Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-14 / 138. szám
Beszélgetés a KÖJÁL képviselőivel Felhívás, ami elővigyázatosságra int A Közegészségügyi, Járványügyi Állomás, közhasználatú nevén a KÖJÁL a csendes Vörösmarty utca egyik szerény külsejű épületében „él”. Az egyemeletes ház belül is csendes, ami a falak közötti munka természetéből fakad. Nem mondható el ugyanez arról, ami kint, az élet külön böző területein végzett munka során adódik. A veszélyek időszakában valóságos főhadiszállás a KÖJÁL. De mindenképpen jellemző rá a szüntelen készenlét. Ez a nap olnan, mint a többi az év munkás hétköznapjai sorában. A munka- program — lévén békés időszakról szó — megfelel a megszokottnak. Nyár van. Még akkor is, ha szeszélyes, bolond időjárású, de nyár. És az évnek ez a szaka rendre előtérbe helyezi a védekezés fontosságát. Talán egyetlen évszakban sem hallunk annyit ételmérgezésekről, mint nyáron. Az olvasók képviseletében éppen ez ügyben kerestük fel a KÖJÁL vezetőit, munkatársait. A nyár beköszön tével új, meg új küzdelembe fog ez az intézmény, hogy hatáskörén belül elkövessen mindent az ételmérgezések előfordulása ellen. A munka nem mindig hálás Nagy az a terület, amely felett felügyeletet Ítéli gyakorolnia az állomás dolgozóinak. És nem is csak egyszerűen felügyeletről van szó. A KÖJÁL teljes joggal intézkedő egészségügyi hatóság Ellátja, irányítja, ellenőrzi a közegészségügyi, járványügyi és egészségügyi felvilágosító munkát. Szerteágazó, bonyolult feladatkört tölt be és ezt alig tudják azok, akik a KÖJÁL mindennapos munkája révén bizonyos fokú védettséget élveznek, hogy egyebet ne említsünk: például a közélelmezés terén. Számos eset ben ütközik meg az emberek, a nagy közösség egészségügy! érdekképviseletében az élelmiszereket gyártó és forgalmazó létesítményekkel, vendéglátóiparral, ipari és mezőgazdasági üzemekkel. Az eljárások során nem mindig találkozik teljes megértéssel. Vannak esetek, amikor a megértés a büntetés, a bírságolás után következik. Most például a fiagylaltproblé- ma van napirenden. — Az előző évek tapasztalatai kényszerítő erővel parancsolták nemcsak itt, a megyében, hanem országosan egy tilalom bevezetését. Ennek lényege, hogy a krémes és fagylaltkészítmények — értjük alatta a fagylaltmasz- szát — csak a bázishelyeken forgalmazhatók. A leggyakoribban előforduló szalmonellás mérgezések elkerülése végett született meg ez a tiltó rendelkezés. Nem örül sem a cukrászipar, sem a kereskedelem, sok esetben maga a fogyasztóréteg sem. A népszerűtlen intézkedés ettől függetlenül a közjót szolgálja. Emlékeztetnünk kell a tolnai tömeges krémes okozta mérgezésre. A tejes és tojásos készítmények kiváló baktérium-táptalajok. A szállítás 2—3, vagy több órája hihetetlenül veszélyes. Nem beszélve arról, hogy nem is mindenkor tudják biztosítani a szállítás higiéniás előírásait. A Bátaszéki Kádár és Fatömegcikk Kiss Szekszárdim Fürdőház u. 12. sz. alatt (a szőlőszakcsoport pincéjénél) felvevő- helyet létesített9 ahol mindennemű kádáripari termék javítását és új termékek gyártását vállalják. Bővebb felvilágosítás a helyszínen. (38) — Hallottunk arról, hogy esetleg italboltokban árusítanak majd fagylaltot ott, ahol a fagylalt alapanyagának előállítására tudnak megfelelő helyiségeket biztosítani. — Valóban, szó van erről. Bár lehetne vitatkozni azon, hogy van-e,helye italboltokban a fagylaltforgalmazásnak. Itt nemcsak arra gondolunk, hogy italboltjaink csekély kivétellel nem éppen korszerűek, kulturáltak, hanem arra is, hogy milyen