Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-19 / 142. szám
Az intézet laboratóriumaiban rendszeres kísérleteket folytatnak a gazdaságosabb A kutatók naponta ismétlődő feladata a kísérleti állatok sokoldalú megfigyelése, takarmányfelhasz iálás korszerű módszereinek kutatására. Képünkön: automatikus vizsgálata. Ezt a kakast most éppen röntgenezésre készítik elő. aminósav-meghatározó készülékkel megállapítják a takarmányok fehérjetartalmát. (Rózsa László felvételei) A nagyüzemek SZOLGÁLATÁB Min dolgoznak az Állattenyésztési Kutatóintézetben ? A Vérmezőre nyíló ablakok mögött, meg hátul a kertben, a Várhegy aljában, az Állattenyésztési Kutatóintézet „ősi fészkében” ahol ma a laboratóriumi munka folyik — az újjászervezés óta eltelt 18 év alatt sok elismerésre méltó eredmény született. Ám valahogy egy kicsit céltalanul. Pedig valamennyi tudományos kutató célratörően dolgozott, csakhogy ki-ki a maga ^érdeklődése, szenvedélye szerint, vagyis: ahá- nyan voltak, annyiféle irányban. A kormányzat a különböző törekvéseket igyekezett összehangolni, a nemzetgazdaság érdekeinek szolgálatába állítani, és persze, anyagilag fedezni. Az intézetnek az elért eredményekkel azonban „házalnia” kellett a mezőgazdasági nagyüzemeknél. Most gyökeres változás történt, úgy is mondhatnánk, hogy az intézet tevékenysége a gazdaságirányítás reformja révén a feje tetejéről a talpára állt. Miben nyilvánul meg ez? Egy alapvető és mindent átfogó jelenségben: most a tsz-ek, állami gazdaságok keresik meg az intézetet, nem pedig fordítva. Ez természetesen együttjár sok egyéb változással. Az állami költségvetés január elseje óta az intézet tevékenységét csupán kétharmadrészben fedezi; az anyagi alapokat egyharmadrész- ben magának az intézetnek kell „kigazdálkodnia". Ugyanakkor a kormányzat a kutatási munka feladatait csak nagy vonalakban szabja meg, ezekhez a mindennapi munka úgy igazodik, mint az egykori tengerészek az Északi Sarkcsillaghoz. A gyakorlati „manőverezés” már az intézet dolga. Ez ugyanaz az önállóság, mint amelyhez az új gazdasági mechanizmusban a mezőgazdasági nagyüzemek hozzájutottak. S a kettő együtt azonnal érezteti kedvező hatását a kutató munkában is. öt-hat évvel ezelőtt a baromfitartás korszerűsítése volt napirenden. Azóta ebben az ágazatban nagyot léptünk előre. Most szükségszerűen a sertéstartás korszerűsítése került előtérbe, és érthető, ha ez az egyik fő feladata a kutatásnak is. S jelentkeznek a tsz-ek, az állami gazdaságok, január elseje óta szinte egymásnak adják a kilincsét. Bejelentik, hogy — mondjuk — egy ötezer férőhelyes komplett 'sertéstelepet akarnak létesíteni, megbíznák az intézetet: a kikísérletezett, új módszerek alapján készítsék el működési tervét. Az intézet munkatársai pedig felmérik a gazdaság adottságait, aztán hozzálátnak a tervdokumentáció készítéséhez. A műszaki iroda (nemrég alakult) megszabja az építkezés tennivalóit; a közgazdászok elvégzik a szükséges üzemgazdasági számításokat; a „rotációsok” a gazdaság tervéhez igazodva kialakítják a legkedvezőbb forgási tervet, technológiai, takarmányozási eljárást; a számviteli csoport kiszámítja, hogyan lehet a vállalkozást gazdaságossá tenni. A tervdokumentációt a gazdaság a megállapodott összegért, határidőre és garanciával kapja, s aztán hozzáláthat a kivitelezéshez. Az intézet ebben sem hagyja magára, ott bábáskodik a sertéstelep kialakításánál, a tenyészállatok beállításánál. Sőt! Az intézet feladatköre újabban a mind szélesebb körű szaktanácsadó-szolgálattal is bővül. Ez lelet állandó (például meddőségi problémák figyelemmel kísérésére) a gazdasággal kötött megállapodás alapján fix összegért, vagy az eredménytől függő fizetségért. A sertéstenyésztés korszerű technológiájának elterjesztése mellett fő feladat a szarvasmarha nagyüzemi tartásának bevezetése; a technológiai eljárások mellett pedig az új fajták kutatása, a fajta tenyésztés. A sertéseknél már mindkettő előrehaladottabb, csak szaporítani keli a piackövetelte hús-sertésfajtákat, s csökkenteni a vágósúly eléréséhez szükséges időt. A szarvasmarháknál még sok a teendő. Szarvasmarha-állományunk többsége ma gyár tarka fajtájú, de nagyüzemi tartása vidékenként még igen eltérő elsősorban a takarmányozási feltételek különbözősége miatt. A keresztezések egyrészt a tőgyjavítást célozzák, a nagyüzemekben gazdaságos gépi fejes érdekében. Az intézet az idei esztendő első sikerét a Hóm Arthur professzor által irányított magyartarka-jersey kereszte- zési kísérletekkel aratta. Nagy várakozással tekintenek a hibrid kísérletek elé, amelyeket minden bizonnyal fellendít majd a Herceghalomban létesítendő, külföldről importált, új hibridüzem. Fontos feladatként tartják számon hazai takarmányozási feltételeink javítását Az intézet ehhez igen sokrétű munkával járul hozzá. Munkatársai kutatják a fehérjebiztosítás, a koncentrátu- mok készítéséhez szükséges alapanyagok leggazdaságosabb előállítási módját, s újabb és újabb takarmány-receptúrákkal szolgálnak. SZÜTS LÁSZLÓ A „Kövendi Sándor” Tolna megyei Cipész Ktsz általános adminisztrátori és beosztott pénzügyi munkakörbe munkaerőt keres azonnali belépésre. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a szövetkezei központ j ában: Szekszárd, Kölcsey u. 4. Telefon: 12—008. • (228) > / »\ I a Kopasz •■*V ■ ’*?' - *■■■ * I Oroszlánban •. Kémtöítfliet? Az asztalhoz lépett és ötven darab százdolláros bankjegyet számolt a hamutartóra. Schirmbaum magához intette Janát és átadta neki a pénzt. — Magában megbízok — mondta — fizesse be a svájci bankszámlámra. Az asszony csendesen kiment a szobából. A Páter pedig utasította Schirmbaumot: — öltözzön át. Amikor Schirmbaum elkészült, a „Páter” hely- lyel kínálta és leült mellé. Oly közel húzódott emberéhez, hogy szinte a füléhez ért az ajka, amikor megszólalt: — Ezt még Jana sem tudhatja — mondta. — Most elviszem magát egy gépkocsi-telephelyre, ahol az interkontinentális járaton közlekedő kamionok rakodnak. Lesz ott egy nyerges vontató, amelynek pótkocsijában helyet képeztünk ki a maga számára. Ez a „bejárat”, amelyen — 94 — keresztül a kocsiba jut, a vezetőfülkéből működtethető. A kocsi alá búvik, én kinyitom az „ajtót”, bemászik, és az alumínium tömbökön mindaddig fügeszkedik, amíg az ajtó maga alatt be nem zárul. Akkor elhelyezkedik és vár. A kocsi három helyen fog megállni. Harmadszori megállásánál ismét függeszíkedjék és, amikor az ajtó megnyílt, huppanjon le a földre. Tizenöt másodperc áll rendelkezésére ahhoz, hogy a hátsó kerekek között az országúira lapuljon. A kocsi induláskor nagy koromfelhőt bocsát ki magából. Ennek vé- delme alatt ugorjon be az árokba. Utána vágjon át az úttesten és szálljon fel az első HÉV- szarelvényre... ,Két férfi lépett a szobába. — Indulás — mondták. A „Páter” Schirmbaumba karolt és szinte futóléptekkel vitte a garázsba, ahol egy rftentőautó várakozott. Schirmbaum villámgyorsan elfoglalta helyét a mentőautó egyik hordágyén, a kocsi pedig nekilódult az éjszakának. Egy telephelyen torpantak meg. Itt a „Páter” vaskos pénztárcát nyomott Schirmbaum kezébe, majd az egyik teherautóhoz vitte. Gyors mozdulattal maga felé fordította a volt SS legényt. — Ugyanez a kocsi négy nap múlva 0 órakor, ugyanott, ahol kiszáll, várja magukat. Csak semmi feltűnés! Tapasztalni fogja, hogy a fülkében két ember számára is bőségesen van hely. Végeztem. Schirmbaum a kocsi alá mászott, halk zúgást hallott, és a feje felelt megnyílt a „bejárat”. Felkapaszkodott. Újabb zúgás és eltűnt talpa alól a föld. Érezte, hogy a kocsi padozatát kárpitozás fedi. Cigarettát vett elő, rágyújtott. Néhány pillanat múlva távolodó motorzúgás jelezte, hogy magára hagyták. Még végig sem — 95 — szívta a cigarettát, amikor hangokat hallott. Csattanással csukódott be a vezetőfülke ajtaja. A motor túrázott, a kocsi nekilódult. Mind gyorsabb tempóban száguldott Magyarország felé* Órákon át vágtatott a kocsi. A harmadik megállásnál Schirmbaum felhúzódzkodott. Halk zúgással nyílott a szabadba vezető ajtó. Elengedte magát, lágyan a földre huppant. A motor túrázott, koromfekete gázt lövellt a kipufogócső. A kocsi elgurult, Schirmbaum az árokba vetette magát. Fűcsomókba kapaszkodva tovakúszott. Azután az ártík pereméig emelkedett, körülnézett. Sehol senki. Felugrott, leporolta magát, átszaladt a túloldalra. A távolból egy közeledő szerelvény csattogását hozta a szél. Rudolf Schirmbaum az utolsó kocsiba szállt. Megfordult benne a gondolat, ha menekülnie kell, és kiveti magát a robogő szerelvényből, így nem kerülhet, a kerekek alá. A hajnali járaton sokan igyekeztek munkahelyükre, Schirmbaum behúzódott a kocsi peronjának sarkába. Amikor a kalauz jött, kétforintost nyújtott neki. Semmit nem szólt, a kalauz egy átszállójegyet tépett és egy forint harmincat a tenyerébe számolt. Schirmbapm zsebre tette a pénzt és únottan elfordult. Pisztolycsővel nézett szembe. — Most lelőlek, báci. A volt SS legény hátán lefutott a félelem első verejtókcseppje. Megérkezett Budapestre.., — 96 —
