Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-11 / 135. szám
VULANVSZERELŐK f oto: Bakó Jenő Útlezárás és forgalomterelés Szekszárdon A kórházi alagút, valamint a Szekszárd—Decs—várdombi út vasúti kereszteződésén túl lévő útkorszerűsítés, Illetve építési munkálatai miatt szükségessé váltak útlezárások a város területén 1968. június 10-ével. Az egyik útlezárás az 56-os Szek- szárd—mohácsi út 4+214 kilométer (új és régi kórház között), a másik a szekszárd—Decs—várdombi út (Hunyadi út vasúti kereszteződéstől a Sport utcáig D+800—0+934 kilométerig terjed. A forgalomterelést az elhelyezett táblák irányítják majd és az alábbi helyeken fog bonyolódni. Az 56-os. útlezárás miatt: A Budapest felé irányuló forgalom számára: Mohács felől Wesselényi utca (Zrínyi), Arany János utca és Mártírok terén keresztül. A Budapestről Mohács felé irányuló forgalom számára: Hirling Adám utca, Arany János utca és Wesselényi utca. A Szekszárd—Decs—várdombi útlezárás miatt: Szekszárdról Öcsény— Keselyűs felé a Pollack Mihály, Bogyiszlói és Sport utcán keresztül. Ócsény—Keselyűs felől Szekszárd, Budapest, Mohács felé irányuló forgalom számára: Sport és Mátyás király utcán keresztül. Felkérjük a gépjárművezetőket, hogy fokozottabb óvatossággal közlekedjenek főleg a Wesselényi, Arany János és Hirling Ádám utcákon. Művelődés — és a művelődési házak Bizonyára mindenki emlékszik még rá, milyen jó szolgálatot tettek a falusi művelődési házak nagytermei akkor, amikor sorozatban. tartották a mezőgazdasági ismeretterjesztő előadásokat. A téma majd minden embert érdekelt, s a legtöbb esetben annyian jöttek össze, hogy elkelt a több száz szék. De sorolhatnánk tovább a példákat az öt-tíz év előtti időből, amikor a művelődési házak rendezvényeinek többsége a tö- megszórakoztatás. ismeretterjesztés funkcióját töltötték be. Sok minden megváltozott azóta: az emberek kulturális igénye, érdek- lodési _ körük bővülése, differenciálódása, s ennek függvényeként természetesen a népművelő mun- ka tartalma, módszere. Nagy terem — kis lehetőség Napjainkban általános, a témát csak felületesen tárgyaló mezőgazdasági ismeretterjesztésnek vajmi kevés közönsége van. Egy- egy szakterület részletes elemzése, az új módszerek, eredmények ismertetése viszont elsősorban csak azokat az embereket vonzza, akik az adott munkaterületen dolgoznak. Tehát nem az egész felüt, hanem húsz-harminc embert. S ehhez, az ilyen jellegű összejövetelhez már nem kell a nagyterem, hiszen kötetlenebb, tartalmasabb a klubszerű rendezvény. A mezőgazdasági ismeretterjesztést csaik mint jellemző példát ragadtam ki, — amiből következtetni lehet az általános helyzetre —, de hasonlóan le lehetne vezetni a „képletet” más témakörben is. A lényeg: a „tömeges népművelés” egyre inkább elveszti létjogosultságát, egyre kevésbé igénylik, s módszerei sem felelnek meg a kor követelményeinek. Ez a megállapítás nem hat az újdonság erejével, rájöttek a népművelők is, s a megváltozott körülményekhez igyekeznek igazítani munkájukat. Megváltozott körülmények ... Egy a szabad idő hasznos eltöltésével foglalkozó értekezleten hangzott el: a „nagytermes népművelés” ideje elmúlt. A kluboknak, szakköröknek van jövője, ahol az azonos érdeklődési körű emberek igényeiknek megfelelően, egymás társaságában szórakozhatnak. Ehhez lehetőséget nyújtani, segítséget adni, megfelelő programot kialakítani, irányítani — ez a mai értelemben vett népművelés — illetve ez is. Klubok, — de hol? Elsősorban a lehetőségekről van szó, egészen leszűkítve a témát: a helyről, ahol a különböző klubok, szakkörök tagjai összejöhetnek, ahol zavartalanul hódolhatnak szenvedélyüknek, ahol „otthon”- érzik