Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-21 / 170. szám

Út- és vízgondok

Interjú Szabópál Antallal, a megyei tanács vb-elnökével

1106,3 kilométernyi az úthálózat I kilométer út egymillió forint Erózióvédelem, öntözés Közművesítés, vízellátás

A közvélemény-kutatás alkalmával több olyan kérdést tettek fel az olvasók, amelyekre feleletet Szabópál Antaltól, a megyei tanács vb-elnökétől vártak. Ezek közül két korábbi interjú alkalmával néhányra — távlati fejlesztési tervek, az iparosítás és a mezőgazdaság fejlesztésének üteme, az általános iskolát végzett fiatalok elhelyezkedési lehetőségei, lakásgondok stb. — már választ kaptak az olvasók. A megyei tanács vb-elnökének címzett jelentősebb kérdések közül a megye út- és vízgondjaival kapcsolatosakra kérünk még választ.

— Hogyan néz ki megyénk úthálózatának jelenlegi helyzete?

— Megyénk úthálózatának kiépítése, javítása, korszerűsítése állandó és folyamatos feladat, amely a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket figyelembe véve, tervszerűen történik. E tervszerű munka ellenére a főútvonalakat kivéve — gondolok itt a Budapest—pécsi ö-os, vagy a Szekszárd—Siófok 65-ös számú utakra — a növekvő forgalom követelményeinek csak részben felelnek meg útjaink, többségük felújításra, korszerűsítésre szorul. Szinte egyetlen egy n.egyei, járási, vagy városi tanácsülés sem múlik el anélkül, hogy a tanácstagok interpelláció formájában ne sürgetnék ezt a javítási, korszerűsítési munkát. A megyei tanács végrehajtó bizottsága évenként foglalkozik e feladatokkal, ütemének meghatározásával, másrészt évenként a megyei pártbizottság vezetőivel közösen tárgyalásokat folytat a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vezetőivel.

— Megyénkben az állami úthálózat hossza 1106,3 Kilométer, amelyből ezer kilométer kiépített, 106,3 kilométer oedig kiépítetlen. A kiépített utak közül korszerű útburkolat mintegy 300 kilométer. A tanácsi kezelésben lévő úthálózat összesen 2531 kilométer, amelyből 1243 kilométer belterületi út. A belterületi utak közül 1088 kilométer t földút, s 155 kilométer a burkolt út. A megyeszékhelyen, Szekszárdon a belterületi utak 56 százaléka földút, Az említetteken kívül tanácsi kezelésben van még 494 híd. A fenti adatokhoz hozzátartozik az, hogy a burkolt Utak 50—60 százaléka még a felszabadulás előtt készült, főleg terméskő és vizes makadám burkolattal. A fa- és téglahidak szintén több évtizedesek, s egy részük a mai forgalmi igényeknek nem felel meg. Növelik problémáinkat az új lakótelepek, építkezések során jelentkező útigények is.

— Mennyibe kerül 1 kilométer út

megépítése és melyek azok a körülmények, amelyek drágítják az építkezést?

— Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az utak felújítási, korszerűsítési, új utak építési költségei — különösen belterületi utak esetén — igen magasak. A belterületi utak építését megdrágítja, hogy az útépítéssel párhuzamosan a csapadékvíz, szennyvíz, elektromos energia és távbeszélő-hálózat megfelelő elhelyezéséről is kell gondoskodni. Az elmúlt évek adatai alapján az új itatott aszfalt-makadám útpálya készítése zárt, csapadékvíz-elvezető csatornával kilométerenként egymillió forintba, ezzel szemben a belterületi útépítés átlagosan 2 millió 600 ezer forintba kerül. Az építés költségeit nagymértékben befolyásolják a terepviszonyok. így például a szekszárdi Kadarka utcai útépítés kilométerenként 4 millió

200 ezer forintba kerül, azért, mert alatta pincék vannak. Vagy említhetem a Dombóvárt, Uj- Dombóvárt összekötő utat, amelynek kilométerenkénti épité-i költségeit 4 millió 730 ezer forintra emelik az itt található műtárgyak.

— Milyen korszerűsítéseket, felújításokat hajtottak végre az utóbbi időben, s milyen elképzelések megvalósítása várható a harmadik ötéves tervben?

— A második ötéves tervben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 82,1 kilométer állami utat korszerűsített, újított fel a megyében. Ebben az időszakban a tanácsi költségvetésből 61,5 millió forintot fordítottunk e célra. Megyénkben az utóbbi években 28 helyen 22 kilométer termelőszövetkezeti majori bekötő út készült.

