Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-11 / 135. szám

A tájékoztatás tebér foltjai

A

bban a szerencsében volt részem, hogy nyolc napig lehettem együtt Tolna megyei szövetkezeti tagokkal, állami gazdasági dolgozókkal és különböző, más foglalkozású emberekkel. A szórakozás, a pihenés, a kikapcsolódás mellett, ahogyan ez lenni szokott, sokat beszélgettünk a munkáról, a vele kapcsolatos gondokról és örömökről. A viták, a disputák során az a különös összkép alakult ki. hogy a Dalmandi Állami Gazdaság dolgozóit ugyanazok a kérdések foglalkoztatják, amik a fomádia- kat, a regölyi szövetkezeti vezetőt pontosan az izgatja, ami a dunaföldvárit. Mintha csak. ösz- szebeszéltek volna. S meghökkentő volt az a felismerés, hogy a dolgozók éppen abban a legtájékozatlanabbak. amivel legtöbbet foglalkoznak.

Meglepően nagy a tájékozatlanság például a kollektiv szerződések értelmezése terén. Az állami gazdasági dolgozók kivétel nélkül azt hangoztatják, hogy a kollektív szerződések az eddiginél is jobban megkülönböztetik az „egyszerű” fizikai munkást a szellemi munkástól. Tovább nő az eltávolodás. Igaz ez? Tulajdonképpen nem, mert a kollektív szerződés osztályoz ugyan valamennyi üzemben, de nem a fizikai dolgozók rovására és az irányítói munkakörben lévők javára. Úgy osztályoz erőteljesebben az elmúlt évekhez képest. hogy még inkább megkülönbözteti az embereket, aszerint, ks milyen mértékben járul hozzá munkájával, tehetségével, tudásával az üzem eredményes, jövedelmező működéséhez. S mivel a tehetség, a szorgalom, a munka minden ember esetében más és más, nyilvánvaló, hogy ez' a különbség a borítékon is meg kell, hogy Játszódjon.

Más szempontból a kollektív szerződés gyakorlatilag kölcsönös megállapodás a munkaadók es a munkavállalók között. Feltételek vannak benne, továbbá szabályok, hogy a munkaadó mit kér, és ennek fejében mit tud, pontosabban mit köteles nyújtaná dolgozójának és dolgozóinak.

A felvilágosító munka, a tájékoztatás fogyatékosságaira hívja fel a figyelmet az a körülmény, hogy az állami gazdasági dolgozók rosszul magyaráznak és értenek dolgokat, ügy tűnik, némelyik állami gazdaságban nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget annak, hogy milyen az emberek hangulata, közérzete. Ebből következik, hogy a szóban forgó beszélgetések során a dolgozók legtöbbször idegenként. kívülállóként, s nem pedig hozzája tartozóként tárgyaltak munkahelyükről. {Ezenkívül úgy., mintha a vezető beosztásban lévő dolgozók érdeke egészen más volna, mint a fizikai munkát végző dolgozók érdeke. Merő képtelenség ez is, hiszen az érdekek teljesen azonosak, még akkor is. ha látszólag itbott ellentmondás mutatkozik.

Bizonyára jó szolgálatot tenne a MED ŐSZ MB az új gazdasági mechanizmus ügyének, ha felmérné, hogy milyen módon tehetné jobbá, céltudatosabbá a szakszervezeti bizalmi hálózat a dolgozók tájékoztatását.

M

yolc nap során elegendő tapasztalatot szereztem ahhoz, hogy le merjem írni: a fizikai dolgozók körében végzett fel- világosító munka a jelek szerint felszínes és hiányos. A megye egyik legjobb állami gazdasági traktorosa mondta el, hogy náluk felolvasták ugyan a kollektív szerződést, de nem fűztek hoazá semmiféle magyarázatot. Az még csak szóba sem jött, hogy a kollektív szerződést munkahelyenként megvitassák. E gépies módszer többnyire oda vezet, hogy az emberek a vezetés mellett nem küzdőtársaknak érzik magukat, hanem egytszeA NÉP ISKOLAI

Népi rendünk húsz esztendővel ezelőtt, 1948. június lián államosította az egyházi kezelésben levő iskolákat. A bányák, a gyárak, az üzemek, a bankok után a kulturálódás, a tudomány várai is a nép, a szocializmust építő állam tulajdonába kerültek.

