Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-18 / 141. szám
A Fornádi Állami Gazdaság központjában összehívtuk a felsőtagozatos diákokat, hbgy beszélgessünk velük az életről, a környezetükről, hogy képet kapjunk, fogalmat alkossunk magunknak arról, milyenek ma a pusztai gyerekek. A tanítás aznap befejeződött. Kézenfekvőnek látszott tehát, hogy a lányokat, a fiúkát otthon keressük. Hol is lehetnének máshol? Otthon, a ház körül élvezik — gondoltuk — a pusztai szabad térségeket, azt. ami a városi gyereknek csak vágyálom. Nos, első meglepetés: a szülők közlik, hogy a gyerekeket az iskolában találjuk, a napköziben. Kissé különös hatást gyakorol ránk, hogy ugyanúgy „be vannak zárva”, mint a városi gyerekek. A füves árokpartok, a nyaralásra alkalmas térségek helyett az iskola tenyérnyi udvarán hancuroznak. Mégis, úgy véljük, jobb ez így. Ä tanár úr lepődik meg leg- elébb, ám készséges. Elmondjuk neki, hívjon a tanterembe néhány nagyobbacska fiút és leányt, kérdezz—felelek játékra. Válogatni kezdi a gyerekeket. Ml arra kérjük, ne. Legyen közöttük Ilyen is, olyan is. Ilyen előzmények után kérdezte meg bent a tanteremben a szűk Iskolapadban Küi Lajos, hogy fnost milyen tantárgyból vizsgázunk? 1. a- Gyerekek, ennek az állami gazdaságnak ki a gazdája? Ki fizeti a szüléiteket? — Nem gondolkodtam üyen dolgokon. — Tolnai István, 6 vezeti a gazdaságot, ő mondja meg, hogy kinek mát keU dolgoÄni. De a gazdaság nem az övé. — Bent a pénztárban fizetnék. Azt kérdezi so. egyik gyerek* hogy milyen tantárgyból vizsgázunk? Miből van a kenyér? Megkezdték a selyemgubó-beváltást Három hétre leállt a fonoda Minden évben július első napjaiban nagy izgalommal várják a selyemgyári vezetők, dolgozók a begyűjtés megkezdését. Egy- egy gubóbegyűjtésd szezon egyben bíztatás és ígéret arra, hogy marad még az ipar, nem kell felette meghúzná a vészharangot. A múlt hét végén megkezdték a selyembugó beváltását. A sok évi tapasztalatok figyelembevételével még nem mondhatnak biztosat a minőségről, a meny- nyiségről sem, mert a begyűjtés első napjai eredményéből még nem szabad következtetést levonni. Előzetesen csak aranyit tudnak mondani a tolnai gyárban, hogy körülbelül a múlt évi gubómennyiség — mintegy negyvenezer kiló — az idén is meglesz. Az idén néhány ezer kiló már érkezett Tolnára, de egyelőre még csak a fojtóüzembe. Itt egy érdekes eljárással elpusztítják a gumóban lévő állatkát, hogy ne rágja ki, mert a „lyukas gubó” már fonásra nem alkalmas. A folyamatos átvétel, fojtás, szállítás útjában nincs akadály. Az átvétellel egyidőben minden évben leállítják a fél évszázados fonoda gépeit. Az idén erre a tegnapi nap folyamán (jún. 17) került sor. A fonoda gépei, motollái három hétig állnak, a ttnk-lakatosok veszik birtokukba a munkacsarnokot, és hozzákezdenek az évi nagyjavításhoz. A szokáshoz híven a fonók, a selyemszoba és más munkahelyek dolgozói ez idő alatt veszik ki évi fizetéses szabadságukat. 