Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-21 / 144. szám

ONYVESPOLC

A megyei könyvtár új köteteiből

Thomas Wolfe:

AZ IDŐRŐL

ÉS A FOLYÓBÓL

Wolfe amerikai író, a huszadik század szülötte. Az időről és a folyóról című regénye önéletrajzi ihletésű, s lényegében a „Nézz vissza angyal” folytatása. Az idő az idő múlása, vissza- hozhatatlansága, az emberélet villanásnyi rövidsége, a természet időtlen végtelensége — ezek a problémák foglalkoztatják az írót itt is, mint minden művében. A hatalmas mű lényegében fejlődésregény. Eugene — maga az író — elindul Altamontból, déli kisvárosból, hogy a Howard Egyetemen fejezze be tanulmányait. Az egyetem elvégzése után rövid ideig szülővárosában éL, majd New Yorkba kerül egyetemi előadónak. Innen indul el felfedező útjára, Európába. Megismerkedik Londonnal, Párizzsal. Elmegy Olaszországba, majd Svájcba, végül visszatér Franciaországba. Az egyik kikötőben, egy Amerikából érkező hajón megpillant egy asszonyt, s ezzel véget ér számára a „fiatalságának sok és gyötrelmes vándorlása”. A regény bemutatja a 20-as évek Amerikáját. a nyugát-éurópai országok társadalmi rétegjeit.

Karéi Capek:

HORDUBAL. METEOR.

EGYSZERŰ ÉLET

A Hordubal magja valódi történet. 1932. október 14-én a „Li- dove Noviny” című újság közölte, hogy egy Munkács melletti faluban meggyilkolták Juraj Hordubej Amerikából hazatért tanyásgazdát. A tettet a felesége és szeretője Vaszil Monák követte el. A mű. e riport nyomán íródott. A Meteor hőse, egy viharba került repülőgéppel zuhant le egy kórház közelébe, útlevél, ruházat nélkül, összeégett arccal. Utolsó napjainak tanúi, a költő, az orvosok, az ápolóinővér és a neurópata látnok valamennyien elmondják történetét — nagyjából egybehangzóan —, de az elbeszélők jelleme szerinti módosítással.

A harmadik történet az „Egyszerű élet” egy nyugdíjas vasúti tisztviselő Önvallomása halála előtt. Az öregember életének eseményeit mondja el, az apai asz- tálosműhelytől, iskolai évei, egyévi prágai kilengései, majd vasúti szolgálatba lépésén át a házasságáig, állomásfőnökségéig, az első világháború alatt folytatott kémtevékenységéig, s végül a minisztériumban betöltött állásáig. A maga pusztán egyszerűségében és bölcsességében ez a rész is mestermű.

Zezon Kosidonski:

BIBLIAI TÖRTÉNETEK

A Lengyelországban jól ismert tudománynépszerűsítő író könyvében a tudományos kritika szempontjából vizsgálja az Ótestamentum történeti hitelességét. Bizonyítja, hogy a Biblia nem más, mint mitológizált zsidó történelem. Ennék bemutatását eredeti módszerrel végzi. Az első részben „A világ teremtésétől Bábel tornyáig” címmel a zsidó teremtéslegendáról bizonyítja be annak sumir-ak'kád eredetét. A következőkben Ábrahám, Izsák, Jákob és József legendáiról, majd a Mózesről és a kánaáni zsidó honfoglalásról szóló bibliai elbeszélések történeti tényeit boncolgatja. Az „Izrael aranykora” című részben a zsidó királyság, az „Izrael és Juda” címűben pedig a kettészakadás és a babiloni fogság időszakáról ír. A befejező részben hat bibliai elbeszélést és néhány népi eredetű tanítómesét tárgyal. A kötetet Dürer bibliai metszetei díszítik.

Ä VlT Tolna megyei küldöttei:

A szakmunkásképzés felelőse

Tamás István az építők napján háromszor huzattá a kötelet. Ű volt a versenybíró. A vastag kötél két végén építőmunkások feszítették inukat. A győzteseknek, az egyik segédmunkásbrigádnak egy üveg orosz pezsgő jutalmat adott...

— Mindenütt ott kell lenni valakinek, aki szervez, mozgósít, intézkedik. Nekem az jutott feladatul az építők napján, hogy a szórakoztató programot állítsam össze, vezessem le — mondja Tamás István.

És az évek során mennyi feladat, megbízás állt előtte, s mindegyik után jelenthette, a vállalat igazgatójának, a szakmunkásképző intézetnek, a megyei tanács illetékes osztályának, hogy a feladatot teljesítettem.

— Amikor a vállalathoz kerültem négy éve, azt bízták rám, hogy a szakmunkásképzésben az előrelépést kezdeményezzem... Előtte Szolnokon szakmunkásképző intézetben tanítottam, ott igen sok jó módszert alkalmaztunk. Azokat itt, a helyi viszonyokhoz igazítottam. Például ahhoz, hogy korábban az építőiparba’ csak olyan gyerekek jöttek, akik máshova nem mehettek. Minőségi mércét állítottunk fel.

Amikor Tamás István a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál a szakmunkásképzési teendők ellátására megbízást kapott, még csak negyven tanuló volt. Ma kétszáznál is több. Sőt a felnőtt segédmunkások tucatjai tesznek évenként szakmunkásvizsgát, ma már rendszeres, hogy az adminisztratív dolgozók is évenként továbbképző előadásokon vesznek részt.

— És mégis mit tart a legjelentősebb eredménynek Tamás István a szakmunkásképzésben? — kérdezzük a harmincéves népszerű embertől.

— Elsősorban azt, hogy a szakmunkásképzés ma már egy olyan rendszerben folyik, amelyet az 505-ös intézet, a megyei tanács és más felügyeleti szervek is elismernek, példának állítják. Lényeges változást értünk el abban a vonatkozásban is, hogy megoldottuk a legfontosabb szakmákban a fiatalok intézeti nevelését. A vállalatunknál alkalmazott módszer a megyében egyedülálló, hasonlót szervezett az állami építőipar is. És a legfontosabb, hogy a fiatalok magukénak érzik két-három évi tanulás után a vállalatot, itt maradnak, lelkiismeretes munkásokká válnak.

— És a KISZ-munka, mert mégiscsak egy VIT-küldöttnek direkt KISZ-munkát is kell végezni.

— Valóban kell KISZ-munkát végezni, egyszer, mert magam is fiatal vagyok, másrészt pedig

A félreértések elkerülése végett: nem rivalizálni akar a szobrászművészekkel a Nógrády Miklós és Nógrády Zoltán találmányán alapuló, szellemes masina, hanem könnyíteni, segíteni akarja a munkájukat. A szoborkészítő automata élő személyekről, szobrokról, vagy más tárgyakról, a kívánt méretben produkál valósághű szobrot, illetve másolatot. A berendezés felvevőrésze a modell felbontott képét filmszalagra rögzíti, amelynek alapján a fotocellával ellátott automata önmű ködőén kifaragja a szobrot. Képünkön a modell és a gép által készített szobor.

(MTI Foto — Kovács Gyula felvétele)

mert a fiatalokkal való törődés mindenkinek kötelessége. A vállalatunknál működő alapszervezetek sok érdekes, változatos programot valósítottak meg az elmúlt években. Miután én is vezetőségi tag vagyok, a program megvalósításában aktívan részt veszek^ érthető, hogy az én. KISZ-mun- kám éppen úgy mérhető, mint az alapszervezeteké, mint a vállalat más dolgozóié.

— Konkrétabban^

— Minden évben megrendezzük a tanulók között a vetélkedőt. A vállalatvezetőség támogatásával rendszeressé tettük a KlSZ-veze- tők továbbképzését Évenként több csoport külföldi és hazai kiránduláson vesz részt Olyan oktatói gárdát szerveztünk a szakmunkásképzéshez, hogy a jövő még jelentősebb, igényesebb feladatait is jól meg tudják oldani. Országos versenyen legutóbb is tíz fiatalunk ért el első, illetve második helyezést. Szóval van mit elmondani, ha megkérdezik, mit tett KISZ-szervézetünk az elmúlt években. És a program is hasonló ahhoz, amit eddig megvalósítottunk, az?.«! a különbséggel, hogy a mércét kissé magasabbra emeltük.

— Mit gondolt, amikor megtudta, hogy a VIT-en képviselheti a Tolna megyei fiatalokat?

— Talán nem tűnik hitelesnek: másfél éve Főglein János szakoktatóval arról beszélgettünk* hogy a vállalatunknál jól mennek a KISZ dolgai, és ezért majd valakit még VIT-küldöttnek is választanak. Hát rám, a szakmunkásképzés felelősére esett a választás. Úgy gondolom, a vállalati KISZ-szervezet megtiszteltetése is benn« van megbízásom-; ban.

— És a tervei?

— A VIT-en szeretnék találkozni valamelyik baráti ország építőipari munkásaival, s szoros testvéri kapcsolatot teremtenénk a két vállalat között

Tamás István VIT-küldött már készül a küldetésre. A vállalati KISZ-vezetőségben sokat beszélnek arról, hogy mit mondjon, kivel keresse a kapcsolatot, hogy a fiatalok barátságát mélyítse, erősítse, hogy eleget tehessen fontos, megtisztelő küldetésének.

