Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

A szerelem hősregéje Füredi emlékek Tagoreról s 1821-ÉEN egy ír származású, giko-heroikus tájhoz illő, vadul özvegy anglikán lelkész, Patrick lobogó, mindent fölemésztő, de Brónte öt leányával és egy fiával enyészhetetlen szerelem, történe­ti Yorkshire grófság egyik falu- tét mintha „egy sas írta volna’’, jábg. Haworthba költözött. A zord mondja Chesterton. Ha a „fanati- atya a puritánoknak ahhoz a faj- kus” jelző alkalmazható e szenve- tdjához tartozott, akiket hatósági- délyre, akkor Heathcliffe és Ka- lag kellene irtani, mert gyűlölik therine szerelme az. Megszállott,' az élet minden örömét, s bűn- öncélú, már nem is szerelme tár-: ként tilalmazzák; ők vitték végbe gyát kívánja, hanem a puszta | például, hogy a régi Angliában szenvedélyt magát, s ha csalódik, \ 1926-ban Vasárnap nem volt szabad mo- gyűlöletbe fordul, bosszút áll, s j kezett solyogni. Bronte tiszteletes sem kísért a halál után is. Van ben- mulasztott el semmit, hogy gyér- ne valami démoni, emberen túli, mekei életét vigasztalanná tegye, és fenyegető; Dante Gábriel Ros- Mihelyt lehetett, leányait a szőr- setűi írta: „Ördögi könyv, színpada nyű angol nevelőintézetek egyik a pokol, csupán a személyek és he- leghirhedtebbjébe adta Cowan lyek angol neveket kaptak’’. Kiet- Bridge-ben, ahol oly egészségié- len, sötéten viharzó, mintegy érzel- len volt a berendezés, és oly mi. lelki mása a vad tájéknak, ahol barbár a fegyelem, hogy a két e különös leány élt, s amelytől legidősebb leány, Mary és Elisa- távol nem tudott élni. S ahogy beth belehalt, s az életben ma- nem kívánkozott máshová, nem radt három közül kettő, Charlotte kívánta az „igazi" szerelmet sem; és Anne gyógyíthatatlan tüdőbajt magányosan kóborolt a kopár szerzett. A fiút, Branwelt is ifjú- dombokon, a robogó felhők alatt, korában vitte el a betegség, egye- EBBEN VAN a lélektani külö- dül Emily vészelte át testi de- nösség: Emily úgy írta meg a fektus nélkül e gyerekkort, s ő szerelem e hősregéjét, hogy ezt szerzett a Bronte névnek olyan az érzést nem tapasztalatból is- hírt, hogy most, születésének merte, csak képzeletben élte át másfél századik évfordulóján is (mint egyébként nővérei is első méltán eleveníthetjük fel emlé- regényük írásakor); nem méne­két. kült tehát az írásba, hanem fel­LAKÖHELYÜK, Haworth, a szabadult általa, otthona volt ez zord atyánál is zordonabb vidék, a viharzó lelki és természeti ttíj.. Észak-Anglia legkietlenebb tája, § a lélektani rejtély magyarázata, a Moors, fátlan, örökös szélben hogy költőnek született, az ősi „zúgó hegyek" övezte, mord egű kelta örökség, a szertelen rege­táj, — a maga nemében szintén teremtő képzelet ébredt föl ben- purítán. Nem csoda, hogy a há- ve, s a táj ihletésére megtalálta rom leányban csakhamar feltá- tárgyát, a szertelen szenvedélyt, madt a szabadulás vágya, s lélek- Megírta és evvel kielégült, élete tani törvényszerűséggel a purita- betölt, egy esztendővel utóbb nizmus ellentétébe, a szenvedély- meghalt. Rabindranath Az indiai költőóriás 1926-ban ültette ezt a tát, s előtte ál] szobrával az emlékműve; (Szerző felvétele) kultuszba csaptak át. Eleinte ver­seket írtak, de mert nem érvé­nyesültek velük, egy nap elhatá­rozták, hogy regénnyel tesznek kísérletet. Megírták mind a hár­man, mind a három meg is je-, lent 1847-ben (Currer Bell, Éllis Bell és Acton Bell álnevek alatt). Charlotte regénye óriási közön­ségsikert aratott, részben azért, mert kulcsregénynek hitték, s egyik szereplőjében Thackerayt vélték felismerni, — de megérde­melten is, mert ősi témát, a nő odaadó, tűrő, minden