Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
Tolna megyeiek MAMAI árut, mint ahogy ott még mindig kínálják a portékát. Konstant» különös, keleties, vagy még inkább délies hangulatú város. Sok az édesség, az utcákon porcukorban meghempergetett fánkszerű süteményt majszol az egyenruhás középiskolás lány, a háziasszony, a mérnök, a matematikatanár. A különvonat Szekszárdiéi J ' délben indult és kétszáznyolcvan utasával másnap este érkezett meg Dobrudzsa fővárosába, Kőris táncába. Máflíél, kétórás, esetleg félnapos vonatozáshoz szokott emberek számára örökkévalóságnak tűnt megtenni ezt a hosszú utat. Szerencsére az Utasellátó személyzete remekelt és ez sok szempontból kárpótolta a Tolna megyei turistákat. Az IBUSZ-kísérök figyelmessége hasonlóképpen. Hiába, mi nem vagyunk hozzászokva a nagy távolságokhoz. Napközben el lehetett gyönyörködni a tájban, a Királyhágón keresztül a vidék megejtő szépségében, de az éjszaka a kirándulókat már különösképpen megviselte. Igaz, némi találékonysággal az utasok többsége a csomagtartókból rögtönzött ágyat, fekhelyet Derékfájás ellen ez a fekhely nem a legjobb orvosság, de 'a Fomádi Állami Gazdaság traktorosa úgy vélte: ki lehet bírni. Ki alvással, ki beszélgetéssel, ki pedig udvarlással ütötte agyon az időt. Az öreg István gazda az F-i tsz tagja dalolóseal űzte maga előtt éjfél után az órákat. A P-i ktsz mumkásinői is énekszóval tartották magukat ébren. A Sárköz népművészete Kö.iyr a sárközi napokra A sárközi napokra magyar, német, francia és orosz nyelvű bevezetővel, 59 fényképpel, közel húsz színes melléklettel ízléses kiadvány jelent meg a Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, és a szekszárdi Béri Balogh Ádám múzeum gondozásában. Szerkesztői: Andrásfalvy Bertalan, tudományos kutató és Vadócz Kálmán, a megyei könyvtár vezetője Lektor: néhai Babus Jolán múzeológus. Bíborvég, főkötőhímzések, sárközi motívumokkal ékes szőttesek, mázas cserépedények, gyönyörűen faragott használati eszközök, hímzett kisködmön, karcolt kanásztü- lök gyönyörködtetik az új könyv oldalain a népművészet kedvelőit. A korlátozott példányszámban megjelent kiadvány ízelítőt ad Sárköz gazdag népművészeti kincséből. Kapható lesz Decsen, a sárközi napokon, és Szekszárdon a Béri Balogh Ádám múzeumban MIT MOND A § ? ... a „Munka Érdemrend" arany fokozatáról Láng József olvasónk a „Munka Érdemrend” arany fokozatával járó kedvezményekről — jubileumi és hűségjutalom, illetve nyugdíjként a teljes fizetés elnyeréséről — érdeklődik. „A jubileumi jutalom, valamint a hűségjutalom elnyerésének a ,Munka Érdemrend- nem előfeltétele és ugyanakkor a .Munka Érdemrend’ elnyerése nem is teszi a dolgozót jubileumi, illetve hűségjütaiomra jogosulttá. Ugyanígy nem befolyásolja a ,Munka Érdemrend' elnyerése a nyugdíjba vonult dolgozó részére fizetendő nyugdíj összegét sem. Arra a kérdésre pedig, hogy idevonatkozó kérdésével, igényeivel hová forduljon, az alábbi címet közöljük: Társadalombiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósítási Igazgatósága., Budapest, V. Guszev u. 10.” Egy majd két napig robogó különvonat az első két óra után már kezd a saját törvényei szerint élni. Az IBUSZ-kísérők végigjárják a kocsikat és kérik a turistákat, mindeniki jegyezze meg a sorszámát hogy gyorsabb legyen a határállomásán az útlevél- és vámvizsgálat. A D-i jogi doktor a legelső, alá elfelejti a maga számát, a kilencest. Ennek ellenére a vám- és az útlevélvizsgálat szinte percek alatt lebonyolódott. A román határőrök és vámőrök udvarias tisztelgéssel és magyarul kívántak jó pihenést a Tolna megyei turistacsoport tagjainak. Udvariasak és barátságosaik voltak. Szóltak, hogy óráinkat igazítsuk 60 perccel előre, a romániai időszámításhoz. A különvonat azzal is a maga külön életét élte, hogy jött az orvos, végigjárta a kocsikat, közölte. melyik vagonban rendel. Később a pincérek jelezték a tálalás idejét. Vadidegen emberek hajoltak ki az ablakon, s meghitten csevegtek, mintha évek óta ismernék egymást. Testvériesen osztozkodtak a hazain, közlékenyek!, barátságosak ás udvariasak voltak. A főagronómus, a traktoros, az állattenyésztési brigádvezető, a munkaügyi előadó, a gondnok, a tehenész, a tejipari szakember, a varrónő, az adminisztrátor, a Temetkezési Vállalat dolgozója, civilben egészen más. Arra gondoltam: miért nem tudunk otthon, a munkahelyen is olyanok lenni, mint Itt, a külön vonatban? Az IBUSZ-nak és az önsegélyző csoportnak már csak azért-is érdemes ezeket a különvonatakat indítani, mert összébb kerülnek, s jobban társas lényekké formálódnak az emberek. anstancához közel, Mama- iában, egy camping-telep volt néhány napig az otthonunk. A szó legszorosabb értelmében a tengerparton laktunk. Minden átmenet nélkül csöppentünk bele egy nagy, nemzetközi sokadalom kellős közepébe. Éppen június első napjaiba kezdődik a tengerparton az üdülési szezon. Finnek, lengyelek, csehek, svájciak, németek, franciák lezser öltözékben, a nők színes strandruhákban, nagy kalapokban sütkéreztek a tengerpart lisztfinom homokjában. A nudisták meg Ádám-kosztümben futottak neki a hullámoknak. A nudistatelep volt az első napokban a fő attrakció. Fél szemünkkel oda-oda sandítottunk. Egy idős. szikár Tolna megyei szövetkezeti gazda fehér ingben, fekete kalapban fekete nadrágban, mindennap megállt a tengerparton nézte a vizet és — unatkozott. Mindennap beszélgettem vele. Állandóan valami furcsa megrendülést éreztem magamban. Hallgattuk a tenger zúgását, s ő azon meditált; esik-e vajon otthon az eső, nő-e a kukorica. aratják-e már az árpát? Invitáltam, hogy nézzük meg a nudistákat. A fejét rázta, „fín azokat a rendetleneket nem nézem” — mondta. Hívtam Kons- tancába: „Minek? Ott is csak házakat látok” — állapította meg egykedvűen. Megkérdeztem tőle. jól érzi magát Mamaiában? „Tűrhető” — felelte kurtán, kimértem. A finn lányok sokszor megbámulták az én öreg, fekete ka lapos szikár barátomat, aki előtt ötvenéves késéssel, de végül csak kinyílt a világ. De még szoknia kell. lyf amaiában, ezen a Fekete tenger parti fürdőhelyei: valóban a világ nyílik ki az. em bér szeme előtt. A Tolna megyeiek többsége alaposain kihasználta ezt a lehetőséget és jól j körülnézett. Az olvasmányéi- I menyekre, az előkelő tengerparti fürdőhelyek varázslatos világára kellett gondolni. Főleg este, amikor a hét kilométer hosz- szú szállodasor bárjaiban megkezdődött az éjszakai élet, a sétányokra kihallatszott a zene, felgyulladtak a neonfények, és mindennap reggelig „állt a bál”. Reggelenként a kikötő felől hűvös, sós szagú szél fújt, s időnként hallani a hajókürtök hangját. Percenként közlekednek Mamai a és Kon stanca között a trolibuszok, az utasok szinte kivétel nélkül külföldiek. Isszák a két lej as Pepsi Colát, a Cujkát és csodálják a kanstancai főutca szünet nélkül tartó nyüzsgését: a latin szépségű román nők előkelő vonulását, a vitatkozó férfiak ácsorgását, a fess tengerész- tisztekefl, és a kér t h el yi ségben az örökké civódó pincéreket. A bazár külön látványosság, egész nap tart a keleties hangzavar és ha lehet, a piac este nyüzsgőbb, mint Szekszárdon reggel. Kanstanca nem szép, Konstanca érdekes város. Az üzletek gyakran hozzák zavarba a külföldit, mert előfordul, hogy a kirakatban bőröndöt látni, bent a boltban viszont kész férfiöltönyöket és női fehérneműt kínálnak az eladók. Nálunk talán a maszek világban kínálták oly buzgón az A Tolna megyeiek többsége a román tengerparton kitűnően érezte magát. A camping- tábor minden szempontból kielégítette az igényeket, s az volt a legnagyobb előnye, hogy lakói közel érezhették magukat a természethez, ennek ellenére a faházakban villany világított, mosdók, fürdők álltak a táborlakók rendelkezésére. És csak mindössze száz lépésre volt a tenger. Néhá- nyan olyan mohón kezdték meg a napozást, hogy bizony a doktor úrnak is akadt dolga. A pirosra sült Tolna megyei sereg más és más élményekkel, benyomásokkal gazdagodott. Voltak, akik azt mondják, a legérdekesebb volt számukra Mangaliába és Efóriába a kirándulás. Mások a látványos Ovidius kultuszt tartották igazi „csemegének” és meglepetésnek. Még mások, az idegenforgalmi nevezetességű török mecsetet. A többségnek azonban talán mégis a kikötő nyújtotta a legnagyobb élményt. Voltak, akik mindennap megnézték a kikötőt. Sajnos, a látrúyaló és a kapros koszt túl sok, az idő nagyon kevés volt. Mire „a nép összerázódott” időink lejárt. A külön vonat este nyolc órakor indult velünk, sok maradandó, gazdag élménynyel és néhány múlandó bosszúsággal Kanstancából haza, Szek- szárdra. SZEKUL1TY PÉTER Önállóság és a szülői szereid Péterrel ma reggel Szekszárd egyik óvodája előtt találkoztam. A fának támaszkodva ült, és egy ismerős asszony hajolt föléje. Faggatta: — Miért nem mész be? Majd hozzám fordult és magyarázta: — A szüleit ismerem, itt laknak a közelben. Elengedték egyedül és most nem akar bemenni. Nem merem itthagyni, hátha elcsavarog... Most már ketten is bíztatjuk Pétert, a „csalétek” egy frissen készült papírhajó. A pedagógiai módszerekkel hadilábon állhatok, mert a kis hajót elfogadja, de nem mozdul. A kilátástalan helyzetnek úgy vetek véget, hogy ölbekapom és elindulok vele. Most szólal meg először: — Nem erre... Ez a bölcsőde. — Vezess! — állítom talpra. Te ismered itt a járást... A lépcsőig kísérem, már nem keli noszogatni. Az óvó nénit nem látom, azt sem tudom: valóban megérkezett-e? Mindenesetre, mikor elbúcsúztam tőle, már az óvoda épületében volt, nem az utcán, a forgalmas úttest mellett álldogált. Kicsit aggódva gondolok mégis arra: bízhat-e a szülő úgy óvodás gyerekében. hogy egyedül engedi el reggel? Nem a túlzott féltés, de a megfontolás késztet arra, hogy kifogásoljam az önállóságra nevelés módszeren, ennek az esetnek a kapcsán. Ha Péter a járdaszélről az autók közé szaladt volna, már későn elmélkedne, sajnos a szülője is a felelősség kérdéséről. (— na —) Jegyzet a munkastílusról KÉT ÁLLÁSPONT — KÉTFÉLE BEÁLLÍTOTTSÁG Úgy adódott, hogy a napokban rövid óra leforgása alatt két, egymás munkáját közvetlenül kiegészítő vezetővel beszélgettem egy közérdekű problémáról és annak megoldásáról. A szekszárdi részlegvezető távollétében először helyettese tájékoztatott, majd — szerencsés véletlen — sikerült a termelői egység vezetőjével is beszélnem. Ki az illetékes, kinek lehet intézkedni? Történt-e mulasztás? — érdeklődtem. „Tizenöt éve döntöttek így. Intézkedésünk jogos” — sommázta az első. „Kérdése indokolt. Esetenként szoktunk megegyezni, most elmulasztottuk. Közös nevezőre jutunk a konzultálás során” — fejezte be a másik. Két álláspont — kétféle beállítottság, tükrözik az elzárkózást és a segítő készséget. Kettejük szavai és felfogása között két szempontból volt feltűnően nagy a különbség. Az egyik a tények kétféle beállításában, a másik pedig az intézkedés, a változtatóéi készség, az akarás különbözőségében mutatkozott meg. Talán mondanom sem kell, hogy a mérleg, a vezető korrektsége folytán az ő javára billent. Hozzátehetjük, hogy a 15 évvel ezelőtti dolgokból eredő illetékességről nem a hosszabb ideje ott dolgozó helyettes, hanem a néhány éve kinevezett megfontolt vezető nyújtott pontosabb és tömörebb, elfogadható tájékoztatást. Természetesen lehetséges a különböző felfogás. Egy azonban elgondolkoztató. Ez pedig a tények határozott, szemrebbenés nélküli, hosszasan részletezett megmásítá- sa. Szöges ellentét. Hogyan tudnak így egy irányba húzni? Hiszen egyformán hitele kell legyen mindkettőjük szavainak. Ha ennyire két nyelven beszélnek a vezetőtársak, abból nem sok jó ered. Esetünkön túltekintve, nem egyszer tapasztalható, hogy megoszthatók, egymás ellen is kijátszhatók a vezetők, ha rést hagynak azok számára, akiknek egyéni érdekük fűződik ehhez. Félreértés elkerülendő, nem a ve„ zetési munkastílus uniformizálása mellett emelünk szót, hanem a vezetés egységesebbé, összehangol- tabbá válása érdekében szólunk. Van ugyanis néhány Íratlan szabály, melynek követése minden irányító munkakörben dolgozó emberre ajánlatos, sőt kötelező. Közéjük tartozik a szó. hitele, a felelősségérzet, a minden esetben fontos önálló gondolkodás.. .Megeshet, hogy hézagosak a helyettesnek, vagy akár a vezetőnek az ismeretei. A sietség, az elhamarkodottság káros. Nem szégyen, ha ilyenkor őszintén közli, vagy türelmi id'őt kér attól, aki választ vár tőle. Mennyivel jobb, mintha kategorikusan kijelenti, így akarva akaratlanul félrevezet. Utóbbi rongálja, tönkre silányíthatja a bizalmat, feltétlenül rossz hatást vált ki hozzá forduló beosztottjaiból. Az embereket irányító, sorsukért felelős közvetlen munkatársak időnként egyeztessék felfogásukat, sőt módszereiket is. Tegyék ezt meg addig, amíg mások is észre nem veszik ellentétes mentalitásukat, mielőtt zavart okoz, vagy visszaüt az ellentét. H. E. A sütvéayi csikúlegelűn.