Nem túlzás azt mondani, hogy ez az államosítás volt közoktatásügyünk eddigi legnagyobb sorsfordulója, hiszen nem csupán formai változást jelentett. Gyökeresen megváltoztatta a nevelés és népoktatás szellemét, alapjait, hogy egy merőben új világ felépítésére, meghódítására készítse fel az ifjúságot. Évtizedes mulasztásokat pótolt az államosítás, hiszen már a fejlett kapitalista országok egynémelyi- kében is jóval előbb belátták, hogy a közoktatás sajátosan állami feladat, amelyet nem lehet különféle vallási ideológiák és érdekek szolgálatába állítani. S különösen nem lehetett egy olyan országban, amely a régi társadalmi renddel szakítva, a szocializmus építésének útjára lépett. Az egyházi iskolák idealista szemléletű, vallási megkötöttségekkel, előítéletekkel terhes szelleme nem illett bele szabad, friss, gyakorlati tennivalókkal, tervekkel szinte telezsúfolt életünkbe.

Az iskolák államosítása t’OÍt tehát kulturális forradalmunk alapköve. Kezdődött azzal, hogy gondolkodást megfellebbezhetetlen merev tételekkel helyettesítő oktatás helyébe természettudományos módszerek léptek: a gondolkodásra, a cselekvésre való nevelés, amely gyakorlati életre készíti fel az embert, s amely helyesen kapcsolja össze az elméleti ismereteket a termelő- munkával.

Az egyházi iskolákban tanító pedagógusok nagy többsége is örömmel fogadta az államosítást, hiszen állami iskolában tanítani méltányosabb bánásmódot, nagyobb megbecsülést jelentett. Különösen a falusi iskolák nevelői érezték ezt, akik gyakran megalázó feltételek között házról házra járva gyűjtötték össze járandóságukat, vagy a vallásos hívekre kirótt adókból kapták a fizetést.

A tanulóifjúság helyzete is más lett az államosított iskolában. Lépten-nyomon érezték a szocializmust építő ország segítő akaratát.

Húsz év telt el azóta. Ma már az akkori első osztályos kisiskolások felnőtt emberek. Az államosítás napja, pedig történelmi dátum, amelyre mint távoli nagy eseményre emlékszünk vissza.

K. Gy.

rűen az utasítások végrehajtóinak. így is lehet természetesen terveket teljesíteni, de a tervek teljesítésének küzdőtársakkal sokkal több a biztosítéka. Meglepő volt hallani az ifjúsági traktoros- versenyek többszörös győztesének szájából, hogy őt is minden évben beírják a versenyzők közé. Beírják?!

Egy másik központi téma, a fizetés, a kereset volt. Mind az állami gazdasági dolgozók, mind a szövetkezeti tagok úgy tartják; nagy az aránytalanság a vezetők és a dolgozók fizetése között a mezőgazdaságban. Többször előfordul, hogy a termelőszövetkezeti főagronómus, vagy az elnök egy hónap alatt annyit keres, mint a növénytermesztő egész évben. Van rá példa, hogy a kerületvezető az állami gazdaságban az állattenyésztőhöz képest a prémium sokszorosát kapja. Beszélgető társaim bölcs és józan érvekkel bizonygatták: ez a nagy aránytalanság oda vezet, hogy a „mammutjövedelmű” vezető akaratlanul iis mind jobban eltávolodik a maga 10—12 ezer forintos havi keresetével azoktól a dolgozóktól, akik hó végén ennek az összegnek csupán egy- tizeaét viszik haza. Ninas szó arról — hangoztatták —, hogy a felelős beosztásban lévő, iskolázott vezető ne keressen esetleg kétannyit, mint a sima tsz-tag. De az már erkölcstelen, ha helyenként a tagok átlagához képest tízszeres a jövedelme.

Ez a kérdés a szövetkezeti gazdák mindegyikét foglalkoztatja. Heves ellenérzést vált ki belőlük az aránytalanság. s bizonyos szempontból káros, szükségtelen, vezetőellenasséget is. Csakugyan, a huszorn eg védik órában jelent meg a MRM-rendelet, amely kategóriák szerint állapítja meg a termelőszövetkezeti alkalmazottak fizetésének lehetséges alsó és felső határát.

H dolgbzók jobb, intenzívebb tájékoztatását talán azért tartják ma már a mezőgazdasági üzemekben szükségtelennek, mert szinte valamennyi parasztosai át/ tv- és rádiótulajdonos, szinte valamennyi járat egy, vagy több újságot. A jelek mégis azt mutatják, hogy a hírközlő szervek nem tudnak választ adni az (égető, vagy izgalmas helyi kérdésekre, gondokra, problémákra. Egyáltalán nem lenne felesleges a felvilágosító munkát új tartalommal megtöltve, sokkal jobban előtérbe helyezni.

SZEKUUITY PETER

Elhunyt iíjú dr. Kunczer Jenő

Szekiszárd Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága szomorúan tudatja a város lakosságával, hogy ifjú dr. Kunczer Jenő megyei bíró, a városi tanács végrehajtó bizottságának tagja, hosz- szas szenvedés után június 10-én elhunyt. Ifjú dr. Kunczer Jenő már a második ciklusban volt végrehajtó bizottsági tag, és egészen betegségének bekövetkez téig fáradhatatlanul tevékenyke dett a választók és a város ér d ekében.