próbát meg­álló szerelmét rajzolta benne, egy újkori Grizeldiszét, a romantikus regény primitív szkémái szerint ugyan, de valóban ősi, elemi ere­jű szenvedéllyel. Még írt néhány regényt ezután, de az első szint­jét többé nem érte el, s nem is vágyott sikerre; francia nyelvta­nár lett, férjhez ment, s 1855-ben meghalt. A legkisebb lány, Anne regénye alig keltett figyelmet, Emilyé sem sokkal nagyobbat. Érdekes, hogy az irodalomtör­ténetek még e század elején is csak Charlotte munkásságát mél­tatták. míg Emilyt legfeljebb, ha említik mellette. Regényét úgy­szólván fel kellett fedezni, ám azóta díszhelyet kap, mert lélek­tani unikum és irodalmi remek. Címe Wutheting Heights (jelenté­se „szélzúgatta hegyek”, magya­rul Üvöltő hegyek címmel jelent meg), tárgya színhelyéhez, a tra­VÁRKONYI NÁNDOR világhírű beteg ér- füredi szívszanató- rium különosztályára. A mentőautó megállt a fő­bejárat előtt. Az orvosok, nő­vérek teljes készültségben vára­koztak, készen az azonnali se­gélynyújtásra. A mentősök hord­ágyon a fehér köntösbe öltözött beteget lassú, óvatos léptekkel félvitték az emeletre. Mi már tudtuk akkor, hogy a „különle­ges” páciens Rabindranath Ta­gore, India legnagyobb költő­je — emlékezik vissza a több mint negyven év előtti őszi nap­ra Holczhauser Réláné, aki a költő diétásnővére volt Nem­régiben, Tagore születésének 100. évfordulója alkalmából Calcut­tából emlékérmet kapott, mint valamennyien, akik kapcsolat­ban álltak a költővel. Európai felolvasó-kőrútján rom­lott meg a 65 éves Rabindranath Tagore egészsége. Becsben érte utói a szívroham. Ottani kezelő­orvosa azonnal felhívta Buda­pesten a nagy hírű Korányi . . . , .......... , . „ , . , p rofesszort. Pesről már ő kísérte szemét egy fiatal is - megungyel- patiáját nekem is (sikerült kiviv­el a költőt Füredre. hette volna. nőm. Emlékirataiban is meg­— Milyennek látta akkoriban — Tetszett magának? emlékezett rólam. Azt irta: „Dél­Taeorét’ . . . cég termet, királynői alak...*» — Hosszú hófehér szakáll, — Tudom, furcsa de rajong- Hát ugye, már megöregedtem, vállig érő, galambősz. hullámos tam érte. Fiatal voltam, és el- de akkor még... haj. örökké mosolygó, fekete bűvölt a varázsa. Tálán a sza __ Hogyan öltözködött? — Mindig hindu köntöst hor­dott. Kézimunkás; hímzett ujjal, és nyakszegéllyel. Kerülte a cifra holmikat, megjelenésében is -egyszerű volí. — Mivel töltötte napjait? Roppant étős szervezete ha­mar gyógyult Rendszeresen reg­gel kilencig feküdt a hálószobá­jában. Reggelijét az ágyba kér­te, kis tálalóasztalkáról fogyasz­totta él. Mindig piritcekenyeret, dzsemmel és különlegesen erős indiai teát kért. Azután titkár­nőjével sétálgatott a parkbán, gyönyörködött a Balaton pano­rámájában. Mondta: „Léleknyug­tató. felemelő látvány”. Ebédre angolos ételeket rendelt. Hús­levest tojással, félig sült húso­kat és sok-sok gyümölcsöt. Ebéd után visszavonult pihenni. A tu­lajdonképpeni gyógyító, szén­savas fürdőkúra, ami vele is cso­dát tett, délután következett. Ssínéssek9 bohémek A régi színészvilág emlékeiből ív>'ííö.'.í: 1 vie A régi időkben olyan nehézsé- felkereste az (ismert szinészbarát rnindia kalauzt eaaenruháhnn Sekkel küzdött _ xddók- „c— bankigazgatót, s közölte vele, hogy . egyenrunaoan 8 i küzdött a vidéki szm- a következő héten önálló estét ren- 7°r{> mmt az öreg „nyugallomá­■ ....-----nyú” tábornokok. A Városi Szín­h ázban (mai Erkel) Jeritza Má- a világhírű énekesnő ven­ne, játszás, hogy voltak társulatok, dez, amire tisztelettel meghívja, amelyek csak hírből ismertek a — Nagyon köszönöm, kedves mű- gázsit. vész úr — mondta a bankigazgató. .