idején táplálkozni kezdenek. Állandó letelepedési helyükön az iszapos fenékre süllyedve ragadozó fenékhal életet élnek. Nappal bebújnak az iszapba, csak a fejük és farkuk látszik ki. Éjjel kígyózó mozgással járnak zsákmány után. Férgek, rovarlárvák — különösen szúnyog- lárvák —. csigák, rákok, kagylók alkotják táplálékukat. Nagyobb korukban halakra, egerekre vízi pockokra is vadásznak, de felfalják a fiatal kacsákat i6. A kifejlett angolna teste kígyóalakú marad, kicsiny, lekerekített mell úszókkal, hasúszója nincs. Szájnyílása szűk, benne finom, hegyes fogak vannak. A hímek nem nőnek nagyobbra fél méternél, a nőstények azonban elérhetik a másfél méteres hosz- szúságot is. Húsa. ízletes, de ha zsíros, nehezen emészthető. Füstölve, vagy olajban, ecetben pácolva is kitűnő. Az angolnák 5—6—7 évig maradnak az édes vízben. Egyszer- csak hirtelen beszüntetik táplálkozásukat. Emésztő szerveik ösz- szezsugorodnák, szemük megnagyobbodik, mint a mélytengeri halaké. Hátuk sötét színt ölt, hasuk megfehéredik, s egész testük fényes, ezüstös csillogást kap. Egy sötét éjszakán, hosszú karavánokban elindulnák a tenger felé, ahonnan származtak. Naponta 20—30, sőt 50 km-t is megtesznek. Ismét temérdek akadályt kell legyőzniük, de a legtöbbjük mégis eljut a Bahama- és Bermuda-szigetek környékére. Itt rakják le ikráikat nagy mélységben, hogy a ragadozó halaktól védve legyenek. Peterakás után elpusztulnak. Az ikrából kikelő lárvák azután a Golf-áram hullámaival falevelek alakjában elindulnak ismét az- európai par- _ tok felé. A Dunába csak ritkán, A huszadik század technikai és tudományos fejlődésének egyik legfőbb hatóereje az űrhajózás lett. Uj anyagokat, ötvözeteket, kémiai és napfényenergiai átalakítókat stb. kellett létrehozni az űrhajók és a mesterséges holdak elindításához és üzemben tartásához, A befektetett milliárdok most kezdik meghozni az első eredményeket. Az űrhajózás, elsősorban a mesterséges holdak gyors fejlődést jelentenek a tudomány és a technika területén. Jelenleg a világűrben mintegy 600 mesterséges hold kering. Ebből 200 a szovjet Kozmosz típushoz tartozik, amelynek egyik tagját a múlt ősszel a budapesti városligeti kiállításon is láthattuk. A mesterséges holdak egyik legfontosabb feladata a hírközlés. A Telstar, Relay és a Molnyija bebizonyította, hogy az interkontinentális távközlés mesterséges holdakkal válóban megoldható, mert az „aktív holdak” ellenállnak a világűr környezeti hatásainak. A jövőben nemcsak televíziós közvetítést végeztetnek mesterséges holdakkal, hanem segítségükkel az Öceán felett közlekedő repülőgépek egymással és a cél-repülőterekkel is állandó kapcsolatot tarthatnak fenn. Jelentős az űrhajózás szerepe a meteorológiában is. Nemcsak a földet körülvevő nappali felhőtakaróról készültek felvételek, hamm infravörös érzékelők alkalmazásával sikerült megoldani az éjszaka felhőinek fényképezését is. Egy-egy átlagos pályamagasságú hold a föld területének 7—8 százalékát ellenőrizheti, így köny- nyen kiszámítható, hogy 14—15 megfelelő pályahajlásszöggel elindított mesterséges hold az egész földre kiterjedő meteorológiai információkat szolgáltathat. A meteorológiai holdak biztonságosabbá teszik a szárazföldi időjárás előrejelzését, a tengeren pedig a jéghegyek felderítését és más szokatlan jelenséget. így fedezték fel például a Kozmosz 144 és 184 meteorológiai holdak az Indiai-óceán felett a Henriette nevű orkán keletkezését, még mielőtt azt a szárazföldi állomások észrevették volna. A most folyó kísérletek nemcsak azt a technológiát biztosítják, amely a jó felhőfelvételek készítéséhez szükséges, hanem más bolygók légkörének kutatását is előkészítik. Ahhoz, hogy a földi meteorológiai előrejelzés egy, esetleg két hétre megbízható legyen, a hőmérlegnek, a légkör szerkezetének és a besugárzási viszonyoknak a pontos ismerete szükséges. Ezeket az ismereteket 100 km feletti magasságban csak mesterséges holdakkal lehet megszerezni. így például a Nap különféle sugárzásainak és részecske- áramlásainak működéséből, változásaiból következtethetünk az 1968—70. körüli napfolt-maximumra.
