Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-28 / 150. szám

Á vegyszeres növényvédelemről A kedvezőtlen időjárás kisebb ter­méseredményeket igér a mezőgazda­ságnak. Fokozottabban indokolt tehát, hogy a mezőgazdasági üzemek min­dent megtegyenek a termés védelme, a hozam növelése érdekében. Szük­séges a növényi és állati kártevők ir­tása. De ne tegyék ezt egymás és a népgazdaság kárára. Kíméljük meg mindannyiunk vagyo­nát. a vizet! A mérgező vegyszerek megmérgezik a vizek élővilágát, el­pusztítják a halakat. Minden csepp vízre szükségünk van. Az egyik gaz­daság egyszikűeket irt a vízfolyás mentén, a másik egyszikűeket öntöz a folyó vizével és csodálkozik, hogy az öntözés és műtrágyázás ellenére kipusztul a növényzete. Ki ellenőrzi a traktorost akkor, amikor eldugult permetezőcsövét a folyó vizében mos­sa tisztára és a ,,legjobb szándékkal” mérgezi a vizet? Ki veszi észre azt, hogy a kiürült rovarirtószeres zsákot esetleg egy-két kiló rendkívül mér­gező vegyszerrel a patakba ejtik? Ki gondol arra, hogy a patakban gond­talan kisgyermek játszik és esetleg véletlenül, talán készakarva, jót húz a szennyezett patakvízből? Emberha­lál még nem történt, de intő példa, tömeges vegyszeres mérgezés már igen. Óvjuk tehát a szennyezéstől vizein­ket, figyelmeztessük a gondatlanokat és jelentsük fel a vétkeseket. Ne engedjük, hogy egyes felelőtlen elemek játszanak életünkké}, népünk vagyonával, gazdasági eredményeink­kel l Levelezés nélkül nem megy? agyon ideges ember le­het az a személyzetis, aki nem is olyan régen asztal­csapkodva jelentette ki, hogy öt nem érdekli a Munka Tör­vénykönyv, neki meg kell szer­vezni a munkát és ha az asz- szonyok állandóan jönnek- mennek szülési, meg gyermek- ápolási szabadság címén, ő meg is bolondulhat. A sze­mélyzetis férfi volt és már nem fiatal apa... Persze, túl az idegességen valami más baj is volt! És ez a fajta baj. ha nem is ilyen drasztikus kitörések során, elég sokszor kerül napvilágra. Az e témakörben zajló viták egyes munkahelyeken a nyil­vánosság kizárásával folynak. Itt az asszonyok közül igen sok nem mer „visszabeszélni", mert tiilovtúl nagy hangon ok­tatják ki. utasítják el. De az egészségügy különféle fórumai a megmondhatói annak, hogy hány riasztó példát produkál a mindennapi élet. Hányszor derül ki a hivataluknál fogva emberekkel foglalkozókról, hogy nem ismerik a rendele­teket. jogszabályokat. vagy mint a bevezetőben említettük, törvényeket. Akik az egészség­ügy dolgozóit keresik fel pa­naszaikkal. azok édesanyák, de dolgozó nők is. Egyrészt helyt kívánnak állni munkahelyü­kén, másrészt élvezni kíván­ják mindazokat a jogokat, amelyeket államunk részükre biztosít család-, illetve gyer­mek- és anyavédelem címén. Általános tapasztalat, hogy a leggorombább visszautasításra sem mernek tiltakozni az üzemben, a vállalatnál, vagy intézménynél. Panaszukat el­viszik az egészségügy hivata­laiba. Régi igazság, hogy a törvény nem ismerése nem mentesít a törvény megszegése esetén sen­kit. Mégis arról kell beszélni, hogy sokszor és sok helyen az­zal utasítják vissza például a gyermekápolás címén fizetet­ten szabadságért folyamodó anyákat, hogy míg van fizetett szabadságuk, addig ne kérje­nek fizetetten szabadságot. Van aki fejet hajt és mert más megoldást nem talál, be­teg gyermekét nem tudja sen­kire bízni, kiveszi az évi sza­badságát. A zöm panasszal él és panaszára orvoslást vár. Kap is. Kialakult az a gyakor­lat, hogy a megkeresett egész­ségügyi szerv udvarias felszólí­tásokban hívja fel a bepana­szolt vállalat vezetőinek fi­gyelmét az anya- és gyermek­védelem jogait meghatározó rendelkezésekre. A levelezés hatására elrendeződnek a vi­tás ügyek, de kérdés, hogy van-e szükség vitás ügyeket fabrikálni, kibúvókat keresni? A kelleténél később rendezni olyan emberi problémákat, amelyek azonnali intézést igényelnek? Időként a többségükben nő dolgozókat foglalkozta­tó üzemeltnél fordulnak elő a fentebb leírt bajok, amelyek nem csak elkerülhetők, de amelyeket el is kell kerülni. Ahol időben megismerték a vonatkozó rendelkezéseket, törvényeket, ott felkészültek előrelátóan arra, hogy a mun­ka folyamatosságában ne áll­jon be szakadás. Persze, nem ártana azért az sem, ha a dol­gozó nők, az édesanyák is tisz­tában lennének a védelmüket biztosító jogokkal. Akkor mind kevesebbszer fordulna elő, hogy üzemen kívülről kell se­gítséget kérniök olyan ügyek­ben, amelyeknek intézése' a munkahelyre tartozik. LÁSZLÓ IBOLYA