PÁLKOVÁCS JENŐ

Bodrogi Sándor:

lflanelévá

I

a Kopasz Oroszlánban

Rémtörténet

— Professzor úr, bizonyosra vesszük, hogy valamilyen módon a jövőben ügynököket dobnak át a határon és mi meg akarjuk védeni önt minden atrocitástól

— Munkát adjanak a főnökömnek, mert megöli a tétlenség — mondta Hilde.

— Két lehetőséget kínálnánk. Ezekben a hónapokban folyik azoknak a dolgozatoknak az elbírálása, amelyeket ifjú tudósjelöltjeink valamilyen tudományos fokozat elérése céljából készítettek. Ha gondolja, Budapestre utazhat és bekapcsolódhat e dolgozatok elbírálásába. A másik variáció Berend. Itt egy műtrágyagyár létesült. Igen korszerű üzem. Ha Magyarország térképére vetünk egy pillantást, akkor láthatjuk, hogy ez a gyártelep egy szikes, terméketlen terület közepén helyezkedik el. A telepen olyan vegyszerekkel kísérleteznek, amelyekké!

— 100 —

felkelthető a meddő talaj termőképessége. Ha gondolja professzor úr, a kutatási osztály egyik részlegét ön irányíthatná. Persze.. * mi szerényebb eszközökkel dolgozunk, mint az I. G. Farben. .De ott teljes biztonságot tudunk garantálni és más módon is elő tudjuk segíteni zavartalan működését.

— Ez a Berend egész szimpatikus, nem? Hilde?

— Hát a tollrágásnál jobb.

— Meg kell mondanom, hogy ugyanakkor Budapesten is feltűnik majd egy Wocheck professzor. Az ön „testvére”.

— És persze az enyém is — mondta Hilde. Nagyon romantikusan hangzott ez az egész.

— Erre ugyan nem gondoltunk, de azt hiszem, valóban szükségünk lesz Hilde asszony...

— Kisasszony! — emelte Wocheck professzor égnek az ujját.

— Bocsánat kisasszony, személycseréjéről is. A pesti „professzor” és „asszisztense” néhányszor feltűnik majd az egyetem környékén, a diákok kiszimatolják, hogy ott dolgozik, és amit egy egyetemista tud, minden eszpresszóban arról beszélnek.

— S az én nevemben önök bírálják el azokat a dolgozatokat? ^

— Kérem szépen ... sok mindenre vállalkoznánk, de kémiai szakdolgozatok elbírálására aligha. Magas képzettségű és hivatásos vegyészek végeznék ezt a munkát, a szakvéleményekre pedig egy indifferens nevet írnánk.

A professzor gondolataiba mélyedt. Azután széttárta a karját...

*

... A délelőtti órában, amikor Wocheck professzor Szigonnyal beszélgetett, már elindult az a társas gépkocsi, amely majd Berendre

— 101 —

szállítja a professzort. De előbb még orvosi vizsgálat alá vetették a világhírű tudóst: milyen egésizségi és idegállapotban van. Néhány napig pihenni hagyták és éppen azon a reggelen indult el Berendre, amikor egy egyszerű munkaskülsejű, negyvenévesnek látszó, tagbaszakadt, vörös hajú férfiú torpant meg egy szürke falú bérház bejárata előtt. Az orvosi névtáblát hosszasan szemügyre vette és megállapította, hogy az egyik sarkán friss repedések láthatók. Felment a lakáshoz, becsengetett.

Kialvatüan, fáradt és mogorva ember nyitotta ki az előszobái kémlelőablakot,

— A szivem, doktor úr. Alig kapok levegőt.

Az orvosnak felcsillant a szeme és tágra nyitotta az előszoba ajtaját.

— Megvizsgálom — közölte —, vetkőzzék le.

A vizsgálat csak pillanatokig tartott, a tetoválás valóban minden jelszónál hitelesebb igazolást szolgáltatott.

Amikor Gömöry meggyőződött arról, hogy az olyan nagyon várt vendége megérkezett, a keblére szorította.

— Úristen — suttogta — tizenhárom éve nem beszéltem egyetlen baj társammal sem.

Bőséges reggelit szolgált fel.

— Most magára hagyom — mondta evés után — bemegyek a kórházba. Napok óta a betegeim felé sem néztem. Még valaki kijön és itt talál bennünket kettesben. Gondolom, nem sokat pihent az éjszaka, egy kis alvás jót tesz magának. Ahogy tudok, hazajövök és megbeszéljük a további tennivalókat...

Néhány óra múlva tért haza. Időközben egy gyenge tejinjekciót adott magának, lázat mért és minthogy harminckilencen felüli hőmérsékletet állapított meg a főnővér, közölte, levegőváltozásra van szüksége, attól hamarabb meggyógyul.

— 102 —