Ifjú dr. Kunczer Jenőt június 12-án, csütörtökön délután fél háromkor helyezik örök nyugalomra az alsóvárosi temetőben.

Vastagon fog a ceruza ? Az érem másik oldala

A Tolna megyei Tanácsi Tervezőiroda csak egy rövid bekezdés és 10 000 forint erejéig érdekelt (ennyit tesz ki a MEZÖBER igazgatója szerint a jogtalan „többletnyereség*’ amit irodánk felszámított) a Népújság 1968. május 16-i számában megjelent cikkben, mégis kívánatosnak látszik, néhány mondattal helyesbítenünk a cikk egyikmásik megállapítását. Félő ugyanis, hogy ellenkező esetben az újságolvasó nagyközönség azt hiszi, vagy elhiszi, hogy irodánk a termelőszövetkezetek kizsákmányolására alakult egyesülés.

Nézzük a tényeket: Megfelel a tényeknek, hogy a szóban forgó költségvetés átárazásáért a cikkben említett 3100 forint számítható fel, de csak az átárazásért. A költségvetések átárazása azonban némi előmunkálatokat igényel, melyek nélkül az átárazás nem végezhető el. Ezek a „mellékmunkák” a következők:

Uj költségvetés szöveg kiírása, új méretkimutatás készítése, új idomtervek megrajzolása.

Ezeket a tényezőket a rendelet készítői kihagyták a számításból

— emberek vagyunk — elfelejtették. Tudvalevő — legalábbis szakmai berkekben —, hogy az új árazási és költségvetés-kiírási rendszer tudománnyá „fejlődött”, ami magyarul azt jelenti, hogy hihetetlenül, helyenként már értelmetlenül komplikálttá vált. Ez a kérdés a Magyar Építőművészek Szövetségének áprilisban megtartott közgyűlésén — az építésügyi miniszter és első helyettesének jelenlétében — is elhangzott, akik némi rezignációval vették tudomásul a tényt és az ugyancsak rezignált hangon előadott panaszt.

A tervezőirodák ezért önmagukkal és legfelső hatóságukkal az ÉVM-mel megállapodtak, hogy a rendeletileg előírt csekélyke díjazásért ugyan elkészítik az átárazást, de kapcsolódó „mellékmunkákért” ráfordításos alapon számított átalányárat állítanak .be a szerződésbe. Az átalányár alapja a helyi 300 forintos és városon kívüli 400 forintos ún. mérnöknap, ami bátran ugyancsak csekélykének nevezhető, ha figyelembe vesszük, hogy egy „műszaki fő” kötelező napi termelése ennek háromszorosa, vagy annál több.

A MEZÖBER beruházások lebonyolításán kívül — főleg a mező- gazdasági ágazatban — tervezéssel is foglalkozik. Neki is jogában áll például költségvetés átárazást vállalni. Nem tudjuk vállal-e és mennyiért, és ha igen, szabályszerűen átdolgozza-e a költségvetés szöveget, méretkimutatást és az idomterveket is. Ha ezt nem teszi, az áru, amit elad, egy lyukas garast sem ér, ha megteszi, azért az árért, amit nekünk ajánl felszámítani, a hideg vizet sem keresi meg. és sötét fellegek gyülekeznek majd rövidesen a vállalat gazdasági horizontján, az új gazdasági mechanizmusban.

Mégsem hisszük, hogy komoly válság fenyegeti Fenyvesi elvtársat és vállalatát. Hallottuk, hogy a tervezési megbízások közül általában a kisebb volumenűeket és azokat „passzolják* at nekünk, melyek egyedi megoldást igényelnek. A nagy halakat — különösen ha azok készen vannak a fiókban, mert már más építkezéshez felhasználták őket — újból eladják, bizonyára a hatóságilag engedélyezett, nem kicsi áron. Ök is tisztában vannak a tervezés leg- kifizetőbb oldalával, a másikat pedig igyekeznek elkerülni.

Nem ilyen tájékozottak, úgy látszik, a beruházások költségalakulásának tekintetében. Legalábbis erre vall Fenyvesi elv társ nyilatkozatának egyik mondata, amikor az újságíró kérdésére, hogy vajon mégis mi növeli meg a költségeket, szó szerint teleli. „Nem tudom, nem lehet belelátni”. Nem valami vigasztaló ez a kijelentés a termelőszövetkezetek számára, akik teljes , bizalo/™™& a rg" jobb kezekben tudjak építkezéseik anyagi ügyeit a MLZÜBEK-nei.

Mi nem ellenőriztük, pontosabban, mi sem ellenőriztük a fenti mendlÄrrSire Is elnézést Kérünk, ha nem Igaz Nem e Uen- őriük azért mert egyszerűen nem erünk iá más vállalatokat eiien rzni eeyébkéntsem tartjuk ezt feladatunknak. A mi feladatunk

azért is mert ebben különböző külső körülmények is §

Es ää s.5i.sí.ri=.gazdasági tájékozottságon, tehát a mérnöki tudáson, es a különleges rátermettségen, tehát a tehetségen felül oly szeles körű es változatos (komplex) tájékozottságot követel meg az építésztől, aminek még hézagos felsorolása is meghaladná ennek az írásnak a kereteit. A környezetalakítás tevékenysége — mert ez az építész feladatának átfogó meghatározása — nagyfokú beleélést, empátiát tetelez fel az építész részéről a „fogyasztók** (megrendelők) gondjai, bajai, kívánságai iránt. Ez a szorosan vett alkotó, tervező munkán túl. igen fárasztó, az idegrendszert nagymértékben igénybevevő munkát jelent. Talán meglepően hangzanak ezek a megállapítások első hallásra. hiszen még egyes, vagy talán az építészek elég tekintélyes része sincs tisztában velük, annak ellenére, hogy ösz.tönösen mindegyik csinálja, kisebb-nagyobb mértékben. Ezek tehát a mi feladataink. ezekkel kell nekünk foglalkoznunk.

A sajtó az más. A sajtónak a szocialista államban van olyan jellegű feladata, hogy annak termelőüzemeit, vállalatait, intézményeit. azok működését figyelemmel kísérje, kritizálja, vagy eredményeiket ismertesse, mindezt serkentő, javító célzattal. Ehhez is szükség van beleélésre, és amint láttuk, a beleélés egyik szükséges alapja az ismeretek szerzése, a tájékozottság, vagy tájékozódás . . . többoldalúan. Audiétur et altéra pars, hallgassuk meg a másik felet is. így szól a régi latin mondás. Ezt még kibővíthetnénk azzal, hogy előre hallgassuk meg. mielőtt többé-kevésbé súlyos kijelentéseket teszünk, vagy éppen írunk.

Irodánk munkáinak száma évi átlagban 200—250 darab munka. A tervezési dijak összege, kezdve az 500 forintos szakvéleménytől.

n Budapesti Láng Gépgyár dombóvári új üzemen.'k 3—\ 000 009 forintos díjáig terjed fennek kiviteli értéke ke*~ek 201 000 onn forint.'. Nehezen képz.elhető el — azt hiszem ezt* mindenki belátja a fent 'Zíkmei gondjaink és pz m k:iz‘>K n '' V.» és V». ví’üjy'i adatok ismeretében —, hogy irodánk arra törekedjen és egyáltalán ráérjen 10 000 forintos ,.extraprofitok” hajszolására, a .szegény (?) termelőszövetkezetek kárára.

Ha Mohban a termelőszövetkezeteket úíabbsn tényleg az elszc- ,?!IJyCléLVwZí1Ve fen>^gh<hé -, de a tréfát félretéve Is - kérjenek irodánktól engedményt; az Iroda igazgatóiénak jogában áll ME%R™fmél)yt a,dni- Ha e7- nem vezet célra, hízzák meg a MEZOBCR-t, vagy mas, a .,meehanizmus”-ban született tervezéssel foglalkozó csoportot, költségvetéseik átárazásával.

Azzal a reménnyel bocsátjuk útjára ezt a kis írást, hogy általa bepillantást adunk a nagyközönségnek, a sajtónak, de a MEZÖBEH- nek Is Irodánk feladataiba, gondjaiba, bajaiba és munkamódszerébe, amelyre törekednünk kell, s melyre több-kevesebb sikerrel törekszünk. Reméljük továbbá, hogy sikerül kivívnunk a fent említettek szimpátiáját is, ami szintén egyik feltétele az empátiának. Hiszen a beleélés, amit mi is igénylünk, partnereink részéről, csak akkor sikerülhet, ha szimpátiával, jóakarattal közelítünk egymáshoz és a megoldandó kérdésekhez.

a rjleS'ye politikai vezetőit is megkíméljük gy feles.eges munkatol, ami bizonyára nekik is örömükre szolgál mivel feltehetően legalább annyi gondjuk, bajuk, megoldásra váré feladatuk van. mint nekünk.

rtf.4TÉ PÁL

a Tolna megyei Tm^osi Tervezőiroda ^ műszaki osz-tályvezetője

Kommentár nélkül közöljük Máté Pál Írását, annál is inkább, mert úgy véljük, ennek a cikknek a „hangszerelése" szerényen, ám megejtő biztonsággal gondoskodik arról, hogy kivívja az olvasó rokonszenvét. (Szerk. megjegyzése).