Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
Röpcédulák A sok közül earv. íróasztal mellett és diófák alatt A szociálpolitikai előadó is egy a sok közül, meg az ügy is. Akit kedveskedve bácsikának szólít, valamikor szép szál férfi lehetett. Hetvenhárom. esztendő hajlította meg a hátát, buktatja előre a vállát. Se szóra, se külsőre nem tartozik az igazán elesett öregek közé, mégis abban jár, hogy helyezzék szociális otthonba, mert van háza, van három gyereke, fiát odavette a házba, hogy takarítsák meg őt, de ő menne, mert neki rossz így. D. bácsi nem úgy néz ki, mint akit nem takarítanak meg, mondja is a járási szocpolos. Energikus fiatalasszony, akár unokája lehetne a bácsikának. Kérdez, magyaráz, türelemmel, megértéssel és megértetni akarással. Nyugodjon meg a bácsi, megvizsgálják a körülményeit, sőt már vizsgálják is. De ne számítson beutalásra, mert sok a magános öreg, akinek gondviselő hiányában életfontosságú az otthonba kerülés. — Ne is tessék idefáradni, mert úgy is értsítjük. Minek a fölösleges költségeskedés, meg a törődés, ami a beutazással jár?! D. bácsi valamelyest megnyugodva távozik, s míg az asszonyka elnézést kérve nekilát a postabontásnak, arra gondolok, jó, jó! Van gyakorlata, tapasztalata, de hátha téved? Azt tartja a közmondás, hogy minden szamár a maga terhét ismeri. A panaszkodó tudja, mit nem bír tovább. Emberi érzésekben, indulatokban nehéz sémák szerint tájékozódni! Mintha elleste volna gondolataimat, csak úgy magának mondja, hogy meg kell nézni személyesen is ezt az ügyet. A többit már nekem szánja: — Furcsák az emberek. Van egy nénikéin, valamikor tanítónő volt, de csak amolyan magántanítónő. Nyugdíja nincs, hozzátartozója egy szem se, közsegélyes és béna. Teljesen tehetetlen. Ha a szomszédok és a gondozónő nem látogatnák, segítenének rajta, nem is tudom mi lenne vele és nem akar szociális otthonba vonulni, mert a függetlenségét félti. Pedig nincs a járásnak szociális otthona, így ritkán jutunk helyhez. Neki kiverekedtünk egyet. Nem megy. Itt meg ez a bácsi, aki megítélésem szerint nincs rászorulva, mert... Nem tudja befejezni. Zömök férfi toppan be a nyitott ajtón. — Ugye, itt vott a papa?! Csak nem fér a bőrében az öreg! Pedig jó helyen van nálam, a feleségem többet törődik vele, mint velem, de az a vén .:; Inkább agyonüti az öreget Ötven év körüli a fiú, és rokkant. A szeszkedvelők egyikmásikának agresszivitása árad még a mozdulataiból is. Nem válogatja a szavakat, amikor a békétlenkedő, fölösen kötekedő papáról van szó, de amikor magáról beszél, szebben fogalmaz. A köteles tisztelet szótára ismeretlen előtte. — Én egy krajcárt nem fizetek az öregért, hallják! Vigyék el, vigyék csak, ha akarják! Hallgatom a párbeszédet némán. Minél higgadtabb az egyik fél, annál ingerültebb a másik. Azt bizonyítaná, hogy igazán jó ember ő, de a papa még a házat sem Íratta őrá. Akkor meg mit akar? — Nézze kérem, megmondtuk már, hogy D: bácsi sehogyan sem jogosult szociális otthoni elhelyezésre, hárman vannak tartásra kötelezhető gyerekei, maga, meg a két lány. No jó, az egyik lánya fogyatékos. Ott az unol^., kereső fiatalember, őt lehet kötelezni. Ifjabb D. felnevet: — Tudja mit mondott a gyerek? Hogy ő inkább agyonüti az öreget, de nem fizet. Ezt már nem állhatom szó nélkül. — Hát az gyönyörű lenne, mert a szüleiket, rokonaikat még az emberevők sem falják fel, ha még vannak! Nem mondja, hogy mi közöm hozzá, de úgy néz rám, mintha nem is én, hanem a fotel szólalt volna meg, amiben eddig személytelenül ültem. Hamar búcsúzik, ő is megnyugodva, hogy marad az öreg, de azért csak igazítani kell a dolgokon, tartási szerződéssel. A ház fejében ő megtakarítja az öreget, pedig az nagyon szekánt, a szomszédok piszkálják ellene. Elrobog, mert indul a vonat. Még ki sem ér az utcára, mi rriár megállapodunk abban, hogy még ma kilátogatunk a szomszédos községbe. Nem telik el három óra, együtt ballagunk le a községi tanács szocpolosával a tanácsházzal szemben nyíló kis utcán. Kalauzunk is elmúlt már negyven, itt nőtt fel, mindenkit ismer. Arról beszél, hogy milyen nehéz így, hogy mindenki ismerős, úgy dolgozni, hogy mindenki elégedett is legyen. D. bácsi? Nincs ott sokkal több baj, mint az, hogy jómódú ember volt az öreg, aztán meg elhagyja magát. Nem csinál semmit, többet foglalkozik a bajaival, sérelmeivel, mint kéne. A fia se angyal persze. Itt szorít a cipő Jöttünknek látható csodálkozással egyedül az öreg D. örül. A fiatalok ki sem jönnek a konyhából, ahol rétesnyújtással foglalatoskodnak. Nézzük a papa szobáját. Szép rendberakva minden, ami kincset jelent egy hájlott korú ember számára. Különálló a szobácska, berendezése olyan, mint a legtöbb falusi lakószobáé. Jó darabig beszélgetünk kint a diófák alatt, mire össze lehet hozni a családi tanácskozást, amikor aztán mégis, igen köny- nyű megállapítani, hogy hol szorít a cipő. Túlságosan egyforma az apa és a fiú természete. De míg az egyik csöndes, nyűgösködő inkább, mint ellenséges, a fiú fel-felcsattan. Iszik. Az apa nem. Ellentétnek pont elég. Pedig hát a tüdőtágulásnak — amivel a fiatalabb D.-t rokkantnyugdíjazták, nem használ a pá- linkázás. Úgy néz ki, hogy a szokástól eltérően, a menye az, aki igyekszik az öreget jói ellátni. Ütközőponton álL — No akkor itt mondja. D. bácsi, kap-e rendesen enni? — Ha a menyem itthon van, igen. Ha nincs, akkor nem— Felhördül a fiú. Ha az asszony elutazik, akkor ő főz, de nem kell az öregnek az ő foztje. Nem hát, válaszodba amaz, „nem őszem abból, amit a mocskos kézivel összekafircol”. Mosolyogtató, úgy tiltakozik a flérfi-szakácsikodás ellen. Már világos, hogy itt a bajokat a kölcsönös türelmetlenség érlelte hivatalos ügyirattá. Nem hivatal, hivatás Pereg a szocpolos asszonyka nyelve, mintha itthon lenne itt. Csöndesít erre is, arra is. Be- látóbbnak, türelmesebbnek kell lennie D. bácsinak! Foglalja el magát, mint a többi öregek, mozogjon, Ott vannak azok a méhecskék! Meg itt a ház körül is van mit tenni. Kelj egy kis mozgás az öreg csontoknak, az nem megterhelő, csak az egészségét szolgálja. Addig-addig, hogy kezet fog apa és fiú a diófák alatt. Röstellkedve az egyik, diadallal a másik. Az asszony is röstell- kedik kicsit távolabb, mert a fiú. az ura sem marad ki a „káderezésből”. Nem hall ismeretlen dolgokat. Tudja ő jól, mitől lett ügyirat a családi egyenetlenkedés. Búcsúzunk. A tanácsilázig még elhangzik egy rövid megbeszélés. Akár kötnek eltartási szerződést apjukkal D.