— _ Akkoriban gyakran szerepelt a — elmegyek. — Mibe kerül egy dégszerepelt, akit az őfegúr is fővárosi és vidéki színházakban ,egy7„ , ____ nagyon szeretett volna meghall­a „Jáfet tizenkét felesége” cí- szene““"“1 g“' d Hatni. Indult tehát az színház­mű színdarab. Egy-egy előadása A bankigazgató kivette tárcájából irodába, hogy jegyet kérjen. A után gyakran szöktek meg olyan a pénzt és szenes relé nyújtotta, kapuban azonban a portás meg­szereplők^akik már nem bírták ®““m ^Stve* £*«£?* állít0tta: az éhezést. így azután megtör- — igazgató úr kérem, nem baj, — Hová — hová?! tént hogy a következő állomás hogy nem nyomattam Jegyet? _ Sebestyén Gézát keresem — Ä'hiS^ 8 darab0t ~ mondta az öreg. „Jáfet nyolc 'felesége”. Majd mig??®- “ ^anl^gaz^” ne’- “ Sebestyén Gézát?! - szolt újabb szökések után-: vetve válaszolt: a portás sértődöttén . talán „Jáfet hat felesége”, már csak: „Jáfet négy felesége”, pedig: „özvegy Jáfet”. Végül Szenes Ernő, az elmúlt idők ked­ves komikusa állandóan anyagi za­varokkal küzdött. Egy alkalommal később — Dehogy baj, csak tessék! — s_ úgy mondaná, Öreg, hogy Sebes- ■Kjesooo megmt nyújtotta a harminc pengőt. ; / Szenes átvette a pénzt, majd tyen igazgató urat! szemrehányt^^hangoii ^megkérdezte^ ^ Édesapám fölényes nyugálom­Hát a nagyságos asszony otthon mai mondta: maradit * — Idehallgasson! Én ismertem, A rendkívül népszerű Rózsa- amikor még nem volt úr, nem hegyi Kálmánhoz csatlakozik az jgazgatő, sőt még Sebestyén se utcán egy fiatalember, s nagy ,-r ' ,. , beszélgetésbe kezd. Közben csat- «>»•.._ Mondja meg, hogy az lakozik hozzájuk egy másik férfi édesapja keresi! is. Mikor az utóbbi elköszön, . , megkérdezi a fiatalember: SEBESTYÉN MIHÁLY hires kutyabarát henteshez és ezt VIETNAMI FIÜ (MTI-foto — Pálfai Gábor felv.) Csortos Gyula volt. Bement a mondta: — Kérek húsz deka kolbászt, de frisset — mert kutyának lesz. Annyira féltette két kis kutyáját, hogy szeptembertől májusig nem engedte le őket az utcára, nehogy megfázzanak. Emiatt feleségével olyan ellentétei is támadtak, hogy Csortos elköltözött hazulról. — Ma­gával vitte kedvenc kutyáját, a má­sik pedig, amelyiket felesége ked­véit, a lakásban maradt. Mikor Csortos egy idő múlva megjelent otthonában, megállt az előszobában és így szólt a feleségéhez: — Kérem, nehogy félreértés le­gyen, csak azért jöttem vissza, mert a kutyák nem tudnak egymás nél-, kill élni! • Édesapám annyira imádta a kalauzi mesterséget, hogy ami­kor már nyugdíjban volt. még — A gyógyulás után dolgo­zott a szanatóriumban? — Vacsora előtt a szalonban rendszeresen feljegyezte gondo­latait Elbeszéléseket, verseket írt. Vacsora után este 10 óráig sétálgatott, mielőtt nyugovóra tért, — A szanatórium alkalmazot­taival milyen kapcsolatban volt? — Közvetlen környezetében áz orvosokon kívül ápolónővére én voltam csupán. Természetesen mindent elkövettünk nyugalma és kényelme biztosításáért. Ö hálás volt ezért. Nagyon kelle­mes, szerény, mindig elégedett ember benyomását keltette. Szív­ből volt udvarias velünk. — Emlékei között mire a leg­büszkébb? — Személyesen a tőle kapott kendőre és a dedikált fénykép­re. De mindenekelőtt arra, hogy mi. magyarok lsegítettük hozzá, hogy még több mint másfél év­tizedig alkothasson. Élete utolsó napjaiban írta e sorokat, ami nagy lelki békéjéről tanúskodik: . szüksége van rám minden­kinek és nincs időm, hogy ,/a túlvilág! élet titkain tűnődjem^, öcsbe csavarodnak fürtjeim — de ki bánja azt: egyidős vagyok mindenkivel”. Háláját őrzi a fe. amit ülte­tett az azóta róla elnevezett fü­redi sétányon. REGÖS ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents