Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-30 / 152. szám
VÁCI MIHÁLY: összeszámoltam: a könyvhét ideje alatt 1633 kilométert utaztam, összesen nyolc találkozón vettem részt. Ezek között van, amelyikre nem szívesen emlékszem vissza; de van néhány, amelyik forró emlék marad számomra. Ézék egyike Németkér. Ha Tolnában szárazság van, nagyon ajánlom, hívjanak meg engem író—olvasó találkozóra Mindig esőt hozok magammal. Alig emlékszem olyan alkalomra, amikor nem volt borús az ég. Most is esett, enyhén cseper- gett az eső, amikor megérkeztem. Éppen ezért hatott meg az autóbusz-megállónál az ünneplőbe öltözött, kis csoport diáklány, „az irodalmi szakkör”, mely virággal és kedves szavakkal üdvözölt. Velük izgatott, és lelkes tanárnőjük, akinek első kérdése még az utcán az volt: Mikor találkozhatnak ezek a gyerekek a költővel, egy kis beszélgetésre; mert nagyon várták, mert sok kérdésük van. Hogy ez a pár szó mit jelentett nekem, akit nem egy helyen a szervező azzal fogadott, hogy szidta a könyvhetet, mely fölösleges munkát okoz néki — nem kell elmondanom. A szemekből láttam, hegy vártak. Már az előadás előtt a kis tanári szoba — ahol én, a pedagógus mindig otthon érzem magam —j megtett izgatott vitákkal, beszélgetéssel, verscímek, költők neve röpködött, egyszóval olyan volt a hangulat, amit minden írótársamnak kívetnok. Amikor elindultunk a kultúr- házba, az egyre jobban zuhogó esőben, míg megbújtam valamelyik csinos asszony ernyője alatt, valaki szabadkozott, hogy a régi rozoga kultúr otthonban lesz a találkozó, az új most épül, de azért kellett itt tartani, mert olyan sok az érdeklődői hogy más, jobb helyiségben nem ..férnénk elb^Ez azonban, nem bántott engem. Vötiání'' éti már fényes, de bántóan kongó kultúrpaloták vendége, többre becsülöm a szerény körülmények között, de szeretettel megrendezett író—olvasó találkozókat. Hogy az est színesebb legyen, fellépett a madocsai népi együttes egy csoportja, megcsodáltam az örök-fiatal Tárcái bácsi táncait és méltó befejezésként a németkéri kórus énekelt. Én mindig érzem, az emelvényen is a kapcsolatot a közönséggel. Figyelnek, vagy nem, — az idegeim súgják. Itt azt diktálták, hogy mindenki velem van. Ahogy végignéztem a hall- gatóimon, öregeken és fiatalokon, bennem, aki eléggé borúlátó vagyok, az villant át, lám ennyien vannak. pedig tv- műsoridőben vagyunk, esik az eső, és mégis, mégis. Majdnem éjfélig voltunk utá■* na együtt. A tanári szobában még tovább folyt a beszélgetés, már nemcsak az irodalomról, — mindenről, a vidéki életről, pedagógiáról. .. Gyorsan elálmoso- dom, most friss és éber voltam. Egy nagyon jól sikerült este emlékével búcsúztunk, szorongattam új barátaim kezét, akik még sokáig integettek az autó után. Nem ide tartozik, de regényes éjszaka volt. Dunaföldváron, a szállodában foglaltak szobát a részemre. Tizenöt kilométerrel a cél előtt vissza kellett fordulnunk, valami akadály miatt, s jó" -negyven kilométeres kerülővel értünk be a szálloda elé. Az óra fél kettőt mutatott. A szép, neon-reklámos intézmény kapuja azonban nem nyílt meg döröm- bölésünkre. Fél órán 'át vertük, rúgtuk az ajtót, már a környékbeli házak lakói is felébredtek, de a portás nem. Végül is egyik Madocsán lakó utitársam hívott meg magához aludni. Fél háromkor feküdtem le az ismeretlen szobában, fél ötkor már csörgött a kis ébresztőórám. El kellett érnem az ötórás autóbuszt, hogy idejében Pesten legyek, mert 10- kor már indult a vonatom máshová. Két óra alvás nem sók. Fáradt voltam nagyon. Mégis, amikor ott álltam az autóbusz-megállóban, táskámban vendéglátó háziNémetkéren gazdám fehér kenyere és egy