-ék, akár nem. a két másik gyereket fél kell szólítani a tartásdíj fizetésére. Szólítani kell, ha magúktól nem jut eszükbe. Ez is az öreg D. szerető tlenségre valló panaszait igazolja, de ő még így is jó körülmények között él. Csak hát, nem készült fel a sokszor sok jajjal-bajjal járó öregségre. A fiú pedig, aki apja födele alatt él. nem gondol arra, hogy ő sem fogja elkerülni az öregséget! Legényfia van, aki; ha apjától tanul szülőciszteletet és szere te tét. hát... Egy ügyiratot szólaltattunk meg a sok intézés alatt álló közül. Szép hivatás szociális ügyekkel foglalkozni, de aki nem ismeri és szereti legalább olyan mélyen az embereket, mint ez a csupaerő és józanság fiatalasszony, az ne adja a fejét ilyen feladatkör betöltésére. Ez nem hivatal. Hivatás! — ti.— A Kommunista Ifjúsági Szövetség aktivistái ezekben a napokban szerte a megyében röpcédulát szórnak. Politikai életünk új színfolttal gazdagodik. A röpcédulák jelentős helyet foglalnak el a magyar munkás- mozgalom történetében. A kommunista párt az illegalitás éveiben ezek révén nagy tömegeket tudott mozgósítani. A felszabadulás utáni években pedig az újjáépítés, a konszolidáció segítőivé váltak a röpcédulák. A KISZ kezdeményezése minden bizonnyal nagy érdeklődést vált ki a lakosságból. Az újból felfedezett agitációs eszköz ismét fontos kérdésekben szól olvasóihoz. Rövid szöveg, hatásos grafika jellemzi valamennyi röpcédulát. Az ötéves terv megvalósítását, a mezőgazdaság fejlesztését dokumentáló tények, az ifjúsági mártírok életét ismertető cédulák, a vietnami agresszió ellen tiltakozó és a vietnami nép segítésére felhívó röpcédulák sok ezer emberhez jutnak el. Az ifjúsági szövetség programjával ismerteti meg a lakosságot a több mint két tucat különböző röpcédula. Tolna megyében ezekből a kis „röpcsikböl” sok ezer darabot szórnak el, gyárak kapujában, falvak utcáin a szövetség aktivistái. Képünkön a sok röpcédula közül egyet mutatunk be olvasóinknak. Napirenden 2 felkészülés a nyári tűzvédelemre Ülést tartott a Tamási Járási Tanács VB Szombaton a Tamási Járási T an ács Végrehajtó Bizottsága ülést tartott, amelyen a tűzrendésze ti kirendeltség beszámolóját vitatta meg a tűzrendészet! igazgatás helyzetéről, s a nyári üzzvédelemne való fleslkésaü lésről. Ezután a vb. második félévi munkatervét tárgyalták meg, majd a következő tanácsülés előkészítéseként a járásban folyó művelődéspolitikai tevékenységet értékelték, s az ezzel kapcsolatos feladatokat határozták meg. Végül a bejelentésekre került sor. Az igái! Aranykalász Tsz termálfürdői étterme "szeretettel várja kedves vendégeit az étterem ünnepélyes megnyitója 1968. június 29-én (szombaton) 15 órakor III. osztályú árak, cigányzene, magyaros borok! ételek, termetűi Háziasszonyok minőség-ellenőrzésen A Magyar Nők Országos Tanácsának háziasszonyokból áltó társadalmi aktívái a napokban látogatást tettek a Budapesti Szalámigyárban. A nem hivatásos me ósok ellenőrizték a gyártmányok minőségét, és elmondták a gyár vezetőinek saját és a fogyasztók véleményét üzemük termékeiről. Képünkön: a vendégek aszalámiérlelő teremben. (MTI-íotó — Kovács Gyula felvétele)