— A harmadik ötéves tervben rendelkezésünkre bocsátott összeg lényegesen meghaladja a második ötéves terv tényszámait. így az állami úthálózat korszerűsítésére mintegy 224 millió, a tanácsiéra pedig úgy 111 millió forintot költünk majd- A fenti összegekből a Szekszárd—mohácsi szakaszon 5,7 kilométeres út felújítására 23 800 000, a Dunaföld- vár—dombóvári út 57,3 kilométer korszerűsítésére 125 400 000. Szekszárdon, a Hunyadi és Polláck utcák korszerűsítésére 13 600 000 a Dunaszentgyörgy—Szekszárd útra 15,6 kilométer hosszban 28 millió, a Paks—Nagydorog—Sár- szentlőrinc útra 20,1 kilométeren 30 400 000 forint értékben költünk.

— A tanácsi kezelésben lévő utak közül mint ez évi programot említeném meg Boryhádon a Budai Nagy Antal utca, Dombóváron a Katona József utca, Decsen a Pilisi Elemér, Bátaszé- ken a Kossuth Lajos utca, Si- montornyán a Beszédes telep, valamint Szekszárdon a Munkácsy utca korszerűsítését. A fentieken kívül a községi tanácsok tervei alapján a helyi fejlesztési alapokból még számos út javítását, megépítését hajtják végre.

— Megyénkben nagyon sok helyen hozzákezdenek az útépítési és csatornázási munkákhoz és befejezetlenül hagyják. Miért történhetnek meg ilyen esetek?

— Az, hogy egyes helyeken az út- és csatornázási munkákat a kivitelezők szakaszosan végzik, hogy időnként a munkát szüneteltetik, annak legfőbb okai: anyaghiány miatt nem tudnak dolgozni, vagy más sürgősebb munkára rendelik az ott dolgozókat (például főútvonal-építéshez), vagy organizációs problémák adódnak. Bízunk abban, hogy az új Tolna megyei Közúti Igazgatóság létrehozásával ezek a problémák csökkenni fognak.

— A fentieken kívül azonban egy bosszantóbb jelenségnek lehetnek tanúi a szekszárdiak. Jogosan háborodnak fel az emberek azon, hogy új útszakaszok

jóformán még el sem készülnek, már megjelennek a DÍDÁSZ, vagy a posta emberei és elkezdenek bontani. A közelmúltban a megyei tanács végrehajtó bizottsága, figyelembe véve a lakosság ilyen jellegű panaszait, magyarázatot kért ennek okára. Az illetékesek főként arra hivatkoznak, hogy az utak, járdák építésével egyidőben nem állt rendelkezésükre a megfelelő teiv, kapacitás és anyagmennyiség. Válaszukban megjegyzik, hogy a tanács ezekkel az útfelbontásokkal nem károsodik, mivel a helyreállítási munkákat megtérítik, ha elvégzik.

— Véleményünk szerint az ilyen válasz nem fogadható el, mivel a népgazdaságot éri jelentős anyagi kár ezekben az esetekben. A jelenlegi helyzet megváltoztatása érdekében a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé kerül rövidesen egy határozattervezet, amelynek lényege: ismételten felhívni a járási, községi tanácsok figyelmét arra, hogy kellő időben koordináljanak a postával, a DÉDÁSZ-szal, a víz- és csatornaművekkel, illetve azok vezetőivel. Ha a további gyakorlatban is előfordulnak hasonló esetek, abban az esetben kezdeményezzenek a mulasztó vállalat vezetői ellen büntető eljárást.

— A jelenlegi anyagi eszközöket figyelembe véve hogyan lehet meggyorsítani a megye úthálózatának korszerűsítését, fejlesztését?

— Anyagi eszközeink adottak, amelyeket a legnagyobb körültekintéssel kell felhasználni és elsősorban a megyeszékhelyre és a járási székhelyekre kell koncentrálni. Ezeken a településeken belül is elsősorban a gyűjtő utak megépítése a legfontosabb. A községekben az utak felújításánál jobban igénybe kell venni a lakosság társadalmi munkáját, a termelőszövetkezetek szállítóeszközeit. Az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a megépített utak folyamatos karbantartására, fenntartására.

Helyesnek tartjuk, hogy néhány községben, termelőszövetkezetnél a bekötő utak karbantartására megfelelő szakértelemmel rendelkező embert alkalmaznak, s több tanács közösen a legszükségesebb gépi felszerelést is megvásárolja. Járási székhelyeken, illetve nagyobb községekben tervezzük megfelelő felszereléssel rendelkező tanácsi költség- vetésű útfenntartó üzemek létrehozását. Még csak annyit: nagy várakozással tekintünk az új Tolna megyei Közúti Igazgatóság munkájára, amelytől jobb minőségű munkát várunk a lakosság megelégedésére.