2. — Gyerekek, következik a második kérdés: Kitől kapjátok a megélhetést, a kenyeret? — A kenyeret a boltból kapjuk. — Mi otthon sütjük a kenyeret, édesanyám néha hármat süt. De én jobban szeretem a boltit. — A puha kenyér a jó. 1. — Gyerekek, valószínűleg nem értettétek az előbbi kérdést, ennek ellenére most tavábbmegyűnk. Válaszoljatok, melyikőtök tudja, ki parancsol az édesapjának? — Nem parancsol néki senki. — Utasítást kap a főnökétől. — Horváth József a fölöt tese. ♦. — Gyerekek, kitől féltek? — Aputól. — Aputól. — Senkitől. — Anyutól. t. — Gyerekek, itt ez a nagy gazdaság, ismeritek belülről? — Nem szabad bemenni az istállókba. — A gépeikhez sem szabad menni. — Én azért bejárok tejért. — Igen. — Fenyő Jancsi a titkár. 9. — Gyerekek, hallottatok mór valamit a munka versenyről? — Nem tudom. — ? — Apukám nyerte tavaly, és oklevelet is kapott. JS. — Gyerekek, meg tudjátok mondani ki a legjobb traktoros és ki a legjobb tehenét*? — Köztársaság. — Népköztársaság. — Kádár János bácsi vezeti. 11. — Gyerekek. úgy látjuk, mindegyikötöknek van karórája. — Születésnapra kaptam. Mindig meglepnek valami vei a szüleim. — Nekem is sok ajándékot adnak. Könyvéket. Én szeretem a könyveket, mert tanár akarok lenni. — Óh, az én karórám már régóta megvan. Nem olyan hagy szám... 12. — Gyerekek, melyik tehén ad ebben a gazdaságban legtöbb tejet? Kettőtök édesapja tehenész, biztosan tudjátok. — 7 — 7 — 1». Gyerekek, mondjátok meg a járásotok és a megyétek nevét, valamint székhelyét. —■ Az i® valami? Tamási, Tolna megye, Szekszárd. Én már voltam Szekszárdin, a kórházban. — Mindenki tudja. Hozzánk újságok is Járnaik. — Hozzánk is sok újság jár, én iis tudom 17. — Gyerekek, és tudjátok, hogy kik a járás, a megye vezetői? Csak egy nevet mondjon mind- egyikőtök. ? __ i _ ? _ 7 U. — Gyerekek, melyikőtök mi szeretne lenni? «. “ Gyerekek, ti már nagyok vagytok, jövőre, vagy egy év múlva elvégzi telt az általános iskolát, bizonyára meg tudjátok hiohdanl. ki itt a szakszervezet titkára? — 7 — 7 — 7 7. — Gyerekek, azt sem tartjátok számon, hogy hány autó- és tv- tulajdonos van? — Nálunk legalább tíz autó jár, Wartburg. Trabant, Skoda, Moszkvics. — Mindenkinél van televízió. — Mi is vettünk televíziót. *. — Gyerekek, működik das ágban KISZ-szét-vezet? kié volt ez a a gazÍJ. — Gyerekek, puszta? — A nagyapám itt volt cseléd, de most nyugdíjas. — Nem a cselédeké volt. — A cfcelédek másnak szolgáltak. 14. — Gyerekek, valószínű iámét félreértitek a kérdést, ez nem Is baj. Feleljetek a következőre: hová fordul édesapátok, ha sérelem, ha Igazságtalanság éri, ha megbántják? — Az igazgató bácsihoz — A főkönyvelőhöz. — Attól függ. — Nem éri sérelem. — U. Gyerekek, fogalmazzátok meg szépen, ügyesen Magyarország államformáját. — Fodrász. — Traktoros.-r Tanár. — Villanyszerelő. — Tejellenőr. — Traktoros. 1». Gyerekek, melyikötöknek mi a kedvenc háziállata? — Galamb. — Nyúl. — Kutya, — de nem szabad tartani. — Macska. — Kutya. 20. — Gyerekek, a televízió műsoraiból mi érdekel titeket leg jobban? — Minden. — Az egész. — Krimi. — A tv jelenti. — A tv-híradó. 21. — Gyerekek, a Lajos az imént azt kérdezte, hogy milyen tárgyból vizsgáztok. No, mit gondoltok, miből vizsgáztátok. — A pusztából. — 7 — Abbéi, hogy miből van kenyér. SZEKULITY PÉTER — PALKOVACS JENŐ „Megszelídítik” a vadkomlót Érdekes komlónemesítési kísérletek kezdődtek Iregszemcsén Iregszemcsén, a Délkelet-du. nántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben kamlónemesítési kísérletek kezdődtek a söripar megbízásából A vállalat által javasolt négyféle: egy cseh, egy francia, egy tettnangi és egy mezőhe- gyesi komlofajta különböző gazdaságokban kiválogatott dugványaiból egy-egy hold kísérleti anyatelepet ültettek Iregszemcsén az Idén. A keresztezések céljára ebben az évben vadkomló magonctelepet is létesítettek. A vadát ami 6 tobozokat, magvakat a Dunántúlon főleg Komló és Szászvár környékén, továbbá Pincehelyen gyűjtötték össze. Érdeklődésünikre dr. Varsányi Józsefné. a komlókísérletek irányítója elmondotta, hogy a vad- komló magjának nagyon rossz a csírázoképessége, ezért sokat keL lett összegyűjteni és vetni belőle. A vadmagvak nem csíráztak mindjárt, hanem rövidebb nyugalmi állapotra volt szükségük, majd több napon át nulla- mínusz 2 Celsius fokon tartották; csak azután vetették el üvegházban, s február végén kaptak csíranövényeket. Ezeket cserepekbe rakták az üvegházban, s májusban ültették a magonctelepte. A vadkomlóból csak a hímegye- dek szolgálnak majd a keresztezés alapanyagául. A magonctelepet feltérképezték, figyelemmel kísérik fejlődésüket, állapotukat Az intézetben megkezdték egy fajtagyűjtemény kialakítását is, ebben tízféle különböző „nemzetiségű” komlófajtát hasonlítanak majd össze. Állandóan tartják a kapcsolatot az anyatelepek dugványait szolgáltató gazdaságokkal, figyelemmel kísérik, hogy a kiválogatott növények rezisztenciái jukat (betegségellenálláfid képességüket) mennyi ideig képesek fenntartani. A kísérleti anyatelep egyelőre az a célt szolgálja, hogy onnan kerüljenek ki az egészséges dugványok. BALLABÁS LÁSZLÓ A „Kövendi Sándor” Tolna megyei Cipész Ktsz általános adminisztrátori és beosztott pénzügyi munkakörbe munkaerőt keres azonnali belépésre. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a szövetkezet központjában: Szekszárd, Kölcsey u. 4. Telefon: 12—008. (228) JOtúsz évvel ezelőtt ismerkedtem meg a történe- lemcsinálókkal. Az egész úgy kezdődött, hogy szólt a borbélyinas bd- rátom: menjünk el Máriagyűdte, állítólag nagy rumli lesz ott, Mindszenti hercegprímás is jön. A hercegprímás hatott. Az elemi iskolai könyvünkben volt egy kép, amely Esztergomot mutatta a hercegprímás palotájával. Gyönyörű palota volt. Gondoltam is akkor, hogy lehetett ilyen nagy palotát összemuzsikálni. Később aztán megmagyaráztam magamnak: a hercegprímás csak hercegeknek muzsikál és azok biztosan százpengősöket húznak a vonójába. Az egészben csak az zavart egy kicsit, hogy a hercegprímás a papok főnöke is, és sehogy sem tudtam elképzelni díszmagyarban, amint éppen a hercegek fülébe húzza a nótát. Megegyeztünk. Én vittem a barátomat. Ketten nyomorogtunk egy kis biciklin. Máriagyűdön rengeteg volt az ember. A legtöbben gyalog jöttek. Hangszórós autók szaladgáltak, a bazárok tetején mikrofonok álltak és onnan kiabáltak. Hol azt kiabálták: áltamn rí tani kell az iskolákat, hol meg az ellenkezőjét. Egy nagy emelvény is volt. Ott helyezkedtek el a papok. Lila derékövesek, lila sapkások ... Kövérek, soványak. Én csak azt csodáltam, hogyan tud az a kis sapka megállni a fejükön. Mindszenti beszélt. Nagy Magyarországról mondott valamit, az ezeréves hazáról, még arról, hogy most el akarják venni az iskolákat... ez feldühösítette. Odajött hozzám, megfogta a hajamat, a fülemnél úgy, ahogy az igazgató út is szokta, és elkezdte csavarni, amely művelet állóhelyzetbe kényszerített. És ekkor megkérdezte: — Te nem tudod a katekizmust? Történelemcsinálók Az iskolák elvételét azt én helyeseltem. Meg a barátom is helyeselte, mert mi nyolcadik elemista korunkban bevezettük a fakultatív hitoktatást. Ez úgy történt, hogy később mentünk hittanórára, mert a pékségben megvártuk, amíg kisül a kis cipónk. Hatalmas termetű papunk volt, aki képviselőjelöltként indult a hatos listán, amiből mi csak annyit értettünk, hogy ennek a pártnak a tagja a helyi volt főjegyző is. A késést még csak megbocsátotta valahogy, de azt, hogy én a pad alatt regényt olvasok, azt már nem. Mint később kiderült, ő észrevette ezt, és azt mondta, aki tudja a katekizmust, az a szemébe mer nézni. Az én szemem el volt foglalva a regénnyel, és Nem értem rá válaszolni, mert már el is csattant az első pofon, utána mindjárt a második. Állva maradtam. Megvártam, amíg előremegy az asztalhoz, és ekkor odaszóltam a barátomnak: — Jössz? — Megyek! Elindultunk. A pap utánunk szólt, mi pedig vissza az ajtóból: — Fakultatív hitoktatás van! Nem muszáj járni ... Csak annyit tudtunk a fakultatív hitoktatásról, hogy nem kötelező, tehát aki akar, az megy, aki nem, hát nem. Félévkot megbuktunk hittanból, év Végén pedig nem kaptunk osztályzatot. így rendeztük le a magunk rér-éröl a hittankérdést. Itt is valami ilyen folyt, csak nagyban. AZ egyik fél azt kiabálta:> kell az egyházi iskola, a másik azt, hogy nem. És azok hangja volt az erősebb, akik nemet kiáltottak. Sorra olvasták fel a táviratokat, amiket nem tudom, hogy kinek küldtek>. Az egyik távirat szövege az államosítást követelte, a másik nem. Nagy volt a zűrzavar. Az emberek jöttek-mentek, de voltak olyanok is, akik leültek a zöld gyepre, hallgatták a táviratvitát és közben jóízűen falatoztak, ök voltak a szurkolók, akik csak azért jöttek, hogy lássák, mi is történik. Mindszenti-képet árultak. Színes képet, olyanforma volt, mint a szentkép, amit jó feleletünkért kaptunk. Mi is vettünk egyet. Ketten. Mert csak így jött ki a pénzünkből a mozi is, meg a kép is. Később összetéptük, mert nem tudtunk megegyezni, hogy kié legyen a hercegprímás. Mi is kiabáltunk, ha jól emlékszem mindig azt, hogy államosítani kell az iskolákat. Hogy miért? Azt nem tudtam volna akkor megmondani. Most már tudom. Sőt most már azt is tudom, hogy a történelemcsinálók dolga nem eavszerű. nyakran zűrzavarral jár, és ebben a zűrzavarban is az ő hnvoiuknnk ketl érvé- miesvlni. S7ALAT JÁNOS t