nagy szál kolbász, hogy éhen ne haljak Pestig, én abban a kakas- kukorékolásos hajnalban végtelenül elégedett voltam. Hát kell ennél több? Hiszen engem egy nép dajkál a tenyerén, este kö- rülültek, hallgattak, mint régen a papot, megnyitották előttem otthonukat, ennivalót dugdostak a hónom alá... Sokszor megátkozom magam, hogy költő lettem, de most boldog voltam, és bizakodva néztem ki a főváros felé iramodó autóbusz ablakán. Hát ezek az én emlékeim a németkéri találkozóról. Éppen ezért elszomorított az a szigorú hangú beszámoló, amelyet László Ibolya írt. Mindaz igaz. ami az ő cikkében van. De hiszen ugyanezeket mondtam el én is. Csak az optika, más, másként láttuk. Talán, mert a tapasztalataink különbözőek. Irigylem-, hogy olyan jó író— olvasó találkozó emlékeket hord magában, melyek mellett ez megrovást érdemelt. Kísért volna engem tovább utamon, más lett volna írásának hangulata. Csak egy nappal később látott volna egy 14 ezer lakosú járási székhelyen, ahol az egyik üzemben sebtiben megtartott „ünnepi könyvheti megnyitón” csak két pedagógus jelent meg (gimnázium is van), műszakról nehezen kiengedett munkásnök hallgattak egy kicsit, aztán mentek vissza dolgozni, s a találkozó után, amikor mindenki sietve elbúcsúzott tőlem, ott álltam teljesen egyedül. Még valaki ajánlkozott, hegy vacsorázni eljön velem, aztán 7 órakor hazakísér a szállásomra, egy öreg néni barátságtalan, hideg és sötét szobájába. — Hát hogyan? — kiáltottam fel —, -itt senki, nincs, aki leülne velem beszélgetni? Egyetlen ember ebben c községben? És akkor én Németkért emlegettem, az előző napot, ahol annyi mondanivalónk volt egymásnak, hogy alig tudtunk elszakadni. A rendezett utcájú, eszpresszós, új gimnáziumos tanya mellett felmagasodott, Németkér világvárosi kultúrszomja, s olyan szívesen jöttem volna vissza régi barátaim közé, folytatni az előző estét. Mert ebben a kis faluban azt kaptam, ami a legtöbb: érdeklődést és szeretetet. Köszönöm nékik. JOBBÁGY KAROLY ...„Érted haragszom, nem ellened!”... Jobbágy Károly kétszeres József Attila-díjas költő Némétkéren tartott. író-olvasó találkozójáról lapunk június 2-i számában adtunk hírt. A költő, e krónikához szól hozzá Németkér védelmében, feltételezhető, hogy a né- metkériek kérésére. A kérdés, valóban szükség van-e védelemre? Jobbágy Károly a szóban forgó ést;-során többször idézte a nagy költőelődöt; . József Attilát. En- ged.ie -hogy mi is'őt hívjtfk segítségül Valaminek a megértéséhez, apiit úgy, latszik .melléke®-, ként' közeit Jobbágy Károly és mellékesként a hozzá panasszal forduló németkériek is. Ha a megyei lap hivatása gyakorlása közben a bírálat igényével szükségképpen lép fel, József Attilát idézve az... „Érted haragszom, nem ellened”::, elve vezeti. A művelődésügy munkásai tudják legjobban ■ igazolni, hogy a végzett munka túlértékelése, az önelégültség milyen kerékkötője az igazi, a tartós sikerek, eredmények kibontakozásának. Amikor tehát azt vetettem papírra, ami Németkéren valójában volt és aminek ténybeliségét Jobbágy Károly .sem vitatja,, nem a „szigorú hangú kioktatás” szándéka vezetett, hanem annak tudata, hogy még a hibátlan jóval sem elégedhetünk -meg, ha a jogos elégedettség mögött nincs ott arany-biztosítékként a kívánság: — még jobbat, még többet! Ha a németkérieket megbántotta volt az író-olvasó találkozó krónikája, sajnálom. Optikám az előbb említett elven csiszolódott objektívebbé a költő optikájánál, aVi rövid idő alatt feledte, hogy bár várt a felnőtt közönségre, mondandóját igencsak a többségben lévő általános iskolások jelenlétéhez kellett szabnia. Az viszont igaz és ismételten el kell