Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-15 / 139. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) kai Bizottság póttagja, a minisz­tertanács elnökhelyettese, Németh Károly, a Politikai Bizottság pót­tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Dobi Isván, az Elnö­ki Tanács nyugalmazott elnöke. A nagygyűlés résztvevői meleg szeretettel, hosszan tartó tapssal köszöntötték az elnökségben he­lyet foglaló csehszlovák párt- és kormányküldöttség tagjait, vala­mint a magyar vezetőket. A csehszlovák és a magyar himnusz elhangzása után Németh Károly, a Budapesti Pártbizott­ság első titkára nyitotta meg az ünnepséget. Beszédében többek között ki­jelentette: pártjaink és kormá­nyaink, a két testvéri nép akarata és érdekei szerint cselekedtek, amikor egyezménybe foglalták azokat a közös törekvéseket, amelyek kifejezik népeink érde­keit. Ezután Kádár János emelkedett szólásra. Kádár János: Pártunk erejének, tekintélyének forrása az eszmei és politikai egység Kádár János beszéde elején emlékeztetett arra, hogy a ma­gyar—csehszlovák kapcsolatoknak történelmi gyökerei vannak. Kapcsolatainkban új történelmi korszak kezdődött, amikor a szov­jet hadsereg felszabadító harca nyomán népeink szabaddá lettek és saját kezükbe vették sorsuk irányítását. Ezután foglalkozott a magyar— csehszlovák kapcsolatokkal, majd arról beszélt, hogy az együttmű­ködés további bővítésének objek­tív és szubjektív • vonatkozásban egyaránt jó feltételei vannak. Kádár elvtárs ezután elmon­dotta, hogy a jelenlegi megbeszé­lések során tájékoztatást adtak arról, hogyan halad Magyarorszá­gon a szocializmus építése. Ezzel kapcsolatban kiemelte: pártunk erejének, tekinté­lyének. a szocializmus felépí­tésében elért sikereinek for­rása az eszmei és politikai egység, amelyet a pártélet lenini nor­máinak, a kollektív vezetés el­vének betartásával és betartatá­sával a szubjektivizmus és min­denféle antimarxista nézet elleni állandó és következetes harccal ért el. Értelmezésünk és gyakor­latunk szerint az eszmei és poli­tikai egység nem zárja ki az elv­társi eszmecseréket, vitákat. Sőt. úgy gondoljuk és tapasztaljuk, a cselekvésbeli egységnek feltétele, hogy minden lényeges kérdés el­döntése előtt tanácskozzunk egy­mással, vitatkozzunk és az esz­mecserébe nagy számban vonjuk be az érdekelteket és a kérdés­ben járatos szakembereket. Kádár János ezután megemlé­kezett arról, hogy gazdasági ter­veinket és kulturális, szociális elgondolásainkat a párt IX. kong­resszusának útmutatásai alapján megfelelő eredményekkel valósít­juk meg. Az idei év bíztató kez­detének nagy jelentőséget tulaj­donítunk, mert ez az első esz­tendő, amikor terveinket a párt által kezdeményezett új gazdaság- irányítási rendszer bevezetésének körülményei közepette kell telje­sítenünk. Kádár János ezután így foly­tatta: __ Csehszlovák elvtársaink o lyan időszakban látogattak hoz­zánk, amikor testvérpártunk fe­lelősségteljes harcot vív a szo­cialista fejlődést gátló különböző akadályok leküzdéséért, a szocia­lizmus pozícióinak megerősítésé­ért és jövőbeni fejlődéséért. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága legutóbb elfogadott határozatában, a mun­kásosztály ügye iránti felelősség­től áthatva, elhatárolta magát a szocializmus építésének meneté­ben jelentkezett torzulásoktól, törvénysértésektől és hibáktól. Ugyanakkor kijelentették, hogy egyesek hibái miatt nem enge­dik befeketíteni a pártot, a párt­aktivisták és párttagok tömegeit. Csehszlovák elvtársaink harca bonyolult és nehéz körülmények között folyik. Nyilvánvaló, hogy társadalmuk állapotát, a párt helyzetét ők jobban ismerik, min­denki másnál. Mi, magyar kommunisták teljes mértékben szolidárisak vagyunk csehszlovák elvtár­sainkkal. a kommunistákkal, a szocializmus csehszlovákiai híveivel. Meggyőződésünk, hogy csehszlo­vák testvérpártunk