Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-11 / 135. szám
> Az új mechanizmus tapasztalatai a szövetkezetek munkájában A nehezebb feltételek ellenére nagyobb nyereség — Vállalták a szekszárdi áruház megépítését Kálmán Gyula MESZÖV-elnök nyilatkozata A Tolna megyei szövetkezetek körében az előző években széles körű kísérletek folytak az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatban, Ebből következik, hogy nemcsak • néhány hónapos tapasztalatok állnak rendelkezésre,^ hanem bizonyos területeket illetően több évesek. Ezekről beszélgettünk Kálmán Gyula MÉSZÖV -elnökkel. — Hol mutatkozott javulás? — Elsősorban a központi terv- utasítások megszüntetése, az áru- beszerzés korlátozásának feloldása és az anyagi ösztönzés új módszereinek bevezetése jelentett eredményt. A vállalati szintű önálló gazdasági döntések lehetővé tették a helyi erőforrások maximális feltárását. Az egész országra kiterjedő szabad árubeszerzési lehetőségek bár volumenükben nem voltak jelentősek, de felfrissítették, korszerűbbé tették a készletösszetételt, s megteremtették a fogyasztási szövetkezetek és termelőüzemek új típusú árukapcsolatának lehetőségét. Az anyagi ösztönzés új rendszere a munka termelékenységének ugrásszerű növekedését, a leltárhiányok, selejtkárok, áruromlások jelentős csökkenését vonta maga után, A kézzel fogható eredmény pedig az lett, hogy a dunaföldvári szövetkezet, amely megkezdte az új gazdasági mechanizmus elemeinek alkalmazását, egy év alatt 60 százalékkal növelte a nyereségét. — A kísérletek azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy a fogyasztási szövetkezetek és az állami vállalatok nem egyenlő feltételek mellett versenyeznek, a szövetkezetek sajátos helyzetűknél fogva hátrányosabb pozíciókból indulnak. Sajnos, kiderült az is, hogy a szövetkezetek a nagyipartól csak rendkívül korlátozott mértékben tudnak árut beszerezni. A helyzet kiegyenlítése érdekében végül is az idei évre született néhány központi intézkedés. — Hogyan alakult a szövetkezeti kiskereskedelem az idei évben? — Az év eleji általános leltározás lényegében zavartalanul bonyolódott le, nem okozott ellátási zavart. A szövetkezeti kiskereskedelem az év első öt hónapjában 80 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le, mint a múlt év megfelelő időszakában. A kitűzött célokat azonban nem sikerült minden téren megvalósítani. így például az ármechanizmussal kapcsolatban. Itt a szubjektív és objektív tényezőket egyaránt figyelembe kell venni. Nem sikerült elérnünk, hogy a fogyasztói árak esetében a kiskereskedelem legyen az ármegállapító. Ennek az az alapvető oka, hogy a kereslet és kínálat közötti összhang csak globálisan van meg, s ahol ez hiányzik, ott az ipar, illetve a nagykereskedelem diktálja az árakat. — A fogyasztói árak meghatározásánál igen sok esetben nem érvényesült a piac értékítélete, Az év első két hónapjában anélkül, hogy iránta egyáltalán kereslet mutatkozott volna, a nagykereskedelem, illetve az ipar kétszer emelte például a légyfogó fogyasztói árát. Egy hónap leforgása alatt kétszer változott — mindkétszer növekedett. és véleményem szerint indokolatlanul — a hypó fogyasztói ára. A nagyker spontán, nem ütemszerűen, nagy tömegű ármódosításokat hajtott végre, amit a kiskereskedelem képtelen volt a fogyasztói árak tekintetében nyomon követni. — Jó lenne egy kicsit részletesebben is beszélni ezekről az ármódosításokról* . w _ — Az ármódosítások számát érzékeltetve elmondhatjuk, hogy például a FÜSZÉRT az első negyedévben hét esetben eszközölt ármódosítást, s ez 