magukat. Ez a hely lenne a most már minden nagyobb faluban megtalálható művelődési ház. Lenne, — mert az esetek többségében nem, vagy csak igen kevésbé tud megfelelni ezeknek a céloknak. A megye — de nyugodtan általánosíthatom az országra is — művelődési házainak nagy része a „nagytermes” korszakban épült, akkor, amikor erre valóban szükség volt, s meg is felelt hivatásának. Csakhogy azóta igen ritkán telik meg az a bizonyos nagyterem — színházi előadás, bál, vagy politikai, társadalmi összejövetelek alkalmával —, és egy re inkább hiányát érezni a „kiegészítő”, kisebb helyiségeknek, kluboknak. Félreértés ne essék, nem arról van szó hogy teljesen felesleges volt, — vagy felesleges ma is — színháztermet építeni a művelődési házakban. Szükség van rá, s lesz is, hiszen anélkül vajmi kevés nagyobb lélegzetű rendezvény megtartására nyílna lehetőség, arról nem is beszélve, hogy minden községnek szüksége van olyan helyiségre, ahol gyűlések, ünnepségek alkalmával nagy tömeg foglalhat helyet. Egészen egyszerűen így fogalmazhatnánk: nem a nagyterem sok, — a többi kevés... Az évekkel, vagy évtizedekkel korábban megépített művelődési házak beosztásán nem lehet változtatni. Elsősorban anyagi kérdés, és ha hűek akarunk maradni az igazsághoz azt is feltétlenül el kell ismerni: nagyon jó, hogy ez is van. Inkább az új létesítményekről szólnék: szükség van-e a most, vagy az elkövetkező években építendő művelődési házaknál gigászi méretű nagytermekre — a kisebb helyiségek, klubok, szakkörök céljára alkalmas szobák rovására? A népművelés jelenlegi helyzetét s a perspektívákat ismerve alig hiszem. És mégis, néhány kivételtől eltekintve alig változott az újonnan épülő művelődési házak belső elrendezése. Csak néhány példát említek: — bás ezeknél már többéMkevésbé figyelembe vették a követelményeket — a szedresi, várdombi, pál- fai művelődési ház. Az ellenkezőjére bizonyíték az újonnan épült tamási körzeti művelődési ház, ahol tíznél is több kisebb-na- gyobb helyiséget alakítottak ki klubok, szakkörök céljára. A példa, nem meggyőző erejű, mert a tamási művelődési ház területi jelleggel működik, a környék, több község művelődési igényeit hivatott kielégíteni. Ilyen nagyságrendű beruházásra kisebb lélekszámú települések esetében nincs lehetőség, sokszor felesleges is lenne. Talán éppen ezért nem ártana jobban figyelni az arányok helyes kialakítására) számításba véve természetesen az elkövetkező évek várható igényét is. Azt hiszem, ez a szempont sem lényegtelen: egy-egy új művelődési ház felépítése olyan anyagi teher, hogy nincs lehetőség tíz-húszévenként az újjáépítésére, esetleg még átalakít tására sem. Segíts magadon.M Nincs szándékomban vészharangot kongatni, hiszen az új tartalommal megtöltött népművelési munka már eddig is —■ az adott körülmények között — dicsérendő eredményeket produkált. A gondos előrelátás hiányát néhol az ötlet, a helyi kezdeményezés pótolja. Viszonylag csekély anyagi áldozattal megoldható esetleg a nagyterem ideiglenes „felosztása” függönyökkel, vagy mozgatható válaszfalakkal ... Néhány helyütt a község, a művelődési intézmény vezetői közösen igyekeztek megoldani a problémákat. Például úgy, hogy nem a művelődési házban, hanem a település egy más pontján álakítottak ki klubhelyiséget, vagy a szövetkezet segítségével cukrászdákban, kisvendéglőkben „szeszmentes” napokon tartják összejöveteleiket... Ám ezek az adott körülmények diktálta megoldások legfeljebb csak pótolhatják azt. amit egy helyes aránnyal kialakított új művelődési intézmény „készen ad”. Jó lenne, ha az újonnan épülő művelődési házakban már mindent .készen kapnának” a népművelők, — s ötleteiket, energiájukat az elsődleges cél érdekében tudnák gyümölcsöztetek D. KÓNYA JÓZSEF j. j £»'# 'lVí+_Í + + Irogi Sándor a; Kopasz Oroszlánban Rémtörténet — Jelentem — mondta Jana — hogy Schirmbaum holmiját tüzetesen átvizsgáltam, de semmiféle kompromittáló jelet nem találtam nála. Itt az egyik fiókban ugyan volt néhány cím, ezeket ellenőriztettem, különféle utcalányok voltak, akikkel Schirmbaum csak futó kapcsolatot tartott fenn. Emberünknek egy genfi bankban harminchétezer ^ dolláros betétje van, Ez az összeg — a könyvelés szerint — az üzlet hasznából adódik. Más jelentenivalóm nincs. A „Páter” kedvtelve nézegette Janát. — Idehallgasson tündérkém. Adva van egy csodálatos lakás, egy csudaszép nő, egy életerős férfi, konyak .. . mire várunk még? — Én pedig mindig arra várok, hogy mikor jön meg az esze. Úgy gondolom, hogy ez a kérdése túlmegy azon, amit szolgálati beszélgetésnek szokás nevezni. Kérem, határozza meg következő feladataimat. — 73 — — Most négy-öt napon keresztül naponta egyszer igen ócska ás tartalmatlan ételt ad be a tyúkketrecben gubbasztó „férjének”. A magány rossz tanácsadó, legyen nagyon óvatos, merj ha kitörést kísérel meg, meg kell akadályoznia, hogy az udvarra jusson. Körülbelül négy nap múlva elmegyünk érte és kivisszük a Szigetre. Ha kérdi, mi a helyzet, mondja meg neki, hogy a rendőrség körözi. Semmi többet. És vigyázzon, nehogy felismerje a hangját. Jana felnevetett. De ez a kacagás mintha hetvenéves torokból szakadt volna fel. Azután megszólalt. — Engem? Ezt a hangot? ' — Félelmetes volt. Annyira félelmetes és annyira visszataszító, hogy a „Páter” önkéntelenül is felállt. Talán e pillanatban értette csak meg igazán, milyen súlyú ügynökökkel dolgozik a titkosszolgálat. — Most elmegyek,' tartsa magát utasításaimhoz. Az üzletbe nézzen be, mondja meg, tegnap a férjével kirándultak, gépkocsibaleset érte, egy kis falu kórházában ápolják. Ne látogassa meg senki, agysérülést szenvedett, még a feleségét sem ismeri fel. ... A Pátert ismét a Kopasz Oroszlánba rendelték. Éberling elragadtatással rázta meg a kezét. — Egy zseni veszett el magában, barátom. Ahogy ezt az ügyet megrendezte, és ahogy eddig bonyolítja, egyszerűen fenomenális. Megkaptam a filmfelvételt Schirmbaum utazásairól, „házasságkötéséről”, ragyogó! Hanem tudja... ebben a házban haláleset történt. Képzelje el, egy pincérünk a legutóbbi tanácskozásunk idején magnetofont rejtett az ajtó alá. — 74 — Nem került véletlenül magához az a tekercs? — Semmi nem volt rajta. — Szerencsére. így aztán vissza sem kell kérnem magától. Tudja Páter, most csak azt a pincért tettük el az útból. Legközelebb megkeressük a felbújtóját is. Ezt ne feledje eL — Nem kerül rá sor. — A következő tájékoztatást kell nyújtanom magának. Van egy olyan helyiérdekű, amely 27-én huszonhárom óraikor indul. Emberünknek a harmadik megállónál kell kiszállnia. Wochecket másodikén veszi fel a vonat. És ezzel az ügy lezárult Schirmbaum kap tízezret, Jana huszonötezret, magának ötvenezerrel kell megelégednie. A „Páter” már az ajtónál volt, amikor visz- szafordult. — A Szigetre azért küldhetné egy-két jó szakembert. — Néhány berendezést is küldök — nevetett Éberling — meg lesz lepődve, mit tudnak ezek a gépezetek... Jana napról napra megjelent a városszéli házban. Az előírás szerint naponta egyszer adott be élelmet a „férjének". Minden meglepetést ki akart küszöbölni. Már a második napon jelentős mennyiségű brómot kevert az élelmiszerbe. — Ez az étel olyan keserű, mint az epe — siránkozott Schirmbaum. — A kötél végén lógni még keserűbb — mondta Jana — és amikor nevetett, úgy hangzott, mint mikor száraz rögölt hullanak egy dobra .., — 75 —