a szocialista­ellenes, ellenséges erőkkel vívott következetes harcban, e harc so­rán kikovácsolódott egységben, a munkásosztály, a dolgozó nép tá­mogatásával teljes győzelemre vi­szi a szocializmus ügyét hazájá­ban. Kádár elvtárs ezután arról be­szélt, hogy az imperialisták min­den szocialista országban a párt és a szocializmus erőinek gyen­gülését kívánják. Az imperializ­mus amíg létezik, nem mond le arról, hogy gátat emeljen a ha­ladás térhódításának útjába. Két­ségtelen azonban, hogy tanultak a történelmi eseményekből, és a szocialista országok társadalmi rendje ellen a legkülönbözőbb mó­don lépnek fel. A történelmi ta­pasztalatok arra tanítanak — mondotta — hogy a szocialista országok fejlődé­sének, függetlenségének leg­biztosabb záloga az egység, a Szovjetunióhoz fűződő barát­ság. Ez közös tapasztalata Magyarország és Csehszlová­kia népeinek is Egyik fontos eleme a mi test­véri viszonyunknak az a szilárd barátság és szövetség, amely or­szágainkat a Szovjetunióval egy­aránt összekapcsolja. Kádár János elvtárs ezután így folytatta: — Nálunk is élnek szlovákok és Csehszlovákiában is élnek ma­gyarok. Ha még ma is vannak megoldásra váró kérdések, azo­kat rendezni kell. de nem a szen­vedélyek alapján, mert az rossz tanácsadó. Előre kell tekinteni es nem a múltba. A Csehszlovákiá­ban élő magyarságnak ma az a legfontosabb kötelessége és egyben érdeke, hogy a napirenden levő nagy társadalmi kérdések, közöt­tük a nemzetiségi kérdés szocia­lista megoldását segítse elő. Tö­mörüljön a Csehszlovák Kommu­nista Párt köré és annak harcát támogassa. Kádár János ezután nemzetkö­zi kérdésekről beszélt. A vietna­mi amerikai agresszióval kapcso­latban megállapította, hogy a kezdeményezés most már katonai, politikai és diplomáciai síkon egyaránt vietnámi barátaink ke­zében van. Az országainkat köz­vetlenül fenyegető állandó ve­szély az újfasizmus előretörése a Német Szövetségi Köztársaság­ban, — mondotta ezután. — Tel­jes mértékben szolidárisak va­gyunk a Szovjetunióval, az NDK- val, a világ összes haladó erői­vel abban, hogy mindent meg kell tennünk a militarizmus, a revansizmus és a nácizmus erőinek vissza­fordítására. A közelmúltban a nyugati vi­lágban olyan események zajlottak le, amelyekből az imperialisták­nak látriiok kell, hogy reakciós terveik megvalósítása a népek mind tudatosabb és szervezettebb ellenállásába ütközik. A francia dolgozók millióinak hősi sztrájk­ja, a kommunisták, a baloldal elő­retörése az olaszországi választá­sokon. az amerikai szegények me­nete mind azt bizonyítja, hogy egyre szervezettebben és na­gyobb erővel lépnek fel a ha­ladás. a demokrácia hívei, a kapitalista világban. Kádár elvtárs hangsúlyozta: a. jelenlegi bonyolult helyzet­ben is következetesen foly­tatjuk szocialista külpolitikán­kat, melynek tengelyében a haladás és a béke ügyének nemzetközi szolgálata áll, Alexander Dubcek: Beíejezésül arról beszélt, a sok Nagyon is jól tudjuk, ml mostani baráti eszmecseréken tel- felel meg a csehszlovák nép jes joggal állapították meg, hogy alapvető érdekeinek és a szöcia- pártjaink, kormányaink közös cé- lista országok egysége, sokolda- lokat követnek és mindkét fél a lú együttműködése általános ér­szocializmus, a haladás nemzet- dekeinek. Teljesen egyértelműen közi erőinek összefogásáért, egy- vonatkozik ez arra, hogy tagjai ségéért dolgozik. Kádár János nagy tapssal fo­vagyunk a Varsói' Szerződésnek és a KGST-nek is. — A szocialista országok kö­gadott besaede után Alexander kölcsönös megértés és a Dubcek emelkedett szólásra. szocializmus fejlődésének alap­vető kérdéseire vonatkozó nézet- azonosság nem zárja ki, sőt el­lenkezőleg. feltételezi a nyílt, elvtársi véleménycserét. így volt az önök pártja és kormánya képviselőivel lezajlott találkozá­sunk során is — mondotta Dub­cek, aki ezután arról beszélj — Közöttünk nincs szükség