400 cikket érintett. A PIÉRT 6 esetben közölt árváltozást, ugyanezen időszak alatt és közel 500 cikk ára változott meg. A ruházati szakma vállalatai öt ármódosítást közöltek. Ez több, mint 1300 cikket érintett Tapasztalatunk szerint ezek az ármódosítások az esetek túlnyomó többségében áremelést jelentenek. A felmérések azt bizonyítják, hogy a szövetkezeti kereskedelemben a január 1-i induló árszínvonalhoz viszonyítva a jelenlegi árszínvonal a papíráruknál egy százalékos, az üveg-porcelán-műanyag áruknál 0,65 százalékos, a vas- műszaki-edény összevont árucsoportban 0,3 százalékos, a háztartási vegyicükkefcnél 0,6 százalékos emelkedést mutat. Az elmondottakon túl általában emelkedett a jobb minőségű és import kötöttáruk és szintetikus fe- hérrieműk ára. A BÚTORÉRT Vállalat pedig a II. negyedévtől hajtott véere egyre gyakrabban 1—3 százalékos áremelést. — Az áraknak ez a mozgása hogyan befolyásolta a szövetkezetek gazdaságosságát? — Az árak e nagymértékű mozgásának következtében az árrés realizálódásánál voltak kiesések. Ennek ellenére a fogyasztási szövetkezetek az év első negyedében megközelítően elérték az előirányzott nyereséget, s javult a szövetkezeteknél a gazdálkodás hatékonysága. — Ezek még csak az első hőnapok, s természetesen túlzás lenne messzemenő következtetéseket levonni. Mégis a szövetkezetek viszonylatában milyen általános tapasztalatokról beszélhetünk? — A mechanizmus elemeinek alkalmazása nem tűr sablonokat, mechanikus megoldási forfnákah A piac elvesztésének veszélye nélkül nem lehet csak a nyereséggel törődő árpolitikát folytatni, a nagykereskedelmet kikapcsoló árubeszerzéseket eszközölni. Ma már világos, hogy a fogyasztási szövetkezetek árubeszerzéseinek alapvető forrása továbbra is a nagykereskedelem, és az is, hogy a helyi iparvállalatokkal. ktsz-ekkel javítani, szélesíteni kell az árukapcsolatokat, mert ennek megvannak a reális lehetőségek — Milyen lehetőségek mutatkoznak a ktsz-ek és a szövetkezetek gazdasági kapcsolatának tovább erősítésére? — Az elmúlt évben a fogyasztási szövetkezetek 10 millió forintot vásároltak a megye kisipari szövetkezeteitől, ez év első negyedében ez meghaladja a 3 millió forintot. Figyelmet érdemlő kapcsolat alakult ki a Báta- széki Kádár Ktsz. és a szekszárdi, illetve a bátaszéki fogyasztási szövetkezetek között. Ennek keretében e két fogyasztási szövetkezet részére a ktsz közvetlenül szállít boroshordákat és egyéb borászati edényeket. A ktsz-ektől jelenleg a beszerzett és már szerződéssel lekötött áru- mennyiség közel sem fedezi a lakossági igényeket. Például különböző bútorok ée lakberendezési cikkekből mintegy 2 millió forint értékű szerződést kötöttek a fogyasztási szövetkezetek. De ennek ötszörösére is van értékesítési lehetőség. Ebből a meggondolásból kívánatos lenne, és mi a magunk részéről szorgalmazzuk is a fogyasztási szövetkezetek olyan összefogását, amely a ktsz-ek teljes termelő kapacitását képes lekötni. Az ilyen szerződés a ktsz-ek részére termelési biztonságot, a fogyasztási szövetkezetek részére pedig értékesítési biztonságot jelent. Természetesen az áru- és termelési kapcsolatoknak más formája is megvalósítható lenne. — A szövetkezeti kereskedelmi hálózat jelentősen fejlődött az előző években. Mindig örömmel számoltunk be arról, hogy valamelyik község életében milyen nagy változást hozott egy-egy szövetkezeti egység megteremtése. Jő lenne egy kicsit erről is beszélni. — Az életszínvonal növekedésével együttjáró fogyasztói kereslet növekedése, a választék bővülése és korszerűsödése, továbbá az erőteljes urbanizáció előtérbe állította a koncentrált hálózatfejlesztési elv következetes érvényesítését. Nevezetesen azt, hogy hálózatfejlesztési politikánkban megkülönböztetett figyelmet szentelünk az ellátási központokban korszerű, nagy alapterületű egységek, áruházak létesítésének. Jelenleg is több szövetkezeti áruház épül a megyében (Dunaföld vár, Paks, Bonyhád) és továbbiak építése áll előkészítés alatt. A fejlesztések pénzügyi forrása elsősorban és alapvetően — a gazdaságirányítás új rendjének alapelveiből fakadóan — a nyereségből képződő fejlesztési alap. A nyereség tömegét azonban behatárolja a szövekezetek nagysága, koncentrációja. Ez utóbbi a szövetkezeti jelleg megsértése nélkül lényegesen nem fokozható. Ennek áthidalására mind inkább előtérbe kerül szövetkezeteink gazdasági összefogása a nagyobb létesítmények megvalósítása érdekében. Ez első ízben a tamási lakberendezési áruház létesítésénél valósult meg. — Ehhez hadd tegyem gyorsan hozzá, hogy a szekszárdiak egy kicsit irigykedve is nézik ezt a nagy vidéki hálózatfejlesztést, mert a megyeszékhely közben oda jutott, hogy némelyik községben már jobb az ellátás, mint itt. A városban eddig privilégiumot élvező szervek sajnos nem tettek érdemleges lépéseket a reális igények kielégítése érdekében. Ezért már évekkel ezelőtt felvetődött, hogy jó lenne tárgyalásokat folytatni a szövetkezetekkel Nagyon örvendetes, hogy ennek következtében már született is több rugalmas intézkedés: máris épül néhány egység. A város legnagyobb problémája az áruház, ami még mindig nincs. Az állami szervek az évekre visszanyúló ígérgetés ellenére sem építettek áruházat, ezért a megyei vezetés végül úgy határozott, hogy annak a szervnek kell megadni az áruház felépítésének a lehetőségét, amelyik előbb intézkedik, mert mar mindenki megelégelte ezt a sok huzavonát. A városban égető szükségszerűségként jelentkezik az áruház, t> legjobb tudomásunk szerint újabban egy reális lehetőség kínálkozik. Hol tart jelenleg ez a téma? Az illetékes megyei szervek felkérésére vállaltuk ennek a problémának a megoldását. Mi rna- gunkrendkívüljelentős lépésnekis értékeljük, hogy a megye valamennyi fogyasztási szövetkezete közösen vállalta a szekszárdi áruház megépítését. A megye', szövetkezetei révén 25 millió forintot fordítunk erre a célra. Amikor a megye illetékesei erre felkértek bennünket, igyekeztünk miméi gyorsabban intézkedni. Jelenleg már. ott tartunk, hogy készül a mintegy 5—6000 négyzetméter alapterületű áruházépítés programja, s közben intézkedtünk a tervek gyors, soron kívüli biztosítása érdekében is. A megye és a város vezetőivel való egyetértésben az a véleményünk, hogy egy ilyen méretű áruház nélkülözhetetlen, figyelembe véve a város gyors fejlődésének perspektíváit (az atomerőmű lakótelepe itt épül más stb.) Az áruházügyben sikerült eljutnunk addig, hogy a következő évben meg is kezdhetjük a kivitelezést — fejezte be nyilatkozatát Kálmán Gyula MESZÖV- elnök. BODA FERENC Vas... rongy... galambok TJárom pöttöm birkózik az * * iskola előtt, Ujdombó- váron. A huzakodás tárgya egy törött műanyagcső. Igazi nagy kincs. Megzavarom őket. — Hol találtátok? — Az udvaron. Szép, ugye? — Gyönyörű! Hányadikba jártok? — Elsőbe ... — Akkor ti még vasat nem is gyűjtöttetek, ugye? — De igen. Én egy sparher- tet hoztam ... — Te hoztad? — Az apukám talicskával. — Az enyém meg egy kályhát .... Jó nehéz volt. Elbúcsúzom tőlük, csodálkozó szemekkel bámészkodnak utánam. Mit akarhattam? Hiszen a kályha már nincs az udvaron, elvitték. És minek nekem az ő rossz „sparhert- jük”? Az