— A megyei gondok, a tanácsi interpellációk, de még a baráti beszélgetések témája, a megye úthálózatának korszerűsítése mellett, gyakran terelődik a megyei vízgondokra. Először talán arról szeretnénk hallani, hogy hogyan állunk a megyében az árvízvédelmi, az erózióvédelmi munkákkal és mekkora a megyében az öntözéses terület?

Tolna megye vízgazdálkodási tevékenységét a népgazdasági célkitűzésekkel összhangban, központi irányelvek szerint az országos vízgazdálkodási keretterv és ennek részeként a területi vízgazdálkodási keretterv határozza meg. Tanácsaink a vízgazdálkodás két alapvető csoportosítása szerint a vízkárelhárítás és a vízhasznosítás feladataival kell, hogy foglalkozzanak.

— A megye területén levő árvízi védvonalak összes hossza mintegy 187,1 kilométer, amely mögött 49 ezer hektárnyi mezőgazdasági területet védenek. S védvonalak nagy része a múlt század végén épült, azóta természetesen többször erősítették, bővítették azokat. Az 1956-os jeges árvíz után a megye területén a Duna jobbparti töltése 16,6 kilométerrel, a Sió balparti töltése 19,4, a Nádor-csatorna balparti töltése pedig 1,1 kilométerrel bővült. Ezek a munkák 1963-ra fejeződtek be. Ez után az árvíz után mintegy 91,4 millió forintos beruházással hajtottuk végre ezeket a megerősítéseket. Ez év végére fejeződik be a Duna jobbpartján, Dombori—Paks között a védvonal megerősítése, amely mintegy 24 millió forintba kerül. A következő években 150 millió forintos beruházással a legkiemelkedőbb munka lesz a Sión épülő árvízkapu és hajózsilip megépítése. Ez a munka, s a nyomában megépülő torkolati mű nemcsak árvízvédelmi biztonságot ad, hanem a hajózási és öntözési viszonyokat is megjavítja.

— Tolna megyében két jelentős belvízi öblözet van: a Paks— Fadd—bogyiszlói és a Szekszárd— bátai. Mindkét terűiét külvizeket is fogad, amelyek erősen eróziós területekről, sok hordalékkal szállítják a vizet, és ezért sok iszap halmozódik fel. A vízelvezető képességet a bogyiszlói és a Szekszárd—bátai csatorna rendezésével kívánjuk fokozni. 1980-ig kell elvégezni ezt a munkát, amelynek költsége 12,9 millió forint, s amelynek során 127 kilométer hosszú csatornát rendeznek a kivitelezők, mintegy 600 köbméter földet kell kitermelniük e munka során.

— A Szekszárd—bátai főcsatornába torkolló Séd és egyéb Szekszárd környéki vízfolyások erősen eróziós területekről szállítják vizeiket, így a belvízrendezési feladat szorosan összefügg az erózió megszüntetésével. A végleges megoldás több mint 100 millió forintot igényéi, ezért ez csak valamennyi érdekelt szerv közös összefogásával hajtható végre. Ehhez a témához kapcsolódik még a szekszárdi szőlők fokozatos tervszerű rekonstrukciója is, amelyre pontos és részletes tervek készülnek.

— A megye területén levő mezőgazdasági talajok egy része öntözésre alkalmas. Jelenleg 25 900 katasztrális holdon folyik permetező rendszerű öntözés. Az öntözött területek elszórtan, körülbelül 80 helyen vannak. Az öntözővizek legnagyobb részét csőku- takból nyerik. A már elkészült öntözési távlati tervek szerint 1980-ig a Sió-torkolati mű megépítésével többek között a Sárköz területén 4000 és a megye más területein szintén 4000 katasztrális hold öntözése válik lehetővé.

— Hogyan alakult a megye közművesítésének és vízellátásának

helyzete az elmúlt időszakban és

milyen .változás várható a harmadik ötéves tervben, esetleg későbbi

időpontban is?

— Tolna megye közművesítéséről 1945-ben gyakorlatilag szinte nem is lehetett beszélni, mert a meglevő minimális közművesítés Szekszárdon volt. A megye belterületi lakosságának mindössze 15 százaléka kaphatott vízműből vizet. A csatornázás ennél is jelentéktelenebb volt. A fejlődés csak az 1950-es évek közepén indult meg, amikor a Szekszárd városi vízművön kívül a megye falusias jellegű településein is megkezdődtek a vízműépítési munkálatok. Kedvezőbb helyzetben vannak a Duna menti települések, ahol részben sok a felszíni víz, részben a Duna kavicsterasza segítségével megfelelő mennyiségű víz található. A Dunától távol eső területeken kis vízhozamú és általában víztisztítást igénylő kutakból szerezhető be ivóvíz.

— A megyében 1961-ig 13 községi törpevízmű épült 30 millió 434 ezer forint értékben. Ebből az összegből mintegy 13 millió 800 ezer forint volt állami és tanácsi hozzáiárulás. Állami, illetve tanácsi beruházásból azokban a kfizsAoekben érőn vízmű, ahol az evászséffüeví körülmények sürgették a vízellátás megoldását.

Í961-ig társulati alapon őt vízmüvet építettek 16 634 000 förint értékben a megyében, a társulati beruházásoknál a költségek 80 —85 százalékát a lakosság viselte.

— A második ötéves terv idején 21 községi vízmű épült, 62 200 000 forintért. Ebből csupán kettő készült állami, illetve tanácsi beruházásból, 19 pedig társulási alapon, A harmadik ötéves terv során további két vízmüvet kapcsoltak be a hálózatba (3 millió 900 ezer forint). Jelenleg újabb két községi vízmű épül, és ezzel ez év végéig a Szekszárd városi vízművel együtt 39 működő vízmű lesz Tolna megyében. Egyes településeken — mint például Bonyhádon a vízműépítéssel a kevés vízhozam miatt nem oldódott meg különösen nyári időszakban a lakosság vízellátása. E helyeken meg kell találni a végleges megoldás módját. A harmadik ötéves terv további éveiben még 11 községben kívánunk vízmüvet építeni. Ezekben a községekben a társulásszervezési, valamint a vízműszervezési munkák már megkezdődtek. A fentieket figyelembe véve 1970-ig a megye lakosságának mintegy 59 százaléka használhat közművesített vizet.

— A negyedik és ötödik ötéves tervben kívánjuk a megye valamennyi települését vezetékes ivóvízzel ellátni.

— A szennyvízcsatorna-rendszer kiépítésében sokkal rosszabb a megyei helyzet. A megyében jelenleg három csatornamű van: Szekszárdon, Bonyhádon és Gyönikön. De e három működő szennyvíz-csatornamű közül csupán a bonyhádi rendelkezik korszerű szennyvíztisztító berendezéssel. Jelenleg két szennyvízmű — Dombóváron és Tamásiban — épül a megyében. A viszonylag jó ivóvíz-ellátottsággial ellentétben a lakosságnak csupán 10 százaléka az, amelynek otthona be van kötve a szennyvízcsatorna-hálózatba. Előreláthatólag a harmadik ötéves terv végére ez a szám mintegy 17 százalékra emelkedik.

— A megye területén felhasznált vízmennyiség szempontjából jelentős ipari vízfogyasztók nincsenek, a meglévő üzemek, —■ Simontomyai Bőrgyár, Bonyhádi Zománcipari Művek, Dombóvári MÁV Fa telítő Üzem — főként a termelt szennyvíz levezetésé miatt jelentenek problémát.

— Ha nem is szorosan a megye vízellátásához tartozik a ptobléma, mégis feltennénk a kérdést, mivel több újságolvasó érdeklődött: mik a tervek, elképzelések a Csörgető val?

— Az MSZMP Szekszárd Városi Bizottságának kezdeményezésére a városi tanács végrehajtó bizottsága elkészíttette a Csörge- tónak és környékének rendezési tervét. Hogy megvalósítására még nem került sor, annak az anyagi fedezet hiánya az oka. A város vezetői azonban számolnák azzal, hogy a lakosság igényli a Csörge-tónak és környékének a kiépítését és alkalom esetén jelentős társadalmi munkával is hozzájárulnak.

— A városvezetés terveiben nemcsak a Csörge-tó rendbe hozása szerepel, hanem a város északi végén a Sió-töltés, a 6-os út és a palániki út által bezárt, a szekszárdiak által szigetnek nevezett terület fásítása is. Ennek terveit már megrendelték, azzal az elképzeléssel, hogy e területet kirándulóhellyé alakítják.

— Bár nem kifejezetten szekszárdi probléma, de a szekszárdiakat is érinti a várostól mintegy 25 kilométerre lévő, a Duna holt ága mellett épülő Fadd- dombori víkendtelepülés, ahol eddig mintegy 200 víkendház részére alakítottak ki telkeket, s ahol elkészült a partvédelem, s lehetőség nyílt strandolásra. A telep további építésével, a Dunához vezető út korszerűsítésével, hét végi autóbusz különjáratok indításával, az ellátás megjavításával kívánjuk vonzóbbá tenni a szekszárdiak számára is e közeli, pihenésre alkalmas, területet, M. É.