dítjuk a dolgozók bizalmát a párt hogy Csehszlovákia és Magyar­nagy szavaikra — mondotta töb- politikája iránt. Ezért elhatárol- ország, mint a szocialista közös­bek között. — Az elmúlt években juk a pártot az 50-es évek hibái- séghez tartozó közép-európai ál­nem egyszer meggyőződhettünk tói, amelyekért egyesek felelősek, lamok, hozzájárulhatnak az eu­Szövetségi kapcsolatunk tartás és szilárd arról, hogy bízhatunk egymásban, hogy szövetségi kapcsolatunk tar­tós és szilárd. Jól tudjuk, milyen sokat jelent A munkásosztály marad a döntő társadalmi és politikai erő, — mondotta a továbbiakban Dubcek, majd arról beszélt, hogy a szövetkezeti parasztság haladó, nekünk országainknak a szövet- forradalmi osztányá vált; s je- seg a Szovjetunióval es a tobbi gazdasági patikai he­szocialista országgal. A tortene- j t foglal el a SZOCialista társa­iéin nagyon kémény tanulságok- dalom fejlődésében. lm I 0*7Al ho Ix rvromnn t 1 ** kai szolgált számunkra. E tanúl­Dubcek ezután arról beszélt, rópai országok békés kapcsola­tai szempontjából ikedvező lég­kör kialakításához. Az európai stabilitás és béke feltételei a háború ntáni te­rületi és politikai elrendező­dés tiszteletben tartásától függnek, — mondotta a továbbiakban, majd kijelentette: — Ebben a szellemben arra £255 w?! v szívlelnünk. hogy biztosítani akarják a dolgod íogu^ törekedni, hogyminden- Nem feledkezhetünk meg a ^ közVetlen részvételét a tár- kl. elismerje a két nemet állam múltban mesterségesein szított ;ránvításáh»n A- isa?- leoel> ésszerűen es reausar gyűlölködésről sem. amely sokat Sn ' rendezzék a két ország kapcsa­létét, hogy ésszerűen és reálisan tatát Megemlékezett a vietnami kér­désről, a közel-keleti válságról, majd a konzultatív tanácskozás a nemzetközi előkészítő bizottság- , . gatásában, szervezeteik révén, ártott a haladó foiradalmi erők- _ Köztársaságunk összefor­°A1 exander^Dubcek"mhtán hantr rotteága, szocialista rendszerünk "e“der Dubcek eEután hang- szilárdsága - folytatta -, a cse­— A győztes szocialista fórra- hek 08 szlovákok közötti jó vi­dalom Csehszlovákiában és Ma- d^^gwóStett ^MÜtalet^ab' budapesti megbeszéléseinek je- gyarországan új korszakot nyi- k ríegei°sl)tf, De3lnu- 01 aö_ len tőségét méltatta. tott meg kapcsolatainkban. A demi ezSrt’SSdJS?* dáSTsSíán nem volt mindig clanTte^viszonyunk közötf^a —.fedjék meg, hogy megkö- könnyű úrrá lenni az előítélete- n^raetiséfü^^ k^bbtáeeknek rs 52011:1001 önöknek azt a tamoga- ken, ennek ellenére ST SékteT ioST -T lehí tást, amelyet a Csehszlovák Kom­. - , „ , , u 6 - 3<yuí ^ leh€\ munista Partnak és a Csehszlovák nagy jelentősen intemacio- ősegük van arra, hogy nemzet: SzociaIista Köztársaság kormá­nalista munkai végeztünk. eletuket éljék nyának, a testvéri Magyar Szocia­Ugy gondolom, hogy az önök ’ hogy a Januar. ota lista Munkáspárt a magyar for­óta 1t!neerek 3 SnHe ' radaImi munkás-paraszt kormány társsal — akit evek ota ismerek _ Ahogv változatlan ét sért- es az egesz magyar nép nyújt. ki“ hoST" Cetien fősünk szSit^L »«***‘V««*“&"** *k lesben, *“‘5™ *** jellege ugyanúgy változatlanok « bl2tosit^k e-.nk aZ külpolitikai orientációnk alapel- egyuttmuködésrol. vei js Barátainknak, akik jó vi­azonosak A továbbiakban hangsúlyozta: szönyt kívánnak pártunkkal, né- — A szocialista közösség ere- pümkikel, nemzeteinkkel, köztér­iének döntő tényezője a szocia- saságunkkal, őszinte barátsággá! lista rendszer belső szilárdsága válaszolunk. A Szovjetunióhoz, a az egyes országokban. Magyar Népköztársasághoz és a A torzulások leküzdése, ame- szocialista közösség többi orszá- lyek társadalmunkban az évek gához fűződő tartós szövetsé- során felhalmozódtak, mindenek- günk és szoros együttműködé- tó tapssal fogadott beszéde után előtt azt jelenti, hogy megszilár- sünk — nem lehetnek kétsége- Németh Károly mondott zárszót. önöket, hogy új barátsági szerződésünk kö­telezettségei nem maradnak csak betűk — konkrét kifeje­zést nyernek országaink test­véri kapcsolatainak és sokol­dalú együttműködésének to­vábbfejlesztésében. Alexander Dubcek hosszan tar­Csata a Sorbonne falai között Katangai zsoldosok és algériai ejtőernyősök az egyetemen Drámai éjszakát élt át péntek­re virradóra a párizsi Sorbonne egyetem diáksága, miután az egyetemi hallgatók vezetői el­határozták, hogy „megtisztítják’’ főiskolájukat, a szó szoros és át­vitt értelmében egyaránt. Az egyetem megszállását irányító bizottság csütörtökön elhatároz­ta, hogy e cél érdekében négy napra kiüríti az épületet, amely május 12-e óta diákok ellenőr­zése alatt áil. Erre azért volt szükség, mert miután a fiata­lok már hetek óta benn alsza­nak a tantermekben, ott étkez­nek, ott ápolják a sebesülteket, az egészségügyi körülmények aggasztóan romlottak. Másrészt kitűnt, hogy az egyetemi hallga­tók közé az utcai harcok során beszivárgott a volt katangai zsol­dosok és algériai ejtőernyősök egy körülbelül 30 főnyi csoport­ja, amely a diákzavargásokat arra használta fel, hogy „meg­fizesse a számlát De Gaulle- nak”, múltbeli sérelmeiért. A megszállást irányító bizott­ság határozata nyomán a Sor­bonne termeinek többségéből el­távoztak a diákok. A „zsoldosok” állig felfegyverzett csoportja vi­szont elsáncolta magát az egyik szárnyon. A 30 év körüli marta- lócok attól tartottak, hogy amennyiben távoznak, á rendőr­ség letartóztatja őket. A diákbizottság és a „zsoldo­sok” között hajnalig folytak a feszült hangulatú tárgyalások: közben a diákok rendfenntartó erői előkészületeket tettek a le­számolásra. A Sorbonne körül összesere glett újságírók arról számoltak be hogy míg a meg­beszélések folytak a diákok bent maradt csoportja az egyetem ud­varán néger spirituálékat éne­kelt, s az egyik nagy vetítő­teremben egyik zenekaruk dzseszt játszott. Miután a tárgyalások ered­ménytelenek maradtak, hajnali 5,40 órakor a sisakos, pajzsokkal és vasrudakkal fel fegyverzett diákok benzines palackokat do­bálva megrohanták a zsoldoso­kat, akik hasonló eszközökkel védekeztek, de nem használták lőfegyvereiket. Több helyütt tü­zek támadtak. Idézet az AFP tu­dósításából: „Zűrzavaros kava­rodás, üldözések a folyosón, rob­banóanyagok és benzines palac­kok durranása, üvöltések, ablak­csörömpölés, vér a kövezeten. Hat óra tíz perckor a katangaiak beszüntették az ellenállást és egyenként elhagyták az épületet — de nem mentek messzire. Az ugyancsak megszállt Odéon-szín- házban ismét csoportosultak, ve­zetőjük kijelentette: „Azok, akik kiűztek bennünket, meg fognak fizetni ezért”. Rendőrük az Odéon színházban Pénteken délelőtt a párizsi rendőrség megszállta az Odéon színházat, amely május 15-e óta állt a diákok ellenőrzése alatt. A kora délelőtti órákban mint­egy 800 rendőr fogta gyűrűbe a színházat. Grimaud, Párizs rend­őrprefektusa személyesen irányí­totta a műveletet, közölve a ben ntartózkod ókkal, hogy nem esik bántódásuk azoknak, akik ellenállás nélkül elhagyják az épületet. Nem sakkal ezután a színházban tartózkodó mintegy 150 fiatal — legtöbbjük álmosan, soványan, piszkosan, a fiúk sza­kállasam —, elhagyta az épületet. Köztük voltak a Sorbonne-ról odamenekült „katangaiak” ők azonban gondosan megborotvál­koztak és átöltöztek, a fegyvere­ket pedig a ruhatárban hagyták. A rendőrség felírta a távozók ne­vét, majd továbbengedte őket. A színház egy hónap óta volt a diákok kezén, azóta folytak ott a viták a diákmozgalom külön­böző kérdéseiről. Eközben az Odéon közönsége sokat változott — az AFP hírügynökség szerint a legkevesebb éppen a diák volt a színház falai között Az AFP megjegyzi, hogy a színházban zajló „álforradalmi farsang” meg­lehetősen hamis képet adott a diákmozgalomról, amelynek résztvevői az egyetem tényleges megújítására törekednek. I

Next

/
Thumbnails
Contents