újdombóvári általános iskola úttörői a május 6-án kezdődött vasgyűjtő hetekre 159 mázsa vashulladékot adtak át a MÉH-nek. Évről évre élen járnak a hulladékgyűjtésben, az iskolában már hagyományai vannak ezeknek az időszakoknak. A módszer érdekelt, hogyan? Az iskolaigazgató csendesen mosolyog: — Különösképpen nem szervezzük. A vasgyűjtő napokkal, a hulladékgyűjtéssel már úgy vagyunk, mint az egészséges ember a szívével. Ha már érzi, hogy létezik, akkor valami rendellenesség van a szívtájékon . .. Nálunk a szülők, nagyapák, idősebb testvérek együttesen gyűjtenek a gyerekekkel. A vasgyüjtő napokon hosszú sorban állnak a talicskák az iskola előtt. Minden évben azt hisszük, már nem tudnak több hulladékot hozni, aztán rácáfolnak. Tfgy éve tanít Máté László magyartanár, aki az idén összefogta, irányította a vasgyűjtést. Ö mondja: — Beszéltem az egyik hatodikos gyerek szüleivel, aki rossz boronát hozott be. Kérdeztem tőlük, honnan való? Mondták a szülök, hogy régebbről van még otthon nekik, de nem küldik be egyszerre, hogy ne bízza el magát a gyerek, hiszen a kapott pénzt ő költi el. így marad a későbbi vasgyűjtésre is hulladék, és a kisfiú is beosztást tanul. — Egész évben gyűjtenek? — Igen, majdnem minden családban. De erről inkább a gyerekek beszéljenek. Be is hívok közülük egyet-kettőt. Az udvarról két fiú kerül elő. Az alacsonyabb olyan mozgékony, csupaideg, szep- lökkel tarkított, mint amilyen Hucklebery Finn lehetett annak idején. Hatodikos, Kecskés Jánosnak hívják. — Hol szoktál vasat gyűjteni? — Az első utcában, ott lakom. Szólok a szomszédoknak, és ha van hulladék, nekem adják. Ök is szólnak, és én akkor elhozom, az udvarunkon gyűjtöm. Rossz ereszcsatornát, rozsdás vasalót, mindent, ami van. — Mennyit gyűjtöttél az idén? — Két mázsa hét kilót! — Akkor sorsjegyed is van, ugye? — Húsz darab. Egy mázsára kaptam tizet. — Pénzt is, ugye? — Hatvanhárom forintot. — Már elköltötted? — Takarékba tettem, ha nyaralni megyek, akkor leéli. — Hová mész? — Belecskára, a nagymamához. — Egyedül hoztad be a vasat? — Édesapám segített, hiszen az első talicska 90 kiló volt. — Szerinted ki a legjobb gyűjtő az osztályotokban? — A Vinczellér Karcsi, ő öt mázsát hozott. Könnyű neki, az édesapja művezető a cementiparinál, az ottani hulladékot kocsival segítette behozni ... panyi Gáspár, a magasabbik barnára sült nyúlánk nyolcadikos fiú. Nem olyan eleven, mint Jancsi, de hat sorsjegyet ő is szerzett. Nem tudja megmondani, menynyit gyűjtött, de hogy negyven forintot kapott érte, abban biztos. Azonnal el is költötte. — Galambokat vettem. Egy pár postagalambot. Már tojásuk is van, én gondozom őket. — ügy érzi, nem értettük meg eléggé és hozzáteszi: — Szép galambok! Elmosolyodom, a gondolattársítás önként adódik: köny- nyed szárnyalás, súlyos vas- tárgyakból.., MI. Állami vállalatok tűzbiztosítást előjcgyzése A vállalatok június 1-től igényelhetik, hogy részükre az Állami Biztosító 30 nap tartamú tűzbiztosítási előjegyzést nyújtson. Ez alatt dönthetnek a biztosítás végleges megkötéséről, amely az előjegyzés kezdetével lép hatályba. Ha a 30 napos tártaim folyamán a vállalat biztosítási ajánlatot nem tesz, a Biztositó kockázatviselése megszűnik és a 30 napra eső díjat meg kell fizetni. Iparvállalatok a biztosítási fedezetet gyáregységenként, valamint az épületek és építmények, továbbá a berendezések, felszerelések, gépeik és gépjárművek, végül a készletek vagyoncsoportjaira, külön-külön is igénybe vehetik, az egyéb vállalatok azonban csak teljes vagyonukat biztosíthatják. Népújság 5 1968. június 11.