mondani, hogy mire Jobbágy Károly végzett a bemutatkozással, addigra beszállingózot't a felnőtt közönség is. De kérdés, hogy táncegyüttest nézni, kórust hallgatni szánták-e ezt az estét az író-olvasó találkozó rendezői?! Jobbágy Károly, levelében azt mondja cikkünkről: „Mindaz igaz, ami az ő cikkébert van. De hiszen ugyanezeket mondtam el én is. Csak, az optika más, másként láttunk. Talán mert tapasztalataink különbözőek.” Lehet. Sőt. így igaz. De az írásnál foglalkozók felelőssége egy S erről a felelősségről nem lel lemondani sem a jobb híján fr’ ajánlott éjszakai szálláshely, sem útravalóval való ellátás miatt, sem azért, mert az író könyvheti útjának legközelebbi állomása keserű emlékeket eredményezett. Mióta tudjuk, hogy korábbi glóriánk, amely szerint olvasó néppé lettünk, adminisztrációs szemfényvesztés, azóta kötelezőbben súlyosodik valahányunkra a valóságra való törekvés minden megnyilatkozásban, ami képet alkot olyan fontos dolgokról, mint az olvasók . és irodalom, olvasók és írók kapcsolata. Végül,."SsalT.orGIni lehet annak, hogy Jobbágy károly szívébe zárta a németkérieket annak ellenére, hogy nem kényeztették jöttének való célját tekintve. Remél-, hetjük, a legközelebbi találkozó másféle lesz már. Reméljük azt is, hogy akkor félnyolc helyett nem kilenc órára telik meg a terem a kulturális műsor kedvéért, hanem annak rendje és módja szerint együtt várja az írót a közönség, az íróért. Az iskolások az iskolában, a felnőtt olvasók pedig vagy a könyvtárban, vagy a filmszínházban! LÁSZLÓ IBOLYA Merre vannak Ki nem talál ellenfelére, az szánalmasabb, mint akit a szerelem nem vett ölére, s erős barát nem bátorít. Ki nem lel ellenséget, annak sorsában nincs égtáj, irány, Annak lelke fonnyadt vitorla, szárny, — s nem lel emelő szelet, lapos tájakon megy botolva, s nem sújtja égbe meredek. Nem tudja az. kitől forduljon, és ki felé fordítsa arcát. nem tudja végül — merre vannak Hogy valakit szeretni tudjon, társai, — haza sem talál. — a szívet haragok szoktatják. GALAMBOSI LÁSZLÖ: Öregember Vermeid, ha beszakadnak, ne panaszkodj néma falnak, kaszát készíts, lovat patkolj, ajtót nyiss a sugaraknak. Metszőollód csattogása, oltókésed csipogása, versenyezne harangokkal, ne ülj zz ég kosarába. Fehér balta, aranyfejsze, álmodnak a rengetegbe, öregember tölgymakkon hál. kalapjában költ az este. BÉNYEI JÓZSEF: Korhely Krisztus Megivott három féldecit s szidta az urak istenit. Tíz ujja tízszer görbe volt. fekete kökényről papolt. s ha ivott három féldecit, nézte buzogány-ökleit. Ölni akart. De csak sötét morgásba köpte életét. Könnyen sírt. Keveset ev m Fejére — ölte csak magát hagymát, meg zsebből kenyeret, legyek táncoltak glóriát. DEMÉNY OTTÓ: Sisak és karabély Korosztályokra bontva itt a lista sok ezer amerikai Nevada Kansas Texas Colorádó tizenkilenc-húszéves fiai Meghaltak a gyűlölet mezején elsiratta őket az anyjuk Sírjuk fölött sisak és karabély bezárta testüket a vak lyuk Volt köztük sofőr farmer beat-zenész békeharcos és örömkatona De fegyvergyáros egy sem volt közöttük se szenátor ise miniszter fia Kitanulták a dzsungelharcot s lószőrbábukon a kézitusát Nem sikerült mégsem a vizsga nem hallgatnak több tábori imát Emléküket a Nagy Társadalom majd kőbe vésve felmutatja lm ők voltak a mi Bárányaink bolond is mind aki tagadja Tanú rá tízezer falu ami kezük nyomán leégett Tanú minden megmérgezett kút és fel perzselt rizsvetések Tanú minden ledobott napalm s a dombok tépett oldala Tanú riadt kegyetlenségük ami nem ér célhoz soha. j!* I»- sÉÉ -jÍjíÍ- v* .. . Sj'.'-óy : < ” > 'í>,vn, , ■ v - i mk x «L , . hé Í*ji*É BALATON Kiss Attila rajza i