hatású a kocsmába kényszeríteni a gyermeket fagylaltért. A szövetkezeti italboltok szívesen foglalkoznának fagylalt-előállítással és -árusítással. Sőt, hadakoznak érte. Döntés még nem született. — Lekopogtak ■— akár a megrögzött babonások — azt, hogy az idén még nem fordult elő tömeges ételmérgezés megyénkben, holott elég sokszor olvasunk, hallunk ilyesmiről. Mit javasol a KÖJÁL, hogy továbbra is tartsuk ezt a szintet? A fogyasztók felelőssége — Mindenekelőtt az éber elővigyázatosságot. lelkiismeretességet, mind az élelmiszereket készítő, forgalmazó létesítmények, mind pedig a fogyasztók részéről. Ha az előbbiek betartják a közegészségügyi előírásokat, csökken a veszély lehetősége. A fogyasztók felelőssége sem sakkal kisebb. Ne vásárolják meg a gyanús árukat. Éljen felszólalási jogával a vásárló, ha egyébként szép s korszerű önkiszolgáló üzleteinkben például együtt árusítják a földes zöldárut a tejtermékekkel, netán élő baromfi szomszédságában. Veszedelmesek a húsipari készítmények között az úgynevezett vörös áruk. Ezekből, de minden más élelmiszerből is csak annyit vásároljanak-a fogyasztók, ami az nap el is fogy. Óvakodjanak még a hűtőszekrénnyel rendelkezők is az élelmiszerek — különös tekintettel az ételmarad ók-okra — halmozott tárolásaitól. Ha a közegészségügy tágabb területein fel is tud lépni a KÖJÁL az egészség védelmében, nem teheti a háztartások esetében. Itt már csak akkor tud eljárni, vizsgálódni, ha bekövetkezett a baj és meg kell állapítani, hogy melyik élelmiszerféle volt a mérgezés okozója. Ne becsüljék le a veszélyt az emberek! És még valamiről ne feledkezzenek meg. Forralják fel még az úgynevezett pásztori zált tejet is a nyár időszakában' Azután ... az egészségügyi kultúrával rendelkező emberek is megfeledkeznek néha arról, hogy gyümölcsöt csak alapos mosás után ajánlatos fogyasztani. Különösen nagy fontosságú ez napjainkban. amikor különféle nagy hatású vegyszerekkel folyik a gyümölcsösök permetezése még a kis kertes házak kertjeiben is. Nagy felelősséget ró ez a gyümölcs forgalmazóira, mert vannak olyan vegyszerek, amelyekkel való permetezés után egy hónapig várni kell a* értékesítéssel. Ennyi idő kell ahhoz, hogy hatástalanná váljon a permetezésre használt vegyszer. Az egy hónapnál előbb fogyasztás bármilyen erős átmosás mellett is veszedelmes mérgezést okozhat. — Beszélgetésünk elején szó volt a termelőszövetkezetekről. Köztudott, hogy számos termelőszövetkezetünk kiegészítő tevékenységként állít elő például hentesárut. — Igen, ez így igaz. Mindeddig nem okoztak súlyos gondot ezek a mellékági foglalkozások. Noha éppen terítéken van egyik terme, lőszövetkezetünk problémája. É téren mindig az okozza a bajt, ha az adott tsz az anyagi siker láttán növelni kezdi kapacitását. Ne tegyük közhírré, melyik fezről van szó, hiszen vezetői belátták, hogy a felfutás veszedelmes dolog. A fogyasztók megkedvelték friss é6 házias készítményeiket. Erre a tervezettnél több elárusítóhelyet szerveztek, aminek az ellátása megkövetelte a kapacitásnövelést. Meg is csinálták, de az előírásos feltételek megteremtése nélkül, mígnem kiderült a feketén véghezvitt felfutás. Kénytelenek voltunk leállítani a termelést. Megértették s nem valószínű, hogy megkérdezésünk, engedélyünk nélkül valaha is megismétlik a bővítést. A korszerűtlen Vendéglátó Fontos szerepet tölt be az üzemélelmezés. Erről is ejtsünk néhány szót. Ez a terület az. ami a legtöbb gondot okozza. Üzemeink zöme Efe munJcáslétszamot foglalkoztat.' így csupán a melegítőkonyhás megoldás jut osztályrészül. Pedig hát közismert, hogy az ételek szállítás utáni újramele- gítése korántsem veszélytelen, nem beszélve a közétkeztetést ki. szolgáló vendéglátóipari egységekről, amelyek korszerűtlenek. Ez utóbbiak kapacitásukat mesz- sze meghaladó munkát végeznek. Nagy gond ez, de talán nem megoldhatatlan a város fejlesztésével. — Nem maradhat ki a kereskedelem sem ebből a tájékoztatásból. — Beszéltünk már róla, de nem eleget. Itt, amit nem lárt a vevő, raktározással van sok probléma. Szűkek, korszerűtlenek a raktározási lehetőségek és kivétel alig van. Megfelelő befektetéssel javulhatna a helyzet, mert nem elegendő, ha csak az a hely ragyog, ahol a papok táncolnak, illetve, ahol a fogyasztó megfordul. Nyugodtan meg lehet írni, hogy az élelmiszerboltok nem mindegyike illik bele a tisztasági mozgalomba; Nincs megoldva például a vásárlókosarak tisztán tartása. Éljenek a vásárlók elvitathatatlan jogukkal, tegyék szóvá, ha boltjainkban oda nem illő rendellenességet tapasztalnak! Ne sajnálják a fáradságot, tegyenek bejelentést. Kora délután kezdődött a beszélgetés. Késő délután ért véget. De nem kárba veszett ide ez, hiszen közegészségügyünk legilletékesebb létesítményének dolgozói beszéltek munkájukról, úgy hogy az felér egy felhívással, ami elővigyázatosságra int valamennyiünket. LÁSZLC IBOLYA u»««*é««*«»t«**m***H Bizonyos 1 Közöny Legjobb esetben is csak egy vállrándítással, vagy egy csípős megjegyzéssel ad életjelt magáréi. Igen! ö az, így hívják: „Bizonyos Közöny’’. Arról van szó* amely testvére a cinizmusnak. Ha azt mondjuk, hogy „ezt és ezt, így és így kell csinálni”, akkor a „Bizonyos Közöny” válaszol: „Helyes, így kell csinálni”. Azt mondjuk, hogy mégis másként lenne jó. „Bizonyos Közöny” válaszol: „úgy van, másként kell csinálni”. Nagyon furcsa ez a „Bizonyos Közöny”. Egyszer fehér pincérruhában jelenik meg, máskor tisztviselőnek öltözik. Aztán megjelenik az utcasarkon és zsebredugott kézzel ténfereg. De az sem ritka, hogy leissza magát a sárga földig és befekszik a kapusarokba. rregnap összetalálkoztam a „Bizonyos Közönnyel”. Most éppen jól öltözött volt. Világos szürke ruhát viselt, napszemüvegét fényes rézkeret díszítette. Hogyan ismertem fel? Egyszerűen! Tekintete közönyösen mélázva ingott a semmi és a kék ég között. Rögtön nyomába szegültem. Haladunk az utcán. Alig mentünk száz métert, amikor egy idős néni fel akart lépni a járdára, de megbotlott As elesett. Kosarából a krumpli és zöldségféle szanaszét szóródott. „Bizonyos Közöny” éppen csak odanézett, ha jól láttam még mosolygott is — aztán megcsóválta a fejét és rediiletlenül folytatta útját. „Bizonyos Közöny” lépéseit meg« szaporázta. Valószínűleg eszébe jutott valami sürgős, egyre jobban sietett. így történt, hogy „Bizonyos Közöny” el akarta érni az autóbuszt, amely már mozgásban volt. De ezt követően, hogy lelépett a járdáról, tompa koppanás, majd fékcsikorgás hallatszott és „Bizonyos Közöny” kezeit széttárva ott feküdt egy teherautó alatt. Szemei segélyt kérőén meredeztek. Ar* cáról hirtelen eltűnt az a „Bizonyos Közöny”. Az emberek odarohantak, és segíteni próbáltak ra*) ta. Szirénázva megérkezett a rend« őrautó. Hordágyra tették és beemelték a kocsiba. A mentősofőr fejében valami motoszkált, ismerős volt ez a szerencsétlenül járt ember. Valahol már látta. Vagy az utcán, vagy máshol... „Úgy van!” ötlött fel benne* ö az. És mégis erősen nyomta a gáz« pedált« VINCZE GYÖRGY 4 barázdált arcú öregember elfogódcttan kopogtat a titkári szoba ajtaján. Kezében siláes, elnyűtt sapkáját gyvrögeti. A Szívélyes, hangos ,.tessék”-re még egy.két — korát, törődöttségét meghazudtoló — gyors mozdulattal meghúzgál- ja ódivatú kabátját és leporolja a nadrágot. — Hogtfis kezdjem, titkár elv- társ. .. — topog a régi ismerős előtt, kellő tisztelettel, — Egy kis beszélgetésre, de inkább tanácsért jöttem — kezdi. — Mondja csak, Imre bácsi, ügy tudom, nem szokott maga zsákbamacskát árulni — bátorítja a mosolygós tekintetű fiatalember, a járási első titkár. — Ha ez így megy, én el- bújdosok. így bizony, titkár elvtárs — kezdi az előre elkészített, jól megrágott végkövetkeztetéssel. — Nocsak... Nincs talán jó helye? — ámul a másik. — Dehogyis nincs. Megvan a rendes koszt, a meleg étel. Fedél van a fejem felett, mosnak rám, rendesen gondomat viselik a szociális otthonban. Ilyen jó sorom nem volt előtte nekem. Gyerektelenül úgy képzelem, így törődhet a jó gyerek az öreg szülével... — Hát akkor mi a baj, Imre bátyám? — kerekedik ki a járási első titkár szeme. — Ezek az öregek... A társak, .. Nem bírok velük az atya- úristennek se. Ennek a rendszernek eszik a kenyerét — nem is akármilyen az ellátás —, és mindig morognak. Pedig 1 ilyen módjuk ngm volt az anyjuk... — elharapja a szót, meggondolja. — No, nyugodjék már meg — csitítja a titkár. — De hogyan? Mindig elégedetlenek ezzel a rendszerrel! — dohogja méltatlankodva. — Vitatkoznak? — Hát persze, és én nem hagyhatom. Azt ugyan nem mondják, hogy jobb volt régen, inkább szidják azt is. — Egyformának tartják azzal? — Azt azért nem mondhatom. Csak azért neheztelek rájuk, nem tetszik bennük, hogy elégedetlenek. Mirevaló? Nem. szégyellik magukat? Ha nem kap az otthon elég friss kenyeret, reklamálnak. Némelyik mindig húst enne. Egyik-másik meg azt mondogatja az udvarlásnál-, (mert az is megy nálunk), hogy „bezzeg az én időmben!”. Hiába beszélek nekik. Imre bátyám ••• — Ezért jöttem én be Szek- szárdra, hogy ezeket megbeszélhessem magával. Ezért akarok én elbújdosni. Arra kérem: tegyen rendet, útkár elvtársi — summázza, de valamivel csendesebben. Érti, persze, hogy érti már a fiatal járási titkár az öreget, öt perce már, hogy amíg az öreg mondogatja, a másik figyelmes tekintete rejti a gyors gondolat- váltást. Hcgyan is mondja? A világért sem akarja sérteni az öreget, nem érdemli meg. Néhány kérdéssel, egy-két eligazító szóval rávezeti Imre bácsit, hogy nem kell kétségbeesni. Ráérnek és unatkoznak a szociális otthonban a. munkából kikopott, idős emberek. Nem a rendszerrel van nekik bajuk, hanem öreges zsörtölődéssel felnagyítják a számukra nem is jelentéktelen dolgokat. Türelemmel magyarázza. hogy nem kell velük se ..bírni”, se rendet teremteni. Eljutnak odáig a beszélgetésben, hogy utóbb már az öregember segíti ki. amikor meg- megáll a szóval a. titkár, arra várva, hogy a másik segíthessen. Elmúlt a belső feszültség, nyoma sincs már az elfogódottságnak. Búcsvzáskar ennyit mond a. távozó: •— Tudom én. hogy változik, romlik az ember természete életének alkonyán. Lehetséges, hogy ebben egyikünk sem különb a másiknál? Hej, de megkönnyebbültem! Áldom az eszemet, hogy mégis eljöttem! Itt egy órácska, alatt visszanyertem a nyugalmamat — parolát és elköszön. Sapkáját csáléra csapva, lelki egyensúlyát megtalálva, legénye- sen indul vissza az otthonbaá társaihoz. — Rendbe jövünk, titkár elv- társ! SOMI BENJAMINNÉ Ktsz-ek, építővállalatok FIGYELEM! Eladó 2 db acél I tartó 200-as, 8 méter hosszú. Megtekinthető: Paks, Marx tér 5. Érdeklődni: Népbolt- központ. Szekszárd, Garav tér 8. (179)
