Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-28 / 150. szám
Á vegyszeres növényvédelemről A kedvezőtlen időjárás kisebb terméseredményeket igér a mezőgazdaságnak. Fokozottabban indokolt tehát, hogy a mezőgazdasági üzemek mindent megtegyenek a termés védelme, a hozam növelése érdekében. Szükséges a növényi és állati kártevők irtása. De ne tegyék ezt egymás és a népgazdaság kárára. Kíméljük meg mindannyiunk vagyonát. a vizet! A mérgező vegyszerek megmérgezik a vizek élővilágát, elpusztítják a halakat. Minden csepp vízre szükségünk van. Az egyik gazdaság egyszikűeket irt a vízfolyás mentén, a másik egyszikűeket öntöz a folyó vizével és csodálkozik, hogy az öntözés és műtrágyázás ellenére kipusztul a növényzete. Ki ellenőrzi a traktorost akkor, amikor eldugult permetezőcsövét a folyó vizében mossa tisztára és a ,,legjobb szándékkal” mérgezi a vizet? Ki veszi észre azt, hogy a kiürült rovarirtószeres zsákot esetleg egy-két kiló rendkívül mérgező vegyszerrel a patakba ejtik? Ki gondol arra, hogy a patakban gondtalan kisgyermek játszik és esetleg véletlenül, talán készakarva, jót húz a szennyezett patakvízből? Emberhalál még nem történt, de intő példa, tömeges vegyszeres mérgezés már igen. Óvjuk tehát a szennyezéstől vizeinket, figyelmeztessük a gondatlanokat és jelentsük fel a vétkeseket. Ne engedjük, hogy egyes felelőtlen elemek játszanak életünkké}, népünk vagyonával, gazdasági eredményeinkkel l Levelezés nélkül nem megy? agyon ideges ember lehet az a személyzetis, aki nem is olyan régen asztalcsapkodva jelentette ki, hogy öt nem érdekli a Munka Törvénykönyv, neki meg kell szervezni a munkát és ha az asz- szonyok állandóan jönnek- mennek szülési, meg gyermek- ápolási szabadság címén, ő meg is bolondulhat. A személyzetis férfi volt és már nem fiatal apa... Persze, túl az idegességen valami más baj is volt! És ez a fajta baj. ha nem is ilyen drasztikus kitörések során, elég sokszor kerül napvilágra. Az e témakörben zajló viták egyes munkahelyeken a nyilvánosság kizárásával folynak. Itt az asszonyok közül igen sok nem mer „visszabeszélni", mert tiilovtúl nagy hangon oktatják ki. utasítják el. De az egészségügy különféle fórumai a megmondhatói annak, hogy hány riasztó példát produkál a mindennapi élet. Hányszor derül ki a hivataluknál fogva emberekkel foglalkozókról, hogy nem ismerik a rendeleteket. jogszabályokat. vagy mint a bevezetőben említettük, törvényeket. Akik az egészségügy dolgozóit keresik fel panaszaikkal. azok édesanyák, de dolgozó nők is. Egyrészt helyt kívánnak állni munkahelyükén, másrészt élvezni kívánják mindazokat a jogokat, amelyeket államunk részükre biztosít család-, illetve gyermek- és anyavédelem címén. Általános tapasztalat, hogy a leggorombább visszautasításra sem mernek tiltakozni az üzemben, a vállalatnál, vagy intézménynél. Panaszukat elviszik az egészségügy hivatalaiba. Régi igazság, hogy a törvény nem ismerése nem mentesít a törvény megszegése esetén senkit. Mégis arról kell beszélni, hogy sokszor és sok helyen azzal utasítják vissza például a gyermekápolás címén fizetetten szabadságért folyamodó anyákat, hogy míg van fizetett szabadságuk, addig ne kérjenek fizetetten szabadságot. Van aki fejet hajt és mert más megoldást nem talál, beteg gyermekét nem tudja senkire bízni, kiveszi az évi szabadságát. A zöm panasszal él és panaszára orvoslást vár. Kap is. Kialakult az a gyakorlat, hogy a megkeresett egészségügyi szerv udvarias felszólításokban hívja fel a bepanaszolt vállalat vezetőinek figyelmét az anya- és gyermekvédelem jogait meghatározó rendelkezésekre. A levelezés hatására elrendeződnek a vitás ügyek, de kérdés, hogy van-e szükség vitás ügyeket fabrikálni, kibúvókat keresni? A kelleténél később rendezni olyan emberi problémákat, amelyek azonnali intézést igényelnek? Időként a többségükben nő dolgozókat foglalkoztató üzemeltnél fordulnak elő a fentebb leírt bajok, amelyek nem csak elkerülhetők, de amelyeket el is kell kerülni. Ahol időben megismerték a vonatkozó rendelkezéseket, törvényeket, ott felkészültek előrelátóan arra, hogy a munka folyamatosságában ne álljon be szakadás. Persze, nem ártana azért az sem, ha a dolgozó nők, az édesanyák is tisztában lennének a védelmüket biztosító jogokkal. Akkor mind kevesebbszer fordulna elő, hogy üzemen kívülről kell segítséget kérniök olyan ügyekben, amelyeknek intézése' a munkahelyre tartozik. LÁSZLÓ IBOLYA Április óta nehéz földgépek zajától hangos a beremendi határ. (1. kép) A geodéták a leendő gyár területén már kitűzték az első felvonulási épület, közút, vasút nyomvonalát... (2. kép) A mintegy ötven holdnyi területen lévő gyáróriás — a BCM — beruházási összege 2,3 milliárd forint. Az NSZK, NDK s a magyar gépi berendezések 1973-ban — a gyár befejezésekor — évi egymillió tonna cement termelését teszik lehetővé. A gyár építkezésével párhuzamosan jó ütemben halad a lakótelep építése. Az előregyártott elemekből épülő háromemeletes épülettömbök egyikénél már az első emeletnél tartanak s a negyedik épülettömb alapozását is elkezdték! (3. kép) BEIDER ANDRÁS Épül a BCM f Bodrogi $ándor : I a Kopasz Oroszlánban ' Kém törteikét ' — Ez a Wocheck öregember. Nem játszhatunk vele. Ha nem tudjuk elhozni... élve? Eberling töprengett. Meghámozott még egy narancsot, két-három szelet gyümölcsöt egy kis pohár vodkába ejtett, némi porcukrot szórt rá és egy jégkockát vetett a tetejére. Azután az asztal mellett álló kis házitelefont maga felé fordította. Háromjegyű számot közölt a központtal és kisvártatva egy titkár jelentette, hogy a hívott személy kész Eberlinggel tedefo- non tárgyalni — Csak azt szeretném megkérdezni, hogy nagyon a szívünkhöz nőtt-e testi barátunk gyógyulása — így Eberling. — Minden beteg gyógyulása fontos — hangzott a válasz — De vanna betegségek, amelyek esetében az orvostudomány kevésnek bizonyul. Krónikus és — 118 — ■m £ gyógyíthatatlan betegségre gondolok, amely például mozgáskép telenségben nyilvánul meg. Hiába vannak ott orvosok, ápolók, a beteg csak él, de annyi, mintha halott lenne, jóformán megmozdítani sem lehet. — A legjob orvosok csak jó asszisztenciával és még jobb gyógyszerekkel érhetnek el eredményt. — Kedves betegünket a legjobb orvosok a legdrágább gyógyszerekkel próbálják kezelni. De az eredmény mégis késik. Felkészülhetünk a legfájdalmasabbra? A vonal túlsó végén csend támadt. Érezni lehetett, hogy az ember, akin a döntés múlik, hosszasan mérlegel, vívódik gondolataival. Végül megszólalt: — Isten akarata ellen nincs orvosság. De a kórházat felelőssé tesszük. Kattant a telefon a'vonal megszakadt. Eberling hátradőlt a széken, tűnődve nézte az illatos italt. Azután kihörpintette, elfogyasztotta a narancsszeleteket is és végül szivart halászott elő tárcájából. — Ha másképp nem megy — meg kell ölni. De úgy, hogy az ügyet szóvá tehessük és a gyilkosságiért a magyar hatóságokat terhelje a felelősség — És Schirmbaum? — Most már nem érdekes Schirmbaum és Gömöry sem. Ez a Wocheck túl nagy béka ahhoz hogy lenyeljük. Gömöryt megtűrték a magyar hatóságok, noha nem lett volna nehéz kinyomozni, hogy valaha SS volt. Tájékoztassa Janát, hogy az akciót hatodikén éjszaka kell lebonyolítani és mindenképpen, és minden eszközzel. Mi hatodikén délben, de inkább délután négykor megfelelő úton jegyzéket juttatunk el a magyar kormányhoz... s ebben meg— 119 — írjuk, hogy Budapesten tartózkodik von Gem- ner. egykori SS orvosalezredes, aki tudomásunk szerint Wochecfk professzor életére tör... — Ezeket felkötik — mondta elszömyedve a Páter. — Gömöry-Gemnert feltétlenül. Jana és •Schirmbaum azonban hetedikén hajnalban a teherautónkkal visszatérhet. A kocsi ott lesz és felveszi őket. Ezt az ügyet csak Gömöry ronthatta el. így tulajdonképpen két legyet ütünk egy csapással. Megszabadulunk Gömö- rytől, Wocheck elhallgat, magával viszi a találmányát, és beleköthetünk a „háborús bűnösöket bújtató Magyarországba”. — És ha Jana is és Schirmbaum is lemaradnak a teherautóról? Eberling vörösre gyűlt arccal ugrott fel. Dü- hödten csapott az asztalra, a poharak táncolni kezdtek. — Unom már a találós kérdéseket. Induljon, és tegye, amit mondtam!... ...Jana az elmúlt néhány nap alatt elhitette a bolt alkalmazottaival, hogy „férje” autóbaleset áldozata lett. Pontosan és lelkiismeretesen nyitott és zárt. de napközben órákra eltűnt az üzletből. A Páter így aztán hiába kereste öt, éppen máshol tartózkodott. — Ócska kis szuka — gondolta magában — nincs, aki ellenőrizze őt, persze azonnal kirúg a hámból. Nyolc óra is elmúlt már. amikor Jana lakásán újra jelentkezett. A fiatal nő otthon volt már. de egy ideig várnia kellett, hogy be- bocsássák. — Éppen fürödtem, mert nem számítottam már látogatóra— mondta, és a,.Pátert” a szobába tessékelte. Hellyel, némi száraz süteménnyel és konyakkal kínálta. — 120 —