Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-19 / 168. szám
Szabó László: RÓBERT^ BÁCSI AVACV a szélhámos apostol“ pp „Mi vagyok én, Róbert bácsi?” — sokan ma is élnek ezzel a ki* szólással, ámbár nem tudják, honnan is ered, ki is volt Róbert bácsi, s hogyan alakult ki róla az a téves közhit, hogy ő a „jótékonyság apostola”? Szabó László krónikája feltárja a „jótékonyság apostolának” titkát, a harmincas évek híres Róbert bácsijának életét és manipulációit. V. Az iratok között találunk például egy nyomozati anyagot, amelyen ez a kétsoros, kézírásos szöveg olvasható: „Tessék már az ügyet lezárni, nem r ezünk íarkasszemet Róbert bácsi szegényeivel. Volt. ami volt, kiutasítani!”. Az aláírás olvashatatlan, minden jel szerint magas helyről származhatott, ha ezzel a néhány sorral ad acta tehették Fein- schilbert Róbert kétségkívül A Sárköz—Völgységi Vízitársulat Bonyhád, felvesz KOTRÖMESTEREKET ÉS DÖMPERVEZETÖKET. Jelentkezés Bonyhád Somogyi u. 1. szám alatt. Fizetés megegyezés szerint. (68) T Hirdessen a Tolna megyei NÉPÚJSÁGBAN! nagyszabású panamáját. Az iratokhoz mellékelt kimutatás szerint hozzávetőlegesen másfél- kétmillió pengőt síbalt össze Feinschilbert Róbert öt esztendő alatt, a népkonyhákon és Az Illetnek Megmentő Iroda révén... Végül is a magas hely leirata megmentette Róbert bácsit a bírósági ítélettől: 1930. augusztus 3-án kiutasították Magyarország területéről. A lapokban mindössze egy néhány soros közlemény jelent meg a kiutasítás tényéről és arról, hogy Róbert bácsi elhagyta az országot. Később az újságokban felbukkant még néhányszor a neve: ha egy újságíró Bécsben járt, s véletlenül összefutott az ott letelepedett Róbert bácsival, hazatérése után lapjában beszámolt e találkozásról. A riportok stüusa ugyan eltért egymástól, de valamennyi ezzel a refrénnel zárult: — Nem is kerestem én azon olyan sokat... De azért elárulom, az orruknál fogva vezettem az urakat, mert nemhogy vagyo- nom nem lett volna, de egy ócska fillérem sem volt. amikor Magyarország területére érkeztem. Lányom fe szegény zongoratanárnőként kezdte. S nem a szegényektől loptam, mert nekik mindig megadtam, ami kellett, csak okosan gazdálkodtam azokkal a morzsákkal, amiket a gazdagok juttattak... Róbert bácsi nyilvánvalóan azért mondta el újra és újra mindezt, hogy emlékezetükben tartsák meg azok, akik ezekben az esztendőkben a nyomor konyháira kényszerültek. Ennek ellenére azt a következtetést kell levonnunk, hogy nagy- gazember volt ez a köpcös, kecs- keszakállú, görbelábú kis öregsége.) n szülök felelősségéről, illetve felelttleeségérül... „Köznevetségbe fulladt a magyar ,hippi*, a virággyerekek mozgalma“ (Budapesti tudósítónktól.) Itt ülök szemben a nagy hínű ügyészszel, akivel két évvel ezelőtt beszélgettem utoljára a fiatalkorú bűnözőkről. Személytelen kíván maradni és ezért kér, hogy neve ne szerepeljen a tudósításban. — Minden ellenkező híreszteléssel szemben — éves átlagban — nem emelkedett a fiatalkorúak bűneseteinek száma — mondja. Igaz, — folytatja — nyáron mindig növekvőben vannak az állam- és társadalomellenes vétségek, amin nem is csodálkozunk. A nyári melegben szabadabban élnek a fiatalok, nagyobb a lehetősége, hogy megtévedjenek a bőven megnyilvánuló alkalmak miatt. Emelkedik, sőt maximálisan megnő az idegenforgalom, nő a turizmus, s az egész télen üres üdülőhelyek is zsúfoltak. A nyitva hagyott személyautókban otthagyott holmik szinte kínálják magukat, s a strandok, uszodák, kempingek bő forrásai válnak a bűnök elkövetésére. A fiatalok megkezdik az országjárásukat, s egy részük, — szerencsére a kisebbség — bő alkalmat talál visz- szaélések elkövetésére. A barátok, a galerik összekovácsolódnak és a városokból átteszik székhelyüket a nyaraló- és üdülőtelepekre. Ilyenkor zsúfoltak a balatoni és a velencei tavi üdülők, de bőven jut a pihenő emberekből a hegyvidéki és a vidéki városok melletti nyaralóhelyekre is. — Mi erre előre felkészülünk — folytatja — és gondoskodunk a bűnözések megelőzéséről. Szerveink előre készülnek a várható visszaélésekre, s rendszerint időben lépnek közbe, mielőbb nagyobb szabású akciók kialakulhatnának. A mi munkánk mégsem választható el a szülők tevékenységétől. Mert elsősorban a szülőknek kell felügyelniük a gyermekeikre. Tudniok kell, hogy a fiatalok hol töltik szabad idejüket — és hogyan? Ha pénz nélkül elengedik gyermekeiket bicikli, vagy gyalogtúrákra, ha be- lenyugosznak abba, hogy majd vendégek lesznek valamelyik nyaralóhelyen. Ha nincs biztosítva nyári szórakozásuk a fiataloknak, egyéb veszélyek következhetnek. Ellenőrző szerveink állandó vizsgálatokat folytatnak csellengő fiatalok között, s rendszerint kiderül, hogy alig néhány forinttal a zsebükben érkeznek a nyaralóhelyekre; — majd csak lesz valahogyan — jelszóval. Meghúzzák magukat olcsó kempingekben és onnan indulnak kutató körutakra. A kutatás rendszerint eredményesnek bizonyul, mert a nyaralóhelyeken az élelmiszer-üzletek előtt felügyelet nélkül tárolódik a hajnalban odakészített tejtermék és kenyér, s körültekintéssel nem nagy fáradságba kerül onnan ellopni valamit. A strandokon bőven van alkalom a parton hagyott holmik elorzására, s így biztosítani tudják a megélhetésüket. Utazni, egyik helyről a másikra autóstoppal lehet, így egy-egy akció elkövetése után vígan mehetnek oda, ahol még nem kezdték el tevékenységüket. — No, de nem kell azért ilyen szomorúan látni a helyzetet, mert szerencsére kevés ilyen fiatal kerül a bűn útjára. Azonkívül a megelőzés, az állandó figyelés országszerte akadályozza a bűnözés elterjedését. — Mégsem lehet mindenben ránk támaszkodni. A szülőké elsősorban a feladat, hogy helyes neveléssel, ha kell, kellő szigorral, ne hagyják a fiatalokat egyedül. Nekik kell elsősorban ismerniök gyermekeiket, s ha kell elsősorban nekik kell közbelépniük. Természetesen olyan szülők is vannak, akik örülnek is, hogy nyáron nincs gondjuk gyermekeikre, sőt még büszkék arra, hogy „élelmesek” és megélnek a jég hátán is. Csak később jönnek rá, amikor - már fiataljaik jóvátehetetlen dolgokat követnek el, hogy mégsem szabad lett volna fiaikat, leányaidat szabadosán élni hagyni. Sajnos, akkor már késő a bánat, amikor már nekünk kell közbelépni... — Mit tegyen hát a szülő — kérdeztük? — Elsősorban ellenőrizze a nyáron szabadabb életét élő fiatalokat! Kísérje figyelemmel tevékenységüket, s ne hagyja, hogy helyettük az utca nevelje a köny- nyen bűnre csábítható gyermekeket! Találjon részükre nyári foglalatosságot, adjon nekik lehetőséget megfelelő szórakozásra is, és nyáron ugyanúgy ügyeljen a várható eltévelyedésekre — mint télen! — Állandó kapcsolatot tartson az iskolai nevelőkkel, de ne akkor, amikor már késő. Ügyeljen a tanulmányi eredményekre, s ne csak az esetben lépjen 'közbe, amikor már az iskola figyelmezteti. Ennyit kell mondani a szülők felelősségéről, illetve felelőtlenségéről. — Nőtt-e az iszákos fiatalkorúak száma — kérdeztük. Sajnos nőtt — volt a válasz és elsősorban azokon a vidékeken, amelyek bortermelők. De a városokban is gyakran láthatók tántorgó fiatalok, ami azt bizonyítja, hogy a vendéglátóiparban nem mindenhol tartják be a rendelkezéseket és a 18 éven aluliaknak is kiszolgálnak szeszes italt. Nyáron az üdülőtelepeken tapasztalható ez leggyakrabban. A kamaszok, illetve a fiatalok felnőtteknek érzik magukat és azért is isznak. Ha kell, kellő szigorral kell fellépni azok ellen, akik a fiataloknak, 18 éven aluliaknak szeszes italt szolgáltatnak ki. A virággyerekek — Mi a helyzet a hippikkel, a magyar virággyerekekkel? — A kapitalista államoknak ez az eltorzulása nálunk nem tudott gyökeret verni. Már csökken a torzonborz frizura, egyelőre még divat a piros, sárga, zöld és pasz- tellszínes ing és nadrág, s divat még a szakáll is. Ezeknek azonban nem sok közük van a „virággyerekek” mozgalmához. Vidéki vásárokon, bazárakban árusítanak különböző feliratokat tartalmazó jelvényeket, s körülbelül ebben merül ki a magyar hippimozgalom. Nálunk köznevetségbe fullad a mezítlábas, erőszakoltan foltos, elhanyagolt ruházkodás, s nincs is olyan megnyilvánulásra lehetőség, mint a nyugati államokban, ahol munkátlanul, időnként zavart keltenek a virágfiúk és virágkislányok, ügyelünk erre a mozgalomra, de jelentőséget nem tulajdonítunk neki, mert elterjedésére nem kell számítani. Közben elmúlik a nyár és dol- gozniok kell azoknak is, akik a nyugati majmolást szeretnék divatnak rendszeresíteni. — fejezte be tájékoztatását a szakember. I ZSOLNAI LÁSZLÓ Mikor ezek előtántorogtak, a parancsnok a gépkocsi vezetőjét maga elé szólította. — Felszólítom önöket, hogy itt és azonnal nyilatkozzanak, ki volt ez a két férfi, aki a kocsijukban rejtőzött?! — Ki kellett volna csempésznünk őket. Egyébként nem mutatkoztunk be egymásnak. A kihallgatottak első nyilatkozatát jegyzőkönyvbe vették. Ezután semmi akadálya nem volt, hogy a nyerges vontató, a tettenért letartóztatottak és a kiszabadított tisztek elinduljanak a magyar főváros felé. .. .A fehér Mercedes az országhatáron csak pillanatokig időzött. Azután felemelkedett a valódi sorompó és Jana Witkowszky — aki tulajdonképpen a lengyel elhárítás tisztje —, — 172 — folytatta útját az osztrák határ felé. Alighogy iratait átnézték és tovább engedték, az út mentén integető, kövér férfira lett figyelmes. Fékezett, megállt. A férfi felrántotta az autót és lezöttyent a vezető melletti ülésre. — Katasztrófa — zokogta Jana —, és nem tudtam megakadályozni. — Sírja ki magát — mondta a „Páter”. — Segíteni már nem tudunk rajtuk. — Lépre mentünk — sóhajtotta Jana. — Áruló volt közöttünk. — Gemner? — kérdezte a „Páter”. Jana felzokogott. Szótlanul tették meg az utat Bécsig. — Most pihenjen — mondta a „Páter”, amikor elbúcsúztak. — Pihenjen, mert holnapután új feladatra kell jelentkeznie. — VÉGE — — 173 — Következő számunkban megkezdjük Á néma gépfegyver című bűnügyi regényünk folytatásos közlését