Április óta nehéz földgépek zajától hangos a beremendi határ. (1. kép) A geodéták a leendő gyár területén már ki­tűzték az első felvonulási épü­let, közút, vasút nyomvona­lát... (2. kép) A mintegy ötven holdnyi te­rületen lévő gyáróriás — a BCM — beruházási összege 2,3 milliárd forint. Az NSZK, NDK s a magyar gépi beren­dezések 1973-ban — a gyár befejezésekor — évi egymillió tonna cement termelését te­szik lehetővé. A gyár építkezésével párhu­zamosan jó ütemben halad a lakótelep építése. Az előre­gyártott elemekből épülő há­romemeletes épülettömbök egyikénél már az első emelet­nél tartanak s a negyedik épü­lettömb alapozását is elkezd­ték! (3. kép) BEIDER ANDRÁS Épül a BCM f Bodrogi $ándor : I a Kopasz Oroszlánban ' Kém törteikét ' — Ez a Wocheck öregember. Nem játszha­tunk vele. Ha nem tudjuk elhozni... élve? Eberling töprengett. Meghámozott még egy narancsot, két-három szelet gyümölcsöt egy kis pohár vodkába ejtett, némi porcukrot szórt rá és egy jégkockát vetett a tetejére. Azután az asztal mellett álló kis házitelefont maga felé fordította. Háromjegyű számot közölt a köz­ponttal és kisvártatva egy titkár jelentette, hogy a hívott személy kész Eberlinggel tedefo- non tárgyalni — Csak azt szeretném megkérdezni, hogy na­gyon a szívünkhöz nőtt-e testi barátunk gyó­gyulása — így Eberling. — Minden beteg gyógyulása fontos — hang­zott a válasz — De vanna betegségek, amelyek esetében az orvostudomány kevésnek bizonyul. Krónikus és — 118 — ■m £ gyógyíthatatlan betegségre gondolok, amely például mozgáskép telenségben nyilvánul meg. Hiába vannak ott orvosok, ápolók, a beteg csak él, de annyi, mintha halott lenne, jó­formán megmozdítani sem lehet. — A legjob orvosok csak jó asszisztenciával és még jobb gyógyszerekkel érhetnek el ered­ményt. — Kedves betegünket a legjobb orvosok a legdrágább gyógyszerekkel próbálják ke­zelni. De az eredmény mégis késik. Felkészül­hetünk a legfájdalmasabbra? A vonal túlsó végén csend támadt. Érezni le­hetett, hogy az ember, akin a döntés múlik, hosszasan mérlegel, vívódik gondolataival. Végül megszólalt: — Isten akarata ellen nincs orvosság. De a kórházat felelőssé tesszük. Kattant a telefon a'vonal megszakadt. Eber­ling hátradőlt a széken, tűnődve nézte az illa­tos italt. Azután kihörpintette, elfogyasztotta a narancsszeleteket is és végül szivart halászott elő tárcájából. — Ha másképp nem megy — meg kell öl­ni. De úgy, hogy az ügyet szóvá tehessük és a gyilkosságiért a magyar hatóságokat terhelje a felelősség — És Schirmbaum? — Most már nem érdekes Schirmbaum és Gömöry sem. Ez a Wocheck túl nagy béka ah­hoz hogy lenyeljük. Gömöryt megtűrték a ma­gyar hatóságok, noha nem lett volna nehéz ki­nyomozni, hogy valaha SS volt. Tájékoztassa Janát, hogy az akciót hatodikén éjszaka kell lebonyolítani és mindenképpen, és minden esz­közzel. Mi hatodikén délben, de inkább dél­után négykor megfelelő úton jegyzéket jutta­tunk el a magyar kormányhoz... s ebben meg­— 119 — írjuk, hogy Budapesten tartózkodik von Gem- ner. egykori SS orvosalezredes, aki tudomá­sunk szerint Wochecfk professzor életére tör... — Ezeket felkötik — mondta elszömyedve a Páter. — Gömöry-Gemnert feltétlenül. Jana és •Schirmbaum azonban hetedikén hajnalban a teherautónkkal visszatérhet. A kocsi ott lesz és felveszi őket. Ezt az ügyet csak Gömöry ronthatta el. így tulajdonképpen két legyet ütünk egy csapással. Megszabadulunk Gömö- rytől, Wocheck elhallgat, magával viszi a ta­lálmányát, és beleköthetünk a „háborús bű­nösöket bújtató Magyarországba”. — És ha Jana is és Schirmbaum is lemarad­nak a teherautóról? Eberling vörösre gyűlt arccal ugrott fel. Dü- hödten csapott az asztalra, a poharak táncolni kezdtek. — Unom már a találós kérdéseket. Induljon, és tegye, amit mondtam!... ...Jana az elmúlt néhány nap alatt elhitet­te a bolt alkalmazottaival, hogy „férje” autó­baleset áldozata lett. Pontosan és lelkiismere­tesen nyitott és zárt. de napközben órákra el­tűnt az üzletből. A Páter így aztán hiába ke­reste öt, éppen máshol tartózkodott. — Ócska kis szuka — gondolta magában — nincs, aki ellenőrizze őt, persze azonnal kirúg a hámból. Nyolc óra is elmúlt már. amikor Jana laká­sán újra jelentkezett. A fiatal nő otthon volt már. de egy ideig várnia kellett, hogy be- bocsássák. — Éppen fürödtem, mert nem számítottam már látogatóra— mondta, és a,.Pátert” a szo­bába tessékelte. Hellyel, némi száraz süte­ménnyel és konyakkal kínálta. — 120 —

Next

/
Thumbnails
Contents